Az együttműködés alapjait jelentő bizalom kevés, az ezt megteremtő intézmények összessége – a bizalom infrastruktúrája – rosszul működik. Az ország polgárai és vállalkozói tisztességesen szeretnének érvényesülni, de úgy érzik, ez lehetetlen: aki sikeres, az akadálytalanul előzi a buszsávban a kocsisort, ami egyre hosszabb, mert a rendőrlámpa nem működik.

Magyarország a térképen: irány délkelet

Magyarország a világ legkedvezőbb helyzetű negyedének alján helyezkedik el jövedelme, társadalmi, kulturális viszonyai alapján. Ez a pozíció azonban nem stabil. Jelenleg nem rendelkezünk a relatív helyzetünk megtartásához szükséges képességekkel: a nemzetközi összehasonlítások szerint gazdaságunk működése egyre inkább a tőlünk délre és keletre fekvő országokéhoz hasonul.

A kapitalizmus és a magyarországi társadalom értékrendje: a jóravalók csalódottsága

A magyarországi társadalom és a jó kapitalizmus értékrendje sok ponton egybevág. Az „átlag” magyarországi polgár tiszteli a kemény munkát, szorgalmas, az embereket teljesítményük alapján kívánja értékelni. Nagyra értékeli a szabálykövetést, a tisztességes magatartást. Ugyanakkor az emberek úgy vélik, az ország és különösen a mintaadó elit nem így működik. Az érvényesülés, a siker kívánatosnak tartott – és a jó kapitalizmus értékvilágához illeszkedő – útjai és a feltételezett valóság között komoly űr tátong. Honfitársaink többsége ezért is elégedetlen a rendszerváltoztatással létrejött kapitalista Magyarország állapotaival, különösen az elit teljesítményével. Komoly társadalmi feszültségforrás az is, hogy a magyarországi értékpreferenciákban kiemelt jelentőséggel bíró biztonságot és anyagi jólétet – a felmérési eredmények szerint – a mai magyarországi kapitalizmus nem tudja biztosítani.

Más európai országok kapitalizmusai a társadalom tagjainak lényegesen nagyobb mértékű egyetértésével, megelégedésével működnek, pedig a nálunk tapasztalható negatív tulajdonságok ott is jelen vannak. A mai magyarországi kapitalizmussal való társadalmi elégedetlenség jelentős része abból fakad, hogy azt nagyrészt nem a magyarországi társadalom által fontosnak tartott tisztességes érvényesülés értékei és normái jellemzik.

A magyarországi válaszadók a legfontosabbak közé sorolták a jó kapitalizmus létrejöttéhez és fenntartásához kapcsolódó értékeket (szavahihetőség, felelősségteljesség, bátorság, önállóság, értelmesség). A vélemények szerint azonban mindez kevés a legfontosabbnak tartott célok eléréséhez: az anyagi jóléthez, a családi biztonsághoz és a boldogsághoz.

A hazai értékrendszernek vannak olyan elemei is, amelyek nehezen egyeztethetők össze a jó kapitalizmus ideáltípusával. Tipikus honfitársunkat a kockázat- és konfliktuskerülés, a rövid távú gondolkodás és a biztonságvágy jellemzi. Ezzel is magyarázható, hogy a felnőtt lakosság körében alacsony a vállalkozók megbecsülése, s inkább vágyunk egy nagy szervezet által nyújtott stabilitásra, semmint saját vállalkozás alapítására. A nagyvállalati menedzserek magas presztízse azonban nincs összhangban a menedzserek felkészültségének és hozzáállásának megítélésével. A magyarországi kapitalizmus jövőbeli medrét nagyrészt a társadalom által vallott legfontosabb értékek jelölik ki. Valószínű, hogy a belátható jövőben a családi biztonság, a béke, a boldogság és az anyagi jólét alkotják majd a legfontosabb célokat a kommunista évtizedekben kialakult, erősen szekularizált értékrendszerben.

Bizalom nélkül

Szinte mindegyik nemzetközi vizsgálat azt mutatja, hogy a magyarországi társadalmat erős bizalmatlanság jellemzi. Bizalmatlanok vagyunk egymással szemben. Nem bízunk az állami testületekben, szervekben. Elutasítjuk a vállalkozást, nem hiszünk a vállalkozók értékteremtő szerepében.

A bizalmatlanság és az egyéni felelősségvállalás mértékének csökkentése iránti vágy a hazai kapitalizmus egyik legjelentősebb problémája. Egyik napról a másikra nem lehet jelentősen változtatni ezeken a tapasztalati úton is kialakult vélekedéseken. A bizalom és az együttműködési szándék hiánya azonban nem ezeréves átok: a kiszámíthatóság és stabilitás erősítésére, valamint a bizalom (lokális, közösségi és nemzeti szintű) infrastruktúrájának kiépítésére kell nagy hangsúlyt helyezni a hazai kapitalizmus alakításában.

Arcos kapitalizmus

A gazdaságot vevők, szállítók, együttműködő szereplők együttműködéseinek sűrű hálózata tartja mozgásban. Az értékteremtés nem magányos folyamat. Akkor működik, ha az emberek olyan dolgokat adnak egymásnak, melyek többet érnek annak, aki kapja, mint aki adja. Persze minél nagyobb értéket hoz létre egy csere, annál nagyobb a kár, amit partnerünk okozhat. Ezért a gazdaság működésének kulcsa az együttműködő felek közötti bizalom, illetve azok az íratlan és írott közösségi szabályok, amelyek megteremtik ennek a bizalomnak az alapjait: a bizalom infrastruktúráját. Ennek hiányosságai nagyban akadályozzák a vállalkozás szabadságának kiteljesedését.

A magyar gazdaság bizalmi infrastruktúrájának alappillére a személyes üzleti kapcsolatok rendszere. A korábbi jó tapasztalat, illetve az ismerősök ajánlása a legerősebb garancia arra, hogy egy partner betartja a megállapodásban foglaltakat. Kapitalizmusunk arcos kapitalizmus. Arcos, mert az üzlet garanciája az, hogy az érintettek ismerik egymást, vagy valaki bemutatta őket egymásnak. Kapitalizmus, mert az üzlet az elsőrendű. Nem számít a rokonság, barátság, nem elsődleges biztosíték a rosszul teljesítővel szembeni zsarolási potenciál.

A személyes kapcsolatok felértékelődésének egyik fő oka, hogy az állami és a piaci intézmények csak részben kínálnak megfelelő garanciákat a vállalkozások közötti megállapodások betartásának biztosításához. A cégadatok, mérlegek nem adnak támpontot a potenciális partnerek megbízhatóságának megítéléséhez. A szerződések megsértésétől nem rettentenek el a jogi retorziók, a szerződésszegésből származó kárt bíróság, végelszámolás útján szinte lehetetlen megtéríttetni. Az intézményi garanciák hiányosságai miatt a piacon vásárolható biztosítékok (biztosítás, bankgarancia) alkalmazása sokszor drága. A piacon a megállapodásokat kikényszerítő, megfelelő intézmények híján a reputáció megtartása és megbecsülése tölt be komoly szerepet az üzleti bizalom megteremtésében.

Gazdaságunk arcélére árnyékot vet, hogy a teljesítmény mellett az üzleti alkuk során felmutatott erő is jelentősen befolyásolja a vállalkozások sikerét: nem elég az értékteremtő képesség, a pozíciókat is meg kell tudni védeni.

A vállalkozók személyes hitelükkel, arcukkal pótolják az intézményrendszer hiányosságait. Erős piaci garanciák, állami szerződéskikényszerítés híján a gazdaság főszereplőinek hírnevére, telefonkönyvére épül a bizalom infrastruktúrája a magyar kapitalizmusban.

A magyar cégek irányítói nemzetközi összehasonlításban rossz főnökök, nem etikusak és nem figyelnek oda a fogyasztókra. Ez persze nem feltétlenül igaz: vállalkozóinkat és menedzsereinket nagyrészt a magyar kapitalizmus intézményrendszerének hiányosságai teszik bizalmatlanná és kevéllyé. Egy vállalkozás irányítójának fő üzleti ereje adott szava, hitele és helyes ítélőképessége. Munkájának sikere sokkal inkább múlik ezeken, mint a technológia ismeretén, a fejlesztési lehetőségek megragadásán, a jó humánpolitikán vagy a fogyasztói elismertségen.

Nem csak a gazdasági szereplők rossz megítélése az egyetlen káros következménye annak, hogy a bizalom infrastruktúrájában a piaci és állami intézmények szerepe kicsi. A személyes ismeretség elsőrendűsége miatt kockázatos és drága az ismeretlenekkel való üzleti együttműködés, azaz nem jön létre sok kölcsönösen előnyös együttműködés.

A szerződés személytelen garanciáinak gyengesége miatt a bonyolult, sokszereplős ügyletek megszervezése komoly akadályokba ütközik, ezért sok ilyen lehetőség marad megvalósítatlan. Megfelelő biztosítékok híján a hitelezők, befektetők legfontosabb szempontja nem az, hogy egy üzleti terv milyen hozammal kecsegtet, hanem az, hogy mi garantálja, hogy az ötletgazda nem tűnik el a pénzükkel. A személytelen bizalom alacsony volta miatt egy vállalkozónak vagy menedzsernek megéri kapcsolatai bővítésére és mélyítésére fordítani idejét a vállalkozás hatékonyabbá tétele, új termékek kidolgozása helyett. Hosszan folytathatnánk a sort: egy arcos kapitalizmusban az érdekérvényesítés sem intézményesített, a zárt körökbe kívülről nehéz bejutni, az üzleti folyamatok természetüknél fogva nem átláthatóak… A vállalkozás szabadságát biztosító intézmények megerősödése nélkül a bizalom infrastruktúrája a vadont ismerők gyalogösvényeinek hálózatára épül.

Harcban az állammal

A vállalkozók nagyjából annyira érzik sajátjukénak az állam teremtette szabályozói környezetet, mint amennyire egy megszállt ország állampolgárai azonosulnak a megszálló hatalommal és annak képviselőivel. A vállalkozók 91%-a ért egyet azzal, hogy az adórendszer bünteti azokat, akik tisztességesen szeretnének vállalkozni, 93%-uk szerint a költségvetés rosszul használja fel a vállalkozás által befizetett adót.

Az állami szabályozás költsége magas és egyre növekszik. Az állami adminisztrációs terheket a nemzeti össztermék 4,5-6,7%-ára becsülik, a Világgazdasági Fórum versenyképességi felmérése szerint hazánk a szabályok betartásának költségei, áttekinthetősége és a hivatalnokok részrehajlása szempontjából a nemzetközi rangsor leghátsó részén található. Az adózás foglalkoztatásra és beruházásra gyakorolt hatása alapján az utolsó előtti helyezést értük el ezen a listán. A magyar adórendszer működésének adminisztratív költségei a kisvállalkozásokat sújtják elsősorban; ez kisvállalkozásoknál a nettó árbevétel 10%-a körül mozog.

A magyar adórendszer egyik legfőbb problémája a kiszámíthatatlanság, a szabályok kidolgozatlansága, átgondolatlansága. 2006 óta vált gyakorlattá, hogy az adórendszer szabályait év közben akár többször is módosítják. A vállalkozók az adórendszer szabályainak egy jelentős körét életszerűtlennek tartják, a könyvelők szerint több szabály ellentmond egymásnak, ezért azok maradéktalan betartása lehetetlen.

Az adóelkerülés mértéke rendkívül magas Magyarországon, ez azonban nem oka, hanem egyik következménye a magyar adórendszer fent jelzett költségességének. Az adókerülés mértékére vonatkozó becslések a kieső adóbevételeket az adótömeg 25%-a körülire becslik, a megkérdezett könyvelők szerint az adószabályok valamilyen fokú megsértése a cégek 90%-ánál előfordul. A vállalkozások 2/3-a gondolja úgy, hogy az adózás alól kibújni nem bűn, hanem kényszer a vállalkozásoknak.

Az állam sem tekinti mérvadónak az adórendszer terén saját maga által megalkotott szabályokat. Az adóhatóság gyakran formális és informális csatornákon határozza meg az elvárt adó szintjét, az adószabályok igazi szerepe a nem hivatalos elvárások kikényszerítése. Az előírások életszerűtlen volta a rendszer szerves részévé vált: ha könnyű lenne betartani a szabályokat, az informális adókivetés nem működhetne.

A befizetett adó nagyságát leginkább a könyvelő ügyessége, csak másodsorban a cég teljesítménye, harmadsorban az APE H informális elvárásai határozzák meg. Mindez szinte lehetetlenné teszi, hogy külső befektető vagy hitelező számára átlátható legyen egy vállalkozás üzleti dokumentációja, így a magyar kis- és középvállalkozások fejlődésének egyik legfőbb gátja az adórendszer működése.

Az elmúlt években a kormányzat leginkább a fenyegetés eszközével próbált hozzájárulni az adórendszer kifehérítéséhez, pedig a rendszer logikájából következően a szigor fokozása zsákutca. Az adózók és adószedők közötti háború békés lezárása jelenthet csak kiutat a magyar állam egyik legnagyobb kudarcát jelentő jelenlegi adórendszerből.

Az állammal való elégedetlenség lényegesen túlmutat az adórendszer problémáin.

A vállalkozások véleménye ugyancsak lesújtó a szabályozó hatóságokról, az állami források felhasználásáról, a közszereplők részrehajlásáról és a bíróságok működéséről.

Az intézetünk által kidolgozott, a közintézmények tevékenységét megítélő államműködési index 100-as skálán mért 31,3-as, megdöbbentően alacsony értéke azt mutatja, hogy Magyarországon az állam működése erősen hátráltatja a gazdaság működését.

Rózsa Sándor állama

Ha két ember, két vállalkozás kölcsönösen előnyös együttműködési lehetőséget talál, és ezzel nem sérti más jogos érdekeit, akkor ezt a politikai közösségnek támogatnia kell. A kapitalizmus lényege a csere, az üzletelés, az együttműködés szabadsága: amíg ez az együttműködésben részt vevőkön kívüli harmadik felet nem érint károsan, addig bárki üzletelhet bárkivel mindenféle külső kényszer vagy korlátozás nélkül. A kapitalizmus semmiképpen nem az egyén korlátozatlanságát, hanem az együttműködés szabadságát jelenti. Az együttműködés szabadságát, amelynek alapja a felek számára kölcsönösen előnyös elköteleződés.

A kapitalizmus, a kereskedő társadalom akkor erős, ha intézményeivel nemcsak hogy nem gátolja, de kifejezetten elő is segíti a kölcsönösen előnyös cseréket. Az értékteremtés alapja az együttműködés, ami akkor valósul meg, ha bízhatunk abban, hogy partnerünk betartja az ígéreteit. Ezt ássa alá, ha valaki más (például a kormányzat, az állam) beavatkozik a szerződéseinkbe, és lehetőséget ad valamelyik félnek, hogy ne teljesítse azt.

Az igazságos rend védelme nevében az állam alapvető feladata a törvények és a szerződések betartatása. A közhatalom önkényes osztogató-fosztogatóvá válik, ha nem Mátyás király, hanem Rózsa Sándor igazságát tartja iránymutatónak. Kettejük között az a különbség, hogy Mátyás király a mesékben mindig a törvényeket, a játékszabályok betartását kérte számon. Olyan volt, mint egy játékvezető a sportban: büntette azt, aki megsértette a szabályokat, az erkölcsi normákat. Ezzel szemben Rózsa Sándort sokan azért tartják igazságosnak, mert a szegényt, a gyengét védte a gazdaggal, erőssel szemben. Utóbbi igazságosság akkor is a szegény mellett áll, ha emiatt normákat, szabályokat kell áthágni.

Úgy tűnik, a magyar állam sokkal inkább tekinti példamutatónak Rózsa Sándor igazságát, mint Mátyás királyét. Az államapparátus a fogyasztóvédelem, a magas kamatokkal szembeni fellépés, a betétvédelem kiterjesztése, a nagy kiskereskedelmi láncok elleni állami hadüzenet révén az elesett fogyasztó megmentésére siető, romantikus hősként lép elő.

Ez a tendencia káros, mert sok kölcsönösen előnyös megállapodást lehetetlenít el. A legális kamat maximalizálása a feketepiac felé tereli a hirtelen megszorulókat. A betétbiztosítás kiterjesztése a kisebb csődkockázatú bankok versenyelőnyét ássa alá a betétpiacon. A visszaáruzás tilalma a termékei versenyképességében bízó, így az értékesítés kudarcának kockázatát vállaló beszállítók bevételeit csökkenti.

Ez a tendencia káros, mert aláássa a fogyasztói felelősséget és önszerveződést. Az állam fellépése olykor csak látszatintézkedés, sokszor betarthatatlan garanciákat ígér.

Az utóbbi jóval fájdalmasabb következményekkel jár, mert sokakat ér komoly veszteség, amikor kiderül, hogy az állami védelem, jóváhagyás csak illúzió volt. Ennek példája volt 2008-ban a MÁ V Biztosító ügye. De nem kevésbé káros a fogyasztók, kisvállalkozók állami védelmének látszata sem, mert ez az önvédelmi mechanizmusok kiépülését: a fogyasztóvédelmi szervezetek megerősödését, a minőséggel kitűnő vállalkozások előretörését nehezíti meg.

Ez a tendencia káros, mert elvonja a figyelmet az állam fő feladatairól: arról, hogy megakadályozza a kényszer, hazugság alkalmazását a szerződések megkötésekor; arról, hogy hatásosan lépjen fel a kölcsönösen előnyös szerződések betartásáért. A megkérdezett vállalkozók nem számítanak az államra és intézményeire megállapodásaik kikényszerítése során.

A középosztály lázadása

A tulajdon védelméért és a munka megbecsüléséért fellépő tiltakozó akciók a magyarországi kapitalizmus alapintézményeit érintő legfontosabb események 2008-ban. A középosztály lázadása bontakozik ki a vagyonbiztonság egyre erősebb hiányosságait el nem ismerő állami gyakorlat és a közösség értékrendjétől egyre jobban elszakadó segélyezési rendszer elleni kezdeményezésekből. Szembeötlő, hogy az állam sokszor azok ellen lép fel, akik féltik vagyonukat, illetve akik munkával, tanulással kívánnak érvényesülni. Amennyiben a hivatalos szervek ez a hozzáállása nem változik, egyre több és egyre hevesebb fellépésre számíthatunk a jövőben.

A válság fájdalmas, de tanulságait javunkra fordíthatjuk

A világméretű válság 2008 őszén elérte Magyarországot. Várható hatását ősz elején az egész ország alulbecsülte, a 2009. februári felmérésünk szerint a vállalkozások a nettó árbevétel 11-12%-os csökkenését várják a 2009-es évtől. Reméljük, hogy a jelentős veszteségek mellett hosszabb távon nyerhetünk is valamit: a vállalkozók, a családok, az állam képesek lesznek tanulni a válságból.

Ehhez a bizalom megerősítése, a megállapodásokban vállalt felelősség alóli kibújás megakadályozása vezethet, nem a vállalkozás szabadságának korlátozása. A tiltás kiskapukat nyit, a sok szabály azok következményeire érzéketlen adminisztrációt. A felelősség és annak számonkérése teremt tiszta viszonyokat és lehetőséget a jobbra törekvőknek.

A megkérdezett vállalkozások szerint a válság tisztítótűzként hathat a magyar gazdaságra. Szerintük a megbízható szövetséges, a hatékony működés, a banki kapcsolat és a megújulási képesség a túlélés legfontosabb feltétele. Reméljük, a nehézségek arra ösztönzik a társadalmat, hogy jobban megbecsülje a tisztességet, felelősségvállalást, a teljesítményt, a vállalkozó kedvet és az együttműködési készséget. Reméljük, hogy az államműködés problémái arra sarkallják a közélet szereplőit, hogy intézményeink erősítésével hozzájáruljanak a vállalkozás szabadságához. Ehhez a bizalom infrastruktúrájának megerősítésére van szükség.

A Közjó és Kapitalizmus Intézet kiadványa teljes terjedelemben itt érhető el: kozjoeskapitalizmus.hu