A nemzeti sírkert részévé nyilvánították Ipolyi Gáspár kanonok nyughelyét
Egyház
2014. jún. 18.

<p style="text-align: justify;">A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2014. március 26-án „A” kategóriában a nemzeti sírkert részévé nyilvánította <strong><em>Ipolyi Gáspár kanonok, aszkéta sírhelyét</em></strong>, tudható meg a Hivatalos Értesítő 2014. évi 31. számából. Az 1749-ben  Esztergomba került kanonok földi maradványai a Bazilika altemplomában nyugszanak.</p>

Ipolyi Gáspár élete nagy részében vezeklőövet viselt, de ez csak a halála után derült ki - Történelmi Képcsarnok

 

Ipolyi Gáspár kanonok életrajzát talán legjobban a Honti Lapok 2012. decemberi száma foglalja össze:

Ipolyi Gáspár a Hont megyei, ma Szlovákia területén található Ipolyszalkán született 1710 körül. Az egyház- s helytörténettel is foglalkozó Fábián János kanonok szerint kisgyermekkorában az Ipoly partjára tették őt ki, és ezért megtalálói az „Ipolyi” nevet adták neki. A Stum mer család nevelte őt fel. A budai Széchényi Papnevelő Intézetben bölcseletet, majd Magyarország egyetlen egyetemén, Nagyszombatban teológiát hallgatott. 1733-ban szentelték őt pappá, majd az egykor prépostságáról (is) híres Dömösön kezdte meg plébánosi pályafutását. 1736-tól a Duna másik partján, Muzslán, majd 1742-től Dunaföldváron volt plébános. A földváriak a legismertebb pestises védőszentek – Rókus, Sebestyén és Rozália – tiszteletére kápolnát emeltek. Az építkezés felügyelője Ipolyi Gáspár volt. Ipolyi „intézte el”, hogy az Öregtemplomban magyar, a ferencesek templomában pedig német és szlovák nyelvű szentmise is legyen. 1749-ben Ipolyi Esztergomba került, ahol fokozatosan kanonokká, címzetes apáttá, 1754-től honti főesperessé, szentgyörgymezei préposttá nevezték őt ki. Barkóczy Ferenc esztergomi érsek őt bízta meg az Esztergom és Párkány közt létesítendő „repülőhíd”) építésének felügyeletével. Ipolyi 1762 novemberében írja: „A Nagy-Duna jól tűri, hogy repülőhíd úszkál a hátán… Hat perc alatt teszi meg az utat mindkét irányban.” 1761-ben magyarra ültette át Veiner Bálint híres könyvét „Világ zsibvásárja” címmel. 55 éves korában, 1762 december 30-án hunyt el. Hamvai 1823. november 16-án, Rudnay érsek idejében a Bakócz-kápolna új kriptájába kerültek. 1979-ben Lékai László bíboros a kanonoki stallumokat jeles személyiségekről nevezte el – ezek egyike Ipolyi Gáspár volt.

 

A nemzeti sírkert részévé az alábbi esztergomi nyughelyek váltak eddig:

Főszékesegyház

 

 

 

Bogisich Mihály

kanonok, választott püspök; zenetörténész, az MTA tagja

 

Csernoch János

érsek, bíboros, hercegprímás; az MTA tagja

 

Dedek Crescens Lajos

kanonok; történész, az MTA tagja

 

 

Habsburg-Lotharingiai Károly Ambrus, főherceg

 

érsek, bíboros, hercegprímás

 

Kopácsy József

érsek, bíboros, hercegprímás;

az MTA tagja

 

Mészáros Imre

kanonok; író, az MTA tagja

 

 

Meszlényi Antal

kanonok; történész, címzetes egyetemi tanár

 

Meszlényi Zoltán

kanonok, címzetes püspök;

egyházjogász

 

Mindszenty József

érsek, bíboros, hercegprímás; politikus

 

Packh János

építész

 

Pór Antal

kanonok; történész, az MTA tagja

 

 

Rudnay Sándor,

rudnai és divékujfalusi

érsek, bíboros, hercegprímás

 

Scitovszky János, nagykéri

érsek, bíboros, hercegprímás;

az MTA tagja

 

Serédi Jusztinián

érsek, bíboros, hercegprímás;

egyházjogász, egyetemi tanár,

az MTA tagja

 

Simor János

érsek, bíboros, hercegprímás;

az MTA tagja

 

Vaszary Kolos

érsek, bíboros, hercegprímás; bencés főapát; történész, az MTA tagja

Belvárosi temető

 

Feichtinger Sándor,

baranyanádasdi

 

orvos, botanikus

 

Lampich Árpád

gépészmérnök, repülőgép-tervező

 

Dévényi Iván

pedagógus, művészettörténész

Honvédtemető

 

 

Az 1849-ben az esztergomi

honvédkórházban meghalt honvédek közös síremléke

 

Bátori-Sulcz Bódog

honvéd ezredes

Szentgyörgymezői temető

Mattyasovszky Kasszián

bencés szerzetes, pedagógus, fizikus, matematikus

 

Forster Gyula,

pusztakéri báró

jogász, politikus, műemlékvédelmi

szakember, az MTA tagja

(forrás)