Vannak itt vegánok, vegetáriánusok?

2017.02.18. 11:35

Nem vitafórumot szándékozok kezdeni, csak kíváncsi vagyok egyáltalán van-e itt valaki. Azt is megértem, ha valaki titokba akarja tartani, de ha mégsem, és büszkén vállalja, akkor jó lenne erre egy kis csoport. Köszönöm!

2017.05.26. 8:34

Persze, ahol van bicikli út, ott hajrá... Bár ugye a gyerek sajnos attól is gyerek, hogy nem mindig tartja be a szabályokat (mondjuk a felnőttek se)

2017.05.25. 22:56

Ebben teljesen igazad van, bár vannak kivételes esetek.
A kisváros, ahol tanítottam a zeneiskolában, elég hosszú település, de a főúton van végig bicigliút kiépítve, eléggé biztonságos, asszem, írtam már régebben róla, hogy a szomszéd faluba is átvezet.


2017.05.25. 14:18

Mi is jártunk bicajjal az iskolába.. Persze, hol volt még akkor ennyi autó, gyalogos és társai... Ma már nem nagyon engedném a kisgyerekeket bicajjal az iskolába, mert ami az utakon van, az eléggé idegtépő még autóból nézve is..

2017.05.23. 16:23

Úgy van, ahogy írod, felsős korukban már önállóan szeretnek közlekedni a gyerkőcök. És az én "nagylányom" is elvállalt egy közelünkben lakó elsős kislányt, aki még váltva járt isibe, és az én lánykám úgy számon tartotta:
"Anyu! Ma sietnem kell, mert 'Ágikás-hét' van"! 
Én meg  igen büszke voltam a gyerekemre, milyen lelkiismeretes, és önálló már. Jól is jött ez az önállóságra szoktatás, és bizalom 15 éves korában, mikor Győrbe került a zeneművészetire, és Győr-Révfaluból kellett tanórákra járnia, ahol albérletben lakott. Eleinte gyalog járt, majd biciglivel.


2017.05.23. 8:43

Hát persze... Az én gyerekeim se autóval mentek iskolába, de kisérő bizony jó darabig volt velük. Pontosan addig, amíg ki nem kérték maguknak a dolgot, mert ők már "nagyok". Ez úgy az ötödik, hatodik táján következett be. Na de addigra már tudtak is magukra vigyázni. Persze, akinek nincs nagyszülő, vagy bárki, aki kisérhet, hát az kénytelen autóval vinni. 

Amúgy ezek a játékok valóban nagyon hasznosak.

2017.05.22. 12:41

Sajnos abban igazad van, hogy a mai világban vigyázni kell a gyerekeinkre. 
De én bizony reggel oviba és isibe is gyalog kísértem a kislányomat.
Mikor alsós volt, tudod, mivel "szórakoztunk"?
Azzal, hogy a Bécsi úton (főutca) közlekedő autókon lévő 4 jegyű (akkor még annyi volt) rendszámokat összeadtuk. És ha kerek szám jött ki, akkor tapsoltunk! :DDD
Lehet, hogy jó hülyének tekintettek bennünket a járókelők, de így, játékosan gyakoroltattam vele a fejben számolást. A szorzótáblát, az ÁBC-t és a kottaolvasást is így tanultuk meg. Út közben, játszva. Jó, ugye?
Azonban beismerem, ez a módszer nem tőlem ered.
Mikor zenegimis voltam, a zeneelmélet tanárunk inspirált így bennünket az összhangzattan hangzatfűzéseinek gyakorlására, fejben szerkesztéssel.
Arra is jó ez, hogy megtanuljunk egyszerre több dologra figyelni.
Tudod, mint a biciglizésnél: Ne csak azt nézzük, ne menjen a kerék kőre, hanem arra is, hogy az úton átmenni készülő Mári nénit Tokodon el ne üssük! :DDD
Később ugyanemiatt hasznos ez az autóvezetésnél, ugyebár?...


2017.05.22. 8:39

Nem tudok én olyan sokat, mint gondolod, csak éppen a szerteágazó érdeklődésem miatt, innen is felkapok egy kicsit, meg onnan is... Amúgy valóban, a falusi gyerekek sokkal jobban tudtak tájékozódni a szűkeb környezetükban, mint a városiak. Illetve legyünk igazságosak. A városi gyerekek meg a városban tudnak jobban tájékozódni. Azt meg, hogy kocsival hordják a szülők a gyereket, én nem minden esetben kárhoztatom. Mert mit lehet tenni? Ma már nem úgy van, mint ötven éve, hogy mehet a gyerek bátran egyedül, mert semmi baja nem lehet. Ma meg? Autók, türelmetlen járókelők, esetleg rosszindulatú felnőttek, vagy nagyobb kamaszok.. Bezony, meg lehet érteni, hogy aki tudja, kocsival hordja..

