2010. 06. 04. 16:30
- 2010. 06. 04. 22:00
Trianoni megemlékezések Esztergomban
Az esztergomi Hősök terén június 4-én pénteken 16 óra 30-tól - hagyományoknak megfelelően- Trianoni megemlékezés veszi kezdetét.
Vezérszónok: Toroczkai László a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnöke.
A rendezvény után az Országzászlónál 18 óra 30-tól figyelemfelkeltő koncertek lesznek. Arra kérjük a résztvevőket, hozzanak magukkal fáklyákat!
Érdekes, hogy fideszes képviselők is megjelentek ezen a megemlékezésen. Mármint azért érdekes, mert nem a "hivatalos"-ra mentek el...
Ahogy a MÖM Tábor kapcsán, ismét akár provokációra is készek:
Szlovák kommandósok lepték el Párkányt és Észak-Komáromot. Információink szerint körülbelül 80-an Párkányba, 120-an Komáromba vannak kivezényelve.
Mindenki legyen óvatos, aki átmegy a Duna másik partjára, mert a szlovák választások előtt egy héttel Slota és Fico mindenre képes.
Reményik Sándor versével hívom emlékezni azokat az olvasókat, akik a mostoha időjárás miatt nem vesznek részt
külső téri megemlékezésen. A vers - persze mindannyiunknak szól. csuszem
Reményik Sándor: Gyűrűt készíttetek...
Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!
Június 4. 1920.:
Én megállok e sírkő-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.
Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!
Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak Istene lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És néma, fagyott öblű kürtjeink, -
A némaságuk mintha zengene!
Eszembe jutnak elnyomóink itt:
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.
Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!
1920 június 8