Néhány szó a Sürgősségi Betegellátó Osztályról
2014. 06. 12. 16:27
Évekkel ezelőtt az egészségpolitikában egy új gondolat fogalmazódott meg, a külföldön már évek óta működő rendszerhez hasonlóan a Sürgősségi Betegellátó Osztályok (SBO) felállításával egy úgynevezett egykapus beléptetési rendszert kívántak létrehozni országszerte. Az ötlet lényege az, hogy a korábban a különböző ambulanciákon történő ellátással ellentétben, amikor még a Mentőszolgálat osztályozta a betegeket, minden kórháznak legyen egy olyan közös beléptető pontja, ahol a betegség súlyosságától függő időtartamon belül a beteg megkapja a szükséges ellátást, ha pedig állapota ezt igényli, osztályos felvételt. A mechanizmus kíméli a fekvőbeteg osztályokat, külföldön költséghatékony, ahol a fekvőbetege ellátás rendkívül drága.
A Sürgősségi Osztály elnevezés félrevezető, hiszen ez nem azt jelenti, hogy mindenki azonnal ellátást kap, hanem, mint ahogy említettem, az állapotának megfelelő időtartamon belül részesül gyógykezelésben. A betegek súlyossági osztályozása ilyen esetben már nem a mentő feladata, hanem ez az osztályon a megjelenéskor történik, egy speciális folyamat keretében.
Kórházunk a gondolat felmerülését követően nem sokkal igyekezett maga is csatlakozni ehhez az egészség politikai irányelvhez azért, hogy a legkorszerűbb kórházi struktúrát alakítsa ki, minél kevesebb esélyt adjon az Intézmény esetleges megszűnésének vagy csak krónikus ellátást adóvá átalakulásának. Pályáztunk, majd évek teltek el, mire a gondolatból végre 2012. közepén – először a megyében - átadásra kerülhetett az új osztály, amelyre rendkívül büszkék lehetünk.
Nem szabad elfelejteni azonban, hogy közben orvosok és szakdolgozók ezrei hagyták el Magyarországot, különösképpen pont azon szakmákat képviselők, akik ebben az ellátási formában kiemelkedő teljesítményt tudnak nyújtani: sürgősségi szakemberek, aneszteziológusok, traumatológusok. Az osztály átadásakor mi is rögtön szakember hiánnyal küszködtünk, amely azóta csak fokozódott. Ennek ellenére megszerveztük a 24 órás gyermek fekvőbeteg ellátást is, amelynek eredményeképpen alig-alig kell a beteg gyermekeinket más kórházba küldeni.
Nem elhanyagolható problémát jelent az az országszerte eluralkodó gyakorlat, hogy gondjuk esetén a betegek sok esetben már nem háziorvosukat, vagy az ügyeletet keresik fel, hanem nem egy esetben - akár több napos panaszukkal is - a Sürgősségi Osztályt. Úgy gondolják, hogy a Sürgősségi Osztály azért van, hogy őket sürgősséggel ellássák. Természetesen mindenkinek a saját baja a legfontosabb, de így a nagyszámú, a háziorvosoknál és a szakrendelőkben ellátható beteg elveszi az időt a valóban SBO-t igénylőktől.
Nagy problémát jelent az ittas betegek, valamint a csak részegség állapotába kerültek ellátása. Rengeteg időt vesznek el, sokszor harsányak, durvák az egészségügyi dolgozókkal, a betegekkel, elzárni nem lehet őket. A kórház nyitott, nem börtön, nem hatóság, így az ittas betegek sokszor meg is szökhetnek. Mindezek miatt többször előfordul, hogy a Rendőrség segítségét kell kérjük. Szerencsére a segítséget mindig megkapjuk, a rendőr kollégák áldozatos munkája sokszor elengedhetetlen, hogy az ilyen beteget megfékezzük. Támogatásukat ezúton is nagyon köszönöm!
Hasonlóan nehéz helyzet, amikor szellemileg károsodott beteget szállíttatnak felügyelet nélkül az osztályra. Ha nem jelzik előre, hogy a beteg elkóborlásra hajlamos, a folyamatos betegellátás mellett nem jut külön nővér arra, hogy az ilyen betegre vigyázzon. Ilyen esetben is sokszor a Rendőrség segítségét kell kérjük annak ellenére, hogy a jelenség megakadályozására számos intézkedést hoztunk. Jobb megoldás, ha az ilyen beteggel kísérő érkezik, aki őt jól ismeri, akire a beteg hallgat.
A fentiek alapján érthető, hogy nem egy esetben sok beteg vár ellátásra az SBO-n, az egyszerűbbtől a komplikált problémáig.
