Jó, ha tudjuk, hogy a vonatkozó törvények és rendeletek lényegében a helyben lakók érdekeit helyezik minden hasonló helyzetben az előtérbe, és egy jól megfogalmazott beadvánnyal a környezetére tekintettel nem lévő, az utcára hangos zenét bömböltető vendéglátóhelyeket viszonylag gyorsan rendre tudja szoktatni a szomszéd lakóközösség.

Minden kereskedelmi tevékenységet folytató cégre - legyen az akár egy virágüzlet, vagy éppen egy söröző - vonatkozik egy sor jogszabály, melyek betartatásáért első fokú kereskedelmi hatóságként az adott település jegyzője a felelős. Erre vonatkozó tájékoztatást egyébként az egyes üzletek kötelesek jól látható helyen feltüntetni az általuk használt helyiségben.

Az egyik vonatkozó jogszabály, a 210/2009. (IX. 29.) kormányrendelet megengedi, hogy bármely vendéglátó üzlet a vendégek szórakoztatására zeneszolgáltatást nyújtson, azonban egy fontos feltételhez köti ennek az engedélynek a meglétét: ilyen tevékenység csak akkor folytatható legálisan, ha a vendéglátó üzlet megfelel a környezeti zaj és rezgés elleni védelem szabályairól szóló kormányrendeletben foglalt követelményeknek.

Ez utóbbi kormányrendelet a 284/2007. (X. 29.) számon létezik, és nagyon komoly szabályokat tartalmaz: definíciója szerint minden lakószoba és lakóépület védendő környezetnek számít, és védendő környezetben veszélyes mértékű környezeti zajt tilos okozni. Ez alól a szabály alól nem enged a rendelet semmilyen kivételt.

Felmerül persze a kérdés, hogy mi számít veszélyes mértékű környezeti zajnak. A rendelet ebben a tekintetben is nagyon szigorú: minden olyan szabadidős forrásból származó zajt veszélyesnek definiál, mely érzékszervi észleléssel megállapíthatóan a hatásterületen élő lakosság nyugalmát zavarja. Magyarul: ha téged zavar, ha hallod, ha észleled, ha nem tudsz tőle elaludni, akkor az a rendelet szerint veszélyes. Pont.

Szabadidős forrásra a definíció a következő: környezeti zajt, rezgést előidéző kulturális, szórakoztató, vendéglátó vagy sportlétesítmény, és az előbbi célú tevékenység, valamint az előbbi célra használt berendezés, gép. Vagyis egy nyitott ablaknál a szobába a szomszéd sörözőből behallatszó cd lejátszó, rádió például bőven kimeríti ezt a kategóriát, de akár egy kerthelyiségben hangosan nevető, részeg társaság okozta hanghatások is értelmezhetőek veszélyes zajként, ha azokat egy nyáron, nyitott ablakon át az utca túloldalán elhelyezkedő hálószobából hallani lehet.

Mit tehetünk, ha a fenti törvényi szabályozást semmibe vevő szomszédokkal áldott meg minket a sors?

Első lépésként próbálkozzunk meg a szép szóval: menjünk át a szomszédba és lehetőleg a jogi eszközökről egyelőre hallgatva, tisztán a másik félben meglévő emberségre hatni próbálva győzzük meg őket, hogy mindenkinek jobb lenne, ha abbahagynák a jogsértést, mégpedig azonnal. Ha ez nem működik, vagy csak ideig-óráig működik, akkor nincs más hátra, mint nekiállni a jogi procedúrának.

Az első hatóság, melyet megkereshetünk a problémával - különösen éjszaka, kirívóan súlyos esetekben - a rendőrség. A tavaly elfogadott szabálysértési törvény ugyanis definiál egy csendháborítás nevű szabálysértést, melyet a következőképp fogalmaz meg: Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetve a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, szabálysértést követ el. 

A szabálysértés megvalósulása esetén nem csak a rendőrség, de a közterület-felügyelet is jogosult eljárni - viszonylag ritka azonban, hogy éjszaka közterületfelügyelők járőrőznének a belvárosban, így egyszerűbb ezzel a rendőrséget megkeresni, akik a szabálysértést megállapítják, helyszíni bírságot szabhatnak ki, vagy egyéb szabálysértési eljárást indíthathank, mely akár elzárással, közmunkával, vagy súlyosabb esetben komolyabb szankciókkal is végződhet.

A második hatóság, amelyet megkereshetünk a problémánkkal a települési jegyző. Itt két jogcímen is segítséget kérhetünk: egyrészt a Polgári Törvénykönyv 191. §-a alapján birtokvédelmi eljárás keretében kérhetjük a jegyző intézkedését - erről az eljárástípusról például itt olvashatunk. 

A másik út egyszerűbb: mivel a zajkeltő tevékenységet a szomszéd vendéglátóhely csak a fent említett rendeletnek megfelelő módon folytathatná, ezen rendelet pedig előfeltételként szabja az üzemeltető, vagyis a vendéglátóhely számára a környezetvédelmi hatóságtól zajkibocsátási határérték megállapítását, így kérhetjük a jegyzőtől, mint kereskedelmi hatóságtól a vendéglátóhely zajkeltő tevékenységének megtiltását, illetve az adott vendéglátóhely nyitvatartásának korlátozását. Ez adott esetben azt jelenti, hogy a jegyző megtiltja, hogy este 10 óra után nyitva legyen az adott helyiség, ennek megsértése esetén pedig teljesen bezárathatja az adott vendéglátóhelyet.

Mindkét eljárás esetén szükség lehet arra, hogy igazunkat valahogy alátámasszuk - az éjszakai hangos tevékenységet tanúkkal, vagy hang- és videófelvételekkel egy későbbi eljárásban bizonyítani tudjuk.