Isten hozta, Ferenc József! - 160 éve szentelték fel Esztergom jelképét, a bazilkát

Fotó: Bejó Gábor

Merénylet a császár ellen, küszöbön a lázadás

Ferenc József 1852-es hosszabb látogatását követően csak 1856-ban fordult meg újra Magyarországon, első vidéki útja Göncz Árpádhoz hasonlóan azonnal Esztergomba vezetett. Korábbi távolmaradásának politikai és magánéleti okai egyaránt voltak, közben többször majdnem merénylet áldozata lett; a leghíresebb Libényi János, csákvári születésű szabóinas támadása volt 1853-ban. Libényit nem sokkal később a kor normái szerint kivégezték.

A hivatalos magyar közvélemény ugyanakkor elutasította a merényletet, ezt bizonyítandó a hercegprímás vezetésével küldöttséget menesztettek Bécsbe, miközben az egész országban hálaadó szentmiséket celebráltak a császár megmenekülésének tiszteletére.

Ebben az évben találták meg a koronát és a koronázási jelvényeket is, ennek ellenére Ferenc József nem koronáztatta meg magát. Ekkoriban még csak ismerkedett a nemzettel, és fittyet hányt a messze földön híressé vált magyar érzékenységre is. Ha mostanában lengetett volna be hasonlót, már jönnének is az "Üzenjük Bécsnek!' feliratú táblák.

A Libényi-merénylet J.Reiner festményén

Forrás: wikipedia

Mikor és miért kel útra az uralkodó?

A 19. századi uralkodói utazások eredete az antikvitásba nyúlik vissza. A folyamatos hagyomány érzékletesen jelen van ebben a században is, így az antik elemek – például a diadalkapuk – nélkülözhetetlenek az eseményeken, ugyanakkor minden korszak egy kicsit a maga képére is formálja az utazásokat. Az utazások oka és célja sokrétű, egyrészt ünnepi alkalmak szolgáltatták a kiindulópontot, másrészt a politikai élet fordulatai is motiváló tényezőként hathattak az uralkodókra. Az uralkodó prezentálhatta udvara pompáját és hatalmának terebélyességét, a meglátogatott közösség pedig kulturális és gazdasági értékeit vihette ura-királya elé.

Forrás: Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban (Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között, Bp., 2012. (Doktori disszertáció)

A magyarok és a császár között az áttörés még váratott magára. Kérdés volt: vajon mi szoríthatja közelebb a két felet egymáshoz? A magyarországi rossz közhangulat továbbra is gondot okozott az udvarnak. Közben azonban Magyarországon is változások álltak be, bevezették a polgári közigazgatást, megkezdődött a jobbágyfelszabadítás gyakorlati kivitelezése is.

A lakosság hangulata azonban makacsul udvarellenes maradt, Albrecht főherceg még 1854 végén is a felkelés rémével fenyegette a királyt.

Végül 1856 hozta meg a várva várt fordulatot, Ferenc József ugyanis hosszas hezitálás után a magyarországi látogatás mellett döntött, és augusztus 31-én részt vett az esztergomi bazilika felszentelésén. A szabadságharc leverése és vérbe fojtása után ez volt az első alkalom, amikor a nemzet együtt ünnepelhetett.

A felszentelés szimbolikája

Az esztergomi érseki tisztet Scitovszky János töltötte be 1856-ban (1849 és 1866 között volt az ország hercegprímása, előtte, a '48-as forradalom kezdetén aktívan támogatta Kossuthot is, amíg "szakállas apánk" királyhűként viselkedett). A prímás nagy lendülettel kezdte meg a forradalmi időkben szétbomlott magyar katolikus egyház újjáépítését, reorganizációját. Ferenc József kegyét is élvezte az egyházvezető, hiszen az udvar az abszolutisztikus hatalom támogatóját látta a katolikus egyházban, így annak vezetőjében is. Viszont az egyház birodalmilag központosított elképzelése - miszerint a magyar katolikus egyház a bécsi érsek fennhatósága alá került volna - a klérus vezetőjét folyamatosan az ellenállók táborába sodorta.

Scitovszky János érsek

Kép: epa.oszk.hu

A bazilika felszentelése az 1850-es évek derekán így nem pusztán az egyházi méltóságok díszelgése és csinnadrattája volt a poros és sáros esztergomi utcákon, hanem mélyebb szimbolikával bírt, bizonyítani kívánta a magyar egyház függetlenségét.

Az ünnepségre érkezett Ferenc József kíséretében maga a bécsi érsek, Othmar Rauscher, a magyar egyház maga alá integrálásáért felelős osztrák egyházfi is. Eláruljuk, nem valósult meg a tervezet, Scitovszkyt ennél azért több hájjal és több magyarásggal kenték meg.

Sőt, az érsek később aktívan részt vett a nemzeti ellenállási mozgalmakban is.

