Dr. Korompay Péter köszöntötte a megjelenteket. Megemlítette, hogy bizony van akinek az életpályáját jelentette a bányaüzem. Simon János vájár húsz évesen került Lencsehegyre és 25 év múlva onnan ment nyugdíjba. Klányi István vájár, bányamentő 23 évet dolgozott az üzemnél. Raduka Ferenc a gépészeten dolgozott 20 évet.

Dr. Tittman János polgármester ismertette a városfejlesztés irányvonalait, s azok között a Reimann-táró rézsűjénél elképzelt miniverzumot, melyben a tervek szerint megjelenítik a hagyományos bányászati műveleteket is. - A város mottójához hűen - "Jövőnket építjük, de múltunkat nem feledjük!" - közös gondolkodásra hívom a volt bányászokat, mérnököket, hogy a fiatalok számára érdekesen mutathassuk meg a város a múltját. Miniverzumot készítünk a közeljövőben a Reimann-altáró környékén. A turisztikai attrakció unikum lenne országos szinten is, hiszen nem csak a föld fölötti várost, hanem a bányászati múlthoz kapcsolódó bányajáratokat is megmutatnánk az érdeklődőknek. A miniverzum értéke a hitelességében rejlik! - hangsúlyozta a polgármester, aki éppen ezért kérte a bányászok segítségét a közös alkotáshoz. Az eseményre gondolatindítóként több doboznyi lego is előkerült, hogy az unokák a játékos építkezéssel is inspirálják a nagypapákat, nagymamákat. 

A Reimann-altáró 2014-ben kapott műemléki védettséget. Az altáró Dorog település alatt áthaladva a Dorog, Csolnok, Annavölgy, Sárisáp és Tokod településekhez tartozó bányákat kötötte össze; teljes hossza meghaladta a 36 kilométert is.

A sárisápi Pávakör bányász dalokkal fokozta a jókedvet. Az összejövetel fő témája a lencsehegyi művelésre való emlékezés volt. A Lencsehegy I. lejtakna 1971-1985 között 2 351 013 tonna, Lencsehegy II. lejtakna 1985-2003. 10. 17. között 6 468 886 tonna azaz összesen 8 819 899 tonna szenet termelt. A Lencsehegy vezetői voltak 1971-től Pazgyera János, Galcsik János, Glevitzky István, Sziklai Ede, Fehér Ernő.

Glevitzky István beszélt a 30 évvel ezelőtti kezdetekről, arról a szervező munkáról, melynek eredményeként a Lencsehegy II. bányaüzem az ország legnagyobb egy frontfejtéses üzeme lett. Fehér Ernő aki 23 évet dolgozott Lencsehegyen emlékeztetett arra, hogy a termelés mellett azért voltak egyéb megoldandó problémák, például vízbetörések és azok „kordába" tartása.  Sziklai Ede a beruházás tervezési folyamatáról beszélt, a direktívákról és a megvalósult tényekről. Sasvári Géza az örökös bányamester a munka frontjáról hozott történeteket.

Magyarfalvi Imre mintha szakestélyen lennénk, viccmeséléssel nevettette meg a jelenlévőket. Stefán Kamburov emlékeztetett, hogy a bányászok mindig jó kedélyű emberek voltak, az elmesélt története az ál vízbetörésről is ezt igazolta. Hubácsek Sándor arról beszélt, hogy milyen nagy szerepük volt a külszíni üzemeknek, így a bányagépgyárnak a közel 9 millió tonna szén felszínre hozásában. Szabadalmak, találmányok segítették a megvalósítást.

Farda István emlékeztetett a Bányász Emlékház oldalán kialakított Emlékfalra, ahol megörökítésre kerülnek a nagyszerű alkotások. Dr. Vojuczki Péter kihangsúlyozta, hogy büszkék lehetnek a teljesítményükre a dorogi bányászok.  Az F gép találmányuk világszabadalom lett.

(dorog.hu)