A Széchenyi tér régebben az embereké volt, majd a felújítás után magasztosabb (viszont annál fiktívebb) szerepet szántak neki. A kihasználatlanság és a giccs, a tér reprezentatív funkciójáról vizionált kép inkább visszavetette a fejlődésben. A napokban hirdetőtáblák jelentek meg a tér több pontján is, ez nem újdonság, hanem a tér újbóli feltalálása. A Széchenyi nem gigaszakrális szentély, nem Tétényi tér többé, hanem újból a városlakók találkozási pontja.
Fotó: Szeretgom
Kétezertizenix, kétezerhuszonix. Egyszer talán rendezett és virágzó városban fogunk élni, amely minden komfortjával együtt szolgálja majd lakói igényeit. Ehhez viszont idő kell, rengeteg kitartás, no meg a polgárság igazodása is elengedhetetlen. Tehát, ha ott feszül a hirdetőtábla, ne ragasztgassuk már össze lustaságból meg hagyományból a volt Takarékpénztár épületét! Ugyanis ez már nem módi Esztergomban.
Ha a régi polgároknak feltennénk a kérdést, hogy mivel lett szegényebb a város főtere, talán rögtön rávágnák: emberek, emberek és emberek. Aztán nem feledkeznének meg az olyan apróságokról sem, mint a zöld területek hiánya, illetve – a kalapomat teszem rá - felemlegetnék a plakátozási lehetőségek eltűnését is. Csöpp a tengerben, viszont az élet elengedhetetlen része. És régebben valóban találkozhattak a téren botorkálók sután és magányosan álló hengerekkel. Aztán ahogy eltűnt Esztergom szívéből a népmozgás, úgy lett egyre kevésbé fontos, hogy a régi jó dolgokat visszahozzuk. Felmerül a kérdés: ezt a teret valóban a mindennapok funkcióira építették, vagy netán valamilyen elkorcsosult szentélyként látták volna szívesebben a belvárosban? Utóbbit valahogy könnyebb elképzelni, viszont lehetetlen teljes mellszélességgel komolyan venni. A számítások nem jöttek be, a tér pedig az apokalipszis szélére sodródott.
Most azonban történelmi pillanatokat élünk; egyre több az üzlet, nyomukban sokasodnak vendéglátóhelyek, ez pedig a városlakókat is egyre jobban becsalogatja Esztergom központjába, a Széchenyi tér pedig lassan normál emberi léptékekbe csap át. Ráadásul újra megjelentek a hirdetőtáblák!
Az első fecskére nem kellett sokat várni, háromnapi működés után azonban egyelőre nem sorakoznak a hirdetések a síkidomon. De ezt nem is várta senki. Szerintem még az emberekben is akad egy kis félelem, hogy mindenféle hóbelevancokkal ragasztgassák össze a frissen felavatott felületet. Esztergom még ismerkedik az új szerkezetekkel.
Fotó: szeretgom
Jól tudjuk, hogy egy kisvárosban először mindig méla csönd a válasz az újdonságra, majd miután átestünk a tűzkeresztségen, már rugalmasabban kezeljük a nóvumokat. Talán ez a cikk is azért íródik, hogy bátorítsuk a lakosságot: tapétázzanak nyugodtan, nem kell megijedni, ez immár legális módja a hirdetésnek!
A tábláknak kicsit retró illatuk van, a készíttetők elrejtettek bennük egy csipetnyi nosztalgiát is, ráadásul olyan egyszerűek, mint a fakockák, és giccsmentesen is pazarul funkcionálhatnak a jövőben. A fák törzsén futó, zöld karimával applikált hengerek alig észrevehetően simulnak bele a Széchenyi tér miliőjébe. A hirdetések pedig kifejezetten üde színfoltjai lehetnek majd az ingerszegény környezetnek. Még a bazilika is fellelhető a táblán, ha netán hiányérzete támadna a téren sétálva.
Fotó forrás: Régi Esztergom/Dunai Laci/Facebook
Ha már itt tartunk, azt tudták, hogy a közúti közlekedési törvény már 2012 óta tiltja a hirdetéseket a villanyoszlopokon? Pedig Esztergom-szerte találkozhat hasonló elmés megoldásokkal, a vadplakátolás kifejezetten a belvárosban éli virágkorát. A plakátok alatt pedig gyorsabban halad a kandeláberek rozsdásodása is. Ha a médiarégész szekercéjével hozzálátna a plakátrétegek felfejtéséhez, megdöbbenne, hiszen akár több hónapos hirdetéseket is felszínre hozhatna kutakodásával.
Hosszú távú megoldás csak a legális plakáthelyek megsokszorozásától várható. Ebbe az irányba most erőteljes mozdulatot tett a város. Székesfehérváron a napokban kezdődött hasonló akció, ott 200 legális hirdetőfelületet szórt szét a közterületeken a város tisztaságának előmozdítását zászlajára tűző önkormányzat. Ebben a szellemben október 19-ig ingyenesen takarítják végig a várost, eltávolítva törvényellenesen kihelyezett papírrengeteget. A határidő leteltével viszont már szabálysértési díjat szabhatnak ki illegális plakátragasztásért.
Azért ez így erősen csúsztatás jellegű. Egy tér akkor az autóké, ha ott komoly átmenő forgalom van. Ha csak parkolni lehet, az nem azt jelenti, hogy a tér az autóké - főleg ha tele van olyan desztinációval, ami vonzza az embereket: lottózó, üzletek. És az autók kitiltásával egyben a fürdővízzel kiöntötték a gyerket is. Hiába parkoltak ugyanis autók a Széchenyi téren, a gyalogosok keresztbe-kasul mászkáltak közöttük minden irányba, a helyben lakók életet vittek a térbe. Az új szabályok mellett azonban jelentősen bonyolultabbá vált élni a téren található lakásokban, sokan el is hagyták azokat. Vesd össze az akkori Széchenyi teret a mostani Lőrinc utcával. Van rajta autóforgalom, ráadásul átmenő. Az emberek mégis keresztbe-kasul mászkálnak rajta, akárhol, függetlenül zebrától, lámpáktól, a parkoló autók közül bárhonnan számítani lehet kilépő gyalogosra. A 90-es években a Lőrinc utca tök halott volt, nagyon sok olyan üzlet nyílt ott meg, ami nemsokára bezárt. Aztán lett újra híd, a Széchenyi térről át kellett költöznie a lottózónak, ami valami elképesztő mennyiségű embert vonz minden irányból (nyilván ez egyfajta szegénységi tükör is, de ne menjünk bele szociológiai kinyilatkoztatásokba), az utcába költöző üzletek stabilan kezdtek működni. Ezzel párhuzamosan a Széchenyi tér meg kihaltabb lett, mint a Lőrinc utca valaha is volt. Mindez a döntéshozók felelőssége, ők tekergetik a szabályozógombokat és ezzel alkalmazkodásra késztetik az embereket az új szabályokhoz aminek az a végeredménye, hogy valami elnéptelenedik, kihal, valami más pedig felkapott lesz, benépesedik. Az összefüggés viszont nagyon ritkán lineáris.
a Széchenyi tér régen elsősorban az autóké volt - jó, az autók az embereké voltak persze -, de a fölrobbantása előtt egy rettenetes parkolóplacc volt, én még emlékszem.. :D
jellemző, hogy a -feltehetően hétvégén készült - nosztalgikus archív képen is van.
a többi résszel full egyetértek.