A mostani helyzet nem példa nélküli. 1543 és 1820 között az érsekség székhelye szintén névleg Esztergom volt, bár a káptalan és prímások Nagyszombatban illetve Pozsonyban tartózkodtak. Ez idő alatt több új egyházmegyét is kiszakítottak az esztergomi érsekség területéből.

A húsz évvel előtti döntés sem volt modernkori előzmények nélküli. 1891. január 23-án elhunyt Simor János. Rögtön halála után az Országgyűlésben szóba került a prímácia fővárosba költöztetése. A korabeli Képviselőházi Naplóból az is kiderül hogy erre egy olyan időpontot tartottak a legjobbnak amikor a prímási szék épp betöltetlen.

Gróf Andrássy Manó 1891. február 18-án országgyűlési interpellációjában az alábbiakat mondta:

"Tisztelt Ház! A következő kérdést vagyok bátor intézni a kultuszminiszter úrhoz. Magyarország herczegprímása elhunyt és ez állásra kinevezés lesz szükséges.... Régente a herczegprímások többnyire ott laktak a hol a királyi várak voltak.... szerintem magától a prímástól függ ama helyek megválasztása, a hol lakni akar. Kivált pedig azért, mert Budapest az ő egyházmegyéjébe tartozik, semmi akadálya sincs annak, hogy székhelyét az ország fővárosába helyezze át. így tehát a miniszter urat arra vagyok bátor felhívni, hogy a herczegprímási kinevezésnél tekintettel legyen arra, hogy a ki e méltósággal felruháztatik, az minél közelebb lakjék azon körhöz, a melybe állásánál fogva tartozik.Meg vagyok győződve, hogyha a herczegprímás Budapesten laknék, egyes kérdések, melyek az utóbbi időben felmerültek, nem élesedtek volna ki annyira. Ezen áthelyezésnek semmi akadály sem áll útjában. Ott van Mátyás király temploma, ott van Budán a prímási lak, és ott van azon kívül a budai városháza is, mely e czélra megszerezhető. Nem volna azért szükséges a káptalant is áthelyezni, elég, ha az érsek és herczegprímás Budapestre helyezi át székét s a helyett, hogy az esztergomi bazilikában lakik, mely Rómára emlékeztet, tekintsen Mátyás király templomára és az alatta fekvő parlament-épületre, mely Magyarország alkotmányosságára fogja emlékeztetni. Én azt hiszem, hogy mindenkinek a megnyugvására fog szolgálni, ha a herczegprimás az ország kebelében lakik, és szükségesnek tartom, hogy mielőtt a kinevezés megtörténik, megállapodás jöjjön létre e tekintetben, mert később sokkal nehezebb lesz az országot és lakosságát megnyugtatni.Mindezek folytéin bátor vagyok a következő interpellációmat benyújtani:A herczegprímás és esztergomi érsek elhunyta folytán most ideje volna azon általános óhajtás teljesítését elő-mozdítani, hogy a herczegprímás székhelye Budapestre tétessék. Kérem azért a vallás és közoktatásügyi miniszter urat, hajlandó-e oda hatni, hogy ezen országos óhajtás teljesüljön?" - Forrás: Osvai László - Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902. 7. oldal

A korabeli országos sajtó rengeteget foglalkozott az üggyel, és Esztergomot is érthetően felkavarta a prímási székhely elvesztésének veszélye. Volt aki, az egyház politikától való függetlenségét látta abban, hogy a prímási székhely nem a fővárosban van, volt aki a történelmi hagyományokkal vagy külföldi példákkal érvelt. Nem volt tisztázott, hogy kell-e és elnyerhető-e a korona és a pápa beleegyezése. A káptalan a maradás mellett állt, küldöttséget is menesztettek a királyhoz, hogy a székhely ne kerüljön el Szent István szülővárosából. A polgármester és egy erre a célra felállított bizottság folyamatosan tárgyalt az érseki helyettesnél. Esztergom mellett érvelt többek között Majer István és Csernoch János, későbbi érsekünk is.


A vitát mégis Vaszary Kolos kinevezése zárta rövidre. Az egykori esztergomi bencés tanár és pannonhalmi főapát a prímási szék elfoglalásakor egyértelműen kijelentette, hogy székhelyét Esztergomban tartja. A probléma megoldása gyanánt 1892-ben felállította a Budapesti Érsekség Helynökséget, hiszen a távoli és népes Budapest egyházi igazgatása ezt valóban megkívánta. Ezzel Esztergom kapott egy évszázad haladékot.


Ez idő alatt épült fel az hercegprímás nagy összegű hozzájárulásával a kórház, Vaszary lemondott az érsekség vámszedési jogáról is a Mária Valéria híd felépítésének érdekében, később felépült a Tanítóképző grandiózus épülete, épp idén száz éve, hogy kialakították a Kis-Duna sétányt, és nem utolsó sorban ez idő alatt, az érsekség szorgalmazására sikerült végleg egyesíteni Esztergomot a testvértelepülésekkel.

A Trianon után szétszabdalt főegyházmegye térképe a 80-as években (forrás: Esztergomi morzsák)

Az 1993-as rendelkezést az is indokolta, hogy Nagy-Budapest 1950-as létrejöttével, a frissen a fővároshoz csatolt kerületekben volt, amelyik plébánia a váci, és volt, amelyik a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozott. Ennek ellenére Csepel ma sem a mi egyházmegyénkhez tartozik. Paskai László 1993-ban így foglalta össze az Esztergom és Vidékének a történteket: "Az esztergomi érsek eddig Esztergomból járt Budapestre, ezúttal fordítva fog történni."

Az érsekség térképe napjainkban (forrás: esztergomi-ersekseg.hu)

Erdő Péter - aki elsőként nem "esztergomi érsek"-ként került az egyházmegye élére- a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a Hungarorum Gens pozitív változást hozott. Bár tíz éves érseksége alatt sorra újultak meg az egyházi épületek Esztergomban - gondoljunk csak a szemináriumra, vagy a Sötétkapura - történelmi távlatokban gondolkodva biztosan hátrányosan fogja érinteni Esztergomot, hogy csak nagyobb egyházi ünnepekkor tartózkodik az érsek a székvárosában. Ezalatt a veszprémi érsek Veszprémben az egri érsek Egerben a győri püspök Győrben van. Nem csak a mindenkori érsek személye fog hiányozni, hanem az egyházi intézményrendszerrel együtt járó apparátus, embertömeg, szakembergárda, infrastruktúra, beruházás, sürgés-forgás is.