Ezekben intézményre lebontva közli azokat az intézkedéseket, "amelyek a Gyurcsány-kormány pénzelvonása miatt váltak szükségessé". Szerepel ezeken a fenntartói tájékoztatókon például a pedagóguselbocsátás, a kötelező heti óraszám kettővel történő, ellentételezés nélküli emelése is.

A megyei fenntartású iskolák közül csak a tatai Eötvös gimnázium nem volt hajlandó közszemlére tenni a plakátokat.

- A hatályos oktatási törvény értelmében az iskola nem lehet a politika és a politizálás színtere - indokolja Csúzyné Harasztosi Julianna igazgatóhelyettes, miért nem teljesítették Völner Pál kérését, majd hozzáteszi: - Úgy ítéltük meg, hogy "politikai természetű tájékoztatásról" van szó, ezért nem adhatunk neki helyet.

- Érte-e emiatt valamilyen hátrány vagy elmarasztalás az iskolát? - kérdezem tőle.

- Nem tudok róla. Az elnök úrnak ez egy kérése volt, amit mi nem tartottunk teljesíthetőnek. A ránk vonatkozó fenntartói tájékoztató ezért aztán a helyi lapban jelent meg hirdetés formájában.

Megkérdezem Völner Páltól: szerinte van-e helye a politikának az iskolában?

- A pontos tájékoztatásnak van helye, a mi plakátjaink pedig ezt a célt szolgálják - válaszolja a megyei közgyűlés elnöke. - Elegem volt abból, hogy nap mint nap újabb terhet ró ránk a kormány, s úgy látszik, mintha mi volnánk az okai az elbocsátásoknak, a pedagógusok terhei növelésének. Hiller István például úgy fogalmazott: nem a kormány küldött el hatezer pedagógust, hanem a fenntartó önkormányzatok. Ilyen félrevezető nyilatkozatok után tiszta vizet kellett önteni a pohárba.

A továbbiakban megtudom: a Komárom-Esztergom megyei fenntartású intézményekből negyven pedagógust kellett elküldeniük, de átszervezéssel, a nyugdíjasok továbbfoglalkoztatásának megszüntetésével ezt nagyobb konfliktusok nélkül meg tudták oldani. Ez azért, én így gondolom, nem olyan nagy véráldozat, hogy miatta plakátokon kelljen támadni a kormányt az iskolás gyerekek előtt.

- Nem támadás az, ha valakinek a döntését és az azokból eredő következményeket az érintettekkel közöljük - állítja a felvetésre Völner Pál. - Erre azért is szükség van, mert semmi sem garantálja, hogy nem lesznek újabb és újabb kényszerű véráldozatok a kormány tevékenysége nyomán. A kórházunkból is elküldtük a dolgozók tíz százalékát, ám egyáltalán nem biztos, hogy ezzel megúsztuk a leépítéseket.

- De miért őrizteti ezeket a plakátokat?

- Ez teljes félreértés. Nem őriztetem, csupán azt kértem, hogy valamennyit védett helyre tegyék ki. Tehát például ne a külső falra, ahol áztatja az eső.

A falragaszok szövege viszonylag tárgyszerű, nincs benne indulat. Sokkal ijesztőbb az, ahogyan a pedagógusok, az iskolavezetők fogadták a kérést. A többségük szolgai módon kifüggesztette, s még név nélkül is kevesen mernek megszólalni az ügyben.

- A pedagógusokat a magyar választási rendszer kényszeríti kétlelkűségre - magyarázza egy középkorú tanárnő, aki az utcán, futólag volt hajlandó találkozni velem, még egy kávéra sem hívhattam meg, "mert ha kitudódik, hogy újságírónak fecsegtem, a többi kollégám előtt sem lesz maradásom". Így hát gyaloglás közben beszélgetünk, mintha csak a saját fiam előmeneteléről érdeklődnék az osztályfőnökétől.

- Ha azonos színű lenne a parlament és a helyi hatalom, akkor nem kellene kétféleképpen viselkednie a minden rendszerben kiszolgáltatott pedagógusnak - folytatja. - Ha ugyanaz a pártkoalíció irányítaná az országot, amelyik a településeket és a megyéket, kisebb volna a feszültség. Akkor legfeljebb négyévenként kellene köpönyeget cserélni, most naponta akár többször is. Másképp kell beszélnünk, ha a minisztériumhoz tartozó, vagy a szocialista képviselőkkel rokonszenvező vezetők jönnek, megint másképp, ha a fenntartónak udvarolunk.

Állítását nem fejti ki bővebben, fölszáll a buszra, s megy a dolgára.

Tittmann János szocialista országgyűlési képviselő, Dorog polgármestere szerint ez a plakátakció hatásköri kérdéseket is fölvet. A dorogi gimnázium például a város tulajdona, de működtetője a megye.

- A közigazgatási hivatalhoz fordulunk annak megállapítására: megengedheti-e magának a működtető, hogy más intézményében a saját politikai meggyőződését, ízlését erőltesse az intézmény dolgozóira, különösen a gyerekekre.

Tittmann János úgy véli: az intézményekben elhelyezett "irományok" a politika eszköztárába tartoznak, hatásuk alól ki kell vonni a gyerekeket.

- Nem tisztességes és nem is törvényes dolog az iskolák sanyarú helyzetét a kormány gyerekek előtt történő kijátszására felhasználni - jegyzi meg a képviselő.

Tizennégy éves gimnazistákkal beszélgetek a tanítás után, hazafelé menet.

- Kár, hogy a Gyurcsánynak nincs kinn a képe - mondja egy nyakigláb kilencedikes fiú.

- Miért? - kérdezem.

- Mert leköpném.

- Gyurcsányt?

- Pontosan.

- Miért?

- Miért ne?

- Kit köpnél még le?

- Az Orbánt.

- Őt miért?

- Miért ne?

- Ok nélkül? Bárkit?

- Nem. A Gyurcsányt azért, mert kommunista. Az Orbánt azért, mert egy spangliért börtönbe küldene. Hülyék.

A többiek vigyorognak.

Egy másik iskola diákja - végzős gimnazista lány - úgy fogalmaz:

- Azért örülök, hogy tizennyolc éves lettem, mert szavazhatok.

- Tudod már, kire voksolsz?

- Tudom. Senkire. El sem megyek szavazni. Jó érzés, hogy mehetnék, de nem vagyok rá hajlandó, mert az egész politikai cirkusz nem érdekel. Otthon a fél rokonság haragban áll egymással a politika miatt.

Arról is faggatom a diákokat, van-e rájuk bármilyen hatással az iskolában kifüggesztett plakát. Egymásra néznek, s csak a vállukat vonogatják.

Vekerdy Tamás pszichológus a konkrét esetet csak a sajtóból ismeri, ezért aztán általánosságban jelenti ki:

- A gyerekek politikai befolyásolása az iskolában éppen olyan, mint a szexuális megrontás. Nem kellőképpen cselekvőképes, nem eléggé érett személyiséget befolyásolnak, manipulálnak erőszakosan, egyoldalúan. A régi nagy, komoly iskolák éppen a sokoldalúságra neveltek. A nagy egyházi iskolákban a retorikaórákon két gyerek állt egymással szemben, s két különböző nézetet próbáltak meg védeni. Ezt követően helyet, szerepet cseréltek egymással. Megtanulták a másik nézőpontból szemlélni a dolgot. Megtanulták, hogy az igazság nem csak az egyik térfélen található, az igazság sokarcú.

A neves pszichológus szerint, ha a politika megjelenik az iskolában, akkor a munka lehetetlenné válik. Vekerdy Tamás úgy gondolja: a Komárom-Esztergom megyei ügyben az oktatási jogok biztosához kell fordulni.

- Nem kaptam felkérést az ügy vizsgálatára - válaszolja érdeklődésemre Aáry-Tamás Lajos oktatási biztos, aki felidézi: a választási kampányban ő már állást foglalt arról, hogy mit kell tenni az iskolákban a politikai tartalmú reklámokkal, röpiratokkal. Véleménye azóta sem változott: ki kell dobni őket.

- Ezzel együtt az én álláspontom némileg eltér Vekerdy Tamásétól, vagy pontosabban szólva: "közjogibb" - teszi hozzá. - A politika a köz ügyeinek intézését jelenti, az oktatás pedig közszolgálat, közpénzből. A gyereket nem lehet a politika ellen nevelni. Fontos persze, hogy ne egyoldalúan, konkrét kampányok céljából manipulálják őket.

Megkérdezem Völner Pált, minek kellene történnie ahhoz, hogy visszavonja ezeket a plakátokat. Ő azt feleli:

- Úgy érzékelem, hogy a szocialisták nyomást gyakorolnak azokra az intézményvezetőkre, akik teljesítették a kérésemet. Ha emiatt az egzisztenciális létüket veszély fenyegeti, akkor lehet, hogy levetetem a plakátokat.

forrás: nol.hu