Méltó megemlékezés?

Nem csupán azért, hogy a nevek ne kopjanak ki az emlékezetemből, hanem azért is, hogy megnézzem, az öt évvel ezelőtti sétám óta milyen pozitív változás történt az “Aradi Tizenhármak” utcanévtáblái tekintetében.

Az ember a kor előrehaladtával már bölcsebb, így nagy változásokat nem vár egy-két év alatt, viszont naivan azt gondolja, hogy egy közel teljes ciklus már elegendő kell legyen arra, hogy az elmúlt korszakok el nem végzett feladatait, egy a nemzeti érzésekben és a hagyományok ápolásában magára adó új testület és annak új lendületet kapott, új képviselői, a megvalósítás oltárán is materializálhassák.

Persze tudjuk, hogy a tettek először fejben dőlnek el.

A kérdés csupán az, hogy fejben el tudunk e jutni arra a szintre, ami lényegi különbséget tesz fontos és kevésbé fontos dolgok között, és képviselni tudunk-e apróságnak látszó dolgokat, melyekből végül mégis csak megnyugtató és dicső végeredmény születik.

Jelen írás csupán egy olyan kérdésre szeretné felhívni a figyelmet, hogy jelent-e felelősséget, ha valaki tehetne valami, de mégsem teszi. És, hogy csodálkozzunk-e azon, ha előbb-utóbb a lakosság túlnyomó része majd hamarabb tud felsorolni 13 Barátok közt (Éjjel Nappal Budapest, Megasztár, X Faktor, stb.) szereplőt, mint a magyar történelem jeles alakjait, jelen esetben mondjunk tizennégy nevet.

És ebben hol helyezkedik el az egyén és a közösség felelőssége és mindkettőnek hol és miben lenne szerepe.

És valamilyen csoport vezetőjeként, képviselőjeként, de mindenképp olyan személyként, akinek van befolyása és hatásköre is mások életére, akár a legapróbb részben is, hol és milyen szinten kellene elkezdje az építkezést. (Főleg így a ciklus vége felé)

És létezhet-e, hogy egy utcanévtáblának látszó dolog mögött sokkal több rejtőzik, mint egy pusztán téglalap alakú tárgy és betűk halmaza.

Ezt döntse el mindenki maga!

Eme talán kicsit hosszúra sikeredett bevezető után, a magam részéről csak azt szeretném fotókkal bemutatni, hogy az esetlegesen fél órára felvett ünnepi öltözet és koszorúzás mellett mi az, ami hosszú évek óta hiányzik Esztergomból, és talán nem csak október hatodikán:

Korábbi posztomban készítettem egy sétatervet, hogy logikus módon lehessen bejárni az október hatodikával összefüggésbe hozható utcákat.

Mivel a google csak 10 állomást engedélyez, ketté bontottam.

 1-10: https://goo.gl/maps/TxVfcvwKAtA2

10-14: https://goo.gl/maps/NLxNu3osqpA2

Általánosságban és szomorúan kell az elején megjegyezni, hogy Esztergom az utcanévtáblák tekintetében nem jár élen, azaz GPS nélkül általában nehéz a tájékozódás, sok utcában lehet bolyongani anélkül, hogy elegendő mennyiségű és minőségű hivatalos tábla jelezné, pontosan merre is járunk.

Hogy ez mennyire van így, azt a bejegyzésben bemutatott tizennégy utca nagyon jól mutatja.

Az öt év elteltével újra indított bejárást a - túratervem szerint - Knézich Károly utcában kezdtem, ahol a képen is látható egyetlen utcanévtábla fogadott, ami akár jó kezdetnek mondható, hiszen legalább a név teljes.

 A Horvát származású, kötél által kivégzett honvédtábornok neve Knezić Károly, illetve Knezich Károly (Karlo Knezić) formában is ismert.

Innen a temető felé véve az irányt, áthaladunk egy újabb kötél által kivégzett vezérőrnagyról elnevezett utcán. Maga az utca itt sem bővelkedik utcanévtáblákban, egyetlen egyet sikerült felfedezni, ami szerencsére az elmúlt 5 évben jó irányba változott, azaz újra cserélték.

Korábban még ez is hasonló állapotban “pompázott”, pontosan ugyanolyanban, mint a rá merőleges és a képen is látható Kiss Ernő tábla:

Ha az ember pozitívan áll a dolgokhoz, örülhet is, hiszen a pozsonyi német anyanyelvű családba született vezérőrnagy egyetlen utcanévtáblája újra változott. Hurrá!

Ebbéli örömünktől felajzva az utca végén veszünk egy jobb kanyarban realizálódó derékszöget és rögtön szembe tűnik Kiss Ernő, pontosabban a róla elnevezett utca, annak is rozsdás táblája.

