Vannak itt vegánok, vegetáriánusok?

Vannak itt vegánok, vegetáriánusok?

2017. 02. 18. 11:35

Nem vitafórumot szándékozok kezdeni, csak kíváncsi vagyok egyáltalán van-e itt valaki. Azt is megértem, ha valaki titokba akarja tartani, de ha mégsem, és büszkén vállalja, akkor jó lenne erre egy kis csoport. Köszönöm!

2020. 07. 06. 14:59

Nem tudom... Bevallom férfiasan, hogy halovány sejtelmem sincs róla. Talán elég nagy volt a kert, hogy emiatt senkinek ne fájjon a feje. De tény, ami tény, nagyapámék se ültettek krumplit a szőlő közé. A krumplinak külön területe volt náluk is.

2020. 07. 06. 14:56

Hát pálinkából likőrt csinálni, nem egy jó gondolat. Nem lesz az jó az istennek se. Vagy tiszta szesz kell hozzá, vagy, ahogy írtad, almapálinka (alma vodka). 

Az édesburgonya állítólag olyan mint a sütőtök, ízre is, állagára nézve is. Én ugyan nem ettem, de a bátyám sokat, így ő csak tudja. De szereti, főleg a sültekhez. 

Amúgy rumpliból is lehet szeszt csinálni, sőt, abból lehet igazán, meg a gabonafélékből (árpa, rozs).

2020. 07. 05. 19:40

Volt valami külön oka annak, hogy nem termesztettetek burgonyát a szöllő között?
Nálunk az újig kitartott, soha semmi baja nem volt. Igaz, télen január körül átválogattuk, de igen kevés rossz szem akadt közte.
Nekünk nagyon bevált, az egész évi szükségletünket sikerült így megtermelni. A pincébe tettük le, és csak a szomszédból lepotyogott békák miatt féltünk a hugival krumpliért lemenni, mert azok imádtak közte kitelelni!:(((
És ha véletlenül megfogtunk krumpli helyett egy varangyos békát, a csihari kitört bennünket, és visítva felszaladtunk a pincéből, a bátyánk meg kiröhögött bennünket!:(((

2020. 07. 05. 19:25

Hát igen, régen volt ugye ez a gűlbaba, meg volt az Ella... Az rózsaszínes volt, de nem voltak bütyös kinövései.

Én ezekre a betűs krumpli jelölésekre nem emlékszem, itt nálunk inkább aszerint látom őket osztályozni, hogy szétfővő, vagy nem szétfővő, vagyis krumplisalátának, vagy krumplipürének való-e?
No meg szín szerint. Nálunk csak sárga, meg rózsaszín fajták kaphatók. Hallottam liláról is, de látni nem láttam. 
Viszont tudtommal kapható ÉDES burgonya is, de az sokkalta drágább, a lányom németben olyat használ. Én még nem ettem belőle, fogalmam sincs, milyen lehet, és miért vannak, akik csak olyat ehetnek, és mi benne a ráció, illetve miért ártalmas nekik a szokásos ízű burgonya? Biztos a kémhatása más a gyomorsavra, gondolom én.
Édesburgonya – Wikipédia

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89desburgonya
Talán ebből a cikkből megtudhatjuk!

Szeszes ital is készíthető belelő?...

Hmmm ... Nem tudom, vajon sokan tudják-e, hogy a sima krumpliból is lehet főzni szeszt, akár 50-60 fokosat is. Édesanyám főzött is, likőröket csináltunk vele húsvétra, persze nem olyan erőset!:DDD
De sokkal egyszerűbb volt a patikában venni "tiszta szeszt" (csak 90 fokos volt, ha jól emlékszem), vagy alma vodkát, az sem volt büdi, mint a pálinka!:(((
Ugyanis az abból készített likőrnek elviselhetetlen volt a szaga és az íze is!:(((
  

2020. 07. 02. 12:45

Nagyapáméknál paprika, uborka, bab, hagyma volt a szőlő között. Krumpli nem. Azt meg nem tudom, miért hagyták abba a különböző fajta krumplik termesztését, mert ma már jószerével csak ilyesmit látni (ha egyáltalán látni), hogy A tipusú, meg B, meg C tipusú. No aztán azzal lehet menni a sóhivatalba...

