Az úgynevezett esztergomi feketelista Gulya és Takács  tálalásában januárban még nem is létezett, majd pár héttel később már én loptam el tőlük – ez magáért beszél, éppen ezért ezzel nem kívánok foglalkozni – a jogi lépéseket megtettem.

Az irodámban lévő széf felnyitása az egyidőben, három tanú által szignózott jegyzőkönyvben rögzítetteknek megfelelően történt, erről lehet hazudozni, de a tény az tény.

Az, hogy a városháza szimpatikusnak kevéssé mondható bukott sajtóreferense, T.I.  a halott rokonaimat gyalázza álnéven az interneten, hogy különböző bűncselekményekkel elkövetésével rágalmaz a Meggyes-csoport, vagy hogy folyamatos fenyegetéseknek van kitéve a polgármester és a stábja, csak azt mutatja, van még mitől tartani Magyarországon.

Az állítólag általam kiszivárogtatott zárt üléses anyagról tanúvallomást tettem a rendőrségen, ebben az esetben, mint jogkövető állampolgár megvárom a független magyar bíróság döntését, és nem kezdek sárdobálásba az igazam bizonygatására. Ez legyen a valamit elfedni kívánók menedéke. Az elmúlt hetekben  rólam nyilatkozó, állítólag a város érdekeit szem előtt tartó emberekkel a bíróságon találkozunk.

Az, hogy hírszerző módszerekkel támadnak, zsarolnak, fenyegetnek, immár négy éve megszokott dolog Esztergomban. Én legalábbis nem csodálkozom. Az, hogy a jogtalan kirúgásom után egy nappal „megkértek” arra, hogy húzódjak hátra Tétényi Évától, cserébe „kérhetek valamit”, csupán azt jelzi, a régit hamarosan felváltja valami új.

Hogy Tétényi Éva közvetlen munkatársaként miért lettem célpont, szerintem ma Esztergomban nem kell megmagyaráznom. Annak ellenére, hogy jogellenesen eltávolítottak a hivatalból, önkéntes segítőként tovább dolgozom a polgármester mellett. Mi Esztergomért megyünk előre, ők egy emberért, a város pedig ítélkezik. Én nyugodtan várom.

És csak azért is mosolygós hétvégét mindannyiunknak!

Váczy-Hübschl István

Esztergom, 2011. március 31.