Úgy látszik, hogy a karaktergyilkosok fércmunkát végeztek, mert a bosszúvágyra, vehemenciára és a hosszú ömlengő beszédre való hajlamot nem sikerült kiirtaniuk. Most pedig – némi költői csúsztatással - a város lélegzet visszafojtva várja, hogy egykori első embere hogyan oldja meg ezt a csepp gordiuszi csomócskát. Túl sok lehetősége nincs. Tegyük fel, hogy bejár az ülésekre és nem szólal meg. Egy ideig bölcsnek gondolják majd. Úgy két ülés erejéig. Aztán meg az juthat az emberek eszébe, hogy valami van a füle mögött, azért nem mer beszélni. Később már nem is emlékeznek rá, hogy micsoda helyre beszédeket (tisztára Fidel Castro) tudott tartani.  Végül elkönyvelik, hogy legyőzte egy nő és már nem is lesznek kíváncsiak a mondanivalójára, amennyiben mégis megszólal majd egyszer. Arról meg még nem is esett szó, hogy mit gondolnak majd erről a választói. Akár a várost, akár csak a körzetét nézzük. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, a néma képviselő meg nem is képviselő. Szimplán cserbenhagyja a rá számítókat. Ennél a verziónál az sem jobb, ha mégis megjön a hangja. Ez esetben Meggyes Tamás megszegi a szavát, vagyis „ …… -et csinál a szájából”. A harmadik lehetőség az, hogy Tétényi Éva nem polgármester. Ehhez azonban idő és sok-sok aknamunka szükségeltetik. Addig meg marad az első két variáció, amelyek ugyan nem gyilkolnak, de képesek egy gondosan felépített imázst porig rombolni. Nem lenne meglepő, ha fellendülne a környező fogadóirodák forgalma és a leleményes esztergomiak máris fogadásokat kötnének arra, hogy mit lép most Meggyes Tamás…

hv.