404

404

Avagy négyszáznégy...

Vagyis mindaz, amit kerestél, az most nincs itt. Lehet, hogy itt volt, de már nincs, de az is lehet, hogy sosem volt ezen a címen semmi.

De ne csüggedj! Mielőtt továbbmennél, mondjuk a Szeretgom főoldalára, útravalóul megajándékozunk egy verssel...

 

Berda József: Esztergom sorsán tűnődvén

Szebb kedvem városa, te legendás
tündéri leányzó az ezüstben csillogó
Duna mentén: miféle gonosz dúlás
csúfítja megint ragyogó orcád, hogy
minden idegszálam sorsodért izgul:
megmaradtál-e, élnek-e különbnek
becsült barátaim, kik ódon falaid
között élik nemesebb dolgokért hevülő
életüket? A barbár hordák áldozata
vagy ismét, mint annyiszor bús
történelmünk folyamán! - Éjjel és
nappal csupán a te szemet-vidító
képed látom magam előtt: tenger gyümölccsel
színes szőlőid s még feljebb a magasabb
Vaskaput, mögötte a végtelen erdők
és hegyek vonulatával, hol boldog hegymászóként
barangoltam éveken által, el-elmerülvén
a káprázatos panorámán... S te kisdunai
sétány, öreg platánjaiddal a még öregebb
Várhegy álmatag bércei alatt, ki felejthet
el téged, ha lelket visel az ember-arc mögött?
Ki felejtheti el vadgesztenyékkel sűrű
szigeted, hol a kamasz csavargás éli örömét?
Vagy nyarad varázsát: égszínkék fürdőd langy
vizét, melyben úgy merül el, úgy zsong
a test, mint altatódal mellett a csecsemő?
Mikor látlak-ölellek megint magamhoz, kanyargó
Dunának ékszere: Esztergom? ki tudja?
Szenvedő vértanúja vagy szomorú magyar
történelmünknek: kincsed a germán erőszak
pogány szomja rabolja, míg mi, jobbak,
tehetetlenül várjuk az Istenhez méltóbb
napot, mely visszaadja szabadságod, mikor
újra a miénk, újra érted hevülő kedvemé leszel.

(1945 február)