A felszentelés menetrendje: hajón érkezik, vonattal távozik az uralkodó

• A császár a bazilika felszentelésére augusztus 30-án fél 7-kor érkezett, hajója felbukkanását a vár mozsarai jelezték. A prímás prominens vendégeivel rögtön a hajóállomásra sietett Ferenc József elé, az érseki díszhintóban ezután a palota elé igyekeztek, majd az ott felállított diadalkapunál a város nevében magyarul köszöntötték őfelségét. Közben vihar tört ki: pár éve még megszólalt volna az Esik eső karikára kezdetű dal, most viszont csak a rezesbandák zenéltek tovább a hatalmas orkánban.

• Másnap, augusztus 31-én megszűnt a vízivárosi Loyolai Szent Ignác plébániatemplom átmeneti székesegyház jellege, reggel mozsárágyúk dörgése ébresztette a város népét. Negyed 8-kor a Belvárosból, Szentgyörgymezőről, a Vízivárosból és Párkányból megindultak a zászlós körmönetek a bazilika felé. Nem sokkal később az érsek hatfogatú díszhintóján vágtatott fel a Várhegyre, hogy csatlakozzon az ünneplő sokasághoz.

• A szentelési szertartás elején körbejárták az épületet, meghintették szenteltvízzel, majd a főkapuhoz érve könyörgést mondtak. A főcelebráns megütötte a kaput, és többször hangosan kiáltotta: „Nyíljatok fel kapuk!” A diakónus pedig belülről kitárta a kapuszárnyakat. Belépett az ünneplő sokaság, köztük a Scitovszky barátságát is magáénak tudó Liszt Ferenc is 100 tagú ének- és zenekarával, aki a felszentelés tiszteletére komponálta az Esztergomi misét. Nem sokkal rá elkezdődött az ünnepi szentmise, majd különféle ereklyéket helyeztek el a templomban.

• Intermezzoként megérkezett az uralkodó is. Díszruhás elöljárók, lovas csendőrök, megyei és városi huszárok adták a felvezető kíséretet az aranyos császári hintó előtt. Ferenc József tábornagyi uniformisban vonult fel, 12 hintón érkeztek utána hivatalnokai. A bazilika előtt felállított diadalív előtt köszöntötték a császárt, a szokásokhoz híven magyarul, majd emlékeztették őt a hely szent jellegére, a híveket pedig hűségre intették: „adjátok meg az Istennek, ami az Istené és a császárnak, ami a császáré”. Majd bekísérték az uralkodót a székesegyházba, következett az oltár tömjénezése és felkenése.

• A szentelés egészen délután 3-ig tartott. A mise végén a bíboros főpásztor dekrétumot adott ki a felszentelésről és annak évenkénti megünnepléséről. A császárt ünnepélyes keretek között kísérték a főkapuhoz.

• Délután négy órakor hatalmas népünnepély kezdődött. Asztalokat terítettek a Prímási Palotában, a Szemináriumban, illetve a Fürdő Szállóban is. A szigeten hatalmas sátrat állítottak, a tereken pedig lacikonyhák és sörsátrak várták a híveket. Az uralkodót prominens vendégeivel egyetemben a Prímási Palotában látták vendégül, ahol katonazene szólt megszakítás nélkül, majd a kispapok énekkara töltötte be a teret.

• Az uralkodó délután Szentgyörgymezőre látogatott, ahol több ezres tömeg fogadta. Először legények lovas-versenyét tekintette meg, majd itt is megkezdődött a király ünnepélyes vendégül látása.

• Az esti órákban úgy kivilágították a várost, mint még soha (!).  Minden nagyobb ház díszbe borult, diadalkapuk övezték a császár kocsiútját az éjszakában. A bazilika kupolájából pedig bengáli tüzet eresztettek alá. Fél 10-kor indult a király kíséretével a párkánynánai vasútállomásra. Útját fáklyák világították be egészen a vasútig, miközben a környező hegyeken örömtüzek ragyogtak.

• Az ünnepi étkezés közepette a császár elé járultak főurak, hogy a magyar alkotmányos rend visszaállítását kérjék tőle. Ezt Bach belügyminiszter felségsértésnek titulálta, valójában azonban az első komolyabb lépés lehetett a kiegyezés felé. Scitovszky a következő évtizedekben is a magyarok és az udvar megbékélésén fáradozott.

Forrás: 

Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban (Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között, Bp., 2012. (Doktori disszertáció)

Cséfalvay Pál: Az esztergomi bazilika felszentelési szertartásának előkészületei és az ünnep. In: Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. (Emlékkönyv az esztergomi bazilika felszentelésének 150. évfordulója alkalmából) Szent István Társulat, Bp., 2006. Szerk.: Beke Margit, 75-92. p.

Cséfalvay Pál: Scitovszky IX. János. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szent István Társulat, Bp., 2003. Szerk.: Beke Margit, 370-375. p.