<p>Március 15-én ismét <a href="https://www.szeretgom.hu/content/82530-egyutt-emlekezik-a-varos-marcius-15-en-az-unnepseg-programja">kiosztják</a> a díjat egy arra érdemes személynek. Kicsit visszamentünk időben, és megnéztük, hogy a 20. század folyamán kiket tüntetett ki a város e megtisztelő címmel. Íme az esztergomi díszpolgárok panteonja.</p>
Meggyes Tamás alatt jött divatba, hogy évente kétszer ítélik oda a díjat, a polgi bukása után kicsit megtorpantunk, viszont tavaly már újra ezen az úton jártunk. Országszerte a ’90-es évek elejétől kezdett sokasodni a díszpolgári címek száma. Esztergomban is szép számmal osztogatták őket az elmúlt évtizedekben.
Jogosan merülnek fel a kérdések: Akár ön is megkaphatná? Mégis milyen teljesítmény, milyen referencia szükséges ahhoz, hogy felkerüljön a neve e becses listára? Esetleg érvényesül valamiféle mechanizmus a személyek kiválasztásánál?
Bády István díszpolgármester Erős Sándorral, az utolsó esztergomi hajdúval
Fotó: Esztergom és Vidéke, 1993. szeptember 19.
Ahogy a történelem is mutatja, a sikerre nincs biztos recept. Fontos a város fejlődésének előmozdításáért, kulturális életének és hírnevének emeléséért folytatott tevékenység, legalább egyszeri emlékezetes tett, de nagyban befolyásolja a díj odaítélését a város értelmiségének pillanatnyi gondolkodása, illetve a döntéshozók politikai beállítottsága is.
Tehát, ha olyan pozícióba kerül, akár ön is átveheti a díszes elismerést. Az érvényben lévő szokásjog szerint viszont aktív politikus nem kaphatja meg a címet. Korábban nagy port kavart, amikor megszegték az íratlan szabályt. Bár nem példátlan az eset, Pápa például 2000-ban díszpolgárrá választotta Kövér Lászlót.
Mikor, miért?
A második világháború előtt azonban általában aktív politikusokat szavaztak meg díszpolgárnak, aztán megtört a hagyomány, és csak az 1970-es évektől jött újra divatba a díj odaítélése. Ekkor természetesen más rugóra járt az elitek gondolkodása, és a díjat a progresszív kulturális szcéna, illetve a munkásság egyes kiemelkedő alakjainak ítélték oda. A rendszerváltozás után a korábbiak egyfajta elegyét kaptuk rengeteg felemelő pillanattal, ahol a politikustól kezdve a költőig bárki részese lehetett a kitüntetésnek.
Az érték- és érzésközösséget azonban sohasem felejtették el a döntéshozók, az 1920-as évek után 2000-es évek közepén a politika újra erősen rátelepedett a díjra. 2015-ben viszont mintha változott volna a kép, kicsit talán újra a saját kis mikrokozmoszunk felé fordultunk, bár Csoóri Sándor díszpolgári címe éppen kilóg a sorból.
Devalválódik a cím?
Esztergom próbálja magát tartani a korábban meggyökeresedett gyakorlathoz, miszerint minden évben legalább egy embert kitüntet. Más településen nem eszik ennyire forrón a kását, van ahol azonban még Esztergomnál is többször ítélik oda a címet. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a királyváros a díjak mennyiségével is szeretné kimutatni rendkívüli szerepét Magyarországon. Különös, de jó pár díszpolgári cím esetében még mindig hadilábon állunk az indoklással, hosszú percekig, akár órákig kellett keresnünk kapcsolódási pontokat, míg végül rábukkantunk a megoldásra, vagy nem. Olybá tűnik, Esztergom magára nézve kötelezőnek érzi a díj évenkénti kiosztását.
Kinek szól?
A közösségnek, a személynek, esetleg csupán egy szimbolikus belterjes gesztus az egész? A kép meglehetősen vegyes. A díszpolgárok lajstromát böngészve úgy tűnik, időről időre változik a szokás, nagyban függ attól is, hogy a díj odaítélésével a városvezetés mit szeretne a külvilág felé mutatni, illetve kit szeretne megszólítani. Az is világos, hogy Esztergom általában személyeket tüntet ki, nem pedig a közösségi erőfeszítéseket díjazza. Tőlünk eltérően Győrben például előszeretettel osztogatják az érmét nagyobb társulatoknak, szövetségeknek, illetve közösségeket tömörítő szervezeteknek is. 2012-ben a Széchenyi István Egyetem kapta a díjat a városért végzett magas színvonalú, elkötelezett munkáért, 2013-ban pedig a város világhírű kézilabdacsapata, a Győri Audi ETO KC vehette át az elismerést. Egyes helyeken pedig a díj egyfajta dinamizmust sugall, a kitüntetetteket hangsúlyozottan példaképként állítják a közösség elé
Most utánanéztünk, hogy a 20. században milyen teljesítményeket díjazott Esztergom.
1906
Apponyi Albert, Kossuth Ferenc, dr. Wekerle Sándor és gr. Andrássy Gyula. A magyar nemzet ügyének előmozdítása érdekében tett munkálkodásaikért tüntette ki őket a város.
Apponyi Albert (1846-1933): politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az 1906-os Wekerle-kormányban ő vezette a kultusztárcát, később a 48-as párt elnöke. A trianoni béketárgyalások alkalmával híres védőbeszédet mondott az ősi magyar határok védelmében.
Apponyi Albert
Kossuth Ferenc (1841-1914): Kossuth Lajos legidősebb fia, politikus, országgyűlési képviselő. A ’48-as ellenzék szimbolikus alakja, az 1906-ban alakult Wekerle-kormány kereskedelmi minisztere.
Kossuth Ferenc
Fotó:
Wekerle Sándor (1848-1921): politikus, miniszterelnök, Magyarország első nemesi származású kormányfője. Háromszor töltött be miniszterelnöki tisztséget (1892-1895, 1906-1910, 1917-1918), rajta kívül csak Orbán Viktor büszkélkedhet hasonló teljesítménnyel. Nevéhez kötődik az aranyvaluta bevezetése 1892-ben, első miniszterelnöksége idején hozták meg az ún. egyházpolitika törvényeket.
Gr. Andrássy Gyula (1860-1929): magyar politikus, belügyminiszter, jogi szakíró, pártvezető, az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter. Államtudománnyal és történelemmel is foglalkozott. Külügyminiszterségét megelőzően a Magyar Királyság belügyminisztere, illetve a király személye körüli miniszter is volt.
1914
Csernoch János (1852-1927): esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás. Esztergom fényét emelte, az egész ország 1914-ben városunkra figyelt, amikor nagyszabású örömünnep közepette a pápa követe átadta Csernochnak a bíborosi kapuciumot. Mint az Esztergom és Vidéke vonatkozó számában megjegyezték: „1900 óta, mikor a magyar katholicizmus kilenc százados jubileumát ünnepeltük, nem volt ily mozgalmas napja városunknak”
Csernoch János
1926
Gr. Bethlen István, gr. Klebelsberg Kunó, Vass József, Bud János.
Bethlen miniszterelnök országos, a többi kitüntetett pedig városunknak tett érdemei miatt kapta a rangos elismerést. A címek odaítélését a Községi Keresztény Gazdasági Párt indítványozta. „Gr. Bethlen István miniszterelnök, gr. Klebelsberg Kunó vallási és közoktatásügyi dr. Vass József népjóléti és munkaügyi és Bud János m. királyi pénzügyminiszterek Esztergom város díszpolgárául választattak meg. Szolgál ezen díszpolgárság pedig annak a szilárd ragaszkodásnak bizonyítékául, mellyel a város közönsége viseltetik a kormány iránt és hálával a nyújtott segítséggel szemben” (Esztergom és Vidéke, 1926. június 27.) A díj szorosan kötődik az esztergomi Katolikus Legényegylet új épületének (ma Kolping iskola) felépítéséhez is, az avatás alkalmával adták át a díszpolgári okleveleket is.
Az országban számos helyen kitüntették ekkoriban a Bethlen-kormány tagjait. Sokan bizalomnyilvánító oklevelekről suttogtak az országos sajtóban, mondván, hogy a kitüntetések odaítélésében valószínűleg közrejátszott a frankhamisítási ügy is, hiszen a kormány renomáján hatalmas csorbát ejtett a botrány, a megingott közbizalom helyreállításáért pedig országos akció indult.
Bethlen István
Fotó forrása:
Gr. Bethlen István (1874-1946): jogász, mezőgazdász, politikus. 1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke, a két világháború közötti időszak egyik legismertebb politikusa, nevéhez kötődik a Horthy-rendszer stabilizálása is.
Gr. Klebelsberg Kunó (1875-1932): művelődéspolitikus, országgyűlési képviselő. 1922 és 1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki irányt adott a Horthy-korszak oktatáspolitikájának.
Klebelsberg Kunó
Fotó: Pataki Márta/Wikipedia
Vass József (1877-1930): kalocsai nagyprépost, kereszténypárti politikus, a reverendás miniszter. Először a Bethlen-kormány vallás-és közoktatásügyi, majd haláláig népjóléti és munkaügyi minisztere. Munkáját csodálták kortársai, ennek ellenére halála után kipattant korrupciós botrányok kapcsán hozzák szóba nevét általában. politikai tevékenysége mellett jelentős tudományos munkát hagyott az utókorra, 1917-ben ő fordította le Szent Ágoston Vallomásait is.
Bud János (1880-1950): statikus, miniszter, egyetemi tanár. A Bethlen-kormányban több miniszteri tisztséget is betöltött, a díj átvételekor pénzügyminiszter volt.
1934
Gömbös Gyula és Serédi Jusztinián.
Ez év februárjában Lábatlan község díszpolgárává avatta Gömbös, majd májusban Komárom is. Esztergom sem akart kimaradni a sorból, a nemzetmentő tevékenységért, illetve az esztergomi ásatások előmozdításának érdekében kifejtett munkájáért tüntette ki a miniszterelnököt, aki végül soha nem vette át a díjat. Serédi Jusztinián érseket pedig 50. születésnapján érte a díszoklevél, a nemzet és a város iránt elkötelezett munkájának jutalmául.
Gömbös Gyula
Gömbös Gyula (1886-1936): császári és királyi vezérkari tiszt, politikus, honvédelmi miniszter, majd miniszterelnök 1932 és 1936 között, működési ideje alatt számtalan helyen avatták díszpolgárrá. 1933-ban elsőként a vezető európai politikusok közül Berlinbe utazott, megítélésében máig nem sikerült konszenzusra jutni. 2014-ben Szegeden megfosztották a díszpolgári címétől.
Serédi Jusztinián (1884-1945): tudós, egyházjogász, a magyar katolikus egyház vezetője, 1927 és 1945 között a legnehezebb időkben irányította a klérust. 1939-ben nagy eséllyel pályázott a pápai címre is.
1973
1000 éves lett Esztergom. Újra visszahozták a díjat.
Szokob János, az esztergomi direktórium volt elnöke, Fjodor Vaszilijevics Jevdokimov (Szovjetunió Vörös Hadseregének zászlósa), Martsa Alajos könyvtári igazgató, Kollányi Ágoston Kossuth-díjas filmrendező, Fülöp József marógépgyári lakatos.
Szokob János: a Tanácsköztársaság idején a direktórium elnöke, a kommün idején tanúsított józan és mérsékelt magatartása miatt nem részesült retorzióban a rendszer bukása után sem, 1946-ban újra szerepet kapott a város politikai életében, ő lett az esztergomi Nemzeti Bizottság vezetője.
Martsa Alajos (1910-1979): kiemelkedő munkásmozgalmi és kulturális munkájáért részesülhetett a kitüntetésben. Az ő kezdeményezésére épült a Prímás-szigeten később lebontott könyvtár, 1971-ben az ő támogatásával vette fel az esztergomi könyvtár Babits Mihály költőfejedelem nevét. Tetvére, Martsa István szobrászművész készítette többek között Bottyán János lovasszobrát is.
F. Vaszilijevics Jevdomikov: a város „felszabadítása” során tanúsított kiemelkedő tevékenységéért kapta meg az elismerést.
Kollányi Ágoston (1913-1988): esztergomi születésű Kossuth-díjas filmrendezőnek kiemelkedő filmrendezői tevékenységéért ítélték oda a kitüntetést. 1956-ban Cannes-ban díjat nyert a Bölcsők c. filmjével.
Fülöp József: a társadalmi és a termelőmunkában kifejtett odaadó, lelkiismeretes munkájáért kapta meg a kitüntetést a várostól.
1975
Garay Tibor, nyugdíjas személyzeti előadó, Sipeki Gyula nyugdíjas szállítási osztályhelyettes és Vörös Béla szobrászművész.
Vörös Béla (1899-1983). Franciaországba elszármazott esztergomi szobrász, egyik leghíresebb szobra a Haldokló fiú ma is a város közterét díszíti. Kevesen tudják, hogy a művész hamvait az emlékmű belsejébe helyezték örök nyugalomra.
Garay Tibor: ha kíváncsiak a férfiú életútjára, a Dolgozók Lapjának 1967 novemberi számából elolvashatják a vele készült interjút. Saját bevallása szerint élete során részt vett minden olyan küzdelemben, ami előremozdította párt ügyét. 1951-tő az esztergomi pártszervezet titkára lett, később a városi tanács tagja.
Sipeki Gyula: Cipész, majd altiszt lett, a tanácsok megalakulásakor pedig az esztergomi pénzügyi osztály élére került. 1956-ban, majd utána két évig a bányában dolgozott. 1958-ban került az akkor megalapított népi ellenőrzési bizottság élére Esztergomban, és nyolc esztendőn át társadalmi munkában, szabad idejét áldozva látta el teendőit. „Csak egy percre” állították meg sokan az utcán a régi Esztergomban, mert tudták, hogy Sipeki mindig segít – így emlékeztek rá a dolgozók Lapja hasábjain.
1985
Dr. Horváth István, a Balassi Bálint Múzeum igazgatója, Hegedűs Raymund és Dr. Gyarmati Lajos tanszékvezető tanárok. Mindhárman az esztergomi helytörténetírás kiemelkedő alakjai.
Dr. Horváth István: 1966-tól volt a Balassi Múzeum régésze, Esztergom egyik legkiemelkedőbb helytörténésze, elhivatott szakember, aki óriási munkát végzett, hogy a város épített múltját megvédje az enyészettől.
Hegedűs Raymund: főiskolai tanár, művelődéstörténész. Számos könyve jelent meg Esztergom múltjáról. A Tanítóképző Főiskola híres tanára, kortársak beszámolói szerint hatalmas tudásával szinte az Eötvös Collegium szellemét ébresztgette Esztergomban.
Dr. Gyarmati Lajos: gazdaságtörténész, aki többek között megírta Esztergom ipartörténetét is. A művet 1985-ben adták ki.
1987
Végvári I. jános festőművész.
Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1953-ban, 1959-ben az esztergomi Tanítóképző Főiskola tanára lett. Hatvanadik születésnapján tüntették ki a díjjal, ez alkalomból nagyszabású kiállítást rendeztek a Vármúzeumban.
Végvári I. János
Fotó: Esztergom és Vidéke, 1987 októbere
1993
Dr. Bády István, Esztergom egykori polgármestere, Belánszky László, dr. Csernohorszky Vilmos orvos és Szalay Ferenc tanár. 1956-os tevékenységük miatt részesültek a díjban.
Dr. Bády István (1913-1994): Esztergom legendás polgármestere (1946-50), 1956-ban a Nemzeti Tanács elnöke, életéről és működéséről A Bazilika árnyékában címmel írt könyvet 1989-ben. A szentgyörgymezői parasztfiú, akinek már gyerekkorában megjövendölték, hogy talpraesettsége egyszer még polgármesteri székbe repítheti.
Az 1993-as év kitüntetettjei
Fotó: Esztergom és Vidéke, 1993. március 18.
Belánszky László (1916-2011): számviteli vezető, a MÁV nyugalmazott tanácsosa. 1956-ban a MÁV Pályafenntartási Főnökség Munkástanácsának elnöke lett, majd delegált tagja az esztergomi Nemzeti Tanácsnak.
1956 decemberéig tevékenykedett, élelmiszerekről gondoskodott a vasúti dolgozók számára, biztosította a zavartalan vasúti közlekedést, tette a dolgát.
Csernohorszky Vilmos (1929-2011): orvos, 1956-ban az esztergomi Munkástanács elnöke. Pályám emlékezete címmel írt önéletrajzi kötetet.
Szalay Ferenc: tanár, 1956-ban a Nemzeti Tanács alelnöke. A megtorlások idején örökre kitiltották a város földjéről. 1957-ben az ún „szalay-perben” börtönbe kerül, majd 1960. április 4-e alkalmával adott amnesztia révén szabadul.
1994
Dr. Horváth Csaba közgazdász, vállalkozó és dr. Leel-Őssy Lóránt, ideg- és elmegyógyász főorvos, c. egyetemi tanár, az Esztergomi Balassa Bálint Társaság elnöke.
Dr. Horváth Csaba: 1956-ban a Szerszámgépgyár Munkástanács és a városi Nemzeti Tanács titkára.
Dr. Leel-Őssy Lóránt: városunkban és megyénkben létrehozta a neurológiai és pszichiátriai kórházi osztályait, 25 éven keresztül irányította és felügyelte korszerű fejlesztésüket; aki több mint négy évtizedes életművével: gyógyító, továbbá oktatói, szervezői tevékenységének, tudományos kutatói és publikációs munkásságának eredményei révén a hazai és nemzetközi neuropathológia jelentős szaktekintélye.
1998
Dr. Szállási Árpád és Dr. Dékány Vilmos.
Dr. Dékány Vilmos (1925-2000): esztergom-budapesti segédpüspök, általános helynök, 1988-89-től az esztergomi szeminárium rektora.
Dr. Szállási Árpád (1930-2012): orvos, orvostörténész. Nyolcvanadik születésnapján ünnepi tudományos ülésen méltatták érdemeit az egyetemen, és a Budapesten is, a Magyar Orvostörténelmi Társaságban. Tiszteletére emlékkötet is megjelent. 1987-ben jelent meg nagyszabású munkája, a Szegényháztól a kórházig: Esztergom egészségügyének története.
1999
Homor Kálmán (1925-1999), kultúrmérnök, építészmérnök. Az Esztergom Hídbizottság ügyvezető alelnöke, a ’80-as években elsőszámú szószólója volt a híd újjáépítésének, majd azon munkálkodott, hogy mihamarabb elkészüljön a Dunán átívelő vasmonstrum.
2000
Reima T. A. Luoto és Besey László.
Reima T. A. Luoto: az Espoo-i Magyar Társaság elnöke, a város a díszpolgári címmel ismerte el Reima úr önzetlen munkáját, amelyet a két testvér nép kapcsolatának fejlesztése, ápolása érdekében kifejtett.
Besey László átveszi az gyémántdiplomát
Fotó: 24 Óra, 1994. december 21.
Besey László: nyugalmazott gyémántdiplomás középiskolai tanár, a város legendás tanára, a pedagógia megszállottja, a városért elkötelezett lokálpatrióta. Rögös életútjáról, a háború utáni borzalmakról, és a letelepedés nehézségeiről ITT olvashatnak bővebben.
2003
Ágai Karola, Szendrey-Karper László és Török József.
Ágai Karola: operaénekesnő, az Esztergomi Szendrey-Karper László Nemzetközi Gitárfesztivál kuratóriumának örökös elnöke. A gitárfesztivál országos és nemzetközi elismertsége, a város szellemi értékeinek gazdagítása érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként vehette át az elismerést.
Szendrey-Karper László: gitárművésznek, az Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztivál megalapítójának, két évtizeden át végzett művészi munkássága, a fesztivál nemzetközi rangra emelése érdekében végzett elévülhetetlen tevékenysége elismeréseként részesült kitüntetésben (posztumusz).
Török József: nyugalmazott testnevelő tanárnak példaadó, Esztergom szellemi, erkölcsi értékeinek gazdagításában végzett több évtizedes áldozatos, kiemelkedő közéleti munkássága elismeréseként adományozták a kitüntetést.
2004
Dr. Kiss-Rigó László és Kottra Dezső.
Dr. Kiss-Rigó László: püspök, Esztergom egyházi, közéleti és kulturális élete területén kifejtett munkája miatt vehette át a díjat.
Kottra Dezső: okleveles mezőgazdász, a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat egyik alapítója. A helyi kulturális életben, illetve a mezőgazdaság megismertetésében kifejtett áldozatos, elévülhetetlen tevékenysége elismeréseként kapta a díjat.
2005
Suzuki Osamu és Jan Oravec.
Suzuki Osamu, a Suzuki Motor Corporation elnöke: mert kezdeményezője és végig támogatója volt a világhírű gyár Esztergomba telepítésének.
Jan Oravec
Fotó: Esztergom és Vidéke, 2005. október 27.
Jan Oravec, Párkány polgármestere: Esztergom és Párkány közötti termékeny kapcsolatokban kifejtett munkájáért.
2006
Orbán Viktor és dr. Erdő Péter.
Orbán Viktor: a 2006-os választásokat megelőzően kapta a kitüntetést, amelyet végül évekig nem vett át. Orbán a Mária Valéria híd újjáépítésében játszott szerepéért kapta a díjat Esztergomtól, amelynek sorsát mindig szívén viselte.
Erdő Péter: érsek, a Szent Adalbert Központ felújításáért vehette át a kitüntetést.
2007
Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatója, esztergomi származású üzletember. Mégis miért kapta az elismerést? Az indoklás szerint: „országosan, illetve nemzetközileg értékelt tevékenysége révén a város elismertségét, rangját növelő, kapcsolatainak körét bővítő munkát végez”. A díjazott köszönő beszédében hangsúlyozta, hogy számára a díszpolgári cím nemcsak jogok, hanem kötelességek sorát is jelenti. Később Hernádi anyagi támogatásával újult meg a Szentgyörgymezői temető kápolnája.
Hernádi Zsolt
Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI
2008
Paskai László (1927-2015), nyugalmazott esztergom-budapesti érsek Esztergomért végzett kiemelkedő és maradandó munkájáért vehette át a díjat.
Paskai László
Fotó: Bejó Gábor
2009
Ifj. Rubik Ernő és prof. dr. Pénzes István.
Ifj. Rubik Ernő: Kossuth-díjas építészmérnök, tárgytervező, világhírű feltaláló, a bűvös kocka megalkotója. Édesapja révén kötődik Esztergomhoz, id. Rubik Ernőről nevezték el 2014-ben az esztergomi repülőteret. Rubik Ernő a díjról: „Édesanyám Esztergomban született és nevelkedett. Édesapámat munkája kötötte a városhoz. Budapesten telepedtek le, így csak az ő múltjuk emléke a kapcsolatom Esztergommal. Ezért a megtisztelő díszpolgári címet is csak Édesapám nevében, rá emlékezve fogadhattam el”
Dr. Pénzes István: címzetes egyetemi docens, esztergomi betegek százai köszönhetik neki gyógyulásukat, 1965 és 1974 között dolgozott a zesztergomi kórház sebészetén. Az aneszteziológia és intenzív terápia terén nemzetközileg is elismert, kiemelkedő tudományos és gyógyító tevékenysége elismeréseként adományozták neki a kitüntető címet.
2011
Dr. Kolumbán György (1942-2013): 1942-ben Nagyváradon született. Édesapja Esztergomban töltött be járásbírói tisztet, így lett esztergomi lakos. A pécsi jogi egyetem elvégzését követően előbb az esztergomi Tervező Vállalat jogásza volt húsz éven át, majd Lékai László érsek megbízásából a Főegyházmegyénél dolgozott jogi területen. 2002-ben a Rudnay Sándor Egyesület és az Esztergom Barátainak Egyesülete listáján, majd 2006-ban a Fidesz jelöltjeként egyéni kerületből jutott a város képviselő-testületébe, amelyben a Közbeszerzési és Ügyrendi bizottságot vezette. Dr. Kolumbán György 2010-ben Pro Urbe-díjat vehetett át. Közéleti tevékenységéért kapta díszpolgári címet Esztergomtól.
2012
Kökény Roland, olimpiai bajnok kajakozó, az Esztergomi KKSE versenyzője.
2014
Pézsa Tibor, olimpiai bajnok és világbajnok vívó, az esztergomi sportcsarnok névadója. Esztergomban kezdődött a pályafutása, majd a fővárosba került. 1964-ben olimpiai bajnoki címet nyert egyéniben, csapatban pedig ötödik lett. 2014. október elsejétől irányítja a női kardválogatott munkáját. Olimpiai győzelmének 50 évfordulója alkalmából vehette át a címet.
Pézsa Tibor
2015
Csoóri Sándor és Kaposi Endre.
Csoóri Sándor: költő, esszéíró, prózaíró. A képviselő-testület az összmagyarság szellemi-lelki egységének megteremtése, önismeretének mélyítése és öntudatának erősítése terén végzett kimagasló írói és közéleti tevékenysége elismeréseként adományozta a díszpolgári címet Csoóri Sándornak.
Kaposi Endre: 1939. január 7-én született Zalaegerszegen. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd szakmát tanult Budapesten. 1959-óta él Esztergomban. 1962-ben szerezett tanítói oklevelet az Esztergomi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. Kaposi Endre munkásságát Esztergom Város Önkormányzata 1998-ban Pro Urbe Esztergom kitüntetéssel és 2010-ben Babits Mihály-díj „Esztergom Kultúrájáért” díjjal is elismerte. 2015-ben pedig a város díszpolgára lett.
2016
?