A kollégák nem küldhetnek el senkit, mindenkit meg kell vizsgáljanak, mindenkit el kell lássanak. A várakozási idő meghosszabbodik, amit a betegek egyre kevésbé tolerálnak. Országszerte ez a jelenség, de el kell mondjam, hogy mindazok akik külföldön hasonló helyzetbe kerültek, nekik is több órás várakozási idő jutott. Ezt olvasva mondhatják, hogy igen, de volt olyan, hogy nem volt beteg, mégis várni kellett. Ez előfordulhat mindenhol. Oka egyszerű, nem vagyunk egyformák. Az egészségügyi ellátó személyzet között is van szorgosabb és kevésbé szorgos. Egyet azonban tudni kell, egyre kevesebben vagyunk, az országot elhagyók miatt megmaradt feladat az itthon maradottakra jut, és legyen valaki bármilyen szorgos is, a rengeteg munka betemeti. Ezért méltatlan, hogy egy-egy kiragadott példán keresztül ítéljük meg Intézményeket, osztályokat ahelyett, hogy megbecsülnénk azt, amink van, hogy legalább azt ne veszítsük el. Kevés hangot hallani a pozitív visszajelzésekről, a sok gyógyult, elégedett betegről, de szerencsére hozzánk ezek a hírek is eljutnak.
A fenti nehézségek ellenére Kórházunk minden igyekezetével azon van, hogy a jelen gazdasági és munkaerő helyzetben az elérhető legjobb ellátást nyújtsa. Ehhez nagy segítséget jelent, ha az ellátást igénybe vevők maguk is értik, átérzik a nehézségeket, igyekeznek a problémájuknak megfelelő türelemmel, megértéssel állni a túlterhelt egészségügyi dolgozók irányában.
Dr. Kanász Gábor
Tisztelt Dr. Kanász Gábor!
Sok dologban megértem Önt, ha nem is tudok egyetérteni az Ön által leírtakkal.
Nem azzal van problémám, hogy osztályozzák a betegeket, sürgősségi szempontok szerint. Ezzel akár egyet is tudnák érteni. Csakhát, ha valakiből éppen folyik a vér, és nem nézi meg senki, akkor ugyan hogyan döntik el, hogy ez az eset, tényleg sürgős? " A betegek súlyossági osztályozása ilyen esetben már nem a mentő feladata, hanem ez az osztályon a megjelenéskor történik, egy speciális folyamat keretében." Tényleg? Megjelenéskor? Igazából itt a probléma, hogy a megjelenéskor nem történik semmi. Igen, lehet hogy éppen egy ittas ember veszi igénybe a személyzet döntéshozó tagját, de kérdem én Öntől, hogy ha Ön lenne ebben az esetben egy ellátásra szoruló "beteg", mennyire lenne megértő? Tegye még hozzá, hogy a "betegek" kissé pánikba esve mennek "sürgősségi" ellátást igénybe venni, és hosszú idő eltelik, hogy senki nem néz rá, és alapból sokkal súlyosabbnak érzi bepánikolva a problémáját.
"Nem szabad elfelejteni azonban, hogy közben orvosok és szakdolgozók ezrei hagyták el Magyarországot, különösképpen pont azon szakmákat képviselők, akik ebben az ellátási formában kiemelkedő teljesítményt tudnak nyújtani: sürgősségi szakemberek, aneszteziológusok, traumatológusok. Az osztály átadásakor mi is rögtön szakember hiánnyal küszködtünk, amely azóta csak fokozódott."
Sajnos az ellátásra szoruló beteg, (engedje meg neki, hogy ne erre gondoljon,) amikor ellátásra szorul.
"Ezt olvasva mondhatják, hogy igen, de volt olyan, hogy nem volt beteg, mégis várni kellett. Ez előfordulhat mindenhol. Oka egyszerű, nem vagyunk egyformák. Az egészségügyi ellátó személyzet között is van szorgosabb és kevésbé szorgos"
Igen, igaza van, de engedtessék meg a betegnek dühönghessen, hogy egy kevésbé szorgos személyt fogott ki a "sürgősségi" osztályon.
Tisztelettel: molnár lászló
Tisztelt Főorvos Úr!
Csak azért veszem a fáradtságot, hogy leírjam ezt a pár sort önnek, mert gondolom nem áll folyamatosan az osztáyokon, és figyeli a dolgozókat, de legyen a másik oldal problémájával is tisztában. Amit leírt azt teljes mértékben megértem, de ezek nem lehetnek kifogások.Ma Magyarországon mindenki sokat dolgozik kevés pénzért, mert a munkaadók a létszámon sopórolnak, sajnálatos de ez van. A fizetés pedig annyi amennyi, nem kell ott dolgozni. El kell menni 2-3 évre munkanélkülire és sikertelenül munkát keresni és egyből más lesz a hozáállása minden dolgozónak. Sajnos nekem is csak rossz tapasztalatom van a kórházról, és nem csak a sürgősségíről, hanem általában ahol megfordultam, mindegyikről. Tombol az érdektelenség és ez nem pénz kérdés hanem emberség kérdése,hogy valaki milyen ember. Néha olyan érzésem van hogy aszerint válogatnak, hogy ki milyen embertelen, és érdektelen tud lenni a másik emberrel, ha elég kemény akkor jöhet . Csak két esetet fogok leírni pedig tudnám sorolni sajna. Egyik esetben egy gerinctörött Nénivel történt, hogy bevitték egy idősek otthonából , megcsinálták a vizsgálatokat kiderült a diagnózis bennt kell maradni, műteni fog kellenni ,hagyják ott. Ez kb 10-11 óra körül volt délelőtt. Este 6 kor tudott menni a család hozzá, addig ott üklt a tolókocsiban a sürgősségi előtt étel-ital nélkül. Mikor szóltak kapott ágyat asz osztályon, de se enni, se inni nem, mert neki nem jár még a vacsora :)) Azt gondolom, ez nem pénz kérdés,ez a lagaljább, legembertelenebb viselkedés amit ember kaphat. A hozzátartozók persze elmentek és hoztak neki mindent, de reggeltől????????? Senkiben nem volt ennyi emberség? és hogy nem vették észre hogy mióta ül ott a tolókocsiban?????????? És még tehetnék fel nagyon sok kérdést ezzel kapcsolatban. A másik a saját nagymamámmal esett meg, bekerült a belgyógyászatra mert leállt a vérképzése, vért kapott és gyógyszereket. Este mikor látogatni mentünk mondta, hogy nagyon fáj a lába de magunktól nem mertünk neki semmi gyógyszert vinni mert nem tudtuk mit kaphat. Odamentünk a nővérpulthoz, hogy kérjünk neki valami fájdalomcsillapítót, mire egyik nővér közölte a másikkal, hogy az algoflexet ne add oda mert az az egy van és nekem is kell !!!!!!!!!!!!!!! ??????????????? Csak kölcsön kértük volna és reggel vittünk is ahelyett amit kölcsönbe kaptunk. Na ez sem pénz kérdés . MILYEN ALAKOK DOLGOZNAK OTT ??????? Gondolom ezekkkel nincsen tisztában, hogy ez megy az osztáyokon ? Sajna erról a kórházról csak rossz véleményem van,és nem csak nekem, bárkivel beszélek mindenki ezt mondja, és sajnos nem ez a két eset történt velem sem. Néha ellenőrizni kellene a dolgozókat, a munkához való hozzáállásukat, és olyat felvenni aki szereti amit csinál és nem halálra vált fejjel a lábát húzva, fanyalogva, jajgatva végzi a dolgát, már ha végzi. Úgy gondolom senki sem megy szivesen kórházba, senki sem jókedvében van ott , és van elég baja , hogy ott kell lennie. Sajnálom de ez a valóság !!! És ezek apró emberi gesztusok lennének ! EMBERSÉGNEK HÍVJÁK egyébként.
Családommal eddig háromszor kellett igénybe venni a sürgősségit. Hosszú volt a várakozás, részeg ember, hozzátartózók balhéztak, nem találtak semmit, jobban lett hazaküldték, sorolhatnám amiről a doktor úr is írt. Mégis a legnagyobb elismeréssel tudok a munkájukról beszélni. Ugyanis van összehasonlítási alapom, több évig dolgoztam egy igen gazdag országban. Rendszeresen vittem munkatársaimat az ottani kórházba, mert megkértek rá, magyar orvosok is dolgoztak ott. Ez alapján mondom, az esztergomi sürgősségi minden összehasonlítást kiáll. A magyar egészségügy színvonala általában, egyáltalán nem olyan rossz, tessenek külföldi ismerősöket kérdezni, várólistákról, ellátásról, és hogy mit kell mindezért fizetni.
Egyszerűen nem szabad azt gondolni, hogy az orvosi szakma tévedhetetlen, nem fárad, nem hibázik, mindent tud, más szakmákban sincs ilyen. Mivel itt a próbálkozásoknak súlyos következményei is lehetnek, más szakmákkal ellentétben, ezért természetesen nehéz például egy tragédiát átélt hozzátartozónak mindezt belátni, az esetet feldolgozni.
Tisztelt Főorvos Úr! Értem amit ide leírt, és tudomásul is veszem, de akkor kérem, hogy NE sürgősségi osztály legyen a neve ennek az ellátási rendszernek, hanem mondjuk jobban megfelelne a helyzetnek, ha simán csak, betegség osztályozó osztálynak neveznék. És mindenki tudomásul venné hogy itt is csak olyan gyors ellátást kap, mint amilyet egyébként, máskor és máshol is megszokott! Mondom ezt annak a fényében, hogy voltam már szenvedő résztvevője ennek a "játéknak"