A megnyitó Rezi Kató Gábor, a Múzeum igazgatójának beszédével kezdődött. Az igazgató hangsúlyozta (ahogyan a többi meghívott előadó közül a legtöbben), hogy igazán örül, hogy ekkora számban gyűltek össze érdeklődők megünneplendő azt a csatát, ami talán az érdemei ellenére nem annyira ismert, mint sok másik. „Azt gondolom, hogy ha megkérdeznénk manapság a gimnazistákat, vagy az általános iskolásokat, akkor nem valami sokat tudnának mondani a Párkányi Csata jelentőségéről. Reméljük, hogy ez az esemény hozzájárul majd ahhoz, hogy jobban megismerjék az egykor történt dolgokat.” Ez főleg azért fontos, mivel gyakorlatilag 140 év után ezzel a csatával kezdődött meg Magyarország felszabadítása a török hódoltság alól.

A következő felszólaló, Henryka Mościcka-Dendys, a Lengyel Köztársaság Külügyminisztériumának helyettes államtitkára volt, aki szerint „ma itt egymás között Közép-Európában arról folyik a diskurzus, hogy hogyan tudnánk hozzájárulni komolyan az Egyesült Európához és Európa további integrációjához. A Visegrádi csoport múltjából adódóan is sokat tehetünk azért, hogy erre a múltra hivatkozva, de a jövőre nézve Európában erős csoportosulásként jelenjünk meg.”  A helyettes államtitkár ezért is örült, hogy a szlovák és a magyar kollégái társaságában emlékezhet meg erről a történelmileg fontos, de talán kevéssé ismert csatáról.

A harmadik meghívott előadó, Prőhle Gábor, Magyarország Külügyminisztériumának helyettes államtitkára örült, hogy az ő „színpadra vonulását” nem harci kürtök kisérték (ahogyan az történt az első kettő beszéd elején, a korabeli zenei miliőt megteremtő Kecskés együttesnek hála). Elmondta, hogy bár tudatában van annak, hogy a csatára való emlékezés nem pusztán az európai megbékélés ünnepe, mégis azt gondolja, hogy nagyon fontos, hogy a történelmi emlékeket és a mai szövegkörnyezetet – amiben mégiscsak itt beszélünk és vagyunk – valamilyen módon összefüggésbe hozzuk egymással. Fontosnak tartja, hogy híven a költő szavaihoz, mely szerint "békévé olthat az emlékezés nagyon sok mindent" megpróbáljuk a mai tárlatot történelmi összefüggésbe helyezni. „Ahogyan az ember átgyalogol a párkányi hídon, amit, mint tudjuk, első alkalommal pont a Párkányi Csata alkalmával robbantottak föl a lengyel seregek. Tehát, ahogy átjövünk ezen a hídon és átkelünk a Dunán, ott válik a történelem súlya igazán világossá; és ott válik világossá az is, hogy ezen a nagyon különleges helyen mi mindent tudunk átélni a magyar történelem ellentmondásosságával kapcsolatban.” – monda a helyettes államtitkár. „Ez a mai megemlékezés arról szól, hogy a törököt hogyan űztük ki az országból. Ennek ellenére a Visegrádi Négyek, amelyeknek mi most magyarokként az elnökei vagyunk, október végi találkozásakor a török külügyminisztert hívta meg már-már stratégiai partnerként, az osztrák külügyminiszterrel együtt, ami jól jelzi, hogy az emlékezés hogy is oldja békévé mindazt, amit mi közép-európai történelemként ismerünk.” – tette hozzá.

A megnyitó végén Rezi Kató Gábor megköszönte a Lengyel-, és a Magyar Külügyminisztérium erkölcsi és anyagi segítségét, a Lengyel Nagykövetségnek és annak munkatársainak, a Párkányi Városi Múzeumnak, a hagyományőrzőknek és a Vármúzeum munkatársainak és mindazon sokaknak, kiknek hathatós segítsége és kitartó munkája nélkül a kiállítás nem jöhetett volna létre.

/Hírszerk/