Majer István 1813 augusztus 15-én Mocsonokon született (Nyitra vármegyében), apja Kluch püspök udvari tisztje volt. Mivel a püspök felismerte a fiúban a tehetséget, a saját költségén és nézetei szerint kezdte neveltetni. Elemi iskoláit Érsekújvárott, a gimnáziumot Esztergomban végezte; 1828-tól 1834-ig pedig Nagyszombatban teológiai tanulmányokat folytatott. Másodéves hittanulóként három másik kispappal együtt indítványozta a magyar nyelvgyakorló egyesület létrehozását, mely kezdeményezést az elöljárói jóvá is hagytak. Mér kora gyermekkora óta erősen vonzódott a szépművészetek iránt, ezért az igazgatója javaslatára növendéktársait rajzolni tanította.

Növendéki pályája után a Sennyey családnál nevelősködött 1836-ig, majd Pestre költözött, ahol jogi tanulmányai mellett a kor jeles tudósainak társaságában gyarapította ismereteit. Itt tanulta meg a rézmetszést; szentképei csakhamar tetszést is arattak a műértő közönség köreiben. Tájrajzait a Regélő, a Honművész és az Életképek című folyóiratok közölték le. Ekkoriban jelentette meg "A rézmetszés műtana" címmel szakkönyvét is.,

1836-ban Vácott pappá szentelték, miután előbb Muzslán, majd Esztergomban töltött be segédlelkész pozíciót. 1842-ben Kopácsy hercegprímás az általa alapított mesterképző-intézet egyik tanárának nevezte ki, minekután egyre több időt szentelt a nevelési problémák megoldására. Pedagógiai jellegű írásai és egyházi tevékenysége elismeréseként megtisztelő feladatokkal bízták meg: 1849-ben már a budapesti tudományegyetem bölcsészkarának tanára, 1851-től a főváros összes elemi és magániskolájának igazgatófelügyelője lett. Megalapította az első magyarországi bölcsödét Pesten, és életbe léptek az ú tervei szerint működő a vasárnapi iskolák is.

A németesítési hullám eredményeként lemondott igazgatói állásáról, majd 1857-ben elfoglalta a kürti egyházi hivatalt. Itt-tartózkodása ideje alatt az irodalomnak szinte minden ágát művelte; pedagógiai alkotásai és népies iratai az ország egyik legnépszerűbb emberévé tették. Foglalkozott a tanulók iskolán kívüli tevékenységének megszervezésével is, emellett gyermek színműveket is írt. Munkái nyomán az általánosan ismert "István bácsi" köztiszteletnek örvendő nevet kapja. 1856-tól 1870-ig szerkesztette az István bácsi naptárát, amelyben a parasztember észjárásának megfelelően ismertetette a kor modern vívmányait.

Kürtről elkerülve, 1866-ban esztergomi kanonok lett, 1874-től pápai prelátus és honti főesperes, 1880-ban címzetes püspök, 1891-ben, a hercegprímás halála után káptalani helynök, majd Vaszary Kolos hercegprímás érseki helynöke volt haláláig. Számos kitüntetésben részesült: Vaskorona érdemrend, a Lipót-rend lovagkeresztje, 1885-től a főrendiház örökös tagja, a Szent István Társulat tudományos és egyházirodalmi osztályának tagja, a zsinati vizsgáló-bizottság elnöke, főegyházmegyei könyvbíráló, Esztergom megye közigazgatási bizottságának tagja, Esztergom város díszpolgára volt.

1893. november 21-én Esztergomban halt meg.

Majer István emléke és munkássága előtt egy kürti fiatalember, Kovács Tamás azzal tiszteleg, hogy évente megrendezi a Majer István Emléktúrát, mely során fél Európát bejárva ismerteti meg az ottaniakkal a püspököt.

/Az MTVA anyaga alapján/