Az Olvasókör új székháza

Az Olvasókör új székháza

2012. 04. 25. 10:20

Múlt szerdán a százhúsz éves Szentgyörgymezői Olvasókör megalakulásáról és első tíz évéről szóló cikkel indult egy sorozat. Ezen a héten a kör székházának építésével folytatjuk - Bélay Iván helytörténeti gyűjtésének és a korabeli híradások segítségével.

Olvasókör régen

A képen az Andrássy utcai homlokzaton Pauer Károly márványtáblája, ami a második világháború előtt állt ott.

1903-ban az Olvasókörnek még mindig nem volt saját épülete, a bérelt helyiség pedig már szűkösnek bizonyult, ezért már január 25-én táncmulatságot és színielőadást tartottak a házalap javára. A Parasztkisasszony című darabot adták elő.

A gyűjtés a következő években is folytatódott, folyamatosak voltak a műkedvelői előadások, felolvasások, táncestélyek a korabeli tudósítások szerint "Ember ember hátán tolongott mindig az egyesületben, valahányszor oktató, vagy szórakoztató előadásokban, avagy a házalap javára rendezett táncmulatságokban, szinielőadásokban volt része." 1905-re a pénzből sikerült megvenniük Szabó Ferenc kertjét. Az építkezés költségeinek előteremtésében Pauer Károly főegyházmegyei karkáplán vállalta az oroszlánrészt. Kereskedőket, főpapokat, iparosokat keresett fel, hogy járuljanak hozzá az új székház felépítéséhez. A közel húszezer koronás építkezésköltségeinek több mint felét gyűjtésből sikerült fedezni, a másik felét pedig kölcsönből, amit a következő években az Olvasókör vissza is fizetett a táncmulatságokból befolyt összegből. A kör könyvtára 1905-ben már 450 művel büszkélkedhetett 512 kötetben.

 

A választmányi tagok névsorát emléktábla örökíti meg az épületben.

 

1910-re elkészült a tervrajz, és kimérték a telket az új székháznak, és a lelkes tagok sorra önként jelentkeztek a kocsis-, kézi- és gyalogmunkálatok elvégzésére. Pauer többször fordult a sajtón keresztül az esztergomiakhoz, hogy előre mozdítsa az építkezést és a kör felszerelését. Mint fogalmazott, "A gyermek megszületett ugyan, de hiányzik még a ruhácskája!" Így már az építkezés folyamán is sokan járultak hozzá a szükségletekhez. Weisz Mihály kályhás egy szép cserépkályhát ajándékozott a körnek, Bauer Ferenc szobafestő az egyik terem ingyen kifestésére ajánlkozott, ifj. Riedling János pedig billiárdgolyókat adományozott. A nagy lelkesedésnek köszönhetően október 16-án már fel is szentelhették az új székházat. Bár az épület már hónapok óta készen állt, a kolerás idők miatt nem került korábban sor a felavatására. 10 órakor szentmisét tartottak, amit Brühl József prelátus, kanonok celebrált, majd a tagok együtt vonultak vissza a székházba, ahol 11 órakor került sor az avatási ünnepségre. A beszédek, zongora-előadások, énekkarok fellépése után leleplezték a kör elnökének, és 1906 óta pénztárosának, Pauer Károlynak az arcképét, amit Mandausz János helybéli festő készített. Pauer ünnepi beszédében a társadalomra leselkedő veszélyekről, - a szabadkőművesek, szabadgondolkodók és a többi rosszakaratú álnokok és hamisak aknamunkájáról - amellyel a kereszténység alapját akarják aláásni. Megemlékezett a Kath. Olvasókör eddigi történetéről, és köszönetet mondott a nagyobb adakozóknak. Az ünnepségsorozat este a Titok című népszínművel és táncmulatsággal zárult.

 

Az egyesületnek az alakuláskor 43, 1905-ben 186, a székház felavatásakor már több mint kétszáz tagja volt. Az ünnepségsorozaton annyian vettek részt, hogy az új épület máris szűknek bizonyult...

Még nincsenek kommentek :(