Isten hozta minálunk a törökök mai vezérét !

335 éve, azaz 1683. október 9-én a 28 ezer fős császári és lengyel csapatok támadást indítottak a török ellen.

A második párkányi csatára október 9-én sorakozott föl a keresztény haderő: jobbszárnyon és középen a Lotharingiai Károly herceg vezette csapatok, balszárnyon a lengyelek fejlődtek föl.

Alighogy puskalövésnyi távolságra megközelítették a törököket, azok jobbszárnyának lovassága rávetette magát a lengyel balszárnyra. Sőt a török középhad is előnyomulás után hirtelen jobbra kanyarodva, szintén a lengyelekre támadt.

Világos volt a török taktika: a két nappal korábban egyszer már legyőzött lengyelekre akartak előbb döntő csapást mérni, csak aztán fölvenni a harcot a keresztény sereg másik,erősebbnek vélt felével.

A törökök váratlan húzása azonban ezúttal nem lepte meg a lengyeleket. Hősiesen harcoltak, s mivel segítségükre sietett Károly herceg lovasságának balszárnyát vezénylő Dünewald gróf is csapataival, ezáltal sikerült a balszárnyon jelentős keresztény erőfölényt biztosítani.

A török jobbszárny a nagy nyomást képtelen volt elviselni, meghátrált, majd megfutott, egészen a párkányi erődítmény ágyúinak fedezetébe húzódott.

A török középhad és a jobbszárny kudarca egyben azt is jelentette, hogy a magára maradt török balszárny is hátrányos helyzetbe került, így a török sereg egész arcvonala visszavonulni kényszerült.

A Párkányt és Esztergomot összekötő hajóhídon át próbált menekülni az oszmán had. Csakhogy Károly herceg előretolta jobbszárnyának fedezetében a tüzérségét, és elkezdte lövetni a hidat.

A megrongált átkelőhely a menekülők túlsúlya alatt leszakadt, szétesett. Az őszi hűvös vízben úszva menekülők közül sokan megfulladtak.

Ezt azt jelentette, hogy a keresztény sereg az Esztergommal szembeni Duna-part ura lett.

Már csupán Párkány török erődítményének elfoglalása maradt hátra.

Ez sem váratott sokat magára.

Kihasználva a Dunán keresztül menekülő török had látványa keltette pánikot, Lajos bádeni õrgróf lovukról leszállított dragonyosokkal megrohamozta a párkányi erődítményt.

Különösen a korábbi kudarc miatt dühös lengyelek vitézkedtek a rohamban, amely egyetlen lendülettel áttörte a védelmet.

A lengyelek, akiket honfitársaik kitűzött fejének látványa végképp elkeserített, senkinek sem kegyelmeztek.

Sobieski János lengyel király sietett Európa minden hatalmasságával tudatni az újabb nagy győzelmet, amely a legszebb reményekre jogosította föl a keresztény sereget a hadjárat folytatását illetően.

Párkány térsége 1683 őszén a török háborúk történetében kimagasló jelentőséget kapott.

A két párkányi csata nem csupán a fölszabadító háborúk kisebb-nagyobb csatáinak egyike volt, hanem alapvetően határozta meg az egész háború alakulását.

A XI. Ince pápa, I. Lipót német római császár és magyar király, valamint III. Sobieski János lengyel király Szent Szövetségbe tömörült hadai Párkány mellett 1683. október 9-én öldöklő küzdelem után fényes győzelmet arattak a hódító Török Birodalom seregei felett.

Párkány történetében ez a diadal volt a legjelentősebb esemény, amelynek következményei pozitív hatással voltak az erőviszonyok alakulására.

A párkányi Sánc-erődítmény elfoglalása után a keresztény hadak háromnapos ostrommal, október 28-án bevették Esztergom várát is.

A hódítók ereje megtört. Három év múlva elesett Buda, a megszállók menekülni kényszerültek Magyarországról.

Véget ért a 150 évig tartó idegen uralom, felszabadult az ország, megmenekült Európa az oszmán veszedelemtől.

Fontos, hogy megemlékezzünk róla,  a csatáknak emlékművet emeltek Párkányban, ahol a török időkből más látható emlék nem maradt. Itt és az esztergomi Sobieski-emlékműnél épp tegnap tették tiszteletük - többek közt - a lengyelek is.

Illusztráció: A magyar nemzet története című sorozat 7. kötetében, mely az Athaeneum kiadásában jelent meg 1898-ban, egy érdekes színes kép látható:

„A párkányi ütközet 1683 október 9-ikén. Egykori gobelin.“ A gobelinen, amely Herbel Károly festménye alapján Lipót lotaringiai herceg számára készült a La Malgrange gyár gobelinsorozatában, Lotaringiai Károly fehér lovon vágtat a seregei élén a menekülő törökök után.