Régiségvásár Esztergomban

2016.08.15. 12:25

Nem mondhatom magam egy képzett műkedvelőnek, de úgy érzem, megvan az a velemszületett képességem, hogy felismerjem a ritkaságszámba menő, igazán egyedi darabokat.

Így történt ez a mai vasárnap délelőtt is, amikor a vendégeimmel a Széchenyi téren erősítettük az összegyűlt sokadalom létszámát. Ma alapvetően nem a régiség- és értékvásár becserkészése volt a kitűzött cél, hanem a termelői piac árusainak termékkínálatát szerettük volna meggusztálni. Éppen ezért, a posta felől a téren átvágva szándékoztunk a piacot elérni, és nem pedig a városháza előtti régiségárusok között, nehogy még véletlenül is kísértésbe tudjunk esni, és szemet vessünk egy-egy olyan darabra, amire egyáltalán nincs szükségünk.

Tapasztalatból mondhatom, hogy az ilyen vásárokban, a hirtelen felindulásból támadt lelkesedés okán vásárolt kincsek csak a saját, otthoni „semmirenemvalókacat” palettánkat bővítik, amiktől már másnap – miután egy ráalvás után megérkezett a realitás érzékünk – szeretnénk megszabadulni, de erre semmi esélyünk.

Tehát a kacatokat messze elkerülve, irányba vettük a túlodali piacot, de mindjárt a posta sarkánál, a járda közepén megakadt a szemem egy igazán antik darabon, jobban mondva szinte átestem rajta.

Előszor azt próbáltam beazonosítani, hogy egyáltalán miféle szerzettel hozott össze a sors, Esztergom város főterén. Az rögtön egyértelmű volt számomra, hogy itt nem egy mai darabról van szó, hiszen az általánosságban elterjedt rozsda nem csak a felületet csócsálta meg, hanem már komoly anyaghiányosságokat okozva, a végső megsemmisítés szakaszába lépett. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy egy valamikor karikaszerű alkatrész – megunva a többiek társaságát – már inkább a föld közelében éldegéli a hátralévő nem túl hosszú, de legalább önálló életét. A belső rész marhabőrszerű, szőrös felülete okozta a legnagyobb fejtörést, de a kegyetlen idő által kettéválasztott laposvaasak közé becsíptetett cigaretta csikkek sem segítettek igazán, egyszerűen csak arról tanúskodnak, hogy errefelé bizony rendkívül innovatív, mondhatni agyafúrt dohányosok jártak, akik elkötelezettek a környezetszennyezés elkerülése terén.

Emlékképeim között lefuttatva egy azonosító programot, végül olyan sejtelmem támadt, hogy ez egy közterületi szemétgyűjtő, pontosabban annak maradványa lehet! A korát elsőre nem tudtam beazonosítani, az általános állapota szerint először arra gondoltam, hogy ez bizony már láthatta Petőfit is amikor itt járt és talán Pató Pált is akivel itt találkozott(?) 1846-ban.

Ezen fellelkesülve végül is megtetszett a darab, gondoltam a kertben ráfuttattom egy kicsit a borostyánt, így majd ad egy jó kis múltszázadi esztergomi feelinget. Körülnéztem, kerestem az eladót, de sehol senki a közelben, így jutott időm alaposabban szemügyre venni, miközben egy ajánlati áron töprengtem.  Ahogy jobban szemügyre vettem, egyre több részlet tűnt ismerősnek, míg nem úrrá lett rajtam egy Déjà vu érzés! Mintha már láttam volna ehhez hasonlót!

Na ne! Ez csak nem egy gagyi 10-15 éves szemetes, amit az önkormányzatunk megrendelésére készítettek semmi anyagból, nulla értékű felületvédelemmel? Akkor azért nem ül mellette az eladó, pontosabban a tulajdonos!

Persze ilyen darabnál ezen nem is lehet csodálkozni.

Azon viszont lehet csodálkozni, hogy 2016-ban hogyan történhet meg az, hogy az Esztergom Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatal épületétől 20 méterre, egy ilyen szanaszét rohadt közterületi szemetes maradványa éktelenkedjen? Itt a főtéren, a posta sarkán, ahol nap mint nap több ezer ember fordul meg, többek között a hivatalba tartó több mint száz alkalmazott, a város komplett vezetése, az önkormányzati képviselők (néhányukkal egyébként e napon találkoztam is a piacon, de a tér másik oldalán), közterület fenntartók, (akiknek egyébként a feladatául szabnám, hogy ilyen dolgokról gyűjtsenek információt, és tegyenek jelentést a város fenntartásnak)  közmunkások és vezetőik és még sorolhatnám...

Közülük még senkinek nem tűnt fel, hogy egy rakás …. mellett mennek el? Ne legyünk már ennyire igénytelenek! Aki azzal védekezne, hogy nincs rá pénz, az nemcsak vak, de idióta is.

Nem kell itt turista programokról fennhéjázó ömlengésekkel és a város újjáépítéséről rózsaszín álmokkal kábítani a népet! A turizmus fejlesztése ott kezdődik, hogy először kilapátoljuk a   ...t. A város területén mindenhol. A második, hogy ennek megteremtjük a legális helyét, azaz normális közvécéket építünk és azokat normálisan üzemeltetjük, hogy a turistáknak ne kelljen tovább rohanniuk! Ezután jöhet majd a TDM, a fesztiválok, a zarándoklatok, meg a mittudomén...

A legelkeserítőbb az egészben az, hogy ez a nyomorult szemetes nem két éve és nem hat éve, hanem már azóta rohad, amióta kihelyezték. De ez szinte mindennel így van nálunk. Egy kottára működik minden. Egyszer véletlenül valami elkészül, és attól a pillanatttól már nem foglakozik vele senki, megindul az enyészet...

Lehet, hogy mégis csak igaz a feltevés, hogy Petőfi itt találkozott Pató Pállal? Azzal a Pató Pállal, akiben a zseniális Petőfi a semmittevő köznemes karikatúráját látta és láttatta meg, akinek örök érvényű mondását mindenki ismeri: „Ej ráérünk arra még!”

Lehet, hogy a valamikori Pató Pál esztergomi volt? Vagy talán esztergomi polgármester?

Valaki(ke)t nagyon meg kellene már rázni, hogy felébredjen és térjen észre!

 

Körmöczi Miklós

Még nincsenek kommentek :(
Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum