A szabadságharc bukása után Esztergomban került sor az első össznemzeti megmozdulásra. Továbbra sem tudjuk azonban, hogy melyik a nagyobb tökfejség, vérbe fojtani egy nemzet szabadságharcát, amelynek pár hónapon belül uralkodója akarsz lenni, vagy a revolúciót vérbe fojtó Ferenc József mellé(re) tenni a kokárdát a szalámi csomagolásán a 2000-es években. Talán a Habsburg császár már ekkor is tudta, amit sokan még nem is sejtettek: a magyar nemzet papíron ugyan nem felejt, a valóságban azonban kicsit szellős a memóriája. Na, éppen ezt a zavart használták ki 1856-ban.
Fotó: Bejó Gábor
Merénylet a császár ellen, küszöbön a lázadás
Ferenc József 1852-es hosszabb látogatását követően csak 1856-ban fordult meg újra Magyarországon, első vidéki útja Göncz Árpádhoz hasonlóan azonnal Esztergomba vezetett. Korábbi távolmaradásának politikai és magánéleti okai egyaránt voltak, közben többször majdnem merénylet áldozata lett; a leghíresebb Libényi János, csákvári születésű szabóinas támadása volt 1853-ban. Libényit nem sokkal később a kor normái szerint kivégezték.
A hivatalos magyar közvélemény ugyanakkor elutasította a merényletet, ezt bizonyítandó a hercegprímás vezetésével küldöttséget menesztettek Bécsbe, miközben az egész országban hálaadó szentmiséket celebráltak a császár megmenekülésének tiszteletére.
Ebben az évben találták meg a koronát és a koronázási jelvényeket is, ennek ellenére Ferenc József nem koronáztatta meg magát. Ekkoriban még csak ismerkedett a nemzettel, és fittyet hányt a messze földön híressé vált magyar érzékenységre is. Ha mostanában lengetett volna be hasonlót, már jönnének is az "Üzenjük Bécsnek!' feliratú táblák.
A Libényi-merénylet J.Reiner festményén
Forrás: wikipedia
Mikor és miért kel útra az uralkodó?
A 19. századi uralkodói utazások eredete az antikvitásba nyúlik vissza. A folyamatos hagyomány érzékletesen jelen van ebben a században is, így az antik elemek – például a diadalkapuk – nélkülözhetetlenek az eseményeken, ugyanakkor minden korszak egy kicsit a maga képére is formálja az utazásokat. Az utazások oka és célja sokrétű, egyrészt ünnepi alkalmak szolgáltatták a kiindulópontot, másrészt a politikai élet fordulatai is motiváló tényezőként hathattak az uralkodókra. Az uralkodó prezentálhatta udvara pompáját és hatalmának terebélyességét, a meglátogatott közösség pedig kulturális és gazdasági értékeit vihette ura-királya elé.
Forrás: Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban (Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között, Bp., 2012. (Doktori disszertáció)
A magyarok és a császár között az áttörés még váratott magára. Kérdés volt: vajon mi szoríthatja közelebb a két felet egymáshoz? A magyarországi rossz közhangulat továbbra is gondot okozott az udvarnak. Közben azonban Magyarországon is változások álltak be, bevezették a polgári közigazgatást, megkezdődött a jobbágyfelszabadítás gyakorlati kivitelezése is.
A lakosság hangulata azonban makacsul udvarellenes maradt, Albrecht főherceg még 1854 végén is a felkelés rémével fenyegette a királyt.
Végül 1856 hozta meg a várva várt fordulatot, Ferenc József ugyanis hosszas hezitálás után a magyarországi látogatás mellett döntött, és augusztus 31-én részt vett az esztergomi bazilika felszentelésén. A szabadságharc leverése és vérbe fojtása után ez volt az első alkalom, amikor a nemzet együtt ünnepelhetett.
A felszentelés szimbolikája
Az esztergomi érseki tisztet Scitovszky János töltötte be 1856-ban (1849 és 1866 között volt az ország hercegprímása, előtte, a '48-as forradalom kezdetén aktívan támogatta Kossuthot is, amíg "szakállas apánk" királyhűként viselkedett). A prímás nagy lendülettel kezdte meg a forradalmi időkben szétbomlott magyar katolikus egyház újjáépítését, reorganizációját. Ferenc József kegyét is élvezte az egyházvezető, hiszen az udvar az abszolutisztikus hatalom támogatóját látta a katolikus egyházban, így annak vezetőjében is. Viszont az egyház birodalmilag központosított elképzelése - miszerint a magyar katolikus egyház a bécsi érsek fennhatósága alá került volna - a klérus vezetőjét folyamatosan az ellenállók táborába sodorta.
Scitovszky János érsek
Kép: epa.oszk.hu
A bazilika felszentelése az 1850-es évek derekán így nem pusztán az egyházi méltóságok díszelgése és csinnadrattája volt a poros és sáros esztergomi utcákon, hanem mélyebb szimbolikával bírt, bizonyítani kívánta a magyar egyház függetlenségét.
Az ünnepségre érkezett Ferenc József kíséretében maga a bécsi érsek, Othmar Rauscher, a magyar egyház maga alá integrálásáért felelős osztrák egyházfi is. Eláruljuk, nem valósult meg a tervezet, Scitovszkyt ennél azért több hájjal és több magyarásggal kenték meg.
Sőt, az érsek később aktívan részt vett a nemzeti ellenállási mozgalmakban is.
A felszentelés menetrendje: hajón érkezik, vonattal távozik az uralkodó
Forrás:
Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban (Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között, Bp., 2012. (Doktori disszertáció)
Cséfalvay Pál: Az esztergomi bazilika felszentelési szertartásának előkészületei és az ünnep. In: Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. (Emlékkönyv az esztergomi bazilika felszentelésének 150. évfordulója alkalmából) Szent István Társulat, Bp., 2006. Szerk.: Beke Margit, 75-92. p.
Cséfalvay Pál: Scitovszky IX. János. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szent István Társulat, Bp., 2003. Szerk.: Beke Margit, 370-375. p.