A Petőfi Filmszínház-beli drogériától az elhurcolható moziig – így éled újjá a városi filmkultúra
Kultúra
2014. okt. 22.

<p style="text-align: justify;">Október mindig a nagy magyar búval baszottság hónapja, a diákoknak amolyan fakultatívan kötelező tiszteletadás ’56 mártírjainak. Testet öltött szellemi-lélektani dráma, amelyet kooperatívan és kollektívan élünk át mind közösségi kis szinten, mind pedig a nagyobb, országos-városi tiszteletadásokon. Az elmúlás, amely rögtön először eszünkbe vág. Októberben idén tetemre hívtuk a mozit is, de mindezt cselekedtük a megújulás szelével. Mozgómozi Esztergomban.</p>

A tájékoztató előtt Maronka Csilla, az esztergomi Szily Nóra sürgölődik-forgolódik, mi stílusosan a hátsó székekre huppanunk, tudjuk, hol a helyünk, a nagyok meg már úgyis elfoglalták a kicsiny terem legelső karéját.

 

Az Életek és sorsok műsorvezetője Sipos Kornélnak adja át a szót, ő a mozis vállalkozó, aki első megjegyzései között rögtön kiemeli, hogy senki ne legyen lila csipkébe csomagolt idealista, itt azért valósidejű üzleti vállalkozásról lesz szó, viszont abban biztosak lehetünk, hogy a nemzetközi karvalytőke mindezek ellenére sem fenyegeti Esztergomot.

 

Sipos megilletődötten belevág mondandójába. Elmeséli, hogy olyan településeket keresnek, ahonnan az idők folyamán kivonult a mozi, hiszen erős változáson esett át a mozikultúra az utóbbi bő évtizedben. Bejöttek nagy svunggal a Cinema City-k, így aztán a városok lemaradtak a versenyben, nem tudták tartani a lépést az afféle mamut-komplexumokkal. A valaha a város egyik jellegadójának aposztrofált Petőfi Filmszínház, az egykori legendás barna épület is transzformálódott drogériává, a lányok nagy örömére, az én nagyobb sajnálatomra.

 

Új idők, új széljárás.

 

„Kicsik vagyunk” – fűzöm hozzá magamban, mint olyan mindenkori defetista szemlélődő alkat. Kis város, még mozink sincs. Bezzeg Párkány még apróbb, ott mégis megálmodtak és tető alá hoztak egy színvonalas kínót. Erősödik gondolatom, mikor magam mellé pillantva meglátok egy Budapest utcajegyzék c. könyvet. Na mindegy, én akkor is úgy mondom, hogy „lemegyek” Pestre.

 

Sipos eközben tovább elmélkedik a technikai megvalósitásról, lesz 3D, terjeszkednek, de egyelőre csak 28 városnak kínálják fel az infrastruktúrájukat, havi egy alkalommal szálnak majd partra nálunk. Kultúrmissziót végeznek, ennek tudatában vannak. Szeretnének együttműködni a későbbiekben az óvodákkal és a nyugdíjasklubokkal is, felmérni az igényeiket és alkalmazkodni hozzá.

 

Vetíteni akarnak, mindenáron. Ha már úgyis végeszakad az esztergomi közéleti bolhacirkusznak, legalább a mozi adjon nekünk dózist a mindennapi szájönszfiksönhöz. Ez a képzelgő élet folytatása más eszközökkel.

 

Kedden már bámulhatjuk is a kivetítőt meg szakmázni is lehet Török Ferenccel, aki ellátogat Esztergomba, új filmje, a Senki szigete kapcsán.

 

De lesz még más is, jön Maja, a méhecske a gyerekeknek, készülnek a teknőcök is, lesz romantikus film és persze a kötelező akció mozi sem maradhat ki a repertoárból. De Sipos biztosít minket a folyamatos update-ről, hogy érkeznek majd az aktuális hálivudi szuperhősök is, akik nem csak a Földet, de az Univerzumot is meg akarják majd védeni a gonosztól.

 

Lehet majd szavazni, hogy mit akarunk látni. Erre ott van az internet, egy kattintás, pár bájt csak, így nem is adóköteles még. Lesz minden, pattogatott kukorica, szosöl média, és egy új 3D-s technika, amely állítólag jobb, mint a multiplexekben használt. „Plázáknál jobb élményt nyújt” – teszi hozzá Sipos úr. Azt meg csak én indukálom, hogy azért a Művelődési ház nem egy fényesre csiszolt kúria, vagy egy éppenséggel egy übermodern kultúrtér.

 

Maronka Csilla a sajtótájékoztató végén segítségünket kérte, hogy adjuk hírül országnak-világnak, miféle produkció készül Esztergomban.

 

Nekem pedig marad a nosztalgia a régi valami nagyobb iránt.

 

További infó:

www.mozgomozi.hu

(forrás)