2020. 07. 01. 16:46

Okés!
Oszt majd beszámolsz róla, milyen volt! ;o)

Ezek itt a rétesfotón még mákgubát is szereztek valahonnan!
Hej, de sok mák is volt nekünk a szöllő között!
Mert mint említettem, a szöllő mindent betermett, ami egy 5 tagú családnak zöldféléből egy évre kellett. 
Nem lugas, hanem pászta kultúrában volt ültetve azon a vidéken a szöllő.
Így minden sorköz hasznosítható volt, mert még nem volt gépi talajművelési rendszer arrafelé. A homokos földet kapirccsal (horolóval) kapáltuk, sok volt a vízi porcsin, mint gyomnövény. Ha jó nagy bokorra akadtunk, gyökérrel felfelé felraktuk egy szöllőtőke tetejére, hadd égesse a nap!:DDD

Minden második sorba gűlbaba krumpli volt ültetve, az volt ám a finom krumpli! Mindenféle képpen készíthető volt (krumplisalátának épp úgy, mint krumplipürének), mert nem főtt szét. Kis kinövések voltak rajta, mintha keze-lába lenne, ezért volt Gül-BABA a neve.
De lehet, hogy ama török főméltóságnak is köze volt hozzá, akit egy filmben is megörökítettek, GÁBOR DIÁK volt a címe, és Gábor Miklós, meg Krencsey Mariann szerepeltek benne.
Gábor diák
Krencsey Mariann a török háremben

Category: Gabor Diak 1956 - LILLA CARSON
Gábor diák Gülbaba rózsakertjében

Azonban nagyon sajnálom, de a gülbaba krumpliról nem találtam a neten róla képet. Bizonyára kivonták valamiért a termelt fajták közül. Pedig nagyon finom volt, mi szerettük.


2020. 07. 01. 12:36

Majd egyszer, ha találkozom vele valahol, megkóstolom az "igazi" tökös-mákos rétest, lélekben felkészülve, hogy nem jó...

2020. 06. 30. 21:48

Gondoltam, hogy az volt az eredeti, mert bevallom "férfiasan", azt a sülttökös variációt én találtam ki, amit leírtam, mert gyerek korunk óta szerettük a sülttököt, s gondoltam, így készítve csakis finom íze lesz a parázs állag és az édeskés, pörkös sült tök íz miatt a rétesnek.
És be is jött!
Továbbá:
Eddig már egyszer találkoztam az én variánsommal is, csak mégsem ugyanúgy készítve, hanem fele ilyen, fel olyan változatban:

Tökös-mákos rétes | Eva Balazs (ízek és ízlések) receptje ...

https://cookpad.com/hu/receptek/3510917-tokos-makos-retes

Hááááát... én nem "tökörésznék" ennyit vele!:(((


2020. 06. 30. 13:15

Hmmm... Márpedig a kolléganőd rétese volt az autentikus (azaz eredeti). Más kérdés, hogy nem volt finom, de megegyezhetünk abban, hogy a régi népi ételek ( a valóban nagyon régiekre gondolok) mindenek voltak, csak nem nagyon finomak.

2020. 06. 29. 18:08

Egyszer vittem be a zeneiskolába is tökös-mákos térest, és mindenkinek ízlett. Volt egy Erdélyből származó kollegina, s viszonozni akarta, és később hozott ő is, amit az anyukája sütött. Igen ám, de ők úgy csinálják, hogy lereszelik a tököt, és  nagyon enyhén sózzák, hogy levet eresszen, majd kifacsarják, és úgy teszik bele a cukros darált mákba... Hááááát... bevallom, udvariasan megdícsértem a gesztust, de nekem úgy a töltelék nem ízlett. Egyrészt lecses lett, másrészt a só íz nem való (szerintem legalábbis!) bele...

Ha csináltok, úgy legyen a töltelék, hogy először parázs állagúra megsütni a sütőtököt (legjobb az a sárga körteformájú!), utána beletenni a cukros darált mákba, majd a leveles vajas tésztát kiteríteni, ha vastag, még nyújtani rajta, a két végébe egy-egy csíkban rárakni a tölteléket, és két oldalt közép felé hajtogatni. Középen elvágni, így két rúd sütink lesz.
Ha díszt is akarunk rá, akkor középen 1-1 fél centi vastag tésztacsíkot vágva V betűket tenni a tojássárgájával megkent rudakra, és azt újra tojással megkenni, így ráragad, és szép fényes is lesz. Úgy rakni a tepsibe. Én vékonyan kimargarinozom a rúd alatt a tepsit, úgy könnyebben kicsúszik a tepsiből.

2020. 06. 24. 12:56

No, tökös-mákos rétest még nem ettem. Sokáig azt is hittem, hogy ez is csak olyan szólás, de azután megtudtam, hogy valóban van olyan, csak felénk nem ismerik. Érdekes, mert tök is volt, meg mák is... 

2020. 06. 23. 23:06

De jóóóóóóó!
Nem tudom, miért, de a káposztás cvekedliért se futnék fel a Getére, nem csoda, ha a rétes se tetszik!:(((
A férjem meg majd megveszett érte... Jó borsosan szerette. Neki külön kellett főzni!:(((
Krumplisról meg még csak nem is hallottam, nemhogy ettem volna... 
Sós krumplis rétes | NOSALTY
Sós krumplis rétes
El se tudom képzeni, milyen ízű lehet... Gondolom, hasonlít a grenadin marsra!
Abba Édesanyám se tett piros paprikát, ebben sincs!

Jut eszembe a "TÖKÖS-MÁKOS" RÉTES! Az ám a finom! Én úgy csináltam, hogy előbb megsütöttem tepsiben a tököt, aztán villával összetörtem, és úgy tettem bele a mákot. Húúúú, de fincsa volt!:)))

jadzia

2020. 06. 23. 19:43

Nekem a mákos almás meggyes a kedvencem de káposztáson kívül bármelyik  jöhet

2020. 06. 23. 13:05

Édesanyám is szerette a káposztást és horribile dictu a krumplis rétest. Nekem az eszem megállt, mikor mesélte. A mákost (sok lekvárral lazítva), az almást, a túróst és a meggyest szeretem. Közülük is inkább a meggyest. Azt nem szeretem, ha a mákos túl száraz, valamint a mazsolát is szeretem a túrósban is, meg a mákosban is... 

2020. 06. 23. 1:57

Valóban, a kamaszkor mindkét nemnek eléggé necces, főleg, ha a szülők vagy túl szigorúak, vagy túl elnézőek a gyerekeikkel.
A mi tyúkjaink, malacunk se látott tápot! Kukoricát kaptak.
A piacra menésben én csak a korán kelést utáltam (azt most is, zenész lévén!), de az ebédnek vasárnap is 12-kor az asztalon kellett lennie. Még akkor is, ha rétest sütött anyánk.
Legjobban a túróst, a meggyest és a mákost szerettem, de a mazsolákat kipöcköltem, mert azt nem szeretem most sem. A káposztást meg utálom, azt inkább a férfiak szeretik.
Gesztenyés-diós-meggyes rétes 🍴

2020. 06. 22. 10:56

Na végre! Pénteken se lehetett még írni, illetve azt lehetett, csak elmenteni nem...

Amúgy valóban, bizonyos intelligencia szint alatt a hajhúzogatás, a dobálás, az utána fütyülés mind, mind a tetszésnyilvánítás jele. Persze ebben azért van egy kis macsóság is (illetve nem is kicsi) amikor a páciens (fiú) ugyan szóba állni nem mer a lányokkal, meg vonzódik is hozzájuk, de ezt nahgyhangúsággal és lehetőleg durva lenézéssel, sőt esetleg fizikai bántalmazással kompenzálja. A lányok ebből a szempontból jobbak, mert csak vihognak. Mondjuk az se igazán kellemes látni és hallani való a kívülálló számára, de legalább nem erőszakos...  

Igen sokáig nem vásároltunk a piacon, majd édesapám rákapott (akkortájt ő szerezte be a mindenféle dolgokat, főleg ami az ételekhez kellett), majd édesanyám is folytatta, amíg tudta. Én valahogy, ha néha rákényszerültem (mert mondjuk tisztességes savanyú káposztát csak ott lehetett kapni) akkor se szerettem a piacot. Nem tudom, miért, de így van...

Az ebéd készítésről meg annyit, hogy nagymamáim (mindkettő) reggel vágta a csirkét, kopasztotta, belezte és délre mégis volt húsleves is, meg sült, vagy rántott csirke is. Soha olyan jó tyúkhúslevest, mint amilyet anyai nagymamám csinált, én még nem ettem. Persze a tyúk is az udvaron nőtt fel, tápot még véletlenül se látott, és persze mindig volt benne pár félig, vagy még kevésbé kifejlett tojás, ami szintén bele volt főzve a levesbe. Hajaj... Ugyanez ment a nyúllal is, csak persze abból nem lett leves, no meg nyúzni ezerszer könnyebb, mint kopasztani a csirkét.

2020. 06. 16. 13:10

Ma a "tegnapot" pihenem ki, azaz úgy hívom: "MA LUSTA NAPOT RENDEZEK!":DDD
Mert említettem, tegnap alaposan ráfaragtam, nem voltam valami jól, de el kellett mennem a patikákba... Oszt ott meg úgy jártam, ahogy!:'(
Na szóval ma meg a párom egész nap dolgozdában van (tegnap is volt, de nekem is dógom vót, mint ahogy Micimackósan szoktad mondani...), így ráérek lustálkodni...
Olvasok egy MOSSE könyvet (tudod, a Labirintus szerzőjétől a Fellegvárat... Ez is elég keverces: i.u.342. és 1942.), nem kedvelem az ilyent, de ha már kaptam a 3 vaskos kötetet, illik elolvsni.
Legalább gyakorolom a francia kiejtéseket, már rég volt, mikor tanultam a gimiben...

Matinéra mi is jártunk kölyök korunkban, amíg nem kellett főzni tanulnunk, mert akkor már a tűzhely mellett főttünk, sültünk a hugival a hússal együtt... A vasárnapi húslevest így sikerült jól megtanulni főzni, leginkább tikból, mer' se tőkehúst, se levescsontot nem lehetett akkoriban még kapni. Viszont megtanultunk alkudozni a kofákkal, gazdákkal...
A piacon reggel korán vettük meg a baromfit, és abból frissen készült az ebéd, nem is tudom, hogy készültünk el vele délre, mert apánk ahhoz volt szokva, hogy délre az asztalon volt az ebéd. Egyik vasárnap rántott csirke volt, a másikon paprikáscsirke. Ráadásul még süteményt is kellett vasárnap sütni. Emlékszem, anyánk nagy szakács és cukrász volt! Isteniek voltak a krémesei télen, a disznó hájából sütötte a krémeslapokat a vastepsik alján...
A krémes krémet (sárga vaníliás krém) meg főztük, ma is tudok olyan krémet főzni, de inkább krémespalacsintát csinálok vele, nem krémest. Ugyan honnan vennék hájat? A rama margarinból meg nem lesz olyan a tészta!:(((
Aztán volt olyan is, hogy Bácskai kalács, meg Vízen kullogó...
Sajnos, ezeket rég elfelejtettem, hogyan kell készíteni, pedig finomak voltak. Ez utóbbit viszont mintha láttam volna valahol a neten, csak már türelmem sincs hozzá!:(((

A nem odaillő kiabálásról meg az jutott az eszembe, hogy ezek a lüttyő süvölvények (mármint a fiúk!) vásáros napokon betankoltak a vásárban ún. "similabdákból", és azokkal ostromoltak bennünket, lyányokat a sötét moziban, s gyakran szét is durrant a hajunkban egyike-másika, ugyanis fűrészporral volt megtömve, kreppapírral vagy sztaniollal bevonva, vékony bugyigumival összezsinórozva, és bizony, hamar szétjött! Sajnos a sötét miatt azt se tudtuk, ki vágott velük fejbe! Csak a repülő fűrészport nem győztük kisöpörni a hajunkból!
Mikor panaszkodtunk otthon Édesnek, csak annyit mondott:
- Hát istenem! Így udvaroltak nektek! :DDD
Na, köszönjük szépen!:(((
Magad uram, ha ...: Simi-labda


2020. 06. 16. 10:43

Na ugye! Nálunk hétvégén volt délelőtti matiné, ez tíz órakor kezdődött, így ebédre az ifjúság haza is érhetett. Bár én nem nagyon szerettem moziba járni. Mindig zavart a nem odaillő bekiabálás, az előre mondott "most az jön majd, hogy.." szövegek, (mai fiatalság szavával spoilerezés). Mozi pedig ma is van, meglepne, hogy mennyi. Még a mi városunkban is. Mondjuk a környéken azután nincs másik, csak Pesten... De ott jó pár működik még.

2020. 06. 16. 8:06

Hát igen, elhiszem...
"Bezzeg az ÉN (mi) időmben (időnkben)" nem volt lehetőség ráunni dolgokra, mert ugyebár tv se volt... Moziba is ritkán mehettünk, kiváltképpen azért, mert falun, főleg hétköznap csak ESTI előadások voltak, és arra ugye mi, tanuló gyerekek nem mehettünk, illetve ha mégis, akkor engedélyt kellett kérni az oszifőtől!:(((
Ez a helyzet sokat változott, mikor Debrecenbe költöztünk, de előbb egy évig koleszos voltam.
Emlékszem, volt egy nap a hét közepén, mikor a tanároknak valami továbbképzés volt, és mi nem mentünk iskolába. Kollégistaként azzal foglaltuk el magunkat, hogy EGÉSZ NAP (!) mozikba jártunk! Élveztük, hogy egyrészt bemutató mozik voltak, azaz FRISS filmeket adtak, másrészt reggel 09:15-kor kezdődött az első film, aztán rohanás a másik moziba, mert ott 15 perc csúszással kezdődött a második, majd a harmadikban ismét egy másik film, és így tovább!...
Már zúgott a fejem az egész napos mozizástól!
Hol volt akkor még tv?! (60-as évek eleje)

Hát igen, akkor MI voltunk a helyzethez "alkalmazkodó", illetve azt kihasználó gyerekek. Kontroll nélkül! Se szülő, se tanár nem szólt bele. Igaz, 16 éven felüliek nem jöhettek, de én már elmúltam... Akkoriban még CSAK EZ A KOR volt tiltó hatállyú...

Most meg már mozi nincs, vagy alig néhány nagyobb városban.

2020. 06. 15. 12:23

A régi gyerekeknek is ilyen villámgyors volt a felfogásuk, azaz természetesnek vették azt, ami az idősebb korosztály számára riasztó újdonság volt. Amúgy ez a rajzfilm is aranyos, de a gyerekeim sajnos nem álljhatták, mondom, sokáig. Utána lelkes hívei lettek, majd megint csak elfordultak... Hát ez van.