Áljegyző meg a latin
Közélet
2010. jan. 4.

<p>Lassan hónapok óta olvasható egy jegyzőkönyvrészlet a Csomor ügy kapcsán a Hídlap címlapján, amiben jó szokásához híven a városházi kiadvány ismét a valóságot próbálja önkényesen újraértelmezni saját szájíze szerint. Bevallom, eddig túlzottan nagy jelentőséget nem tulajdonítottam az össze-vissza nyilazott oldalnak, de ma este valamiért arrafelé jártam és megakadt a szemem egy szón a bekarikázott mondatok között.</p>

A jegyzőkönyv szerint Marosi áljegyző úr, hitem szerint jogi tudásának legjavát adva próbálta 2007. október 18-án védeni saját - a közigazgatási hivatal szerint törvénytelenül megszerzett - hivatalát, amikoris ez a mondat hagyta el a száját:

Több jogásszal konzultálva  is megállapították, hogy ez az ügy időben való ellentmondás tipikus esete.

Olvasgattam mostanában elég sok jogi szakkönyvet - nem mennék bele nagyon a részletekbe, mindenesetre ez az "időben való ellentmondás" felkeltette a figyelmemet.  Egy gyors google keresés szerint a szókapcsolat az egész interneten csak 2 helyen fordul elő, mindkettő a Szeretgomon olvasható, egy azóta már törölt felhasználó, bizonyos Petró tollából.

Petró azt írta:

A tömbház hasonlat szerintem is sántít és a helyzet kulcsa is inkább a "contradictio in terminis" (időben való ellentmondás) jogi fogalmában rejlik. A szeretgomon sokszor meghivatkozott jogerős itélet ugyanis egy olyan időben való ellentmondást tartalmaz, mi szerint a dr Csomorral kapcsolatos rendelkezés csupán 2006 december 1-ig hatályosulhatott volna, hiszen a munkáltató időközben észlelte, hogy a jegyzőség alapvető törvényi feltétele, a testület előtt szóban letett eskü dr Csomor Sándor esetében nem teljesül.

Az sem másodlagos, hogy ettől az időponttól pályázat útján utólag betöltötték a jegyzői tisztséget, melyben az új jegyző a törvényi leőírásnak megfelelően szóbeli esküt tett a testület előtt. Az pedig nem lehet megoldás semmire, ha dr Csomor egy testületi ülésen bohózatba illő módon utólag elhadarja az eskü szövegét. Azt ugyanis akkor már valaki más (dr Marosi György) szabályosan elmondta helyette.

A törvény szerint szabályos eskütétel nélkül nem létezik jogszerű jegyzői kinevezés, tehát (a jogerős bírói ítélet ellenére) az állásba való visszahelyezés sem lehet jogszerű. Contradictio in terminis, hiszen a visszahelyezés feltétele már előzetesen (jelesül 2006. decemben 1-én) megszünt...

A "contradiction in terminis" kifejezés már sokkal többször előfordul az interneten, van neki wikipédia bejegyzése is angolul. Magyarul annyit jelent: ellentmondás a tényekben, ellentmondásos kijelentés, költői formáját úgy hívjuk: oximoron. Vagyis egyáltalán nem valami speciális jogi formula, hanem olyan kifejezésekre használt nyelvtani terminusz technikusz, mint például a "folyékony jég" vagy a "kerek négyzet". Magyarul Marosi - ahogy azt a geek argóban mondani szoktuk - bullshitelt egyet leányos zavarában.

A dolog abszurditását csak növeli, hogy Petró nevű, azóta már körünkből távozott felhasználónk még egyszer használta a fenti fogalmat egy másik Csomorral kapcsolatos hozzászólásában:

Látod, erről már nem vagyok egészen meggyőződve! Bár magam nem vagyok jogász, eddigi tanulmányaimból tudom, hogy már a római jog is ismerte a justitia és veritas közötti alapvető különbséget. Az egyik a jog, a másik a való élet igazsága.

Érzésem szerint esetünkben justitia asszimetriája nyilvánvaló, hiszen mindenki egy olyan ügyben nyilvánít itt véleményt, ahol - mint az többször is elhangzott - , a felek nem merítették ki valamennyi jogorvoslat lehetőségét. S, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, egy újabb jogi fogalom, a contradictio in terminis (időben való ellentmondás) bevezetése is szükséges.

Sajnálom, hogy akkor nem tűnt fel, hogy mekkora badarságot mondott a Magister Quasinotarius  és írt a hozzászóló, de legalább most így utólag mindannyian meggyőződhetünk micsoda szakmai felkészültséggel képesek a jelek szerint egy rossz döntés még rosszabb utóhatásait utólag is validálni az önkény önkéntes kiszolgálói városunkban.

(forrás)