Az esztergomi diákszínjátszás új generációja

Az esztergomi diákszínjátszás új generációja

2014. 07. 27. 16:30

A játék mindig remek lehetőséget nyújt elszakadni a szürke hétköznapokból, és mindig jó érzés látni, hogy az őskáoszként induló próbafolyamat végére összeáll a darab – fogalmazta meg a választ az Esztergomi Diákszínkör négy tagja, arra a kérdésre, hogy miért is jó dolog az „amatőr” színjátszás. A színkörről kevesen tudják, de már 2005 óta évről évre egyre több és egyre összetettebb előadásokat ad elő.

Az Esztergomi Diákszínkör manapság már nem kötődik közvetlenül egy oktatási intézményhez sem; tagjai között megtalálható Balassás, Árpád-házis és Szent Imrés diák is. Az évek során állandó próbahelyszínük volt a szép emlékű Szent István Gimnázium, a Művelődési Ház és a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskola is. Sosem konkuráltak a városban működő diákszínjátszókkal, így a színkör mindig örömmel fogadja a vállalkozó szellemű, a színészkedés iránt fogékony fiatalokat, a jelentkezésre pedig mi mással lehetne rávenni őket, mint a Diákszínkör gazdag és változatos múltjának bemutatásával.

 

A kezdetek

A korai években a csapat hagyományos iskolai színjátszó körként működött a Szent István Gimnáziumban, és leginkább verses előadásokkal léptek fel (amik a későbbiekben igen hasznosnak bizonyultak a helyes beszédmód gyakorlása szempontjából). Megalakulásuk évében, 2005-ben egy finn versekből összeállított szavalóesten vettek részt, egy évvel később pedig már karácsonyi pásztorjátékot adtak elő. 2007-ben jelentkeztek az első komolyabb előadással, Voltaire szatirikus regényének, a Candide-nak színpadra állításával. Ezzel az előadással debütált egy olyan csapat, amely éveken keresztül lényeges személyi változások nélkül működött, s melynek több tagja a mai napig aktív részese a diákszínkör életének (Dudok Dávid, Müller Mátyás, Adorján Fanni). Az előadásokat kezdetektől fogva Erősné Vörös Viktória tanárnő, a színkör megszervezője rendezte; ő döntött arról is, hogy mely részek kerüljenek színpadra, ugyanis az eredeti művek néha túl hosszúnak bizonyultak.

 

Változások kora

A 2008-2009-es időszakban egyéb elfoglaltságok miatt „csak” egy színdarabbal készültek: Sławomir Mrożek lengyel drámaíró egyik dramatikus művét, a Szerenádot adták elő. 2010-ben vitték színpadra a színkör számára legnagyobb sikert hozó Ház a határon-t. Mrożek darabja egy alapvetően komikus helyzettel kezdődő mű (egy békésen éldegélő család egyszer csak azzal szembesül, hogy országhatárt húznak keresztül a házukon) igen komoly mondanivalóval felvértezett dráma. A nagy sikerre való tekintettel, négy évvel később szintén ugyanezt a darabot játszották.

 

2010 szeptembere nagy változásokat hozott a színjátszók életében, ugyanis ekkor szűnt meg a számukra addig otthont adó Szent István Gimnázium. Erősné Vörös Viktória a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola és Szakiskolában kezdett tanítani. Ugyanakkor mindezek ellenére fel sem merült, hogy a színkör megszűnjön, csak új alapokra kellett helyezni a működését. Ennek köszönhetően vált „sima” iskolai színjátszóból iskolák közötti, és szinte fölötti csoporttá a színkör, és született meg az Esztergomi Diákszínkör. A 2011-es évben már igazi iskolák közötti kezdeményezésként a csapat létszáma 12 főre nőtt a Balassás és az Árpád-házis diákok csatlakozása révén. A kibővült csapat próbahelyszínnek az Esztergomi Művelődési Házat (Technika Háza) választotta, és Shakespeare Szentivánéji álom című művét vitték színpadra Arany János fordításában. Ekkor a színkör oszlopos tagjai mellett számos tehetséges fiatal kapott lehetőséget, a teljesség igénye nélkül: Kongrácz Kitti, Illés Adrián, Kóté Richárd, Mészáros Rebeka, Medgyesi Zsófi.

 

Modern idők

A 2012-es év igen fontos volt a színkör életében, ugyanis ekkor vett részt az Országos Diákszínjátszók Egyesülete által szervezett színjátszós találkozón a budapesti Zöld Macska Diákpincében, ahol az eredetileg nem színpadra szánt Petőfi-művel, a Helység kalapácsával mérettették meg magukat. Az előadás érdekessége volt, hogy az elbeszélő költemény hangulatát megelevenítve, modern versbetétekkel fűszerezve, hozzáadott intenzív színpadi mozgással építették be a színkör stílusába a manapság oly divatos „mozgás-színház” stílust. Ekkor csatlakoztak hozzájuk olyan játszók, akik a későbbiekben több előadás alapjait jelentették, úgymint: Lugosi Rebeka, Meszes Klaudia, Sipos Leila, Kovács Bálint. A 2013-as év újdonságokat hozott a közösség életébe. Ekkor Raymond Queneau stílusgyakorlatait dolgozták fel, valamint Carlo Goldoni: Mirandolina című vígjátékát állították színpadra, melyet a 2013-as Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat keretein belül a Duna Múzeumban tekinthetett meg a nagyérdemű. Később egy kényszerű szerepváltás következtében egy régi-új tag (Müller Mátyás) visszatérésével egy másik szereposztásban is játszotta a színkör a darabot. A Mirandolina-hoz köthető az egyik legkedvesebb élményük, ugyanis ezt a művet amolyan utazó színházként előadták a Visegrád Aranykor Közhasznú Alapítvány Idősek Otthonában is. A színdarabot szemmel láthatóan élvező idősek nagyon örültek a fiatal színjátszóknak, mert nem nagyon van lehetőségük az otthonon kívüli világgal tartani a kapcsolatot (ez amúgy változóban van az utóbbi időben, mivel az érettségihez szükséges 50 órányi közösségi munka bevezetésével sok diák érkezik segíteni az intézményhez). Az egyik néző szerint az előadás élvezetesebb volt, mint amilyen műsort a TV-ben szoktak látni. A vándorszínészkedés az iskolák közötti kapcsolatokat is erősítette, ugyanis a társulat utazásához használt mikrobuszt az Árpád-házi Szent Erzsébet Iskola adta kölcsön. A színkör ezúton is szeretne köszönetet mondani Chalupa Zoltán igazgató úr nagylelkűségéért.

 

A jelen és a jövő összekapcsolódása

 

A színkör idén is fellépett a Múzeumok Éjszakáján, a Megyei Levéltárban, ahol a Ház a határon-t játszották dupla előadásban. Versműsorral voltak a Szamos Cukrászda vendégei, ahol másodízben szerveztek irodalmi kávéházat. Amit külön kiemelnének a 2014-es szerepléseik közül, az a Mrozek: Ház a határon darab újrajátszása, mivel a szereplők bőrébe bújni 4 év után különleges élmény volt a számukra, főleg, mert a két főszerepet játszó Dudok Dávid és Müller Mátyás felcserélte a szerepét a 2010-es változathoz képest. A mű felújított változatának premiere az első Bogárdi Színjátékos Találkozón volt Sárbogárdon. E rendezvény érdekessége, hogy a város köztiszteletben álló pedagógusa, Leszkovszki Albin tiszteletére rendezték, aki évtizedeken keresztül volt motorja a sárbogárdi diákszínjátszóknak. Az eseményen Erősné Vörös Viktória javaslatára vettek részt a játszók, mivel a tanárnő e város szülötte, és személyes kapcsolatot ápol idős tanárával. Idei utolsó fellépésükön Bródy Sándor: Tanítónő című darabjából adtak elő részleteket július 3-án a Várszínház nyári szezonjának nyitányaként és az író születésének 150. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Mivel kétszereplős részletet választottak, ezért ahhoz az érdekes megoldáshoz folyamodtak, hogy a színészek a karakterek lelkiállapotának változásakor cserélték egymást.

 

A nyári vakáció ideje alatt sem tétlenkednek, hiszen előkészítő munkát végeznek egy őszre tervezett, az összes esztergomi színkör számára rendezendő találkozón, ahol rendhagyó módon megtekinthetik egymás repertoárját, és a reményeik szerint szélesebb közönség felé is bemutatkozhatnak. Ezúton is várják a színjátszó körök érdeklődését és természetesen új tagok jelentkezését is az esztergomi.diakszinkor@gmail.com címen.

 

-mTz-

2014. 07. 28. 10:22

Az Esztergomi Diákszínkör nevében köszönöm a cikk megjelenését!

 

Jelenlegi tagjaink:

Aguera Zoltán Marcell

Dudok Dávid

Lugosi Rebeka

Mészáros Patrícia

Meszes Klaudia

Müller Mátyás

Sipos Leila

 

Rendez(get)ő: Erősné Vörös Viktória

 

Dudok Dávid