Újra Szövetségben – Koditek Pállal beszélgettünk

Újra Szövetségben – Koditek Pállal beszélgettünk

Törölt felhasználó #43
2013. 11. 11. 14:14

A Szövetség Esztergomért Összefogás a közelmúltban újabb tagszervezettel bővült az Esztergom Barátainak Egyesületének belépésével. Az egyesületről és a Szövetségről, valamint a közös tervekről, célokról az EBE elnöke Koditek Pál nyilatkozott.

Mi is ez az EBE? Honnan indult és miről szól a tevékenysége?

 

Az Esztergom Barátainak Egyesülete (EBE) az Esztergomi Sétahelyszépítő Egyesület (1893) eszmei jogutódjaként 1983-ban lokálpatrióta érzelmű polgárok kezdeményezésére alakult meg. Alapításkor deklarált fő célja Esztergom város épített- és természeti örökségének védelme, szellemi és tárgyi örökségvédelem, a hagyományok, az arra érdemes esztergomi polgárok emlékezetének ápolása, az ifjúság városszeretetre nevelése, valamint a város- és turizmusfejlesztési koncepciók véleményezésén keresztül a városfejlesztési feladatok megvalósításának segítése.

A jogelőd szervezet tevékenységéről csak néhány példát ragadnék ki, hogy miket is alkottak, miket is vittek véghez.
Ha azt mondjuk, hogy Kis-Duna sétány, platánsor, akkor ott olvasható a Katona István utca és a sétány sarkán egy emléktábla, ami arról tanúskodik, hogy jövőre lesz éppen 100 éves a Kis-Duna sétány platánsora. Innen átsétálva a Prímás szigetre, ott ahol a yacht-kikötő van, található egy másik emléktábla, amely a Szent István Emlékfák ültetéséről tanúskodik, ezeket a fákat szintén az Esztergomi Sétahelyszépítő Egyesület ültette.
Ezen kívül számtalan módon hatottak oda arra, hogy a város az adott kor színvonalán mindenkor egy kulturált, rendezett, virágos és tiszta, vendégfogadásra és üdülésre alkalmas környezetet biztosítson az idelátogatók számára.
Csak egyetlen példát szeretnék felhozni ismét: Esztergom a két világháború közt az ország tíz legtisztább, legrendezettebb városa közé tartozott. Az, hogy ekkor olyan színvonalú volt a város vendégforgalma, az jelentős részben ennek az egyesületnek volt köszönhető. Írott források sora igazolja ezt.

Talán ennyit az előzményekről. Ennek az egyesületnek az eszmeiségét felvállalva, a nyolcvanas évek már enyhülő, de elég nehéz politikai helyzetében sok esztergomi lokálpatrióta gondolta úgy, hogy meg kellene próbálni ezt az egyesületet újjáéleszteni. Hála Istennek sikerült ez, természetesen beillesztve az adott kor társadalmi és politikai viszonyai közé.
Így az egyesület egyvégtében a város épített és természeti örökségének védelmében végezte munkáját.
A lokálpatriotizmus történelem és hagyománytiszteletet is feltételez, ez pedig jelzi azt, hogy ez egyfajta polgári értékrendet is jelent.
Abban a tekintetben az egyesületünkben mindenki – a politikai beállítódásától függetlenül – elkötelezett, hogy a város környezeti kultúrája, a város épített környezetének, köztisztaságának javítása, a vendégfogadás feltételei javításának érdekében, kult emelő tevékenység mentén hajlandó kiállni.

 

Tudtommal politikai színtéren is belefolyt az egyesület a város életébe.

 

Voltak természetesen politikai megnyilvánulások is. Elegendő arra gondolni, hogy a tervezett vízlépcső ellen a város lakosságának jelentős része, köztük az EBE is igen élénken tiltakozott. Számos dokumentum bizonyítja ezt. „Hidat építs, ne gátat!" mondtuk ekkoriban, hiszen az akkori tervek alapján a csonka híd pilléreire elbontás várt volna.
Mindezzel csak azt akartam bizonyítani, hogy az egyesület ilyen vonalon is tevékenykedik. Nem csak a látványosan, a médianyilvánosság előtt hanem a háttérben is mindenkoron tette a dolgát. Tagjainak kapcsolatrendszerén keresztül a város érdekeit szolgálta.
1998-ban és 2002-ben is úgy gondolta az egyesület tagsága, hogy oda kellene állni a városi politika mentén egy közösséghez, amely egy időszak – nevezzük „Könözsy korszaknak" – hibáinak, hiányosságainak kijavítását szándékozta véghezvinni. Az EBE ezt az akkori Fidesz-KDNP-s városvezetésben találta meg, úgy éreztük ez segít érvényre juttatni az egyesületünk gondolatait.

 

Sikeres volt ez az együttműködés?

 

Ez '98-ban és 2002-ben is a várospolitika szintjén eredményes volt. Más kérdés, hogy a későbbi időszakban bekövetkezett torzulások már nem találkoztak az egyesület tagsága többségének elvárásával és véleményével.
Személyem, az egyesület támogatásával a képviselő-testület tagja lett, azonban 2006-2007 és 2010 között már kevésbé tudtam együttműködni az akkori városvezetéssel.
Gondolni kell ezalatt az ifjúság városszeretetre nevelésében kifejtett tevékenységünkre, amelyet 1984-óta folytattunk városvédő táborok formájában. Az eltelt időszakban 27 tábort szerveztünk, amely immáron országos mozgalommá szélesedett.
Ehhez önkormányzati támogatást kértünk. Tudni kell, hogy minden támogatás anyagi értékének két-háromszorosát kapta élő munkában vissza a város a táborokon keresztül.
Ez a dolog működött, de egy idő után bizonyos konfliktusok miatt más irányt vett, amelytől bár az egyesület munkája nem állt meg, de hatásfoka jóval nagyobb is lehetett volna, ha a várostól is segítséget kapunk.

 

Innen egyenes út vezetett a Szövetség Esztergomért Összefogásba?

 

Láthatjuk, hogy a civilek még mindig nem adták fel, hogy még mindig dolgozni akarnak a város érdekében. Ezért is csatlakoztunk ehhez a Szövetséghez újból és harmadszor.
Az indokok a következők voltak: az azonos értékrend ab ovo feltételezhető, de azt látjuk, hogy a városnak nincsen más útja a várospolitika szintjén sem, mint egy polgári társadalmat építő városvezetés. Ebben lehet látni a kivezető utat.
De! A polgári stílusban a szótárból törlendők az olyan szavak, mint a „hülye", és mint a „kuss". A polgári kultúrával ellentétes emberi magatartást végképp nem tudtuk tolerálni. Most azonban garanciát látunk arra, hogy ez a Szövetség és a Szövetségből esetlegesen kiteljesedő megújuló városvezetés valóra tudja váltani az egyesület maga elé kitűzött céljait is.

 

Az EBE-vel vált teljessé a Szövetség?

 

