Miklós Tamás: A rég feledésbe merült 26-os emlékmű…

Ausztria vesztesként került ki az 1866. évi porosz-osztrák háborúból. A vereséget követően átszervezték a császári hadsereget, s ennek keretén belül 1867. január 9-én legfelsőbb elhatározás született arról, hogy a Mihály orosz nagyherceg nevét viselő császári királyi 26. gyalogezredet ezentúl a Magyar Királyság területéről egészítik ki, és magyar ezredként szervezik újjá. Az ezred új hadkiegészítő körzete Esztergom és Hont vármegyéket, Nógrád vármegye kékkői járását, valamint Bars vármegye oszlányi, kis-tapolcsányi, verebélyi és lévai járásait foglalta magába, központja pedig Esztergom lett. A hadkiegészítő körzet parancsnoka Lehmann őrnagy lett. Az ezred IV. zászlóaljának kerete 1867 februárjának végén érkezett meg Esztergomba. Az első magyarországi újoncok 360 fős csoportja májusban vonult be az ezredhez.[1] Az V. zászlóalj keretét 1868 áprilisában állították fel.[2]

Az általános hadkötelezettség bevezetésével megnövekedett az újonclétszám is, amelynek következtében 1869-ben az ezredek felépítése is megváltozott. Ettől kezdve az öt zászlóaljból álló ezred IV. és V. zászlóaljai „tartalékparancsnokság” megnevezés alatt folyamatosan a hadkiegészítő körzet központjában állomásoztak. Ezenkívül felállították a pótzászlóaljkeretet is, amely háború esetén a zászlóaljak kiegészítéséért volt felelős, így ennek megfelelően – a többi zászlóaljtól eltérően – 5 századból állt. Egy-egy század békeállománya a három tábori zászlóaljnál 95 fő, míg a tartalékparancsnokságnál 74 fő volt. A 26. gyalogezred törzse és az I-III. zászlóaljak ekkor még továbbra is a cseh tartományban állomásoztak.

1878-ban az ezred részt vett Bosznia-Hercegovina okkupációjában. A tábori ezred az augusztus 26-ai livnói és szeptember 7-ei klujcsi ütközetekben tüntette ki magát. A hadjáratot követően az ezred megszálló feladatokat látott el az okkupációs övezetben, amelyet csak 1880. szeptember 20-án hagyott el. Új állomáshelyei ezt követően a szlovéniai Ljubljana (III. zászlóalj), Kamnik (II. zászlóalj) és Maribor (I. zászlóalj) lettek.[3]

1882. október 1-jével (illetve 1883. január 1-jével) lépett életbe az ezredek új diszlokációja. Az átszervezésekkel együtt a hadkiegészítési körzet is megváltozott, amely ezt követően Esztergom, Bars és Hont vármegyékre terjedt ki.[4] A gyalogezredek ettől kezdve 4 tábori zászlóaljból (zászlóaljanként 4 századból) és egy pótzászlóaljkeretből álltak. Az ezredeknek lehetőleg a saját hadkiegészítési kerületükben kellett állomásozniuk. Kivételes esetekben az ezredeket, illetve az egyes zászlóaljakat a hadkiegészítő kerületen kívül is el lehetett helyezni „önálló különítményként”, azonban egy zászlóaljnak minden körülmények között a hadkiegészítő kerület központjában kellett állomásoznia. Ennek az értelmében 1882. szeptember 16-án az ezred elhagyta korábbi állomáshelyeit és Magyarországra vonult, ahol az V. hadtest kötelékébe lépett. Az ezredtörzs Új-Szőnyben, az I. zászlóalj a Monostori erődben, a 9., 10. és 11. századok a Csillag-erődben, a 12. század pedig az Igmándi-erődben lett elhelyezve. A II. zászlóalj Esztergomba vonult, ahol a IV. zászlóalj és a pótzászlóaljkeret állomásozott. Az V. zászlóalját az újonnan felállított 102. gyalogezrednek adta át az ezred.[5] 1884-re sikerült az ezred számára elegendő szállást kialakítani Esztergomban, így a törzs, az I., II. és III. zászlóalj Esztergomban lett elhelyezve, a IV. zászlóalj pedig Komáromba került.[6]

Képeslap a Kossuth Lajos utcai laktanyáról (Forrás: Arcanum postcards)

1889-ben a IV. zászlóaljat Komáromból az okkupációs területre, Banja Lukára helyezték át, ahonnan csak 1892. szeptember 25-én tért haza. A zászlóalj új állomáshelye Esztergom lett, míg a II. zászlóaljat Győrbe irányították.[7] Utóbbit 1895-ben Dalmáciába, Castelnouvo-ba helyezték át Szpoynarowski Péter őrnagy parancsnoksága alatt.[8]

1898-ban jelentős változás történt az ezred elhelyezését illetően. Az ezredtörzs, valamint az I., II. és IV. zászlóaljak Bécsbe lettek áthelyezve új békehelyőrségükbe, csupán a III. zászlóalj maradt Esztergomban.[9] Az elvonuló zászlóaljak helyére a soproni cs. és kir. 76. gyalogezred alakulatai érkeztek a városba. 1901. december 20-án legfelsőbb elhatározás született a következő év áprilisában végrehajtandó állomáshelycserékről, amelynek értelmében az ezredtörzs, a II., és a IV. zászlóalj Győrbe, míg az I. zászlóalj pedig Rogaticába (Bosznia) lett áthelyezve.[10]

Az első világháború kitörése a győri békehelyőrségben érte a 26-osokat. Ekkor Esztergomban csupán az ezred III. zászlóalja és a pótzászlóaljkeret állomásozott. Az ezred távol lévő részei augusztus 5-én két lépcsőben érkeztek meg Győrből. A háziezred katonái végül augusztus 7-én és 8-án indultak el a keleti frontra.[11]

A 26-osok 1914. augusztus 25-én estek át a tűzkeresztségen, amikor Stroza felé támadtak, majd augusztus 28-án Bychawánál vívtak súlyos, de eredményes harcokat. Ettől kezdve az ezred egészen 1917. október közepéig az orosz fronton harcolt. A 26. gyalogezred egyik legnagyobb haditettét 1915. április 13-14-én a Kárpátokban hajtotta végre, amikor visszafoglalta a Čeremcha magaslatot. 1917 októberében a 26-osokat az olasz harctérre vezényelték, ahol különösen súlyos harcokat vívtak a Hétközség-fennsíkon, Asiago városánál.

Tervek az ezred emlékének megőrzésére

Az ezredemlékmű történetét közvetve 1926. október 10-éig vezethetjük vissza. Ezen a napon rendezték meg a volt m. kir. 14. honvéd gyalogezred ezredünnepét Esztergomban, mely egyfajta löketet adott az egykori cs. és kir. 26. gyalogezred veteránjainak, hogy ők is megrendezzék a saját ezredünnepüket. A volt huszonhatosok először az 1927. május 29-én Esztergomban felavatott hősi emlékmű leleplezési ünnepén jelentek meg szervezetten, majd az első hivatalos ezredünnepet 1927. augusztus 28-án, a bychawai ütközet évfordulóján tartották meg. Az ünnepség az évek során kisebbfajta tradícióvá nőtte ki magát, s ettől kezdve minden évben összegyűltek a 26-os bajtársak is.[12]

Ismeretlen huszonhatos emlékműterv

(Forrás: Viola Bence magángyűjteménye)

1930. szeptember 7-én a negyedik ezredemléknap alkalmával Krámer Antal felszólalására elhatározták a bajtársak, hogy ezredemlékművet fognak állítani, és az ezred történetét is megíratják. Az emlékmű első tervezetét vitéz Bajor Ágoston festőművész készítette el, s helyéül a Szent Tamás-hegy Ferenc József útra (a mai Bajcsy-Zsilinszky utca) néző részét javasolta.[13] A gyűjtést a belügyminisztérium a 128.017/1930-VIII. B. M. számú rendeletével engedélyezte.[14] A magasztos célt a gazdasági világválság hiúsította meg, de szerepet játszott még ebben az is, hogy Krámer Antal, a volt császári és királyi 26. gyalogezred egykori ezredese kénytelen volt Esztergomból véglegesen elköltözni.[15] Az ötödik ezrednapon, 1931. szeptember 6-án már csak a gyűjtés felfüggesztéséről tettek bejelentést.[16]

A m. kir. 14. honvéd gyalogezred emlékművének avatása

(Forrás: Képes Pesti Hírlap LVI. évf. 118. sz. [1934. június 13.])

