<p>1761-et írunk. A török uralom majdnem nyolcvan éve véget ért, az érsekség, viszont 1543 óta nem tért vissza Esztergomba. Tervek azonban készülnek, hogy méltó rezidencia várja az esetleg hazatérő érseket.</p>
Barkóczy érsek szívén viselte Esztergom sorsát, tervezte a visszatérést az ősi székvárosába. 1761-ben megbízta a francia származású, de akkor már egy éve Bécsben élő Isidore Canevale-t egy új érseki rezidencia megtervezésével, a tereprendezéshez szükséges tervek elkészítésével. Az építész feladataihoz tartozott az akkor még romjaiban álló, középkori eredetű Szent Adalbert-székesegyház, a Bakócz-kápolna és a Várhegy átfogó felmérése.
1763-ban az ásatások során során kerültek elő a Szent István vértanú tiszteletére emelt templom alapjai. A Géza fejedelem által emelt templom hoszúdad alakú volt, déli oldalán két ajtaja. Egyik szélesebb és magasabb, csiszolt márvány boltívezet, ami a szentélybe nyiló fő bejárásra szolgált, a másik a sekrestyébe vezetett. Egy harmadik ajtón pedig a földalatti kápolnába lehetett lejutni, melyben az oltár helyét mutató kék színű kőlapot találtak. Az előkerült oszlopfőket kék és vörös színre festett állatok és levelek közötti madarak díszítették. A kápolnában prépostok sírjait és egy Szent István protomártírt ábrázoló boltív-követ is találtak.
Canevale a magyarországi reneszánsz építészet kiemelkedő darabját, a Bakócz-kápolnát az új székesegyházba kívánta beépíteni, ahogy ezt meg is tették a későbbi Packh-féle tervek alapján a 19. században. A tervezett főtemplom külsőre egyszerre hordozta volna magán a Bakócz-kápolna és a középkori templom jegyeit, ugyanis a centrális elrendezésű kupola a kápolna hatalmas reprodukciója lett volna, míg a homlokzat mellett álló két torony a középkori Széptemplom tornyait idézte volna meg.
Akárcsak a későbbi, 19. századi tervekben, a Várhegyen kapott volna helyet a prímási palota, a szeminárium, és a kanonoki házak, azzal a nagy különbséggel, hogy Canevale tervei megtartották volna az addigra kaszárnyaépületté silányult egykori palotamaradványokat. Az épületkomplexum két részre osztotta volna a teret. A Várhegy tetején kapott volna helyet egy íves épületszárny -valószínűleg a kocsiszín- hatszögletű , bástyaszerű tornyokkal. A Várhegy kelet felé elnyúló alsó részét pedig rézsűsen töltötték volna fel - hasonlóan ahhoz, ahogy ma is látjuk. A rezidencia alsó része itt viszont nem félkörívesen záródott volna, a kanonoki házsorok nem futottak volna össze két oldalról.
Az esztergomi rezidencia-komplexum rekonstruált alaprajza a fa-modell alapján.
Az egész tervet a gúlák, hengerek, hasábok uralták, mintha az építészeti mű szépségét kizárólag a részletek geometrikus egyszerűségében kívánta volna hangsúlyozni. Barkóczy érsek azonban nem volt ilyen puritán, szinte azonnal megbízta Franz Anton Hillebrandt-ot egy új, pompásabb, hagyományosabb, barokk épületegyüttes megtervezésére, bár meghagyta neki, hogy vegye figyelembe elődjének tervét.
E cikk forrásául szolgáló Mojzer Miklós 1974-ben megjelent Canevale esztergomi rezidencia-terve című írása szerint sajnos az eredeti tervek a második világháború során megsemmisültek. A Prímási Levéltárból kikölcsönzött tervrajzok Möller István professzor budai villájában pusztultak el. Ránk marad viszont egy fából készült vázlatos modell, ami a részleteket nélkülözi, ám a vezér-elv tökéletesen kivehető belőle. A Canevale-t követő építészek mind nagyobb épületegyütteseket álmodtak a Várhegyre, de koncepcióiban ma is visszaköszön az első, 18. századi terv.