Az alma meg a fája
Közélet
2010. febr. 11.

<p>40 évvel ezelőtt, édesapámat egy vörös zászló letépésért és megtaposásáért egy besúgó munkatársa feljelentette, majd a szocialista rend megzavarása miatt börtönbüntetésre ítélte a kommunista bíróság. A héten levelet kaptam a rendőrségtől: valaki ismeretlen tettes ellen feljelentést tett "Törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás" vádjával egy általam írt cikk miatt. Változott valami 40 év alatt?</p>

Az alábbi levelet kézbesítette a posta néhány nappal ezelőtt:

A mai napon az alábbi választ küldtem el a nyomozóhatóságnak:


Budapesti Rendőrfőkapitányság V. kerületi Rendőrkapitánysága

Czibere János részére


Ügyszám: I45-3659/09

Tárgy: adatszolgáltatás

Tisztelt Czibere János úr!

2010. február 3-án kelt tájékoztatási kérelmére alulírott Cserép János, úgy is mint a Pilar Kft. ügyvezetője az alábbiakról tájékoztatom.

A szóban forgó „Helyi adófizetési bojkott a Szent István Gimnáziumért" c. cikket én írtam, és én tettem közzé, mint ahogy az mind a cikkből, mind pedig a hozzá érkezett hozzászólásokból egyértelműen kiderül. Nem értem, hogy miért ismeretlen tettes ellen folyik nyomozás, amikor a személyem egyértelműen meghatározott a cikkben.

Ugyanakkor hamis tényállításnak gondolom azt a kijelentést, hogy a cikk az esztergomi lakosokat a helyi adó meg nem fizetésére hívta fel: a cikk egyértelműen arra hívta fel a Szent István Gimnázium törvénytelenül és jogellenesen eltávolított tanári karával szimpatizáló helyi lakosokat, hogy adófizetési kötelezettségüknek minél később ugyan, de tegyenek eleget. A cikk szófordulatai és egésze egyáltalán nem buzdított arra, hogy a helyi adófizetést tagadják meg az állampolgárok - mindössze annak késleltetésére hív fel, azonban ezt sem a köznyugalom megzavarására alkalmas módon teszi. Különösen ezen késleltetett megfizetésre utal a cikk azon sora, miszerint „A legrosszabb ami történhet az, hogy egy kicsit később, valamekkora késedelmi kamattal fizetjük be ezt a pénzt".

Tehát a feljelentő, amennyiben azt állította, hogy a cikk szerzője, vagyis én, az adó meg nem fizetésére szólítottam fel, hamis tényt állított, és a hatóságot félrevezette feljelentésében. Minderről - amennyiben a cikket olvasta - mindenképpen tudomása volt, hiszen a Btk. 268. §-a a cikket követő hozzászólások között is téma volt - volt, és volt aki már ott azzal vádolt engem, hogy bűncselekményt követtem el, és én már ott hozzászólásként előadtam az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

A Btk. 268. §-a szerint „Aki nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalom megzavarására alkalmas módon törvény vagy más jogszabály, avagy a hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".

A paragrafus négy egymástól függetlenül vizsgálandó kitételt tartalmaz:

  • nagy nyilvánosság előtt
  • köznyugalom megzavarására alkalmas módon
  • törvény, vagy más jogszabály, avagy a hatóság rendelkezése ellen
  • általános engedetlenségre uszít

Ha objektíve vizsgáljuk a cikket, meg kell állapítanunk, hogy az nem a köznyugalom megzavarására alkalmas módon íródott és abban uszító tartalom sem található. Az alábbi, dőlt betűvel szedett gondolatmenet a Legfelsőbb Bíróság Büntetőjogi Kollégiumának 1999. évi 5. elvi határozatának indoklásából származik (melynek alapja a Legf. Bír. Bfv.X.1105/1997. sz. hozott ítélet):

Az 1989. évi XXV. törvény 14. §-a, a Btk. 268. §-ában foglalt törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás tényállását - az egyéb változásokon túlmenően - akként módosította, hogy elkövetési magatartásként az engedetlenségre izgatás helyett az engedetlenségre uszítást fogalmazta meg. E különbségtétel nyilvánvalóan azt jelzi, hogy az izgatás és az uszítást maga a jogalkotó sem tekintette szinonim fogalomnak.

Az 1989. évi XXV. törvénynek - a Btk. 268. és 269. §-át újra szövegező - 14. és 15. §-ához fűzött indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy a törvényi tényállásban szereplő izgatás meghatározás uszításra történő felcserélése korántsem pusztán szemantikai, hanem garanciális meggondoláson alapult. Nevezetesen annak felismerésén, hogy a bírálat és véleménynyilvánítás szabadsága szükségtelenül és aránytalanul - parttalanul tág értelmezésre lehetőséget teremtő módon - nem korlátozható. Éppen e törekvés jegyében emelte ki az említett törvény az izgatást az állam elleni cselekmények közül, és - újrafogalmazva a tényállást, szűkítve a büntetőjogi felelősség körét - azt a köznyugalom elleni bűncselekmények sorában helyezte el.

Az izgatás a gondolat olyan nyilvános kifejtése, amely meghatározott jelenségekkel kapcsolatosan tudat- és érzelemformáló, s ebből következően esetenként indulatébresztő ráhatást gyakorol mások pszichikumára. Amíg azonban az izgatás megnyilvánulhat racionális érvek felsorakoztatásával történő meggyőzésben és a társadalom általános értékrendje szerint károsnak ítélt jelenségekkel szemben is, addig az uszításnál - amelynek szinonímája a lázítás, bujtogatás, ingerlés, biztatás, felheccelés - e kritériumok többnyire teljességgel hiányoznak

Az uszításhoz - mint intoleráns magatartást kifejező fogalomhoz - köznyelvi értelemben is érzékelhető erkölcsi rosszallás tapad, az uszító ugyanis a kialakult nyugalmat zavarja meg, másokat valami vagy valaki(k) ellen irányuló dühödt indulatra sarkall. Aki uszít, nem az értelemhez szól, hanem a primér ösztönöket célozza meg, kifejezetten mások érzelmi világára kíván hatni a szenvedélyek felkorbácsolása révén, számolva azzal, hogy a felszított ellenséges indulatok kitörhetnek és fékezhetetlenné válhatnak.

A cikkben uszításként értékelhető mondatok objektíven szemlélve nem kerültek megfogalmazásra, az mindvégig racionális érvek felsorakoztatásával, egy a társadalom általános értékrendje szerint igen károsnak ítélt jelenséggel szemben fogalmazott meg egy lehetséges, a polgári engedetlenség fogalomkörébe tartozó, az egyén szempontjából semmilyen büntetőjogi felelősségre vonással nem járó tiltakozási lehetőséget.

Kérem a Tisztelt Nyomozóhatóságtól a fentiek tudomásul vételét, és kérem, hogy az ismeretlen tettes ellen a Btk. 268. §-ba ütköző cselekedetek miatt folyó nyomozást a Be. 6. § 3) a) bekezdés alapján bűncselekmény hiányában azonnali hatállyal megszüntetni szíveskedjenek és amennyiben a feljelentő erre okot adott, ellene hamis vád illetve hatóság félrevezetése miatt büntetőeljárást indítsanak.

Nyilatkozom továbbá arról, hogy a kérdéses cikket Kecskeméten tartózkodva, az itteni bejelentett tartózkodási címemen tartózkodva helyeztem el az interneten, tehát amennyiben az ügyben mégis büntetőeljárás indulna, úgy annak lefolytatására a Kecskeméti Városi Bíróság az illetékes a Be. 17. § 2) és 3) bekezdése alapján.


Tisztelettel,

 

Cserép János

Ha lesznek fejlemények, azokat is közzéteszem.

(forrás)