1934-ben a cs. és kir. 26. gyalogezreddel nagy részben azonos területről sorozott nyitrai m. kir. 14. honvédgyalogezred egykori tisztikarának sikerült akkora összeget összegyűjteni, amiből 1934. június 10-én Esztergomban felállíttathatták az ezred saját hősi emlékművét. Ez akkora hatással volt a 26-os bajtársakra, „hogy sürgető fellépésekből és megnyilvánult adakozási képességükből ítélve bizton remélhető volt, hogy egy újabb gyűjtési kísérlet teljes sikerrel fog járni.”[17] Ezen felbuzdulva 1934. július 3-án ismételten kérték a belügyminisztert, hogy engedélyezze a gyűjtést az ezredemlékműre. A gyűjtést Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék, Nógrád és Hont k. e. e. vármegyék, továbbá Győr, Moson és Pozsony k. e. e. vármegyék, valamint Budapest székesfőváros és Győr szabad királyi törvényhatósági jogú város területére kérvényezték. A gyűjtés vezetésével Dr. Etter Jenő ügyvédet, Esztergom tiszti főügyészét, az ezred egykori tartalékos hadnagyát bízták meg.[18]

Szeptember 22-én a Fürdő Szálló színháztermében nótaestet rendeztek, amelyen fellépett Bodán Margit, Jámbor Ila és Kubányi György is. A befolyt jövedelmet a 26-os emlékmű felállítására kívánták fordítani. A rendezvény iránt való érdeklődés azonban alulmúlta az előzetes számításokat. Az Esztergom és Vidéke az alábbiakat jegyezte meg ezzel kapcsolatban: „Sajnálattal láttuk, hogy városunk milyen csekély érdeklődést mutatott a művészest iránt. Ha mára kiváló művészek személye nem vonzza a közönséget, hazafias szempontból, a volt 26-osok iránti kegyeletből sokkal nagyobb számban kellett volna megjelennie.”[19]

November 3-án kiegészítették a gyűjtési iránti kérvényt, amelyből két pontot emelnék ki: „1. Az adománygyűjtés célja mint azt a 7467/1934 polgármesteri számú alapkérvényünkben részletesen előadtuk: a volt cs. és kir. 26. gyalogezred, továbbá az ezredhez tartozó hősi halottak emlékének Esztergomban egy művészi emlékmű –  (a gyűjtés eredményéhez képest féldomborműves emléktábla, kő emlékmű vagy bronz szobor) – útján való megörökítése, valamint ezzel kapcsolatban az ezred történetének népies rövid alakban való megíratása és kiadása. 2. Az adománygyűjtés egyes személyekhez írt felhívó levél és csekklap kiküldése mellett terveztetik. Adományt közvetlenül senki nem vehet át, hanem a csekklapon az Esztergomi Gazdasági Bank Rt-nél nyitandó folyószámlán fog kezeltetni. A gyűjtéssel kapcsolatban jótékony célú előadások megtartása is terveztetik, melyek tiszta jövedelme teljes egészében a gyűjtés céljaira fordítandó.”[20]

Az ezredemlékmű újabb tervezetét Hajdú Rezső szobrász-művész készítette el, amely hasonló lett volna az esztergomi Kis-Duna sétányon lévő bástyafalba beépített 14-es honvédemlékműhöz. A 2x2 méter nagyságú emlékmű három domborműszerűen kifaragott rohamozó katonát ábrázolt. A mű kerete fehér (haraszti) kőből, míg a dombormű bronzöntvényből készült volna.[21] Úgy tervezték, hogy ha az emlékmű tervét az 1937. szeptember 12-ei ezrednapon megszavazzák, és az anyagi feltételek is adottak lesznek, akkor még 1938 végéig felállíthatják a huszonhatos emlékművet.[22]

Az 1937. szeptember 12-én megtartott ezrednapon az összegyűlt veteránok Hajdú tervezetét egyhangúlag elfogadták, és ez alkalommal az emlékmű bizottságot is megválasztották. A bizottság elnöke Krämer Antal ny. ezredes lett; további tagjainak pedig az alábbi személyeket választották: Esztergomból vitéz Szívós-Waldvogel József, Kornháber Samu, Koffler Gyula, Makay László, Reviczky Elemér, Bauer Imre, dr. Eggenhofer Béla, dr. Etter Jenő, Gyarmathy Lajos, vitéz Zsámbéky Pál; Dorogról: vitéz Sághy Antal; Süttőről: Vargha Győző; Budapestről: Tibor Sámuel; Győrből: Martsa Dániel, dr. Velsz Aladár; Tápról: Lukács Dezső.[23] Az 1938-ban kiadott második számú Huszonhatos bajtársban azt olvashatjuk, hogy a munka megkezdéséhez legalább 3000 pengőt kellett volna összegyűjteni. Az emlékmű átadását ekkor már az 1939. évi ezredemléknapra tervezték.[24]

Hajdú Rezső emlékműterve és a MNM Balassa Bálint Múzeumában található mintadarab

(Huszonhatos bajtárs 2. sz. körlevél, 1938. 14. o; MNM Balassa Bálint Múzeuma leltári sz.: 62.119.1.)

Az emlékmű költségeit társadalmi gyűjtés útján kívánták előteremteni. Az adományokat csekklapon kellett az Esztergomi Takarékpénztár Rt. folyószámlájára befizetni. A gyűjtést Komárom és Esztergom vármegyék alispánja 18/26-8652. ai/1937. számú rendeletével engedélyezte. 1938. augusztus 31-ei közgyűlésén Esztergom város képviselőtestülete 700 pengőt szavazott meg a felállítandó ezredemlékműre, az Esztergomi Takarékpénztár Rt. pedig 200 pengőt adományozott a nemes célra.[25]

Időközben az akkor már Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt működő emlékműbizottság elhatározta, hogy az emlékmű elhelyezése céljára a Csernoch János út – Heischmann gyár – Repülőgépgyár által bezárt teret[26] kéri el a város közönségétől s ezirányú kérelmét be is nyújtotta a polgármesternek. Az emlékmű méretei és kivitele a gyűjtés eredményétől függött volna.[27] 1939. augusztus 4-én Hajdú Rezső szobrászművész meg is tekintette az emlékmű felállítására kiszemelt területet.[28]

1939. szeptember 3-án először vehettek részt az ezred emléknapján olyan veteránok, akik a visszacsatolt felvidéki területeken éltek. Az emlékműbizottság ezt az alkalmat szerette volna kihasználni arra, hogy végleg dűlőre vigye az ezredemlékmű ügyét. Mivel az ezred egykori hadkiegészítő körzete nagyobbrészt a Dunától északra feküdt, úgy gondolták, hogy a „megnövekedett” bajtársi körben megindított gyűjtéssel már előteremthetőek lesznek az emlékmű költségei.[29]
1940. októberében a 26-osok emlékműbizottsága Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a bizottság tagjai igen nagy számban vettek részt. A bizottság újból foglalkozott az ezredemlékmű elhelyezésének kérdésével, mivel az eddig kiszemelt Heischmann-gyár előtti teret az egész bizottság egyhangúlag alkalmatlannak találta az emlékmű felállítására. Több lehetséges helyszín is szóba került, így például a belvárosi templom és a Szent Anna templom előtti terek, valamint az államépítészeti hivatal előtti háromszögletű tér, azonban a bizottság végül a vitéz Szívós-Waldvogel József által javasolt területet fogadta el: a Prímás-szigeten a Knor vasgyár és a volt Tulipán-vendéglő közötti háromszögletű beszögelést, amelyen akkor útépítési anyag volt tárolva. Az emlékmű lécből és papírból összeállított makettjét fel is állították a bizottság előtt és mindenki elragadónak találta a vár, a bazilika és a szigeti gesztenyefasor által képzett hátteret. A bizottság elhatározta, hogy kérelmezi a várostól a terület átengedését, továbbá felkéri a Szépítő Egyletet a tér rendezésének megkezdésére. Azt is kimondták, hogy a helyszínt véglegesnek tekintik, és erről Hajdú Rezsőt is értesítik, hogy a kivitelre kerülő végleges tervet már ennek figyelembevételével készíthesse el.[30]
1941. decemberében az emlékműbizottság végleg állást foglalt az emlékmű elhelyezésének kérdésében, és azt a Mária Valéria út – Bíró út kereszteződése melletti téren (Oberth-féle telek mellett) kívánta elhelyezni.[31] A telekrendezést és az átengedést kérő beadványt a bizottság eljuttatta a polgármesteri hivatalhoz. 1939. december 5-éig a gyűjtés eredménye 5 306,38 Pengőt tett ki. Elképzeléseik szerint az emlékmű az 1940. évi ezrednapra leleplezhető lett volna.[32]

Az újra megindított gyűjtés eredménye azonban ismételten alatta maradt a várakozásoknak.[33] Végül az emlékmű sohasem készült el, aminek okai között megtalálhatjuk a már említett pénzhiányt, illetve a felállítás helye körül kialakult vitákat is. A második világháború és az azt követő mélyreható politikai változások következtében az emlékmű terve pedig szépen lassan feledésbe merült.

Miklós Tamás

Cikksorozatunk az Esztergomi Önkormányzat támogatásával valósul meg.

[1] Wrede, Alphons Freiherr von: Geschichte des k. u. k. Infanterieregimentes Michael Groszfürst von Ruszland Nr. 26 vom seiner Errichtung bis zur Gegenwart 1717 - 1909. Raab (Győr), 1909., 454-455. o.

[2] Wrede i. m. 458. o.

[3] Wrede i. m. 487. o.

[4] Wrede i. m. 492. o.

[5] Wrede i. m. 491. o.

[6] Wrede i. m. 493. o.

[7] Wrede i. m. 495. és 497. o.

[8] Wrede i. m. 499. o.

[9] Wrede i. m. 504. o.

[10] Wrede i. m. 514. és 516. o.

[11] Téves az a szakirodalomban elterjedt adat, miszerint a 26-osok 1914. augusztus 4-én indultak el a harctérre Esztergomból. Ld.: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene. Főszerk.: O’sváth Andor. Magyar Vármegyék és Városok Multja és Jelene, Budapest, 1938. 157. o. Ezt az adatot veszi át: Pifkó Péter – Zachar Anna: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig. Esztergom, 2000. 83. o.; illetve: Balogh i. m. 175. o.

[12] Az ezrednapok története. A kéziratot átadta: Etter Nándor, másolata a szerző birtokában

[13] Az ezrednapok története.

[14] Belügyi Közlöny, XXXV. évf. 39. sz. (1930. augusztus 31.) 632. o.

[15] Kornháber Samu, Gyűrke Dezső és dr. Etter Jenő 1934. július 3-án keltezett kérelme a belügyminiszterhez (A továbbiakban: kérelem, 1934. július 3.) A dokumentumot átadta: Etter Nándor, másolat a szerző birtokában

[16] Az ezrednapok története.

[17] Kérelem, 1934. július 3.

[18] Kérelem, 1934. július 3.

[19] Nótaest Esztergomban. In: Esztergom és vidéke, LV. évf. 75. sz. (1934. szeptember 27.) 3. o.

[20] Kornháber Samu, Gyűrke Dezső és dr. Etter Jenő 1934. november 3. keltezett kérelme a belügyminiszterhez. A dokumentumot átadta: Etter Nándor, másolat a szerző birtokában

[21] A Hajdú Rezső által elkészített emlékműtervezet megtalálható a MNM Balassa Bálint Múzeumában (Esztergom), leltári száma: 62.119.1. Mérete: 79 cm x 69 cm; anyaga: gipsz.

[22] Huszonhatos bajtárs. 1. számú körlevél, 1937. 12. o.

[23] Huszonhatos bajtárs. 1. számú körlevél, 1937. 12. o.

[24] Huszonhatos bajtárs. 2. számú körlevél, 1938. 14. o.

[25] Huszonhatos bajtárs. 2. számú körlevél, 1938. 14. o.

[26] A mai Kis-Duna sétány és az Árok utca találkozásánál.

[27] Magyar Sion, VI. évfolyam, 1939. július 2., 2. o.

[28] Huszonhatos bajtárs. 3. számú körlevél, 1939. 8. o.

[29] Magyar Sion, VI. évfolyam, 1939. július 2., 2. o.

[30] Magyar Sion, VI. évfolyam, 1939. október 8., 3-4. o.

[31] A mai Helischer utca és a Táncsics Mihály utca kereszteződése melletti területről van szó.

[32] Magyar Sion, VI. évfolyam, 1939. december 17., 1. o.

[33] Uo.

Save

Save

Save

Save

Save

Save

Save