Az immár elkerülhetetlen állagmegóváshoz és a homlokzat felújításhoz szükséges engedélyezési tervdokumentációk elkészítésével bízták meg a Narthex 2005. Kft-t. Ez cirka 4 milliójába kerül majd Esztergomnak – derül ki a Közbeszerzési Bizottság tájékoztatásából.

"Módosító indítványom nagyon rövid, közérthető. A 3. paragrafusra vonatkozólag indítványozom, hogy az Alkotmánybíróság székhelye Esztergomban legyen [...] Ennek a módosító indítványnak az ötlete nem az enyém. A sarkalatos törvényeknek esztergomi vitája során született: Esztergom Barátainak Egyesülete, pontosabban annak titkára (Dr. Etter Ödön - szerk. megj.) vetette fel, hogy ez egy igen jó, jelképes gesztus lenne Esztergom város politikai rehabilitációjára [...] Befejezésül engedjenek meg még valamit. Én ugyan nem sűrűn vettem részt bírósági tárgyaláson, csak a televízióban, filmekben láttam ilyeneket. Nem tudom, hogy milyen a tárgyalás hangulata, feszültsége. Valószínű, ehhez nem szükséges különleges hangulat, nem szükséges a hely szellemének fennköltsége. Mégis valami azt sugallja: egy ilyen nagy fontosságú testületnél, ahol az Alkotmányt kell értelmezni, és ennek szellemében dönteni, talán a hely szelleme is fontos." (részlet Dr. Nemes Tamás országgyűlési képviselő 1989-es parlamenti felszólalásából)

Érkezünk a Kis-Duna sétány felől

A Sándor-palota ügye folyamatosan napirenden volt az elmúlt években, köztudott, hogy sokáig tervben volt az Alkotmánybíróság Esztergomba költöztetése is. Bár a rendszerváltás után a város presztízsének emelésére a bírák székhelye Esztergom lett, a testület végül sohasem foglalta el a neki ígért épületet. 2011-ben pedig a Parlament még a lehetőségét is elvette, hogy a szakapparátus Esztergomba költözhessen; kormányzati huszárvágással Budapest lett az alkotmány őreinek hivatalos székhelye. 2014-ben még egyszer megcsillant a remény, hogy a bíróság a városba teszi működési helyszínét. Még a kereszténydemokrata politikus, Semjén Zsolt is ezt a forgatókönyvet javasolta. Végül az elképzeléseket elvetették.

Innentől akár úgy is olvashatjuk a táblát: „Esztergom visszavárja az Alkotmánybíróságot”.

Ha már a városi közkincsek sorába emelkedett a Sándor-család históriája, prioritást kell, hogy kapjon a família materiális örökségének fenntartása is. Az esztergomi Sándor-palota pedig kiváló példája lenne, hogy ne csak a szellemi teljesítményt emeljük piedesztálra. A hasznosítás kérdése viszont egészen más tészta, nehéz hozzányúlni a múlthoz a megfelelő koncepció nélkül. Az 1980-as években, majd hosszú szünet után a 2000-es évek végén is akadtak tervek a felújításra, városatyáink még az az értékesítés gondolatához is közel kerültek.

A 881 m2-es ingatlant akkoriban 90 millió forintért is megvásárolhatták volna, a felújítás várható költségeit pedig 170 millió forintban állapították meg. A vásárlást emellett kötött funkciókkal toldották meg, kizárólag közfeladat ellátására alkalmas tereket látták volna szívesen az épületben (múzeumot, könyvtárat, közösségi házat, szállást, vendéglátóhelyet). A város vezetői döntésüket azzal indokolták, hogy az esztergomi és idelátogató turisták számára is szeretnék biztosítani a műemléki épület látogathatóságát. A kulturális misszió követelménye pedig elijeszthette a potenciális vevőket.

Így továbbra is maradt az átmeneti megoldás, a húzás-halasztások sorozata. A tetőszerkezetet ugyan felújították, később azonban először lepelbe burkolózott az épület, majd 2011-ben az Esztergomban már hagyománynak számító elkerítés mellett döntöttek, és faparavánokkal vették körbe az ingatlant. 2014 októberében történt az utolsó fontosabb esemény a palota életében, akkor kipucolták a patinás falak bújtatta csodálatos udvart, hogy elkerüljék a nagyobb katasztrófát. Szeptemberben ugyanis összeomlott az udvaron lévő gazdasági épület egy része. Egy év elteltével újabb fordulóponthoz értünk, csak reménykedni tudunk, hogy a közeljövőben el is indul homlokzat felújítás.