Szubjektíven az (immár NEM) esztergomi Waldorf iskoláról

2016.02.02. 11:13

14 évig voltam Waldorfos szülő. Talán csinálhattam volna jobban. Olvashattam volna több „szakirodalmat”, járhattam volna több előadásra, süthettem volna több sütit. Mondom, talán csinálhattam volna jobban. De nem volt rá szükség. Bár „Waldorfos” szülőnek lenni  nem állapot, hanem életforma, a Waldorf a gyerekről és a tanítóról szól igazán.

Sosem ingott meg a hitem.
Pedig voltam (nem egyszerJ) az osztálytanítóknál „magánbeszélgetésen”.
Aztán volt olyan nap – igaz csak egyszer -, hogy hazaküldték Őt, mert nem láttak más megoldást.

Sosem ingott meg a bizalmam.
Persze eleinte furcsa volt , hogy nincs tankönyv, nincs vonalas és kockás füzet, és hogy már eltelt 3 hónap az első osztályból és még nem olvas a gyerek.

Sosem fájt a hasa az iskola miatt, sosem szimulált betegséget, hogy otthon maradhasson.
Sőt! Lehetett vagy harmadikos, amikor egy reggel nem érezte jól magát. Kértem, maradjon itthon.
Azt mondta: „Anya, nem lehet. Ma a villámokról tanulunk!”

14 éven keresztül minden alkalommal megkönnyeztem az Adventi -kert – semmivel össze nem hasonlítható – meghittségét, sokat nevettem és még többet büszkélkedtem a termésnapok előadásain. 

A nyolcadikos felvételi lapon egyetlen iskolát jelölt meg.
A Waldorf Gimnáziumot. Azt mondta vagy oda, vagy sehova. (Persze némi ifjonti túlzássalJ)

Sosem volt kitűnő tanuló. Boldog volt. És én is.

Senkit nem bíztatok, hogy Waldorfba írassa (át) a gyermekét, de az mélységesen (nem, nem felháborít), elszomorít, hogy még egy ilyen csodálatos kezdeményezést is sikerült elszabotálni az esztergomi városvezetésnek.

Mantrázhatjuk, hogy Meggyes-örökség, Tétényi-adósságrendezés és hogy „majd-mostantól”. Ám, ha hiányzik a városért igazán tenni akarás, a „mindannyian esztergomiak vagyunk” szemlélet, akkor nem marad más ismét, mint az „uram-bátyám” gyakorlat.

Pár járda és útszakasz aszfaltozása nem innováció, nem város-stratégia és nem jövőkép.
A Waldorf az! Mostantól Tokodnak.

Esztergomnak pedig ismét csak két dolog maradt, a vállrándítás „a mi közöm hozzá” lakosoknak és a szomorú szánakozás mindenki másnak.

Esztergom ismét szegényebb lett. Nem csak a Waldorf iskolával. Nem.
Egy reménnyel is. Hogy „Ők” talán tényleg mások.  Nem azok.

És ez nem politika! Ez most már tény. Mindannyiunk kárára.

 

Sárik Andrea

Még nincsenek kommentek :(
Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum