Vannak itt vegánok, vegetáriánusok?

Vannak itt vegánok, vegetáriánusok?

2017. 02. 18. 11:35

Nem vitafórumot szándékozok kezdeni, csak kíváncsi vagyok egyáltalán van-e itt valaki. Azt is megértem, ha valaki titokba akarja tartani, de ha mégsem, és büszkén vállalja, akkor jó lenne erre egy kis csoport. Köszönöm!

2020. 05. 04. 21:20

Az anyagi oldalt én is említettem, tehát igazad van.
Abban is, hogy a polgárságnál a zongora volt A HANGSZER!
Ezt mostanság a szintetizátor váltotta le, vagy a digitális kalapácsmechanikás elektromos zongora.
Én ugyan ezeket nem szeretem, mert végtére is ezek csak SZÁMÍTÓGÉPEK, amelyek hamar elavulhatnak, és a szemétdombon köthetnek ki az eredeti pianinóval vagy zongorával ellentétben, mely még 100 év múlva is hangszer marad, ha megkímélik.
Antik bécsi zongora Belehradek Wien | regisegkereskedes.hu
Antik bécsi mechanikás zongora, kora kb. 120 év is lehet!
Yamaha Motif XF 8 WH 2015 White | Reverb
Yamaha szintetizátor - billentyűi száma azonos a zongoráéval (88 billentyű).
Hangolni nem kell, mert nem húr adja a hangot, viszont előfordulhat olyan meghibásodás, amely javíthatatlan. Akkor bizony le kell selejtezni!:(((

És igazad van a harmadik dologban is: a magyar népdal nem tudott beférkőzni az úri népek úri házaiba.
Hogyisne! Hisz az olyan "parasztos!" ;o)
Viszont helyette megjelent - jórészt a cigányság jóvoltából! - a népies műdal, főleg a dzsentrik körében, és mint tudjuk, ezeknek a szerzői főként szintén a cigányság köréből került ki:
https://www.youtube.com/watch?v=N21eiRKVM2Q
Akácos út - Sas József énekel

Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,

Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj! (este még)

Refrén:
Egy ablaknál! Állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen,
Ne hallja senki más.


Az éjmadár átsuhan a városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom,
A holdsugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.

Azóta rég a más asszonya lett a lány,
De ez a dal még fülébe cseng talán,(De a dal még...)
Én Istenem! A múlt, hogy elszaladt,
És énnekem csak e kis dal maradt:

Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess
Enyém a könny számomra úgysincs más öröm
Attól se tarts, hogy a kis dal szívemen üt sebet
Te csak dalolj, nevess ki engemet.


(Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess,
Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm.
Attól se félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,
Csak a csóknak élj, felejts el engemet).

Zene és szöveg: id. Kalmár Tibor

*******************
A múltkor már említettem, hogy az ilyen nótázás is kiveszőben van, helyette nem lépett tudtommal semmi, hangszeresen főleg nem. Így maradtak csak a különféle egyesületek, alapítványok (főleg fúvós) zenekarai.

Ha valaki ebben a témában tud valami újabbat, mondja el nekünk, szívesen veszem én is, mert tanulni sosem árt még a szakterületünkön belül sem.


2020. 05. 04. 12:03

Hát én inkább az anyagi lehetőségekben látom a nagy eltérést. Mert ugye egy rézfúvós elég sokba kerül, egy jó hegedű még többe. Hol engedhette meg ezt magának egy jobbágy (1848-ig azok vannak)? Polgárság meg alig volt. Utána meg maradt a zongora, mert az ezért kellett, hogyha valaki a középpolgári szinthez tartozott. De a polgári házakba meg a népdal nem tudott beférkőzni sehogy sem. 

2020. 05. 01. 17:18

Na, most megfogtál! :'(

Tudod, ez a fajta társas együttlét (házi muzsikálásnak hívjuk) nálunk ilyen formában NEM VOLT HAGYOMÁNY, sőt, ma sem az.
Előfordul, de ritkán, és nem hagyományból.
Az ok - ha jól sejtem! - jórészt történelmi -> az ősmagyarság vándorló nép volt, mint tudjuk. Ráadásul olyan helyeken (Ázsia), ahol az Európában ismert hangszerek még népi formában sem fordultak elő.
A leggyakoribb zenei hang nálunk tehát az emberi énekhang volt. 
Jól tudta ezt Kodály Zoltán is. Ezért mentek rá a népdalgyűjtésre Bartókkal, s említettem, hogy épp a 24. órában mentették meg a magyar népdalokat az utókornak.
Legjellemzőbb sajátossága a magyar népdalkincsnek a keletről (pl. Kínából) hozott PENTATÓNIA (=félhang nélküli ötfokúság), mely a 7 törzshangból kettőt úgy hagyott ki, hogy átugrotta az egymástól félhang lépésre lévő hangokat: mi-fá és a ti,-dó lépéseket. Ezzel kikerülte a kis szekundokat.
Egyik legimertebb népdalunk:

"Röpülj páva röpülj 
Vármegye házára!
A szegény raboknak
Szabadulására!"

szó mi rë rë szó
szó mi rë mi dó
mi rë dó lá, szó, dó
rë dó lá, szó, dó lá,

Tehát a fá és ti hangokat átugrottuk.

Az európai (főleg német) ötfokú népi dallamok sorban lévő hangokból állnak, azaz van bennük félhang lépés.
Sajnos példát hirtelen nem tudok hozni, mert nem ismerem a német gyermekdalokat.
Azonban: Nyugati hatásra nálunk is megjelennek  ezek a PENTACHORD hangkészletű dalok.
/ton=hang, chord=húr/

Legjobb példa erre ez a gyerekdal:

"Láttál-e már valaha
Csipkebokor rózsát?
Csipkebokor rózsa közt
Két szál majorannát?" 

Dó rë mi fá mi rë mi
dó rë mi fá szó szó
szó mi szó fá mi rë mi
dó rë mi ré dó dó

Azért akadt az ősmagyaroknak is néhány népi hangszere (furujaféle sípok, bőrdudák, tökszárból, kukoricából hegedűféle), de azok többnyire szóló hangszerek voltak, s ritkán álltak össze velük együttmuzsikálásra. Talán a vándorló életmódjuk sem volt erre alkalmas annyira, mint a földműveléssel foglalkozó orsztrák parasztságnak, akik ráadásul anyagilag is tehetősebbek voltak nálunk, és tudtak venni maguknak pl. hegedűket.

Hát igen, egyedül az énekhang az, ami mindig "KÉZNÉL VOLT"...
Nem véletlen, hogy a 45 utáni zeneiskoláknak elég nagy SAJÁT hangszerállományának kellett nálunk lennie, mert ki kellett a beíratkozó gyereknek kölcsönözni a különféle vonós és fúvós hangszereket.
Zongorát nem, mert arra csak olyan növendéket vettünk fel, akinek a szülei valamilyen módon meg tudták önerőből oldani a gyerekük zongora gyakorlását.
Kodály a hangszerhiány miatt ment rá a kórusmuzsika fejlesztésére.
 
A házi muzsikához bizony HÁZ is kell, meg bizonyos hangszeres képzettség is.
Tehát én erre gondolok, hogy a régi hagyomány az bizony nagy úr a szokásokban.
Polgári házakban a vasárnapi teadélutánokon a ház kisasszonyai zongorázgattak, de már rég kiment a divatból ez a fajta házimuzsika.

Manapság persze más a helyzet. Akadnak néhol könnyűzenei együttesek, de ritka. Faluhelyen régen lakodalmas truppok, különféle fúvós (általunk csak "malac-bandának" hívott) együttesek voltak.  S mikor megjelentek a cigány zenészek átvették ezt a feladatot a magyar népi muzsikusoktól. De ez is megszünőben van. Mások lettek a fiatalok zenei igényei.
Kevés olyan együttes van, mint pl. régebben a Sebő együttes volt, vagy manapság a Csík zenekar.


2020. 04. 28. 13:17

Hmmm.... Értem én az eredményességet, mert fontos, de azt azért jó lenne hallani, hogy hány diákból lett amatőr otthoni muzsikus, aki csak úgy magának, a családnak, vagy a baráti társaságnak muzsikál...  Mint anno dacumál az osztrákoknál, ősszeültek a barátok, zenélni...

2020. 04. 28. 1:32

Hát most képzelheted, mit érzett szegény férj, hogy az asszony TÖBBET keres, mint ő, hiába a főnöke a főállásában! :DDD
És így a nyugdíja is magasabb neki, mint a férjuramnak! ;o)
Egyébként örülök, hogy érted, mert tényleg eléggé bonyolult. Nem is a növendéklétszám a lényeg egy-egy tanárnál, hanem a tanítási óraszám.
Eredményesség szempontjából meg az, hány növendékéből lett zenetanár, vagy előadóművész, illetve hány növendéke nyert zenei versenyt, és hol...

2020. 04. 27. 12:32

Na, a dolog (bármily hihetelen), de világos. Amúgy előfordul, hogy az igazgató kevesebbet keres, mint esetleg egy kollégája, aki akár két helyen is taníthat, míg az igazgató meg nem, mert amúgy is eléggé le van kötve a munkával. De hát ugye a rang kötelezettségekkel si jár és a dicsőségért meg kell fizetni (mondjuk ezért a nejem leszedné a fejemet...)

2020. 04. 24. 23:12

Hát ez bizony eléggé bonyolult!
Az attól függ, milyen tagozatos a növendék, és csak hangszert tanít a tanár, vagy szolfézst is, ami ugye csoportos.
Amikor 20 volt a heti kötelező óraszám, és valakinek csupa A tagozatos (2x30perces) tanítványa volt, az ugye 20 növendéket és 20 órát jelentett hetente. De ha csupa szolfézst tanított, az max. csoportonként 15 növendékkel számolva heti 10 csoport x 15 növendék=150 gyerek. De ez a maximum, a csoportlétszám igen tarka képet mutat! Heti 2x45 perc (plusz 2x15 perc szünet, amit a fent említett okokból nem tartotta meg!) x 10 csoport, az bizony CSAK 15 óra tanítási idő volt a csupa hangszert tanítók 20 órájával szemben. Ez bizonyos feszültséget okozott a tanerők között. Ha viszont a tanár két szakos volt, valamilyen hangszer, és szolfézs is, az igen sokféle számot mutathatott a heti gyerekszám foglalkoztatása terén, és a tanítási időben is.
A lényeg: A csoportos órákban a max gyereklétszám 15 fő volt. Ha mondjuk a hatodik szolfézs osztályfokban 16 fő volt, akkor a szabályok értelmében csoportot kellett bontani. Bezony!
Tehát láthatod, ez eléggé bonyolult, igen sokféle variáns lehetséges. Nem könnyű a tanítási beosztását megcsinálni a tanároknak. 
Ami igen furcsa, ha mondjuk, csak egyetlen növendék volt zeneelméletből (szolfézs-, zeneirodalom-, zenetörténet-, vagy összhangzattanból) egy osztályfokozatban, akkor bizony az az egyetlen gyerek képezte a "csoportot"!
Mikor fiatal tanár voltam, tanítottam heti 33 órában is, azaz 18+15 óra, mert a 15 óra volt túlórázásból a maximum! Mégis kevesebbet kerestem, mint egy 15 órás mellékállásban másik zeneiskolában tanító tanár a heti főállású iskolájában 18 kötelező óraszáma mellett. Mert a főállású iskola túlóradíja mindig kevesebb volt, mint a másik iskolai mellékállás díjazása.
Az igazgatónak nem lehetett mellékállása, csak túlórája, de az is max a heti kötelező óraszámának a fele. Így állt elő az a helyzet, hogy én igazgatóként kevesebb nyugdíjat kaptam, mint a mellékállásban is tanítható beosztott tanár! Hihetetlen, ugye? AZ! Pedig így van!
Nem is akarja elhinni a német nászasszonyom! :(((
Mikor az utódomnak mondtam, kevesebbet fog keresni, mint eddig tanárként, nem hitte el! Aztán tapasztalta, hogy igazam volt! Nem is akarta engedni pályázni igazgatónak az 5 év letelte után a felesége újabb 5 évre, a felelősséget és többlet munkát vállalni kevesebb honoráriumért!:(((

Hát ez van!



2020. 04. 24. 12:52

Kezd világosodni a helyzet. Most már csak azt kéne tudni, hány gyerekkel is foglalkozik egy zenetanár hetente. 5-10-20?

2020. 04. 24. 1:51

Jajj, jajjj, nem írtam én el, hanem eléggé bonyolult ezt annak megérteni, aki nincs benne.
Szóvan az úgy van, hogy EGY növendéknek van hetente két alkalommal hangszeres órája, mondjuk hétfőn és csütörtökön fél-fél óra. Vagy 45 perc szintén kétszer annak, aki ún. "EMELT szintű" oktatást kap, mert mondjuk, zenei pályára fog menni. Azokkal többet kell foglalkozni, és kb. egy osztállyal magasabb nehézségi fokot tanulnak, mint az átlagos növendékek.
Ezen kívül van ugye az elméleti, azaz a szolfézs óra, ami CSOPORTOS, és mindenkinek kötelező járnia, pedig kellőképpen utálják a szolfézst. 
Azaz: Ha peches a gyerek, akkor heti négyszer jön a zeneiskolába, ha szerencséje van, és ugyanazon a napon van a hangszeres és a szolfézs órája, mondjuk egymás után, akkor csak kétszer jön, de természetesen hosszabb időre.
Hogy könnyítsünk rajtuk, legtöbbször összevonjuk a szolfézs órákat, azaz egyszer van hetente, de akkor másfél óra. A továbbképzősök (7-8-9-10-esek) ha megbízhatóak, hogy rendszeresen gyakorolnak, csak heti egyszer jönnek hangszerre is, de akkor egy egész órára.
Jobb is ez ilyen magas osztályban, mert már hosszúak a darabok, és így végig tudjuk hallgatni a hangszeres leckét.
Talán így most már érthető.
Pl. egy Beethoven szonátát megtanulni nem kis idő, s ugyanez vonatkozin pl. Chopin darabjaira, netalán Lisztre, vagy Debussyre:
https://www.youtube.com/watch?v=ofFMpGfSfAY
Debussy: Arabesque 1. - Kocsis Zoltán piano

S ilyen kaliberű zenedarabokat kb. 3-4-et kapnak fel leckének.
A négy fő stíluskorszakbó kell vizsgaanyagot választani ugyanis: barokk, klasszikus, romantikus, és modern. Általában a barokk a legnehezebb, de szerintem két hatalmasság van a zeneirodalomból: J.S.Bach és Liszt Ferenc. Talán írtam is már róluk, miért őket tartom a legtöbbre.
Johann Sebastian Bach – Wikipédia

Liszt Ferenc életrajza | LISZT2011.HU


2020. 04. 22. 11:22

Mármost szerintem valamit elírtál, mert heti négy óra tanítás, az bakfitty... Ennél biztosan több volt, szerintem legalább naponta ennyi... De szólj, ha nem. Az, hogy büdös e a tojás, meg tudom itélni, bár nem vagyok tyúk... De egy hangszeres tanításnál, vagy ének tanításnál bizony meg kell mutatni, hogy hogy is van az. Így az irodalom tanár szépen elmagyarázhatja, hogy hát ez a verssor igen bánatos (vagy örömteli), a verset magát is (úgy híjják, hogy verselemzés, de utáltam...) tudja  értelmezni, de előadni? Ahhoz átélési képesség kell, érzelmi nyitottság, hiszen különben csak ledarálja, és mindenkinek rosszat tesz vele. Magának is, meg a hallgatóságnak is. De a zenetanár, nem magyarázhatja, hogy hogyan szól a "csip, csip, csóka", hanem le kell játszania, vagy el kell énekelnie. Nemdebár. Mert különben a tanuló nem érti... Különben hidd el, hogy egy vers betanítása is elég munka... Hajaj... Főleg, ha muszáj...

A fiam most végez történelem tanári szakon, mert ugye a doktori fokozat az ehhez nem elég, és most gyakorlati tanításon van, és azt mondja, hogy dögnehéz. Hát ja.. De most már érti, miért fáradt a húga, vagy az anyja egy tanítási nap után... 

2020. 04. 19. 20:57

Akkor most "sarkítok", ahogy szoktam sok esetben:
EZT írod:
"Egy zenetanárnak ismernie kell a hangszerét és felsőfokon játszania kell rajta, mert különben hogy tanít? Egy irodalom tanárnak ellenben nem kell színésznek lennie. Mert anélkül is prímán tud tanítani. Így a versmondás nem összehasonlítható a zenéléssel."

Okés, ismerjük (tük) is! Egyszer szept. 2-án, az évnyitó tanári értekezletkor üzent át a polgármester, hogy szept. 7-én jön egy német testvérvárosi delegáció, és kér erre a napra egy 45 perces (se több, se kevesebb!) tanári koncertet!
Se perc alatt összeállítottuk...
Pedig NEM VAGYUNK MŰVÉSZEK, csak egyszerű zeneiskolai TANÁROK!
Nem kell ahhoz színésznek enni, hogy egy irodalom TANÁR verset tudjon előadni!:P

A sarkításom pedig ebből áll:
EGY IRODALOM TANÁRNAK IGENIS ISMERNIE KELL A VERSMONDÁS MINDEN CSÍNJÁT BÍNJÁT SZEMÉLYES TAPASZTALATBÓL IS, MERT KÜLÖNBEN HOGY TANÍTJA MEG AZ ELMONDANDÓ VERSET A GYEREKEKNEK?!:(((

Szerintem nagyonis hasonló a helyzetünk. Előadóművészet mindkettő! Mármint a KÖZTUDATBAN...
Már csak azért is fontos tudniok nekik is előadni tudni, mert ott voltak pl. az Úttörő seregszemlék, ahol sokszor hangzottak el versek is, hogyan tudott az irodalomtanár zsűritag dönteni, melyik volt a legjobb, ha Ő soha nem próbálta?! Legfeljebb 40 évvel ezelőtt, kisdiák korában?!

Szóval nagyon sajnálom, de nem osztom a véleményedet.
Továbbá:
Ha feléjük kevesebb az elvárás, mint felénk, ha előadóművészetről van szó, akkor legalább ne irígykedjenek!:(((

Azt hiszem, említettem Petőfi Sándor nevű matematika tanárunkat a zenegimiből, aki remekül adott elő verseket.
Edgar Allan POE: A HOLLÓ c. versét olyan szuggesztíven adta elő, hogy mindenki beleborzongott... Pedig CSAK matek-fizika tanár volt, a felesége meg zongoratanár a debreceni alsófokú zeneiskolában.

Ami a nyarat illeti, akkor is igénybe voltunk véve: zenei táborokat szerveztünk, és ott van ám aug. 20. Ami a nyári szünetre esik, és az ált. isk. tanárok még közönségként se voltak ott!:((( Amikor viszont nekünk ezen szintén szerepelnünk kellett.

Ami a kötelező óraszámot illeti:
Nálunk nem volt tíz perc szünet se!...
Heti 2x30 vagy 45 perces hangszeres órák voltak, és ehhez jött a heti 2x45 perces szolfézs vagy zeneirodalom óra, amit szintén szünet mentesen tartottunk. Alig volt annyi időnk, hogy a toilettre kimenjünk!:(((
Ugyanis azért volt ez a non stop oktatás, mert a gyerekek mind 14-17 óra között akartak órára jönni, de ez bizony elég kevés idő volt, de senki sem akart - főleg télen! - sötétben órára jönni, mégis kellett, így a nagyobbak lettek estére beosztva, vagy akiért érte tudott jönni a szülő. Így szünetet nem tarthattunk, hogy ne nyúljanak a tanítási órák 20 órán túlra, mert az szabálytalan is volt.
Mikor megszaporodtak az autók, akkor már jobb volt, mert szívesebben jöttek értük a szülők este, mint gyalog.
Én még mindig gyalog mentem a gyerekemért a zenei általános iskolába, mikor kóruspróbán volt.
Zenekari próbáról a szomszéd faluból gyakran gyalog jöttek haza (15 km). Egyik este a karmester trabantjába 9 (azaz KILENC!) gyerek zsúfolódott be, mert rossz idő volt, busz meg nem jött! Még jó, hogy nem találkoztak rendőrrel!;o)
Mr. Duroplast – Trabant 601 S (1987) – 2. rész | alapblog

Osztálylétszám:
Mi általánosban 44-en voltunk az osztályban, és bírtak a tanárnők velünk, igaz, csupa lányiskola volt még az 57/58. tanévben.
A tanári asztaltól nem látszott a sor vége!

Egyébként meg:
Az ÖSSZES tanárt irígyelték a többi dolgozók a szünetek miatt! Én az ilyeneket egy JÓ RENITENS osztályba tenném be CSAK EGY HÓNAPRA, majd megtudná, hol lakik az isten!:DDD

 

2020. 04. 17. 14:56

Na, ezt már egyszer körbejártuk. Egy zenetanárnak ismernie kell a hangszerét és felsőfokon játszania kell rajta, mert különben hogy tanít? Egy irodalom tanárnak ellenben nem kell színésznek lennie. Mert anélkül is prímán tud tanítani. Így a versmondás nem összehasonlítható a zenéléssel. Azért reménykedem, hogy a sörsátorhoz való talpalávalót (de lehet, hogy nem azt, hanem valami "komoly" darabot) nem egész nap adtátok és nektek is jutott a jóból. A városnak meg dícséret..

Amúgy a "síma" pedagógusokat a nyári meg a téli szünet miatt szokták irigyelni, titeket meg az extra kevés kötelező óraszám miatt, no pláne nem 30 gyerekkel egy osztályban, hanem csak eggyel. 

2020. 04. 16. 18:11

Olyan sok rendkívüli rendezvény azért nincsen, olyan 3-4, de tény, a zeneiskola, s különösen a fúvószenekarunk mindegyiken részt szokott venni.
Ezzel szemben még életemben nem hallottam pl. egyetlen magyar tanárnőt sem verset mondani ünnyepségeken, CSAK az általuk betanított gyerekeket! Nos, ez az, ami felháborít!
Minket zenetanárokat általában irigyelnek az ált. iskola tanárai, mert heti 4 napban (régebben 3, mikor 18 volt a kötelező heti tanítási órszám) is letaníthattuk az óráinkat, s a fennmaradó napon vállalhattunk másik iskolában óraadói állást. Kivétel persze az intézményvezető, neki törvényileg tiltva volt a másodállás!:(((

DE!
Azt még SOHA nem irígyelték a kedves ált. iskolai kollégák, hogy mikor ők ott isszák pl. a nyári hagyományos Sörfesztiválon a sörsátor alatt a sört, mi, zenetanárok meg koncerttel szórakoztatjuk a nagyérdeműt, köztük persze őket is... :(((
S ezért semmi plusz járandóság NEM JÁR!

Ugyancsak nem jár a nyári zenei táborokban sem a felügyeletért, foglalkoztatásokért juttatás.
Viszont a Képviselő Testület mindig minden anyagi támogatást (pl. hangszervásárlás, táborozás támogatása) megad.
Annak ellenére így van ez most is, mint hallom, mióta ÁLLAMOSÍTOTTÁK a zeneiskolákat is. A város a zeneiskolát magáénak tartja most is, s  igaz, hogy igényt tart a munkájukra, de úgy is támogatja, mintha kizárólag az övéké volna, és nem az államé...
És ez bizony nagyon jól eső elismerés, amelyet egy intézmény csak kaphat a felettes szervtől!:)))
Pl. egyenruhát varrat nekik, ha kinövik, mert a gyerekek úgy nőnek, mint a gomba!:DDD


2020. 04. 16. 10:24

Nos, az ilyesmi belefér, ha nem uralkodik el és nem megy a napi munka rovására. A baj akkor kezdődik, ha egyszer csak azon kapja magát a nevelőtestület, hogy hetente kell feláldoznia a hétvégéit valami "fontos" helyi eseményen való szerepléshez. Évente pár alkalom nem árt meg senkinek, főleg, ha el is ismerik...

2020. 04. 15. 14:58

Pedig neki is nagyon jó "beszélőkéje" van, papír nélkül is kitűnően improvizált, volt alkalmam sokszor hallani. 
Azonban tény, hogy szeretett bennünket, intézményvezetőket is különmunkákkal "megdolgoztatni" a plusz pénzünkért! ;o)
Az elmúlt hét eseményei 18/18 – Szabolcsi Bence Alapfokú Művészeti ...

Részlet a Szabolcsi Bence Zeneiskola weboldaláról



2020. 04. 14. 10:57

Így lesz a szükségből erény és dicsőség... :0) És végre a polgármester is igazolást kapott, hogy nem neki kell beszédet tartania. :0)

2020. 04. 09. 17:25

Egyszer beszéltem szabad téren, de mikrofon volt.
Egyik március 15-én, még a 90-es évek elején. 
Kicsit bosszús is voltam, miért nem a polgármester úr mondja az ünnepi beszédet? De ő azt csinálta, hogy a városhoz tartozó oktató-nevelő intézmények vezetőit bízta meg ezzel. Így - hiába vagyok zenész! - rám is sor került!:(((
- Na, megállj! - gondoltam magamban, - zenészt kértél fel? Megkapod! 
Összesuskusoltam a fuvola tanárnőnkkel, akinek kétdiplomásként ált. iskolai magyar-történelem végzettsége is van, így képben volt a 48-as szabadságharccal kapcsolatban. Összeszedtük a 48/49-es szabadságharccal kapcsolatos összes művészeti ágban született alkotásokat, zenét, festményeket, verseket, és ezekről beszéltem. Pár rövidebb vers is elhangzott, voltak jó szavalók a zenész gyerekeink között is.
 
Az ünnepség végén a polgármester úr odajött hozzám, és megdícsért, hogy milyen nagyon tetszett neki ez a másféle szemszögből látása a forradalomnak. Ilyen ünnepi beszédet még nem hallott, amiből olyan ismereteket is lehet szerezni, amelyekről eddig többnyire tudomása sem volt a hallgatóságnak. 

- Maga nem hazudtolja meg a foglalkozását! Nagyon jó volt egy más jellegű beszédet hallani, és nem a már unásig ismert történelmi esemény végigvezetését a kezdetektől az elbukásáig... Úgy látom, nem is volt olyan rossz ötlet tőlem, hogy mindig másik intézményvezetőre bíztam az ünnepi beszédek mondását. - vonta le a végkövetkeztetést.


2020. 04. 09. 14:09

Akkor te boldog lehettél, mert nem szabadtéren kellett beszélned. Pedig gyermekkoromban volt ilyesmi sok. Igaz, a hátulsó sorban állók már nem sokat hallottak az egészből. Rajzolni nem tudok, csak úgy teszek... Szokni pedig most már nem szoktam.  :0))

2020. 04. 08. 22:05

Na, ezt nem gondoltam volna! Hogy Te rajzolni is tudsz, illetve szoktál! :DDD
Picassot ki nem állhatom, talán azért, mert az EXTRÁT szeretem, de az EXTRÉMET nem!
Nekem ő jelenti az extrémet a festők közül a legnegatívabb értelemben (túlzott, féktelen, szélsőséges). Én inkább torznak, vulgárisan RANDÁNAK nevezném a művei nagy részét:
Carré en Soie : Picasso "Dora Maar" 100 % Soie - L'Atelier de Soierie

Nekem ne takarózzanak azzal a magyarázattal, hogy egyszerre akarja ábrázolni a szembe néző képet a profillal, mert ez nem zsnialitás, hanem egy nagy MARHASÁG!:(((
Szerintem egy kockát lehet 3 dimenzióban ábrázolni, de arcot szemben és profilban egyszerre káoszmentesen SOHA!:(((

3D papíron és képernyőn

Dalí is extrém bizonyos mértékben, de ő nem annyira riasztó számomra, így inkább különlegesség.
Mert irtóra jó ötletei vannak!
És ezt csak azóta gondolom így, mióta pl. a matematikusokat és a fizikusokat olvasgatom. (Dimenziók!... És ezek síkban ábrázolása)
Kedvenc képem tőle:
Crucifixion (Corpus Hypercubus) - Wikipedia
Dalí: Crucifixion (Hypercubus)

Kedvencem Jim Warren szűrrealista festő, akit az ötletelés terén gyakorta kevernek Dalí-val, még szakmabeliek is...
Ezt a képét még nem láttam, pedig irtóra klassz, csak nagy, ezért ide teszem a linkjét is, remélem, látszani fog:

Jim Warren... | Kai Fine Art Ősi Művészet, Szürreális Művészet, Kelta Művészet, Rajztechnikák, Illúziók, Művészi Festmények
https://i.pinimg.com/originals/b4/34/80/b434809b08d10840c5d91e824b5c19f8.jpg

Ünnepi beszéd:
Öt perc? Azt hiszed, az rövid? Bár nem tudom, hány szó! Tegnap este előkerestem a gépemen fent lévő írásaimat, nemcsak mesék, gyerekkori élmények is vannak köztük. Van, amelyik majdnem 2000 szó... De hamar el lehet olvasni. Nem mértem le, így nem tudom, mennyi volt... Megírni sokkal több idő, mint felolvasni! ;o)

Tudod, egy tanévzáróban a leghosszabb nem a kiértékelő beszéd szokott lenni, hanem a jutalomkönyvosztás... Még így sem szokott lenni hosszabb fél óránál.
És nekem eleinte mikrofon nélkül kellett olyan hangerővel beszélni (nem kiabálva, hanem "emelt hangon"), hogy a hátul ülő gyerek is meghallja a nevét a 400 fős színházteremben, amely a volt VISCOSA gyár nagy-gyűlés terme volt valamikor.

Turizmus | Látnivalók


2020. 04. 08. 15:28

Én először a nejemnek rajzoltam (kivettem a kezéből a ceruzát, mikor láttam mennyit kínlódik az alsósoknak szánt rajzokkal), általában számtani műveleteket, hogyaszongy két alma, meg három gesztenye és társai. Utána már meg a saját gyerekeknek. Én rajzoltam, anyósom színezte őket (igen jól tud festeni rajz után), ilyesmiket, hogy Süni és barátai, meg vár, meg madarak, meg az isten tudja még mi. Azután ez is elmúlt, meg a nejem is igazgató lett, engem meg nem fedezett fel senki, mint egy új Salvador Dalit, vagy Picassot... :0))

Amúgy szerintem egy ünnepi beszédnek nem kell hosszúnak lennie. Öt perc bőven elég. Azt még meghallgatják. Ha hosszabb akkor automatikusan kikapcsol az ember és másra figyel... Hála az égnek a gyerekek gimnáziumi igazgatója is ennek a híve volt...