Vita a túlparton: A szlovákok kitalálója kaphat szobrot Párkányban

<p>Már maga a gondolat is perzseli a hangulatot szomszéd városunkban. A hírek szerint október 28-án helyezik el az alkotás alapkövét, ugyanis Štúr Emlékév van. Írja az <a href="http://ujszo.com/online/regio/2015/10/25/stur-szobrot-allitana-parkanyban-a-matica">Új Szó</a>.</p>

Štúr Lőcsei ábrázolása (Kép forrása: Wikipedia)

 

A Matica Slovenská helyi szervezete állítatna szobrot Ľudovít Štúrnak, amely a talapzattal együtt 3,5 méter magas lenne és cirka 6000 euróba kerülne. Az alapkőletétére október 28-án kerül sor Párkányban (200 éve pontosan ekkor született a legnagyobb szlovák), a Duna-partján, a szobor további sorsa azon múlik, hogy mennyi idő alatt tudják összegyűjteni a szükséges anyagiakat.

 

A szoborállítást azzal indokolják, hogy Párkányban nincs olyan köztéri alkotás, amely egy nagy szlovák történelmi személynek állítana emléket. A másik oldal viszont azzal érvel, hogy Štúrnak semmi köze Párkányhoz, miközben rengeteg olyan személyiségnek állíthatnának szobrot, akik valóban sokat tettek a városért.

 

Párkányt hivatalosan 1948-ben keresztelték el Štúrról, 1991-ben népszavazást írtak ki az átnevezésről. A lakosok elsöprő többsége a történelmi név visszaállítása mellett voksoltak. A kormány mégsem adta vissza a régi nevet. A szoborállítás apropóját az adja, hogy a 2015-ös évet hivatalosan Štúr emlékévnek nyilvánították, Pozsonyban nagyszabású kiállítás nyílt a reformátorra emlékezve.

 

Az Új Szó teljes cikkét ITT olvashatják el.

 

Nagyon furcsa szituáció állt volna elő, ha Esztergom a Szigetcsúcson állította volna fel a Magvetőért cserében kapott fővárosi Kossuth-szobrot. Ebben az esetben a szabadságharc két nagy riválisa, a két nemzet történelmének ikonikus ikertornya a Duna két oldalán feszülve nézhetett volna farkaszszemet egymással.

 

Kép forrása: Wikipedia / Michael Krahe

 

Štúr értelmiségi, tudósember, politikus, egyben a legnagyobb történelmi figura Szlovákiában, renoméja az egeket nyaldossa északi szomszédunkban. A nemzeti panteon nélkülözhetetlen alakja, kirobbanthatatlan eleme a szlovák emlékezetnek. Miközben a magyar történetírásban kevesebb szó esett róla, legtöbbször pedig az Orosz Birodalommal kokettáló hazaárulóként lépett színre a historikus munkákban.

 

1815-ben született Zayugrócon (Uhrovec), a Győri Evangélikus Algimnáziumban kezdet tanulmányait, majd a Pozsonyi Evangélikus Líceumban tanult tovább. Később legfőbb élharcosa a szlovák irodalmi nyelv megteremtéséért folytatott küzdelmeknek. Ő szerkesztette az első szlovák nyelvű politikai újságot is. A magyarországi nagypolitikába 1847-ben kapcsolódik be Zólyom város követeként. 1848-ban már fegyveres harcot készít elő a magyar szabadságharc ellen, a szeptemberi hadjárat után vérdíjat tűznek ki a fejére, Kossuth pedig egyszerűen lehazaárulózza. 1855-ben halt meg vadászbalesetben.

 

 

A legjelentősebb szlovákként, amolyan mitikus alakként tartják számon, személye mégis üres marad, dacára hogy ideológiák épültek rá az évszázadok során. Manapság meglóduló érdeklődés figyelhető meg személye iránt, ehhez néhol szemtelen önreflexió társul, ilyen például a szlovák Shtoor Pub kocsmahálózat felbukkanása, vgy például Molnár Csaba fiatal komáromi rendező remekbe szabott, paródiába hajló rövidfilmje is. Ezzel párhuzamosan a komolyabb tudományos körökben újraértelmezésére tettek kísérletet az elmúlt években. 2012-ban Budapesten neves szlovák és magyar történészek részvételével rendeztek konferenciát Štúr személyéről és tevékenységéről.

 

Kép Forrása: strategie.hnonline.sk

 

Legutóbb egy magyar historikus, Demmel József vett bátorságot, hogy megrajzolja Štúr alakját. Művében arra fókuszált, hogy a szlovák politikust a maga korának viszonyai közepette értelmezze, középutat vágva így a szlovák heroizáló és a magyar diabolizáló álláspontok közepette.

 

Štúr életútja és nézetei, illetve ezek történeti összefonódásai rendkívül változatos képet festenek, ebből kiindulva minden kor kiszedhette belőle saját ideológiai fogódzkodóit. Így történhetett, hogy 1936-ban Bánon kapott szobrot (ez Štúr első köztéri ábrázolása) a szlovák atyafi, méghozzá Jozef Tisó jóvoltából, akinek kapóra jött az önálló szlovákságot vizionáló Štúr-i gondolat. Pedig Bánhoz aztán végképp semmi köze nem volt Štúrnak, Jozef Tisó viszont itt volt korábban káplán, majd plébános.

 

(Katona Csaba: L’udovít Štúr alakja és újraértelmezése, Múltkor, Hungarian Historical Review)

(forrás)