Tény, hogy Kossuth Lajos éppen ma 170 esztendeje, azaz 1848. október 18-án járt városunkban, nem kisebb feladattal a tarsolyában, minthogy megfelelő számú és minőségű lelkes hazafit nyerjen meg toborzókörútjának helyi állomásán keresztül a hon áhított szabadságának céljából.
A korabeli tudósítások szerint este 6 órakor érkezett egy honvéddandár kíséretében Esztergomba, majd a hajóból kiszállva, Palkovics Károly és Besze Jánossal vezetésével nem csupán az esztergomi nemzetőrök, hanem a helyiek nagy örömmel fogadták s égő fáklyákkal kísérték a Fürdő-szállóba.
A korabeli írás így rögzíti eme érkezést:
„5 óra után megdördültek a várfoki ágyuk, jelt adandók a fellobogozott gőzös közeledtéről, és 6 órakor a népnek harsány éljenzései közt közénk lépett Kossuth Lajos, a hon kedveltje, hol őt Andrássy Mihály első alispánunk s a város főpolgármestere derék szózattal igaz szívvel üdvözlék, s ő a lángnyelvű, ki ide sem jött örvendeni, hanem harczra lelkesíteni, szokott erély-, szívély- és hatállyal viszonzá azt, egyetértés és lankadatlan honszerelemre híván fel a harczszomjas népet, és a benne honszerelmet és polgári erényeket koszorúkkal kitüntetett lelkes honleányokat, egyszersmind kedvesen köszönvén meg az iránta kijelentett magasztos figyelmet”
A nép sűrűn vette körül a szállót, lelkesen éltette a haza atyját és helyéről akkor sem mozdult, amikor az eső megeredt.
A helyi legendárium szerint ekkor született meg az esztergomi nép ajkán a Kossuth-nóta rögtönzött strófája:
„Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!”
Toborzó dalaink közül legnépszerűbb a Kossuth-nóta, amelynek több mint száz szövegváltozata és jó néhány dallamváltozata is ismert. Keletkezéséhez több legenda is fűződik, és annak dátumát ma sem ismerjük pontosan.
Az egyik legvalószínűbbnek tűnik 1848 ősze, amikor Kossuth nevezetes alföldi toborzókörútján szónoklataival buzdított.
Jókai Mór szerint a szónoklatokra a ceglédi, nagykőrösi és kecskeméti nép „mindnyájan el fogunk menni” felkiáltással válaszolt.
Juhász Katalin tanulmányában arról is ír, ami alapján simán elképzelhető, hogy a nóta egyik versszaka akár Esztergomban is születhetett: a régebbi gyűjtésekben igen gazdag a refrének formai változatossága is.
Dal-és szövegszerző tekintetében is több változat közül választhatunk: a dallam állítólag Balkányi Szabó Lajos nótaszerző szerzeménye, mások szerint pedig Egressy Bénié, és Balkányi Szabó Lajos csak a szövegírásban jeleskedett, de van, aki Hulényi Ferenchez köti.
Ez utóbbi név viszont csak az esztergomi kötődést erősíti, ugyanis a sokoldalú zenész, karnagy és tanító Esztergomban élt és a helyi belvárosi temető ötödik parcellájában nyugszik.
Cs. Nagy Lajos a 24 Óra 2004. március 13-i számában szintén erről a keletkezéstörténetről írt, sőt korábban, 1981-ben azt jegyezte le, hogy Hulényi egy akkor népszerű virágének motívumai alapján írta át és énekeltette az esztergomiakkal, hogy esik eső karikára…
Szintén az esztergomi eredetet erősíti meg Zsilinszky Mihály munkája is, aki arról ír, hogy az Esik eső karikára szövegváltozat a Duna-parti városban született, miután esni kezdett az eső Kossuth megérkezésekor.
Ilyen előzmények után döntött úgy esztergomi zenekarként a Sic Transit Folk Műhely, hogy a népdalok feldolgozása mellett, az idei 170. évfordulóra egy “helyi” toborzódalt, pontosabban annak feldolgozását is beépíti a repertoárjába.
De mielőtt végleg felfednénk, hogy miként és milyen dallal kapcsolódik a Sic Transit Folk Műhely és Kossuth Lajos 170 évvel ezelőtti esztergomi látogatása egymáshoz, kicsit álljunk meg a szebb napokat megélt Fürdő Szállónál, ahol nem csak Kossuth Lajos, hanem - többek közt - Liszt Ferenc is megszállt, sőt a helyszín patináját tovább emeli, hogy a “Nemzet Csalogányának” első színpadra lépése is eme falak közt történt meg, hogy csak néhány név említtessék a sok nagyszerű közül.
A pillanatnyi megállás indoka pedig maga a helyszín, ahol a korábban említett strófa született.
“..s midőn így ágyumoraj, éljen és zene riadal között a vitéz sor előtt gyalog indulna kíséretestül szállására, a fürdő vendéglőbe, megzendült az ég is – való hát, hogy Kossuth villámokkal jár! – és lőn iszonyú égi háború, vidéken a sűrűn zuhanó mennykövek gyujtottak, a város pedig nagyszerűn ki lőn világítva égi tűz és házi tüzek által. “
/142. Esztergom, 1848 október 18., 19., 20. Jelentés Kossuth esztergomi és komáromi tartózkodásáról. /
A fenti képen látható - Martsa István - által készített dombormű hosszú évtizedekig (1948 és 2006 között) emlékeztette az eme szebb napokat megélt épület előtt elhaladókat a 170 évvel ezelőtti jeles napra. Az eredetileg a szigetcsúcson lévő országzászlóra készült dombormű végül a “partra szállás” helyszíne helyett, “csak” a szállás helyszínén kapott helyet.
Aztán az ezredfordulótól kezdődően erősen rogyadozó, omladozó Fürdő Szálló palánkkal történő elkerítése után a 100 x 50 cm-es bronz tábla eltűnt.
Szerencsére a fémtolvaj 2009-ben egy olyan üzemben szerette volna szétfűrészeltetni az akkor már három részre szétcsavarozott emléktáblát, ahol nem csak, hogy felismerték a táblát, hanem eredeti helyét is ismerték, így a 6.000 Ft ellenében “visszavásárolt” tábla szerencsésen elkerülte a MÉH-telep sötét temetőjét.
Viszont az egykor takaróba burkolt “kincs” szép lassan a feledés homályába veszett mindaddig, amíg az üzem költöztetése meg nem kezdődött 2011-ben. Ekkor kereste fel Imre János, az egykori “visszavásárló” a polgármesteri titkárságot, hogy visszaajándékozza a városnak az elveszettnek hitt tárgyat.
Röviden talán ennyit érdemes tudni a 170 évvel ezelőtti napról és az ahhoz kötődő tényekről, eseményekről, történésekről, leírásokról, legendákról és helyszínekről.
És persze bíznunk kell abban is, hogy egyszer a tábla is visszakerül majd a méltó módon felújított Fürdő Szálló falára, így Kossuth Lajos esztergomi látogatásának ismét lesz látható nyoma is.
Addig hallható nyom gyanánt, esztergomi zenekarként, a Sic Transit Folk Műhely ezzel a dallal tiszteleg Kossuth Lajos 170 évvel ezelőtti esztergomi látogatása előtt: