Tanúságtétele ma is aktuális – Szentmise Mindszenty József halálának évfordulóján

Tanúságtétele ma is aktuális – Szentmise Mindszenty József halálának évfordulóján

2009. 05. 04. 16:05

„Egyházát és hazáját szenvedélyesen, hűségesen szerette, és nemcsak nyilatkozatokkal, de tetteivel is bizonyította, hogy erre áldozza egész életét” mondta beszédében Erdő Péter bíboros Esztergomban, a május 2-án tartott szentmisén.

Az esztergomi bazilikában bemutatott szentmisén jelen volt Juliusz Janusz apostoli nuncius, a Püspöki Konferencia több tagja, közöttük Paskai László bíboros, Ternyák Csaba, Bábel Balázs és Márfi Gyula érsekek, Spányi Antal, Kiss-Rigó László, és Kocsis Fülöp megyéspüspökök, Székely János, Udvardy György, Ladocsi Gáspár és Cserháti Ferenc segédpüspökök, valamint a diplomáciai testület és a közélet számos képviselője.

Az esztergomi bazilikát megtöltötték a már hagyományos Mindszenty-zarándoklatra érkezett hívek, akik közül sokan gyalogosan vagy kerékpáron jöttek Esztergomba, az út fáradságát is felajánlva hazánkért és Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért.

Szentbeszédében Erdő Péter a felolvasott evangéliumi szakaszra (Jn 6,60-69) emlékeztetve kiemelte: A hit, bár emberi döntést kíván, igazi, emberi cselekedetet, egyben Isten kegyelmi ajándéka. Fontos, hogy legyenek hűséges tanúi Krisztus örömhírének. Mindszenty bíboros ilyen volt. Tanúságtétele ma, harmincnégy évvel halála után is aktuális – fogalmazott Erdő Péter –, mert a volt szocialista világban a vallás és az Egyház üldözésének emlékét éppúgy nem dolgozta még föl a társadalom, mint sok más elhallgatott feszültséget és szenvedést.

„A múltra nézve Isten irgalmát kérjük mindannyiunk és egész népünk számára. Keresztény megbocsátással tekintünk a hajdani üldözőkre is. Hitet teszünk a megbékélés és a szeretet mellett.” A jelenre utalva Erdő Péter így fogalmazott: „népünk nehéz órákat él át, de hiszünk saját életünk értelmében és a magyarság létének értelmében is. Van célunk és van segítőnk is: Isten kegyelme kíséri az ember útját.”

A szentmise végén a jelen lévők Mindszenty József bíboros és Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök boldoggáavatásáért imádkoztak, majd koszorút helyeztek el és imát mondtak Mindszenty bíboros sírjánál.

2009. 05. 10. 22:03

Ahogy forrest írja, a Mindszenty bíboroshoz való viszonyulásunkat a politika annyira befolyásolta, hogy még az egyházi vezetők között is voltak az idézetthez hasonló megnyilvánulások. Pedig Mindszenty bíboros volt az, aki bárhol is élt, mindig a rábízott embereket - papokat, híveket - szolgálta. A szó legnemesebb értelmében. Zalában szinte a török utáni újjáépítéssel volt egyenértékű munkája, plébániákat és élő közösségeket hozott létre, alkotott újjá. Mindig kiállt a legelesetebb emberek mellett. A Tanácsköztársaság idején és a náci hatalomátvétel után is az emberi méltóság legradikálisabb védelmezője volt. Kidolgozott egy programot a pöspöki és egyházmegyei földbirtokok felosztására is. Mindig felhívta a figyelmet a nemzetiszocializmus és a kommunizmus veszélyeire egyránt; az emberi méltóság és hite védelmében nem ismert kompromisszumot, sokan, akik a könnyű megalkuvások révén maradtak pozícióban, ezért próbálták lejáratni. Akkor vette át az esztergomi szolgálatot, amikor tudta, hogy ez nagy áldozattal fog járni. Nem diplomata, vagy politikus volt, aki a kompromisszumot keresi, hanem olyan lelkipásztor és főpap, aki állhatatosan, megalkuvás nélkül, és nem mellékesen következetesen élt.  Ritkán kerül szóba, de érdemes odafigyelni a tudományos tevékenységére, amit mindig lelkipásztori tevékenységének megerősítésére, rendkívüli alázattal végzett. Még zalaegerszegi plébánosként a megyéjéről írt, majd veszprémi püspöksége idején megírta Padányi Bíró Márton püspökről írt munkáját, majd később esztergomi érsekként pedig az esztergomról, a prímások ezeréves városáról írt egy tanulmányt.  Mindig tisztelte szolgálati helyét és rendkívüli alázattal képes volt tanulni elődeitől és a legegyszerűbb emberektől is. Érdemes elolvasni emlékiratait.