Hát mit mondjak, az elmúlt öt év itt nem sok változást indukált.

De mivel ismerőseim szerint általában pozitív beállítottságú vagyok, így örömmel kell számot adjak arról, hogy az utca bővelkedik utcanévtáblában, sőt itt lehetett a legtöbbet megtalálni, gyorsan le is fotóztam mindet, mielőtt akár egy is eltűnne:

Hogy az örmény eredetű családba Temesváron született és golyó általi halálra ítélt honvéd altábornagy mivel érdemelte ki az ilyen irányú figyelmet és törődést, azt nem tudom, de majd igyekszem utánajárni.

Fontos megjegyezni, hogy nem egy rövidke és nem egy poros zsákutcától van szó.

Felocsúdva a hősöknek kijáró rozsdás (patinás) tisztelet speciálisan esztergomi megnyilvánulásától, egy bal majd egy jobbra történő fordulóval máris ott találjuk magunkat a Leiningen Károly utcában.

Szép és hosszú utca, de az utca hossza valahogy nem akar egyenes arányban állni az utcanévtáblák számával. Mindenesetre hosszas kutatómunka árán sikerült megtalálnom az egyetlen “hivatalos” táblát, ami nem ránagyítva és az utca valóságos talaján állva olvasva akár Lenin is lehetne, amennyiben a Vlagyimir-t és az Iljics-et utána írják...

E tábla “patinája” egyéb iránt megegyezik a közeli Kiss Ernő táblák vizuális megjelenési formájával, így nyomokban fémet, rozsdát és betűket is tartalmaz, sőt színében hangsúlyosan illeszkedik a fáradni látszó ősz meleg föld-színeihez, úgyhogy jogosan merülhet fel valami művészi rendezői elv szándékosságának tudatosan tervezett lenyomata.

Hogy a hosszú utcában a GPS-szel rendelkezők se tévedjenek el, a tudatos polgárok adnak némi támpontot, ha már a hivatal fukarkodik a táblák kihelyezésével.

Az csak apró megjegyzés, hogy a hesseni nagyhercegségben és választófejedelemségben született honvéd vezérőrnagy csak megérdemelné, hogy a hivatalos utcanévtáblán, teljes néven ismerje az utókor: Leiningen-Westerburg Károly.

De biztos csak én vagyok kukacos.

Tervezett útirányomat tartva, a 11-es főút irányába haladva jutunk el a következő állomáshoz, a Dessewffy Arisztid utcába. A Szentgyörgymező főutcájának tekinthető közterület a Földműves és a Vár utca közt található, tehát nem egy aprócska és jelentéktelen zsákutca, de ebbéli funkciója az utcanévtáblák számosságában sajnos nem igazolódik vissza. Igyekeztem is az összeset lencsevégre kapni.

Az Abaúj vármegyei Csákányban, evangélikus, nemesi családba született honvéd vezérőrnagy is megérdemelne egy egészen apró törődéssel többet.

A Dessewffy Arisztid utcán végighaladva egy jobb kanyarral már be is érünk egy egyirányú utcába, ami az egyik utcanév tábla alapján akár az időszámítás előtt élő nagy hódítóról és hadvezérről is kaphatta volna a nevét, de szerencsére mi tudjuk, hogy a nagyváradi születésű honvéd vezérőrnagyról elnevezett utcában járunk, aki kötél általi halál útján tért meg a Teremtőhöz.

Az utcában még egy név-utalást lehet találni, de a teljes és helyesen írt név itt is hiánycikk. 

Az 1803-ban Sándor József János néven született és az 1810-es évek környékén Nagy-Sándorra történő családnév változtatáson átment Nagysándor József (Nagy-Sándor József ) talán megérdemelné, hogy ebben a kis utcában is helyesen és teljes terjedelemben leírt nevével írhassa be magát az örökkévalóságba.

A Klapka György téri cukrászda-panzió falán található egyetlen egy tábla, mely a víziváros irányába vivő utcát nevesíti és a Rzeczniów-ban (Lengyelország) született, nemesi családból származó vezérőrnagynak állít emléket.

Az utolsóként kivégzett vezérőrnagy egyetlen utcanévtáblájával zárom a “szentgyörgymezői hősök” névsorát.

Szentgyörgymezőtől búcsút véve, a Szent Tamás lábait kell megcéloznunk ahhoz, hogy újabb két vértanú, utcában is megvalósuló nyomaira bukkanhassunk.

Elsőként, Magyarország (Magyar Királyság) első felelős kormányának miniszerelnökét, pontosabban a róla elnevezett utcát és a hivatalos utcanévtáblákat próbáltam meg felkutatni, bár korábbi túráim során már tudtam, hogy hol kell keressek és szomorúan állapítottam meg, hogy újabbak nem kerültek ki, így be kell érni azzal a kettővel, ami fellelhető.

A fenti tábla öt évvel ezelőtti változata is szerepel az akkor létrehozott albumban, így látható a rozsda előretörése és a kezdőbetű megfogyatkozása.

Persze lehet annak is örülni, hogy ez a tábla legalább (annyira) nem rozsdás, meg annak is, hogy jól és teljes nevén szerepel rajta a pozsonyi születésű közgazdász-politikus-miniszterelnök neve, de talán “első miniszterelnökként” ő is több és szebb utcanévtáblát érdemelne az utókortól.

A Csülök Csárdából lábujjhegyen kilopakodó kulináris élvezetek végtermékeinek illatkaravánja bár csábító volt, de most másfelé kellett venni az irányt. A hegy, Kis Duna felé néző lábát kell megcéloznunk, hogy eljuthassunk a gödöllői születésű honvéd vezérőrnagy nevét viselő utcához.

És igen, ez az ami méltó!

Ez az, amire elegendő kellett volna legyen az elmúlt közel öt év!

És nem csak itt, hanem a többi tizenhárom utca esetében is. Sőt!

Ez európai, ez az a szint, ami egy Esztergom kaliberű városban elvárható:

Úgy ahogy kell, azaz az utca mindét végében, a legkisebb és legnagyobb számozásnál, bármerről (bármelyik irányból) jön is az ember, azonnal tudja, merre jár.

Végre valami pozitívum, ami az Aradi Vértanúk utcáinak tárgyában - kézzel foghatóan - elmúlt öt évben jó irányba változott!

Megmutatom a 2013-as állapotot is:

Ebből eljutni a a ma látható változatig, nem lehet pénzkérdés, pusztán elhatározás.

Felteszem a költői kérdést; nem ilyennek kellene lennie mind a tizennégy utcanév táblának? Sőt!

Az más kérdés, hogy Török Ignác, illetve a róla elnevezett utca új táblája “fecskeként” és öt év elteltével csinált-e nyarat ?

Az írás végére ez is kiderül.

Némi pozitív ingertől feltöltődve indultam tovább, hiszen volt még jó néhány állomás.

A belvárosból a Honvéd utcát kell megcéloznunk, hogy eljuthassunk annak a német polgári családból származó vezérőrnagynak a nevét viselő utcácskához, akit éppen 54. születésnapján ért a kötél általi vértanúság.

Bár az utcanévtábla megkopott, de egy példaértékű - Esztergom Barátainak Egyesülete (2003) - kezdeményezés eredménye mégis csak látható, ha mára már az emléktábla szövege nem is olvasható, csak sejthető.

Segítségként, ilyen volt 5 éve:

És ilyen volt “új korában”:

Nem hiszem, hogy messze áll a valóságtól azon feltételezésem, mely szerint széles e hazában bizonyára van (vannak) olyan települések, ahol hasonló emléktáblából nem egy, hanem tizennégy ad útmutatást az utókor számára.

De visszatérve az egyetlen esztergomihoz; amennyiben tud valaki valamit az eredeti grafikáról, tudja, hogy hol lett nyomtatva, esetleg maga a file is megvan, kérem jelezze, biztos lesz mód a felújításra.

Innen az egykori Tabán felé kell vennünk az útirányt, hogy rátalálhassunk arra az egymással párhuzamosan futó két utcára, mely újabb két Aradi Vértanúnak állít emléket.

Előbb a bécsi születésű, osztrák család sarjának, az elsőként kötél általi halált halt tábornok utcáját jártam be, hivatalos utcanévtábla után kutatva, bevallom nem túl sok eredménnyel.

A közel 1 km hosszú utca az Eötvös József utcától a város déli peremég, a Töltés sorig fut, viszont az utca hossza és a hivatalos utcanévtáblák darabszáma itt sem áll egyenes arányban.

Egy cég telephelyének megjelölésére használt önálló kezdeményezésen túl, nem igen volt sikeres a keresés..

Bár egy nem túl méltó próbálkozást azért még sikerült találnom, de ennyi.

Talán Pöltenberg Ernő (Poeltenberg Ernő) is megérdemelné, hogy egy Esztergom kaliberű városban neve, hivatalos utcanévtáblán is olvasható legyen.

Nem kellett nagy utat megtenni, csupán a Töltés sorról kell visszafordulni az Árok utca vagy a körforgalom irányába, hogy sétánk során végignézhessük, miként állít emléket az utókor - hivatalos formában is - az örmény családból származó, nagybecskereki születésű ezredesnek, akinek életét 31 évesen, elsőként és “kegyelemből” golyó oltotta ki.

Az egyetlen hivatalos utcanévtábla itt látható:

Szerencsére az 1 km hosszú utcában találni egyéni utcanévtáblát is, különben csak kapkodnánk a fejünket, hogy pontosan hol is járunk.

