120 éve alapították az esztergomi könyvtárat
Helytörténet
2014. júl. 2.

<p style="text-align: justify;">1844. július 6-án – éppen 120 esztendeje – Helischer József városi tanácsos végrendeletében 2538 – nagyrészt latin és német nyelvű – kötetből, valamint több kéziratból, térképből és néhány ősnyomtatványból álló gyűjteményét a városra hagyta. Adományát 3000 váltó forinttal egészítette ki a könyvtár gazdagítására és fenntartására. Ezzel pedig megalapozta Esztergomban a nyilvános közkönyvtár intézményét!</p>

Esztergom kultúrtörténeti emlékei között igen jelentős helyet foglal el ez a rendkívül értékes hagyaték. Szakavatott kézzel válogatott könyvei igazolják, hogy a reformkori gondolkodás és embereszmény, a kultúra szeretete és tisztelete a kisvárosok „kisemberei" között is hatott. A hagyatékozó gyűjteményének nyomtatott műveiről maga készített – nyelvek szerinti csoportosítással – leltárkönyveket. A történelem és a földrajz osztályain belül külön szakcsoportként szerepeltette a megyéről, illetve a városról szóló – tehát az ún. helytörténeti – irodalmat. A négy leltárkönyvből három ma is megtalálható. A gyűjtemény jelenleg a Balassa Bálint Múzeum gondozásában áll.

 

Illendő megismernünk azt a nemes gondolkodású, rendkívüli szociális érzékenységű, művelt, kulturált, lokálpatrióta férfit, aki Esztergom nyilvános könyvtárának alapjait 120 esztendővel ezelőtt lerakta. Sajnos nem sokat tudunk róla, még arcképét sem őrizzük, sírjának helye is ismeretlen.

 

Helischer József 1779. április 12-én született Esztergomban. Apja Székesfehérvárról német kalaposmesterként települt városunkba. Az ő halála után magántanítványok oktatásával tartotta fenn magát, fejezte be gimnáziumi tanulmányait, majd Pesten bölcseletet tanul. Szülővárosában vállalt írnoki állást és aközben végezte el jogi tanulmányait. Néhány év múlva az árvák gondnoka lett, később aljegyző, majd 1829-ben városi tanácsos, mely hivatalát 15 évig viselte. Nagy emberbarát hírében állt. Főleg a kórházzal, az iskolákkal és a köztisztasággal foglalkozott. Mint lelkiismeretes, ügybuzgó hivatalnok, rendbe szedte a szegényház és egyéb alapítványok pénzügyeit, ő volt a továbbfejlesztője az aggok házának is, mely intézményből alakult ki később a kórház.

 

Nevét két munkája őrzi. Az egyik 1827-ből való: Esztergom vármegye statisztikai, történeti és helyrajzi leírása, latin nyelven, kéziratban maradt fenn. A másik munkája nyomtatásban is megjelent: Rövid tudósítás az 1838 esztergomi árvízről, annak következményeiről, a kárvallottak számára befolyt segedelmekről és ezeknek felosztásáról.

 

/Helischer József Városi Könyvtár/

(forrás)