Bélyegkibocsátással tisztelegnek a kommunizmus áldozatai előtt
2014. 02. 25. 13:06
Bélyeg-kisíven örökíti meg három boldoggá avatott személy, Boldog Meszlényi Zoltán Lajos, Boldog Sándor István és Boldog Bogdánffy Szilárd arcképét a Magyar Posta, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából.
(A képen a 2009-ben boldoggá avatott Meszlényi Zoltán Lajos látható )
A kibocsátás a Magyar Szentek és Boldogok témakör második tagjaként valósul meg. Különlegessége, hogy az alapváltozat mellett speciális és úgynevezett egyszín-nyomat is megjelenik – közölte a Magyar Posta Zrt. kedden. A kivitelezés Kara György grafikusművész tervei alapján a Pénzjegynyomdában történt. A bélyeg-kisív keddtől vásárolható meg a nagyobb postákon és a Filapostán, de megrendelhető a Magyar Posta internetes áruházából is.
Boldog Meszlényi Zoltán Lajos (1892-1951) az esztergomi főegyházmegye papja, 1937-től segédpüspöke. Letartóztatása akkor következett be, amikor a bebörtönzött Mindszenty József helyett nem az állam által támogatott személyt, hanem őt választották a főegyházmegye ideiglenes vezetőjének. Ítélet nélkül került internáló táborba, ahol belehalt az embertelen bánásmódba. Boldoggá 2009. október 31-én avatták.
Boldog Sándor István (1914-1953) laikus szalézi testvér, nyomdász. Szerzetesrendjében szegény sorsú munkásgyermekek hitoktatója és nevelője volt. Tiltott tevékenysége miatt illegalitásba kényszerült, cselekedeteiért bátran vállalta a felelősséget, viselte a meghurcoltatás és kínzás fizikai, lelki terheit. Az úgynevezett pártőrség-perben koncepciós vádak alapján 1953-ban kötél általi halálra ítélték, amelyet még ugyanebben az évben végrehajtottak. 2013. október 19-én avatták boldoggá.
Boldog Bogdánffy Szilárd (1911-1953) a nagyváradi egyházmegye titokban felszentelt püspöke, pap, hitoktató és szemináriumi elöljáró. Püspöke kérésére 1948-ban titkos papi szemináriumot szervezett és vezetett, 1949-ben szentelték püspökké, majd tartóztatták le. Négyévnyi raboskodás után 1953-ban koncepciós perben 12 évi kényszermunkára ítélték, de szervezete a nagyenyedi börtön megpróbáltatásainak terhe alatt összeroppant, és még abban az évben meghalt. 2010. október 30-án avatták boldoggá.
/MTI/
Teljesen mindegy hogy kitől származik az idézet, minden szava igaz, és ez a lényeg.
Ilyen módszerekkel mint ami itt le van irva, iktatták ki, irtották ki az egész korábbi vezető réteget, értelmiséget. Ez pedig semmi képpen nem nevezhető fejlődésnek, csak pusztitásnak. Emiatt jutottunk ide, hogy egyesek azokat nevezik pszichopatának, akik megfogalmazzák a valóságot és nem azokat, akik elkövették ezeket az emberiség elleni tetteket. Félreértés ne essék, nem a kapitalizmust dicsőitem, hiszen mindkettő egy tőről fakad.
Szolzsenyicin soha nem mondta és nem írta ezt, lásd:
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/129385_ez-nem-szolzsenyicin
''Boldog Meszlényi Zoltán Lajos (1892-1951) az esztergomi főegyházmegye papja, 1937-től segédpüspöke. Letartóztatása akkor következett be, amikor a bebörtönzött Mindszenty József helyett nem az állam által támogatott személyt, hanem őt választották a főegyházmegye ideiglenes vezetőjének. Ítélet nélkül került internáló táborba, ahol belehalt az embertelen bánásmódba. Boldoggá 2009. október 31-én avatták.''
Bizony nem ártana utána nézni, kik azok a mai egyházi vezetők, akiket úgymond ''Az állam támogatott''. Persze ez elsősorban az egyház kötelessége lenne, rendet tenni saját háza táján.
''Boldog Sándor István (1914-1953) laikus szalézi testvér, nyomdász. Szerzetesrendjében szegény sorsú munkásgyermekek hitoktatója és nevelője volt. Tiltott tevékenysége miatt illegalitásba kényszerült, cselekedeteiért bátran vállalta a felelősséget, viselte a meghurcoltatás és kínzás fizikai, lelki terheit. Az úgynevezett pártőrség-perben koncepciós vádak alapján 1953-ban kötél általi halálra ítélték, amelyet még ugyanebben az évben végrehajtottak. 2013. október 19-én avatták boldoggá.
Boldog Bogdánffy Szilárd (1911-1953) a nagyváradi egyházmegye titokban felszentelt püspöke, pap, hitoktató és szemináriumi elöljáró. Püspöke kérésére 1948-ban titkos papi szemináriumot szervezett és vezetett, 1949-ben szentelték püspökké, majd tartóztatták le. Négyévnyi raboskodás után 1953-ban koncepciós perben 12 évi kényszermunkára ítélték, de szervezete a nagyenyedi börtön megpróbáltatásainak terhe alatt összeroppant, és még abban az évben meghalt. 2010. október 30-án avatták boldoggá.''
Azért amikor mentek szavazni, nem árt arra emlékezni, hogy a jelenlegi politikai rendszer, és az összes eddig hatalmon lévő párt, jogutódjai azoknak, akik ezeket tették. Nem véletlen ez az állapot, amiben a Nemzet és az ország tobzódik.
Az is várat magára, hogy végre méltó módon saját áldozatainkra emlékezzünk, saját gyökereinket ápoljuk, és ősapáink hagyatékát végre saját kezünkbe vegyük.
Végül szeretném egy Szolzsenyicin idézettel befejezni.:
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”