Búcsút intve a Tabánnak, Kovácsi irányába kell indulnunk, hogy a német polgári családból származó, zombori születésű honvéd vezérőrnagy emlékét viselő utcába érjünk.

Ő volt az a kivételezett, akit az aradi bíróság egyedüliként terjesztett fel kegyelemre  Haynau-nál, de a "kegyelem" kötél helyett golyóban valósult meg.

És hát ez az utca sem egy eldugott és forgalomtól elzárt közterület, hiszen a vasútállomástól egészen a Suzuki gyárig fut, úgy jó 1 km hosszan. Talán azért nem annyira fontos a megfelelő utcanévtábla, mert az a napi néhány ezer ember, aki munkába jövet-menet keresztülmegy az Esztergom leghosszabb zsákutcája címért versenybe szálló aszfaltcsíkon vagy a környéken lakik, már mind tudja fejből, hogy hol és merre is jár:

Na én ilyen táblából találtam párat.

És talán Schweidel József (Joseph Schweidel) is megérdemelné, hogy teljes névvel emlékezzen rá az utókor.
Ezzel be is fejeződne az Esztergomban található Aradi Vértanúk utcáinak végigjárása.

A végső állomáshoz néhány kilométernyi út megtétele után jutunk, nevezetesen Esztergom-Kertváros főutcáján kell végigmennünk, ha a szerb származású, a harcmezőn minden ütközetet és csatát megnyert, kötél általi halált halt honvéd vezérőrnagyról elnevezett utcát szeretnénk megismerni.

Főutcáról lévén szó, az ember azt gondolná...De nem. Miért is?

Bevallom, kocsiból néztem, néztük, ketten is, de ez az egy tábla volt, ami szembe tűnt, pedig oda-vissza igyekeztünk minden utcanévtáblának látszó tárgyat felfedezni. 

Azt gondolom, hogy egy szinte önálló település, egy több kilométernyi út és hát Damjanich János ( (Jovan Damjanić) is többet érdemel.

De az is lehet, hogy megint csak én vagyok túl kukacos vagy a valóságtól elrugaszkodott elvárásokat támasztok.

A tizennégy állomást végigjárva, így néz ki tizennégy utca, és nem csak október hatodikán.

Elégedettek lehetünk? Minden rendben van ? Méltó a megemlékezés?

Ugyanilyen képet fest majd jövő március 15-én vagy egy év múlva, október 6-án is?

Kin múlik mindez? Mit tehet az, aki változtatna?

Aradi Vértanúk témakörben és általában, nem tetsző vagy hiányos utcanévtáblák esetében lehet várni ismét öt vagy 10 évet, hogy hátha...talán valakinek “fent” eszébe jut és ha eszébe jut, akkor majd talán lép is valamit, ami vagy megvalósul vagy nem.

De amint a fényképek zömének példájából is látható a NEM, azaz a változatlanság a sokkal valószínűbb.
Tizennégy esetből egy esetben történt megfelelő változás öt év alatt, ami 7% -os arány a változatlanság 93 % - a mellett.

Van egy másik út, ha az adott körzet képviselőjét “zaklatjuk” elég gyakran, hogy jó lenne, ha olyan apróságokra is futná az idejéből és tehetségéből, hogy mondjuk vértanúnként 2 utcanévtáblát (de legyen négy, hogy egy-egy az utca elejére és végére és a páros és páratlan oldalra is jusson) kihelyeztet. Nem valamikor, hanem mondjuk egy hónapon belül. Nem kell mást tenni, hetente egyszer rákérdezni, hogy mit sikerült intézni, mikor lesz kész!

Ez egyébként a teljes projektet tekintve 13 x 4 = 52 db utcanévtábla, mivel a Török Ignác utca már rendben van.
Kerüljön mindez táblánként 10.000 Ft-ba, amiben benne van a tábla ára és a kihelyezés is, tehát a teljes költség alig haladja meg a félmillió forintot, ami Esztergom költségvetését az esetleges képviselői kereteket, költségtérítési lehetőségeket, stb figyelembe véve szinte semmi.

De, ha azt mondjuk, hogy a 14 aradi vértanú emlékének méltó megőrzése céljából, egy Esztergom kaliberű és költségvetésű város felhasználhat-e, előteremthet-e ekkora összeget, akkor nem hiszem, hogy bárki azt merné állítani, hogy ez irreális vagy megvalósíthatatlan és földtől elrugaszkodott álom.

Persze kifogást mindig lehet találni és akkor jön a második lehetőség.

Fogadjunk örökbe egy utcanévtáblát!

A méret, a design, a betűtípus, a szín adott, attól ne térjen el senki!

A többi csak rajtunk múlik !

Sárosi Attila

Esztergom Anno