Kik ették meg a macskákat Kertvárosban?

Az olasz hadifoglyok igencsak burkolták a macskákat

A francia-porosz háború idején Párizs ostromakor  gyakran kerültek a pultokra házi kedvenceink (kép forrása: messybeast.com)

A kenyérmezői katonai tábort az első világháborúban az ország egyik legnagyobb hadifogolytáborává alakították át. A háborús évek alatt százezerre rúgott a táborban megfordulók száma, kezdetben orosz és szerb, később olasz és román katonák zsúfolódtak össze a barakkokban. Feljegyzések szerint, amint az olasz katonák megjelentek a táborban, a környékről eltűnt az összes macska. Csak feltételezni tudjuk az összefüggéseket, mindenesetre megállapíthatjuk: éhség verte területen gyakran folyamodtak az emberek különleges módokhoz étvágyuk csillapítása érdekében (elbeszélések szerint nehéz gazdasági helyzetben olykor az éttermek étlapjára is felkerült a macska Olaszországban, Vicenza lakosait gyakran illetik a „macskaevők” becenévvel).

Kenyérmezőn szállt le az első repülőgép Esztergomban

1911. július 19-én a kenyérmezei vasútállomás közvetlen szomszédságában landolt Székely Mihály, aki még fiatal egyetemistaként került először Esztergomba. A tehetséges fiatalembert szülei támogatták első repülőgépe felépítésében, később ösztöndíjat nyert Párizsba, ahol a világ akkori legmodernebb repülőgép-konstrukcióit tanulmányozhatta. 1911-ben a monarchia repülés fejlesztésének előmozdítása érdekében a Zeist c. bécsi újság díjat tűzött ki annak a pilótának, aki először teljesíti a Bécs-Budapest távot a Bécs-Győr-Komárom-Leányvár Budapest vasútvonal fölött. Székely Mihály készült a feladatra, viszont egy gyorsabb géppel beelőzték. Utóbb elhatározta, így is teljesíti a távot, hogy a repülést népszerűsítse Magyarországon. Július 19-én szállt le Kenyérmezőn, a főváros felé közlekedő vonat éppen akkor futott be az állomásra, az utasok hangos kiáltásokkal és kalaplengetésekkel üdvözölték az aviátort. Később az állomás mögötti téren emlékkövet avattak Székely Mihály tiszteletére.

Szent István város lett a településrész neve

1938-ban Esztergomtáborról Esztergom-Szent István városra változtatták a településrész nevét (Esztergom-Kenyérmező ekkor még különálló belterületi rész, Esztergomtábor és Kenyérmező csupán 1975-től veszi fel az egységes Esztergom-Kertváros nevet). Az átnevezés szorosan összefüggött az első magyar király halálának évfordulója alkalmából meghirdetett országos ünnepségsorozattal. Új nevét egészen 1949-ig viselte a településrész.

Az orosz frontot imitálják Kertvárosban

Gyakorlótér ( kép forrása: esztergomi-kepeslapok.hu)

Az 1900-as évek elején fogalmazódott meg a gondolat, hogy az Őr-hegy (Strázsa) és a Bábszki-hegy dűlőben elhelyezkedő területen állandó harcászati lőteret alakítsanak ki. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az „Esztergom-kertvárosi katonaváros” építése is, a feljegyzések szerint a kialakított laktanyát az első világháború kirobbanásáig a budapesti IV. és a pozsonyi V. hadtest katonáival töltötték meg. Utóbb a Strázsa mindkét oldalára kiterjedő, kb. 2,5 km széles és 3,5 km hosszú gyakorlótéren nem egyszer forgatták a második világháború évei alatt a keleti hadszíntéren dicsőségesen előrenyomuló és orosz hadifoglyokat ejtő magyar honvédcsapatok harcairól szóló tudósításokat.

Hadgyakorlat, még az első világháború előtt (Kép forrása: esztergomi-kepeslapok.hu)

Rákosi Mátyásnak köszönhetjük a Kis Strázsa-hegyi kilátót

A második világháború után az ország egyik legjelentősebb páncélos harci jármű, tüzér és felderítő hadosztály kiképző területévé vált a laktanya. A hagyományok szerint ekkor épült a Kis Strázsa-hegy kilátója is, hogy onnan kísérhessék figyelemmel a hadgyakorlatokat. Egyes beszámolók arról regélnek, hogy egyenesen az 1952-es nagyszabású eseményre érkező Rákosi Mátyás pártfőtitkár és Farkas Mihály honvédelmi miniszter látogatása alkalmából húzták fel a kilátót.

Trolibusz, HÉV Esztergom és Kertváros között

Kép forrása: Barna Rovács/Wikipedia

A 1920-as években Schmidt Sándor bányamérnök terjesztette terveit a hatóságokhoz, melyekben javaslatot tett egy Esztergom és Kertváros között közlekedő gyorsforgalmi villamos (HÉV) közlekedésére, végül a gazdasági válság közbeszólt. Ugyancsak terv maradt a ’60-as évek egy másik forgalomfejlesztési elképzelése, miszerint a városrészeket trolijáratokkal kapcsolják össze.

Hiába vártak Mindszentyre

A forradalom idején börtönéből kiszabadult Mindszenty József hercegprímást díszkapuval és lovas bandériummal körített ünnepi fogadtatás várta volna Esztergomtáborban, ha erre veszi útját Esztergomba, viszont a főpap más úton érkezett a királyvárosba. A díszkapu egyébként a templomnál ívelte át a Damjanich utat. A lakosok később csalódottan bontották le az építményt. 

A moszkvai olimpiát is Kertvárosnak köszönhetjük

Rubik Ernő tervezőmérnök és Mitter Lajos műbútorasztalos közös munkájának gyümölcseként sportrepülőgépgyár alakult Esztergomban 1936-ban, 1943-ban a gyárhoz csatolták a repülőteret, majd megépült a vállalat második ipartelepe is, a mai GRANTE őse. A világháború után folyamatosan visszafejlesztették a repülőgépgyártást, párhuzamosan ezzel viszont kiszélesítették a gyártóstruktúrát: különböző antennák, légkondicionáló berendezések gyártása is a vállalat profiljába került. A gyár szakembergárdája a daliás idők repülőgépgyártása után ismét kiemelkedőt alkotott, hiszen az 1980-as moszkvai olimpia eseményeit az itt gyártott antennákról sugározták az éterbe.

A kisbíró a helyi hírek forrása

Kép forrása:  Birgés Árpád/MTI (illusztráció)

Csupán 1945-től üzemel közigazgatási kirendeltség a városrészben (először heti három alkalommal várta a lakosságot, majd 1953-tól már minden nap felkereshették a helyiek), addig a lakosságot érintő fontosabb információkat, a központi akaratot utcáról utcára járva a kisbírónak titulált személy tette közhírré dobpergés közepette, egyébként minden ügyet az 5 km-re fekvő városban kellett intézniük a kertvárosiaknak. A tisztséget egészen az ’50-es évekig betöltötték.

Elszakadási kísérletek Esztergomtól

Kép forrása: esztergomi-kepeslapok.hu

Dorog és Esztergom határ-kiegészítését először Schmidt Sándor kezdeményezte 1934-ben, ugyanis villáját a városhatár szinte kettészelte, ekkor a város a korrekciót elutasította, válaszukban ezt a kertvárosi rész folyamatos bővülésével magyarázták. Ugyancsak a ’30-as években, pontosan 1937-ben, a Külső Dorogi út mentén lakók kezdeményezték az Esztergomtól való elszakadást; egy évvel később újabb kísérlet történik Kertváros egy részének Doroghoz csatolása érdekében. A Kassai utca, Homok utca, illetve a mai Pala közötti kétszáz holdnyi terület dorogiasítását az elhanyagolt állapotokkal indokolták. Majd 1947-ben folytatódott a Dorog felé gravitálás, ekkor népszavazást csikartak ki a bányászok kezdeményezésére. Végül a voksolók 68%-a Esztergom mellett döntött. 1948-ban a Bocskai sor, Eperjesi és Nyitrai út által közrefogott településrész 172 családja járult az urnákhoz, 61%-uk a királyváros mellett tette le szavazatát. 1957-ben Dorog nagyközség fordul a kormány titkárságához, hogy bekebelezhessék Esztergomtábort. A táboriak jegyzékben tiltakoznak az elcsatolás ellen, a kívánságukat utóbb helybenhagyják. 35 év után röppen fel ismét az elszakadási gondolat, 1992-ben a voksolók 73%-a Esztergom elhagyása mellett állt ki. A népszavazás azonban érvénytelen lett, hiszen a választásrajogosultak csupán 41%-a jelent meg a fülkékben.

(Nagy köszönetet mondunk Wagenhoffer Vilmosnak, aki hiánypótló munkájában - Fejezetek Esztergom-Kertváros történelméből - gyűjtötte össze a városrész történelmének momentumait, a legfontosabb fordulópontoktól a legapróbb részletekig)