2017.05.22. 1:24

Kedves Dmolnár, honnan a csudából tudsz Te ennyi mindent?!...
Mert képzeld, a férjemnek valóban volt határozott kisugárzása (akaratátvitel?...), és különben is, tudod, ő tanyasi gyerekként nőtt fel.
Emiatt erősen rá volt utalva arra, hogy együtt éljen a városihoz képest "vadabb" körülményekkel, pl. a vadállatokkal is.
Módjában állt, s érdekében is állt alaposan kiismerni őket.

Jó volt a tájékozódó képessége is.
Egyszer novemberben tejfehér ködben küldték el a kanna tejjel a legközelebbi tanyára (kb. 2 km!). És abban a nagy ködben, amelyben az orráig se látott, pont a tanya kapujához talált oda.
Nyáron meg, mikor a dinnyeföldet őrizték, kint maradt a nagyapjával a csőszkunyhóban, de gondolt egyet, és a sötét éjszaka közepén a kispárnájával a hóna alatt hazabandukolt félálomban a nagyanyjához a lakó kunyhójukba.

Ma meg a szülők a városban autóval hordják-viszik a gyerekeket az óvodába, iskolába!:(((

2017.05.19. 8:55

Ez egyéni adottság és belső kisugárzás. Az állat érzi, hogy nem fél tőle, sőt azt is érzi, hogy a másik fél az erősebb és jajj neki, ha próbálkozik... Nekem ilyenem nincs, de ismertem embereket, akiknek volt (nagyapám például). Általában a pásztorembereknek van ilyen adottságuk, ami talán veleszületett, de lehet, hogy tanult, ámbár az is lehet a kettő keveréke..

2017.05.18. 22:46

Egy időben divat volt a hosszú nyelű esernyő. Mikor fiatal tanár voltam, s este 7-8 órakor jöttem gyalog haza a zeneiskolából végig a városon, sok volt a kódorgó eb. Ebadta gazdáik szabadon engedték őket, főleg a mi családiházas lakótelepünkön, ahol még kerítés is csak keveseknek volt.
Na, jó szolgálatot tett ez a nyeles esernyő. Sakkban tudtam tartani őket vele. Így még jóidőben is magamnál hordtam.
Viszont érdekes, a férjem nem félt ezektől az agresszív dögöktől. Valahogy olyan ijesztően tudott a szemükbe nézni (pedig állítólag épp azt nem szabadna!), hogy "favég, favég, favég" nyüszítéssel gyorsan bemenekültek az udvaraikba, s onnét néztek félelemmel vissza rá.
Legközelebb már elég volt nekik a lépteit meghallani, már menekültek elfele! :DDD
Hogy hogy csinálta? Fel nem foghatom!:(((

Kóbor ebek:
http://3.bp.blogspot.com/-0vZiv3WXGkg/TZ65cvJ1wvI/AAAAAAAAEYQ/IUj_EKS0aa0/s640/2011_0329_073720.jpg

2017.05.17. 16:14

Én meg sohasem féltem egy töklámpástól... Kutyától már igen, mert egyszer két kuvasz (jó nagyok voltak) nagyon rám indult este az utcán (egy elmebeteg barom volt a gazdájuk, ez a magyarázat) . No akkor igencsak meg voltam neszülve, mert nem tudtam, hogy jövök ki az ügyből... De azután úgy is csináltam, mint aki nem fél, feléjük is indultam, erre elkódorogtak... Mondjuk akkor azért volt egy kis adrenalin túltengésem, mert még egy kuvasz is sok, nemhogy kettő...

2017.05.16. 23:40

Nézd kolléga, engem nem zavar, ki mit hisz...
Mondtam már, én se vallásos nem vagyok, se misztikában vakon hívő...
Afféle "kereső" vagyok, mert úgy vélekedem főleg a hihetetlen, s bizonyíthatatlan dolgok, fogalmak, stb. jelenségeken, hogy:
- Mi van, ha igaz?
- Mi van, ha nem igaz?!

Egy biztos! Vannak ismeretlen, furcsa események, jelenségek, amelyek engem is nyomasztanak, és félek is tőlük.
De az is biztos, hogy jobban félek egy VALÓSÁGOSAN kiszabadult harapós kutyától az utcán, mint egy vagy létező, vagy nem létező ismeretlen (pl. szellem) dologtól.

Gyerekkoromban visongtam a világító töklámpástól halottak napján, mert kis hülye voltam, a fiúk meg, akik riogattak vele, szemét bides kölkök voltak! :P



2017.05.16. 8:34

Most nem azért, hogy kekeckedjek (pedig de :0)), de a misztikus nem nyomasztó, hanem titokzatos. De ebben a bazalt kéőződményben én semmi titokzatosságot nem látok, mint ahogy a badacsonyi képződményekben sem. De azok legalább nem nyomasztóak. Hogy azután ezekben mi a nem evilági? Hiszen a világ ilyen is, meg még sokféle másképpen is. Így alakult. A boltozatot meg az egymásssal összepréselődött kövek tartják, éppen úgy, mint a többi barlangban. Csak itt kissé másképpen, de ez már nem lényeges. Látogatni meg persze lehet, mert attól, hogy számomra nyomasztó, még érdekes... De ennyi...(iszonyat, mennyire nem vagyok fogékony a "nem evilági" képzelődésekre)

2017.05.15. 18:59

Kedves Dmolnár!
Hát persze, hogy nyomasztó hely, azaz MISZTIKUS!
Ösztönösen nagyon is vette a "belső-éned" a lapot!;o)
Mert ugyebár a miszticizmus körébe tartozó dogok számunkra eléggé elvontak, azaz ismeretlen helyeket, helyzeteket, különös jelenségeket jelöl, ami bizony valóban eléggé nyomaszt bennünket.
Talán azért, mert a hétköznapi életben az ilyen képződmények létezése számunkra érthetetlen.
Számomra is teljesen különösek ezek a kőképződmények... Valami nem evilági hangulatot árasztanak magukból.
Nekem...
Mert mire is emlékeztet engem? Rubik kozkájának ezreire antracitszürkében...
Honnan a csodából látszanak ilyen emberkéz alkotta valamiknek?! 
És még egy dolog: Mi tartja fenn a födémen lévő köveket?
Be kéne omolniuk!!!
Szóval nem csodálom, hogy aki Skóciában jár, igyekszik odahajókázni a szigetre, és megnézni ezt a szokatlan képződményekből álló barlangot. 

Általában én a földben lévő üregekben nem bízom! Nagyon nem! 
Lásd: Lesüllyedt talajfelszín, vagy bányató a kitermelt szén helyén lévő vágatok fölött a felszínen nálunk.
Régi beomlott bányák sok baleset okozói mostanság is...

Egyébként a cseppkőbarlangok is nyomasztólag hatnak rám. Bizonyítékok az EMBER kicsiségére, és az IDŐ hatalmára...

Szokás-mondás:
Az IDŐ mindent begyógyít. De szerintem mindent el is pusztít!
Vagy ezzel gyógyítana?! :(((

Te írtad a mútkor nekem, mikor eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha hirtelen eltűnne a Föld bolygóról a víz, szörnyű lenne pl. a Marianna árok a maga 10 km mélységével; egy óriási hasadék, s felette arrébb meg a Csomolungma a maga közel 9 km-es magasságával?!
Azt írtad, a természet pár millió év múlva kisimítaná ezt a kirívó különbözetet, azaz az egész bolygó felületét.

Képtalálat a következőre: „grand canyon”

És bizonyára igazad is van:



2017.05.15. 8:27

Hát számomra a hely nem tűnik túlzottan misztikusnak (ez egyéni jellemhibám) viszont annál nyomasztóbb... Nem szeretem az ilyen helyeket, inkább ha már lehet választani, akkor csepkőbarlan, vagy jégbarlang, esetleg sóbánya...:0) (nem benne dolgozni, persze...)

2017.05.12. 0:46

Hát az az igazság, hogy ha egy zenét már nagyon jól ismerek, szinta hangról-hangra tudom, mi következik, akkor viszont jobban érdekel, milyen képet, jelenetet képzelt el hozzá a filmrendező. Ilyen a Négy évszak is.
De olyan is van, hogy csak akkor értem meg, tudok-e azonosulni a muzsikával, ha képileg is megjelenik, mi ihlette a szerzőt a megírására.

Pl. ilyen ez a misztikus zene is, mely régi nagy kedvencem, viszont fogalmam sem volt, milyen volt az a bizonyos Final barlang Skóciában, amely ihlette Mendelssohnt a különös zene megírására.
Számomra azóta sokkalta érthetőbbé vált az egész hangzásvilága, mióra láthattam a helyszínt is, azt a csodálatos természeti "alkotást", mióta megnézhettem ezt a videót:
https://www.youtube.com/watch?v=GVhmZUdETDo
Mendelssoh's Overture Fingal's Cave - Staffa Inner Hebrides 
/Mendelsohn: Hebridák nyitány/

Csodálatos hely, nem? :)

 




És ha nem érem meg az internetet, úgy halok meg, hogy nem láttam ezt a különös, valóban misztikus helyet!...

Tudomásom szerint Wagner ihletője is a Skót táj volt, mikor megírta "A Bolygó hollandi" c. operáját.

2017.05.11. 8:24

Tudod, számomra, ha már film, a zene "csak" aláfestő, vagy hangulati elem. Akkor engem már a képek kötnek le, amihez jól jön valami háttérzaj, ami lehet zene is... De úgy igazából a zenét akkor nem élvezem, mert leköt a kép... (ha leköt). De hát ez így van, nem vagyunk (szerencsére) egyformák

2017.05.11. 1:29

Ami azt illeti, ezzel én is hasonlóképpen vagyok.
DE!
Van kivétel.
Emlékszem, zenegimis koromban Debrecenben volt egy film, amely előtt - ugyanis akkoriban, a film ha rövid volt, akkor előtte vetítettek egy kisfilmet - volt egy kisfilm is.
A fő film igen híres volt akkoriban, azóta is hiába vadászok rá!!! A címe: "A gyilkos és a lány", lengyel krimi volt, igen izgalmas!
Sajnos, itt is csak írnak róla:
http://www.mafab.hu/movies/zbrodniarz-i-panna-11821.html
Különösen Cybulski játéka ragadott meg.
Nos, kifejezetten jól jött a fő film előtt egy nyugtató kisfilm Vivaldi Négy évszakának zenéjére.
A bejátszott képek fantasztikusak voltak! A Tavasz, mikor nyíltak ki a virágok a szemünk láttára... a Nyár a vihar képeivel, az Ősz a vadászokkal, színes fákkal, majd ami a legjobban tetszett, a TÉL rész I. tétele, itt ugyanis havas fákon mókusok ugráltak át egyikről a másikra, bizonyára az ősszel eldugott készleteiket keresgélve...
Na, akkor még hol volt a videó? Sehol! De ez a kisfilm nagyon tetszett nekem a már jól ismert zenére.

Na és vannak célzatos zenés videók, az olyanok is tetszenek.
Például ez a videó:
https://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU
Koncz Zsuzsa - Ki minek gondol (Weöres Sándor verse)

2017.05.09. 8:19

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szeretek képeket nézni zenehallgatás közben. Valahogy zavar. És fordítva, a képeket se szeretem úgy nézni, hogy közben valami szól. Vagy-vagy. Persze, ha olyan a zene, ami inkább háttérzajnak megy, akkor mindegy, felőlem adhatnak hozzá klippeket is, de egy komolyzenei művet már nem kevernék képekkel. Sokszor még az is zavar, amikor magát a zenekert mutatják, pláne ha valami rosszul rendezett, vagy vágott képekkel. Mert egy zenekar játékát közvetíteni, nos az nem semmi mesterség, főleg akkor nem, amikor élőben kell....

2017.05.08. 17:29

Nyugger zongoratanárként már én sem keresgélek, csak akkor szoktam "kottás-változatát" feltenni egy zeneműnek, ha feltételezem, hogy van, aki ért annyit hozzá, hogy követni tudja a kottában a zenét a hallgatása közben, s így fel tudom hívni a figyelmet is néhány érdekes megoldására a zeneszerzőnek. Pl. tempójelzésekre, megszólaltatási jelekre (lásd: glissando a múltkor!).
Persze az emberek legtöbben az ÉLŐ előadást szeretik nézni, de van, aki bizonyos fajta zenékre a képi bejátszásokat részesíti előnyben.
Ők azok közül kerülnek ki, akik sem a kotta olvasásához, sem a hangszerek játékához nem értenek, így unnák...
Ezért szívesebben néznek pl. festményeket.

 

Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum