Esztergom | Szeretgom.hu

Hegyvidék, Aranyhegy és Pilisszentlélek

Soós Tibor

Soós Tibor vagyok, tősgyökeres esztergomi. Itt születtem, és itt nőttem fel, itt éltem le életem egy jelentős részét is. A szüleim még mindig abban a lakásban laknak, ahol az öcsém és én felnövekedtünk.

Az aranyhegyi óvodába jártam, játszottam a betonnal borított focipályán és a beton pinpong asztalokon a 20-as szám mögött, ahol a nagyszüleim éltek, telenként szánkóztam az Arany János utca mögötti „szánkódombon”. Akkoriban hegynek tűnt, ma már minden másképp néz ki… A nyaraimat az Aranyhegyen lévő telkünkön töltöttem, ahol nagyapám művelte a kertet, és igyekezett bevezetni a mezőgazdaság és a borászat rejtelmeibe…

Az akkori Gyakorló Általános Iskolába, majd a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba jártam, később Szegedre, az SZTE BTK-ra (akkoriba JATE), és magyar-történelem szakos tanárként végeztem.

25 éve tanítok folyamatosan középiskolákban, emellett írok is (eddig 5 regényem, számtalan novellám és újságcikkem jelent meg), könyvkiadóknak szerkesztek könyveket. Két nagy lánygyermekem van, akik – és erre nagyon büszke vagyok –, úgy néz ki, a saját jogukon, a szorgalmuk és tehetségük által váltak/válnak valakivé.

A körzethez kötnek a szüleim és az emlékek. Éppen e miatt látom nap mint nap, hogy a környék kiemelt jelentősége ellenére szinte alig van fejlesztés. Még a járdákat sem tudták mindenhol megcsinálni (ahol igen, ott is kibújik a gaz!), rossz a buszközlekedés, a bekötő utak állapota is katasztrofális. A parkolási lehetőségek hiányáról ne is beszéljünk!... A házak közötti, régi közösségi tereket, játszótereket felverte a gaz, vagy elfeledve rozsdásodnak figyelmeztető táblával, hogy „balesetveszélyes”. Még az egykori homokozóknak is, ahol annyi csodálatos várat építettünk, csak nyomai vannak.

Pedig városunk gazdag település, okos politikával, az igényeket felmérve futna mindenre. Főleg arra, hogy újra vonzóvá, családiassá, közösségivé tegyük ezt a városrészt.

Úgy gondolom, ha mindannyian szeretnénk, együtt sikerülhet!