Fotó: geocaching.hu

Tervezett önkormányzati fejlesztések címszó alatt találhatjuk Dorogon Bányászmúzeum építésének koncepcióját és néhány passzusban röviden vázolva magát az elképzelést is. Bár Dorogon 1984-től működik hivatalosan Bányász Emlékház, a Kenyérmezői-patak partján a 19. század végén kialakított bányászkolónia utolsó fennmaradt épületében. A tároló helységekben az elmúlt évszázadok Dorogi-medencéjének bányászati emlékeit idézik fel, viszont teljességében a modernkori szénturista elvárásait sem elégítik ki, ugyanakkor a bányászok emlékének sem adják meg a megérdemelt tiszteletet. Ezért vadiúj konstrukciót helyeztek kilátásba, ahol a város bányásztörténetének évszázados fejezetei elevenedhetnek meg.

Fotó: wikimapia.org

A jelenleg üzemelő múzeumban egyébként három helyiségében, 22 tárlóban elhelyezve, gazdag képanyaggal kísérve tárgyi emlékek láthatók: többek között régi szerszámok, bányászlámpa-gyűjtemény, a bányamérés és szellőztetés műszerei, a bányabiztonság és a bányamentés eszközei, valamint egy 1959-ben megtalált facsille, amely a magyar szénbányászatban használt legrégibb szállítóeszköz. A gépek kicsinyített másai között helyet kaptak a vízemelés gépei és a szivattyúk is. A ház kertjében, szabadtéri gépbemutatón dugattyús szivattyú és fékes kocsi áll a látogatók rendelkezésére.

Dorog neve sokáig egybeforrt a szénbányászattal, a városban manapság is számtalan emlékmű és köztéri szobor tanúskodik a régi időkről. Máig hatóan a dorogi identitás legjellegzetesebb kelléke a bányászváros meghatározottság és az ebből táplálkozó kollektív tudat. A városi labdarúgás évszázados hagyományaihoz éppúgy kapcsolódik, mint későbbi sikereihez, ugyanakkor végsőkig őrzi tudatosult vagy tudatalatti referenciapont jellegét a fiatalabb korosztályok körében is, miközben nosztalgia formájában belengi az egész városi közszellemet. Ugye mindenkinek beugrik "bányász Bagira", az aranycsapat kiváló kapusa vagy Buzánszky Jenő neve?

"A dorogi szénbányászat bányakatasztrófában elhunyt hősi halottai"

Fotó: dorog.hu

Ha nekrológot írnánk a dorogi bányászat történetéről, akkor 2003. január 6-át firkantanánk kis füzetkénk végére, mivel ekkor zárták be a térség utolsó működő bányáját a Lencsehegyen. Ezzel 200 év szénporos történelme zárult le egy szempillantás alatt, ugyanakkor az utódoknak rögtön feladat szegődött a sarkába, nem marxi értelemben véve, de osztályrészük lett, hogy méltó emléket állítsanak elődeiknek és a dorogi szénbányászat hajdanvolt nagyságinak, akik sokat tettek a városért, egyszersmind életben tartották viruló közösségét.

Fotó: wikipedia

Az 500 milliósra kalkulált beruházás keretében lehetőség nyílik majd az egykori mérnöki munkák, bányászszerszámok és a hozzá simuló életmód, illetve a különféle technikák és technológiák prezentálására is. Az épületben helyet szorítanának a bányakatasztrófákban és balesetekben elhunyt bányászok emlékének ápolására is, így valószínűleg  helyet kap majd a kiállításon az egyik legtöbb dorogi áldozatot követelő tömegkatasztrófa, az 1980-as lencsehegyi támfalösszeomlás emlékezete is.

A Dorogi-medence szénbányászatának kezdete a 18. század második felére tehető, az első írásos feljegyzés 1781-ből származik, az eleinte kisüzemi termelés a monarchia idején, Budapest világvárossá fejlődésének időszakában. Dorog környékén 1830-as években nyitották meg az első bányát, felfutása szorosan összekapcsolódik az 1838-as pesti árvízzel, hiszen az árvíz sújtotta településen megnőtt a téglák iránti kereslet, ezek előállításához pedig szénre volt szükség. A főváros közelségének és nagymértékű iparosodásának, növekvő szénigényének következtében 1896-ra pedig már helyiérdekű vasút kötötte össze a Dorog környéki szénbányákat Budapesttel, addig szekéren szállították a szenet Budára és a táti dunai rakodóra. Ez idő tájt már Dorog a medence központja. Miután megindult a nagyipari szénbányászat, a térség népessége rövid időn belül a többszörösére nőt. 1960-as években csúcsot döngetett a termelés, Dorog kimaxolta a bányászatot. A következő évtizedekben folyamatosan visszafejlesztették a város bányászatát az energiaszektorban belüli szerkezetváltás és a könnyen kitermelhető széntelepek fogyása miatt. (forrás: wikipedia.hu, timelord.blog.hu, Martényi Árpád: Volt egyszer egy...Dorogi Szénbányák története. In: Bányászati és Kohászati Lapok, 137. évf. 1. szám)

A dorogi kőszénbánya a kiegyezés utáni években

Forrás: timelord.blog.hu

Az új múzeum létrehozása már a sokadik intézkedés a bányászvárosi múlt megőrzése érdekében, illeszkedik a régi értékek revitalizációjának sorába is. 1996-ban a város önkormányzata lakossági összefogással karöltve felújította a kálváriát. A domb tetején ma stilizált bányatorony emlékeztet az elmúlt időkre. A 2000-es év fordulóján Dr. Schmidt Sándor bányamérnők emlékének adózott a város, 2005-ben a Bányamentők tiszteletére avattak emléktáblát. 2006-ban a Mária-barlang felújítására került sor. Az 1924 és 1931 között épült Szent Borbála bányatemplomot pedig 2008-ban újítatta fel Dorog, az avató misét Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek celebrálta. „A templom a dorogi bányászhagyományok őrzésének egyik kiemelt helyszíne, ezért az épület és környezetének felújítását az önkormányzat és a főegyházmegye közösen finanszírozta” – mondta el Tittmann János a felújítás alkalmával. 2013-ban Bányászati emlékművet avattak a városi temetőben, emléket állítva a bányakatasztrófákban elhunyt dorogi bányászoknak.

Forrás: In memoriam Dorogi szénbányák (geoching.hu)