2017.07.24. 20:21

Irány Pajkaszeg !

Van úgy, hogy az ember csak úgy útra kel, hogy megnézze azt, ami a valóságban nem is létezik, azaz létezik, csak másként, mint ahogy…

Az Üvegtigris büfékocsijának lecsengése után az új kultikus hely PAJKASZEG (vagyis valódi nevén: Pilisszentlélek) lett, úgyhogy ideje volt ott kicsit jobban körülnézni.

 

Pajkaszeg

Pilisszentlélek (szlovákul Hut(a), németül Glasshütte, a köznyelvben Huta)  közigazgatásilag 1985 óta Esztergom "része".

Hivatalos neve 1907-ig Szentlélek volt, de használták a Szent-Lélek, Huta-Szent-Lélek formákat is.

A „Mi kis falunk” sorozatnak köszönhetően, 2016 óta Pajkaszeg-ként is ismertté vált.

De mivel ilyen település valójában nem létezik, kezdésnek érdemes utánanézni, hogy miként is lehet oda ( Pilisszentlélekre) eljutni.

Nem hátrány, ha tudjuk, hogy az alig 300 fős falucska a Pilis és Visegrádi- hegység egy festői völgyében fekszik, melynek folyományaként műút szempontjából zsákfalu.

Erdei út szempontjából nem az, de az erdei utat csak a műúton előforduló közlekedési és/vagy fakidőlési anomáliák esetén teszik a közforgalom számára is elérhetővé, ami kissé megnehezíti a tömegközlekedési eszközök használatához szokott túrázókat.

A gyalogos túrázók számára viszont nyitott a pálya, hiszen a pilisi erdők jelzett ösvényein és útjain minden irányból megközelíthető, eltérő időintervallumú gyalogtúrával.

Dobogókő és környéke Magyarország turistautakkal talán legjobban behálózott vidéke, a magyar turistáskodás bölcsője, az egyik legnépszerűbb hazai kirándulóhely, ezért aki ezt az útirányt célozza meg, tervezze be bátran a pajkaszegi kitérőt is!

Budapest (Pomáz) irányából csak átszállással, ám Esztergomból közvetlenül is elérhető busszal is. Sajnos ritkák a járatok, így aki film/sorozat-helyszínt szeretne látni, és nem szeretne gyalog nekivágni, saját közlekedési eszköz után kell nyúljon.

Kerékpárosoknak csak akkor ajánlott, ha kellő rutinnal rendelkeznek a kanyargós és jelentős szintemelkedéssel járó utak abszolválásában.

A hegyi kerekpározás szerelmesei előtt pedig amúgy is minden út nyitott.

Autóval és motorral kimondottan kellemes út, Esztergomból bő negyedóra, Pomázról szűk félóra.

Én is robogóval vágtam neki, Esztergomból.

Használja ki az ember - főleg - nyáron a megfelelő lóerővel ellátott kétkerekű által nyújtott szabadságérzetet és a hűsítő menetszelet is!

Ahogy képeken is látszik, Esztergomból indulva, az aratási időszak végén a szalmabálák rendezett látványa nyugtatja meg az utazót, miközben a háttérben ott magasodnak a Pilis zöld bársonyba bújtatott csúcsai.

Kimondottan kellemes volt a vasárnapi zivatar után berobogózni  a Dobogókő irányába futó út erdei műút-részébe, ahol a hőmérséklet érezhetően lecsökkent.

Ilyenkor különösen jó érzés a kétkerekű járgányok igénybevétele, nem csak a kanyarok, hanem a táj és az erdei környezet okán is, persze akinek két kerékkel több van, az se szomorkodjon !

A gyalogos túrázók meg úgyis mindent a saját lábukban és bőrükön éreznek majd.

Akár Pomáz, akár Esztergom irányából érkezünk a műúton, ne várjunk arra, hogy egyszer csak megjelenik majd a PAJKASZEG-et jelző tábla!                                                                  

Ilyen nem lesz, viszont a Pilisszentlélek irányába mutató jelzésnél forduljunk le a völgybe, és haladjunk mindaddig egyenesen, míg meg nem látjuk a sorozatból ismert kocsmát és/vagy a szobrot.

Ott le is állíthatjuk járműveinket és kezdődhet a felfedezés, az ismert (és ismeretlen) helyek felderítése.

A gyalogtúrázók a települést több irányból is megközelíthetik, függően attól, hogy épp melyik irányból érkeznek.

Az első látványossággal kapcsolatban nekem nem volt szerencsém, így vasárnap a szobrot kék lepel borította, bizonyára a film készítői féltik a remekművet az időjárás irreverzibilis hatásaitól, pedig marketing szempontból a selfizők bizonyára elegendő plusz nézőt indukálnának a képernyő elé. De úgy látszik, hogy ez nem elég nyomós érv.

Így, bár az első kattintás kis csalódással járt, de szerencsére a kocsma már teljes és filmbéli pompájában tündökölt, így a nyitó csalódás után kaptam némi vizuális kárpótlást, bár nem csak kocsmanézőbe jöttem.

A valóban italmérésként funkcionáló műintézményben a túrázók a hosszú út porát öblíthetik le, a hölgy- és úrvezetők a vezetés fáradalmait kompenzálhatják,  a helyi kiszáradt torokkal szomjazók pedig a napi folyadékbevitel alkoholtartalmú, illetve attól mentes matériumaiból választhatnak maguknak kedvükre.

Fő, hogy egy hűsítő és szomjoltó eleggyel a kézben "Teca Kocsmájának" teraszáról szemmel tartható valamennyi faluba beérkező és kimenő jármű.

A kocsma nem csak a filmben játszik központi helyet, hanem Pilisszentlélek helytörténetében is kiindulópont, hiszen a török alatt elnéptelenedett faluba a pálosok az 1700-as évek elején üveges mestert telepítettek.

András mester volt a középkor után a völgy első lakója, akit foglalkozása, mestersége révén neveztek Hutás Andrásnak.

Műhelye a mai kocsma volt, ahol zöld üveg készült és a helyiek innentől kezdve nevezik Hutának a települést.

A falu őslakosai még ma is így hívják településüket, és a falu szlovák neve is erre utal.

Ha megpihentünk és felfrissültünk az egykori „üveggyárban”, azaz a mai és filmbéli kocsmában,  beszívtuk a nyomokban 300 éves falak illatát, akkor indulhat a felfedezés, hiszen ha az ember elmotorozott (elautózott, elgyalogolt) ide, akkor érdemes a falu egyéb nevezetességeit és rejtett kincseit is megkeresni, van kattintásra váró téma bőséggel.

Rögtön ott vannak a központi helyen bájosan omladozó és az enyészet végső beteljesülését szomjazó, rogyadozó porták.

 

Vagy a völgy kellemes, hűsítő klímájában burjánzó mohák győzedelmes térfoglalásai, a köveket, fákat befutó zöld bársonyburkolatok.

 

A rogyadozó házak körbejárása után elsőként a buszmegálló mögötti szűk utcácskán kaptattam fel a templom irányába.

Pajkaszegnek – a filmben – nincs temploma, de a forgatásnak helyszínt adó falu is csak az 1760-as évektől tudhat magáénak egy kis, torony nélküli kápolnát, aminek helyére az 1800-as évek közepén épült templom, ami később, 1938-ban bővült ki két oldalhajóval. 

                      

Kákonyi Asztrik ferences festőművész munkái nyomán a kis templom a modern magyar templomfestészet jeles példája, amit a mindig nyitott templomkapu sosem zár el a kíváncsi tekintetek elől.                                                  

A templom előtt egy szép székely-kapu áll, melyet erdélyi fafaragók készítettek 1984 Pünkösdjére.

 

A templom mellett található az egykori iskola épülete, melynek elődje még 1790-ben kezdte   meg működését.

Az iskola előtti kis parkoló a kép tanúsága szerint „corpus delicti-ként” őrzi az epizódok kultikus narancssárga sportautóját, amit egy közös fotó erejéig e sorok írója sem tudott kihagyni.

És ha már nyitva volt az iskola ajtaja, miközben az őr édesen aludt, különös érzéssel léptem át eme intézmény küszöbét - közel 30 év után - hiszen még kezdő pedagógusként, a nyolcvanas évek végén itt volt alkalmam a helyi tanítót helyettesíteni.

A már nem működő, apró oktatási intézmény egyetlen tanteremmel és egy tornaszobával rendelkezik.

Ebben az egyetlen tanteremben még pár évvel ezelőtt is együtt tanult a teljes alsó tagozat, úgy ahogy Móra Ferenc vagy Fekete István falusi életet megjelenítő írásaiból olvastuk, vagy ahogy Avonlea szigetén Hetty néni iskolájában is láthattuk.

A tanterem most már nem csak a nyári szünet miatt üres, benne a stáb eszközei ott, ahol sok-sok évtizedig a helyi gyerekek szerezték meg az iskolai alapokat.

Egy Ágai Ágnes idézet jut eszembe:

... Sóskazöld tábla,

Arca rücskös a

Krétapor alatt.

Rákenődik a gyerekkorod.

Szivaccsal letörlöd az éveket.

A hetes tisztelettel

Jelenti:

Az osztály

Minden eshetőségre

Készen áll."

A helyiektől hallottam, hogy az iskola épülete zarándokszállásként él majd tovább.

Hogy erről a falubéliek, akik mind itt tanultak régen, miként vélekednek, nem tudtam meg...

Az iskola mellett áll az 1913-ban alapított óvoda épülete, falán kissé kopottan:

„Állami Kisded-Óvó”

 

A templomtól a kocsma felé haladva egy kedves ismerősbe botlottam, egykori kolléganőmbe, Ida nénibe, aki 1988 – ban épp akkor ment nyugdíjba a helyi iskola tanítójaként, amikor én elkezdtem rövid szárnypróbálgatásaimat a pedagógus pályán, és akit a nyolcvanas évek végén pont itt helyettesítettem.

Épp akkor jött ki a háza elé, amikor én elhaladtam előtte, a sors akarta így.

Közel 30 év távlatából azért bemutatkoztam, a biztonság kedvéért.

A beszélgetésből kiderült, hogy Ida néni a helyi falumúzeum alapítója, a gyűjtemény kezelője, a helytörténet összerendezője és ő az, aki – mellékesen – mindent tud, amit Pajkaszegeről  (Pilisszentlélekről) tudni lehet.

Így hát adott volt a következő állomás, maga a falumúzeum ( Hunyadi János u 42, a kocsmától pár háznyira lefelé, a főúton) , mely hivatalosan nem tart nyitva, telefon útján lehet bejelentkezni (  33 426 024, 30 549 83 26), ha valaki nem olyan szerencsés, hogy hozzám hasonlóan régi kollégaként üdvözölheti a kedves helytörténészt, Ida nénit, a nyugdíjas tanítónőt.

 

A szépen helyreállított épületben berendezett falumúzeum egy jellegzetes, pilisi-szlovák népi építészeti jegyeket magán hordozó ház, ahol a község helytörténeti és néprajzi gyűjteménye kapott helyet.        

A „tiszta szoba” és konyha eredeti funkciójában került berendezésre, a hátsó szobában régészeti leletek és dokumentumok, iratanyagok találhatók, míg a kamrában és istállóban az egykori gazdasági, gazdálkodási eszközök tekinthetők meg.

A rövid helytörténeti kitérő után hazakísértem Ida nénit, és egy házi bodzaszörp elfogyasztása után indultam a pálos kolostor romjai felé.

Ez a falu feletti dombon található, durván egy kilométerre.

Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend története a Pilishez és Özsébhez kötődik.

A kolostorral kapcsolatos kutatásokban előkerül IV. Béla , majd IV. László neve is, sőt 1323-ban a háromszor megkoronázott magyar király, Károly Róbert is járt itt, ahogy később Nagy Lajos királyunk is.

Úgyhogy van kinek a nyomdokaiban járni, ha erre téved az ember.

Sajnos Mohács után a kolostor teljesen elpusztult, és bár egész a XVIII-XIX. századig jelentős rommaradványok voltak láthatóak, azok anyaga idővel bekerült a helyben épülő házakba.

A kolostorromot rendezett tisztás veszi körül, így bőséggel akad hely a pihenésre és játékra is.

Itt véget is ért pajkaszegi túrám, a kolostorromoktól még körbenéztem és megcsodáltam a völgyet körülvevő hegyeket, zöld csúcsokat, hogy aztán Esztergom felé motorozva ismét a rendezett szalmabálák látványával búcsúztathassam a lassan lebukó napot.

Isten veled, Pajkaszeg !

 

Sárosi Attila/Esztergom Anno

Még nincsenek kommentek :(
Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum