Esztergom | Szeretgom.hu

Bánomi, Martsa utcai és Béke téri lakótelep

Török Szilvia

Török Szilvia vagyok, és szeretem ezt a várost...

Ez a szülővárosom. Gyermekkorom óra büszke voltam rá, hogy esztergomi vagyok, hisz ez az ország első fővárosa.  Ideköt életem majd minden emléke, gyermekkorom színterei, az iskolák, ahová jártam, az utcák, a terek… A Duna, a Sziget, a hajó- és a vasútállomás.  A templomok, a Bazilika kupolája, a Vár, a vízivárosi séták, a múzeumok, az éttermek…

 A kórház, ahol a gyermekeim születtek, a bölcsőde és az óvodák, az iskolák, a játszóterek. A domb, ahol szánkóztunk. A patika, az áruház, a kisbolt a sarkon, a Kis-Duna sétány, ahol ősszel a nagy platánfák leveleiben gázoltunk. A Zsinagóga, a Széchenyi- tér, a Posta – ezek mind az életem részei

Sok az ismerősöm, itt élnek a barátaim, a gyermekeim nevelői, volt osztálytársaim, kollégáim. Megismernek a bolti eladók, az orvosok, a patikus...  Itt él a családom, s édesanyám is itt pihen már a temetőben. 

Az életem ez a város. Fiatal koromban elköltöztem. Megpróbáltam egy évig máshol. Nem ment. Hiányzott a vízpart, a nyáron nyüzsgő, télen álmos kisváros, minden hiányosságával együtt... Visszaköltöztem. Ha elutazunk vagy nyaralni megyünk, a hazatérő úton onnan tudjuk, hogy mindjárt otthon vagyunk, ha meglátjuk a Bazilikát...

Négy éve Budapesten dolgozom.

Sokan megkérdezik – főleg a kollégáim – miért nem költözöm oda? Miért utazok napi öt órát? Mindenkinek azt válaszolom: hogy tehetném? Idejövök HAZA. Minden ideköt. Nem tudnék máshol gyökeret ereszteni. 

21 éve élek a Bánomi lakótelepen. De hosszú évek óta bosszankodok. Minden nap megkeseríti az életem a buszközlekedés hiánya, az északi városrész elszigeteltsége, a havazások utáni hetekig tartó balesetveszély.  Kezelhetetlenné vált a parkolási helyzet a túl sok autó miatt. A szelektív szemét elvitelében állandó  hiányosságokat tapasztalunk. Hetekig nő a végül méteres gaz háborítatlanul.  

A panellakásokban élők magukra maradtak az épületek felújításával, korszerűsítésével. Szemérmetlenül magas árat fizetünk a lakásaink fenntartásáért. Nincsenek üzletek, mindenért át kell utaznunk a város másik végére.

Nemrég megfogadtam, hogy nem mondom tovább a magamét, nem bosszankodok, hanem tenni is akarok érte, hogy végre egy jól működő városban élhessünk. 

Ideje, hogy másképp, kreatívabban gondolkodó emberek kerüljenek a város élére, olyanok, akik meghallgatják az emberek problémáit, és gondoskodnak azok megoldásáról. Akik a párbeszédben, az innovációban, a fejlesztésekben látják a város jövőjét. Akiket meg lehet szólítani, ha gond van, és újra életet lehelnek Esztergomba. 

Ezért szeretnék tenni – ha bizalmat szavaznak nekem.