Ezt a kérdést én úgy látom, hogy nem érzem kevésnek, de elégségesnek sem, azt, hogy velünk a Szövetség Esztergomért Összefogás öt tagúra bővült.
Azt gondolom, itt élve ebben a városban és ismerve a véleményalkotó esztergomiak többségét, és a véleményét is, hogy azok a civil szervezetek, akik egy keresztény kultúrkörben, polgári értékrend mentén tudják elképzelni a város jövőjét, azoknak nem elegendő, hogy ezen véleményüket csak a szavazóurnáknál, egy-egy egyéni szavazattal nyilvánítsák ki. Számomra egyértelmű, hogy ezt az értékrendet fel kell tudni mutatni, meg kell jelenni, példát kell mutatni az embereknek. Az esetleg elbizonytalanodott, némely esetben joggal elbizonytalanodott, de alapvetően velünk érző és gondolkodó emberek számára példát kell mutatni.
Egy egyesület végül is azért szerveződik és általános igazság számomra, hogy egy polgári közösség azért jön létre, mert valamilyen értékrend mentén, valamilyen cél érdekében elkötelezett és hajlandó érte tenni. Ha ez így van, akkor ki kell lépni a színre és vállalni kell ezt a véleményt. Ha valamiről van véleményem, azt el kell mondanom, hogy embereket, közösségeket győzzek meg arról, hogy az amit én gondolok vagy vélek, az hiteles és igaz!
Tehát számomra evidencia, hogy akik így gondolkodnak, azoknak meg kell nyilvánulni a város közössége előtt, hogy ő igenis hisz abban, hogy ezt a várost a jövőben is a polgári értékrend mentén szerveződő csoportosulás kezébe kell adni – természetesen demokratikus választások keretei között.
Félre kell tenni mindazon ellenérzéseket, amelyek adott esetben egy legújabb kori problémahalmaz okozói felé megnyilvánultak.
Ha valaki ezt igazán elmondhatja, hogy megsértődhetett volna, hogy akibe beletörölte a lábát néhány ember, akkor én ezt elmondhatnám. Főként erkölcsi oldalról nem volt könnyű ezt elviselni, de engem ez nem jogosít fel arra, hogy megsértődjek, visszavonuljak. Inkább arra ösztönöz engem, hogy a hibákat kijavítva a várost egy új fejlődési pályán indítsuk el. Úgy tűnik, hogy ennek a gazdasági alapjai is megteremtődnek az által, hogy a kormányzat átvállalja a város – sajnos jelentős részben haszontalanul – felhalmozott adósságállományát.

 

Mik az EBE rövid távú tervei, most, hogy a Szövetség tagja lett?

 

Egyesületi alapszabály arról szól, hogy az épített és természeti környezet fenntartásán, javításán valamint a város- és turizmusfejlesztési koncepciók véleményezésén keresztül a városfejlesztési feladatok megvalósítását segítjük. Ha ezt ki akarjuk bővebben fejteni, akkor rövid távon a következő tervek szerepelnek:
Az egyik legfontosabb, hogy a városvédő táborokon keresztül újabb fiatalokat neveljünk városszeretetre, környezetkultúrára, városismeretre.
Városunk esetében ez speciális helyzet, mert aki város történelmét ismeri, az a magya történelmet is ismeri jelentős részt, ráadásul annak is a legszebb korszakát. A történelem ismerete nem a múltba révedés, hanem a jelen és a jövő helyes úton való felismerése és annak érdekében való tenni akarás ösztönzése.
Nekünk feladatunk, hogy a város összes emléktábláját megóvjuk, felújítsuk. Ezek vagy azért fontosak, mert a város egyik fontos történelmi eseményéhez, vagy tragédiájához – mint az 1838-as árvíz – kötődnek, vagy jelentős személyekről emlékeznek.
Az esztergomiak közül is kevesen tudják, hogy ha azt a nevet halljuk, az örökségvédelem kapcsán, hogy Forster Gyula, akkor a magyar szervezett műemlékvédelem megalapozójáról beszélünk. Ő esztergomi születésű, ide járt a bencésekhez, bárói rangot Ferenc Józseftől kapott. Mi 2011-ben pénzeszközeink lehetőségeihez mérten rendbe tettük síremlékét, de ez kevés!
Mi a fel tudjuk deríteni a hiányosságokat, szakmai alapon tanácsot adunk, de kellene valaki aki mindehhez előteremti a pénzeszközöket, a restaurátorokat és egyéb szakembereket.
Szerencsére az emléktáblák ügyében a Szövetség Esztergomért Összefo nemes felajánlást tett és a 12 legrosszabb állapotban lévő tábla felújítását kőfaragó szakemberek és a szükséges anyagi háttér előteremtésével támogatja.
Én nagyon tudnék örülni annak is, ha például a Szamárhegyen, a második világháborúban elesett magyar katonák emlékkeresztjét minél többen megismerhetnék. Ha ott pihenőpadok létesülhetnének, kiadvány születhetne erről. Ez is az egyesület egyik feladata: támogatni a helytörténeti kutatást.
Ritkán adatik meg egy élet során, hogy egy olyan vérzivataros időszakban, mint a világháború, a keleti frontról úgy térjen haza valaki, hogy szülővárosában fejezze be a háborút. Egy esztergomi személy olyan alakulatnál szolgált, amelyet éppen Esztergomban vontak össze és 1944. karácsonyának napjától 1945. március 21-ig a frontot itt éri meg katonaként.
Nos ennek az úrnak a naplója, visszaemlékezései az egyesület birtokába vannak és ezt is szeretnénk megjelentetni. Hallatlanul izgalmas és értékes anyag.
Na de ilyenkor hova lehet fordulni? A város önkormányzatának feladatába bele tartozik a múlt örökségének védelme. Hát ez is egy feladat lenne a közeljövőben.
A város első világháborús emlékművét – mely az ország egyik legszebb ilyen emlékműve – szét kellene szedni és újra összeilleszteni. Erre figyelemmel kellett volna lenni már korábban is, de helyette különféle grandiózus ötletek születtek meg, mindenről szó volt, csak magáról az értékvédelemről nem.
Máig van egy nagy adóssága Esztergom városának. A civil közösség összegyűjtötte a plébániák halotti anyakönyvi kivonatai és a kórház ma már levéltárban található dokumentumai alapján azok neveit, akik a II. világháborúban polgári áldozatként meghaltak. A névsor rendelkezésre áll, csak egy olyan emlékmű hiányzik a városból, ahol a város meg tudna emlékezni a felmenőiről, például halottak napján. Ennek az emlékműnek a felállításának szorgalmazása is a terveink közt szerepel.

 

Egy utolsó kérdés. Lát arra esélyt, hogy belátható időn belül Esztergomból a Dunakanyar valódi fővárosa válhassék?

 

1974 óta dolgozom a turizmusban, jövőre lesz ennek 40 éve. Együtt éltem a várossal. Azt kell, hogy mondjam, hogy lehetőségeinknek a millenium közelében talán 45-50%-át használtuk ki.
A '98-as választásokhoz képest akkor 2-3 év alatt sikerült javítani a pozíciónkon. Ez a pozíció nem csak a városi imidzs és a pozitív megjelenésében, hanem a turizmus által generált városi bevételekben is megjelent. Ez azonban 2002-2003 óta folyamatosan romlik.
Jelenleg ha Esztergomról van is hír, az 99%-ban negatív. A katasztrófaturizmusban érdekelteket leszámítva, ez mindenki mást taszít. Ezért tartunk ott, ahol tartunk. Esztergom jelenleg minden, csak nem üdülésre alkalmas hely.
Csak ott van turizmus, ahol maga az őslakó is jól érzi magát. Ez egy Augiász istállója, ezt nem kitakarítani, hanem kialmozni kell. Én erre is hajlandó vagyok.
Addig amíg a város nem tesz maga körül rendet, és főként ott ahol a turisták megfordulnak, nem várható változás.
Esztergom csak arra lehet büszke, ami ebben az 500 méteres körben megtalálható. Ha a város pozitív módon akar megnyilvánulni, akkor azt kell kiglancolni, ami a kirakatban van. Ezt a feladatot elvégezni önmagában legalább két év.
Mi összeállítottunk már a legújabbkori problémahalmaz mentén egy csomagot. Ezt bármikor alpontokra szedve ki lehetne bontani. Mi készen vagyunk mindennel, hogy mit lehet és hogyan kell ezt csinálni.
A környezeten kívül fontos lenne összehangolni a rendezvényeket is, hogy ne fordulhasson elő még egyszer az, ami az idei évben, hogy egy időpontban jelentős programok folytak a várban és a vízivárosban is.
Kellene egy szervezet, aki ezt összefogja, moderálja. Az eseményeket szét kellene húzni a turisztikai elő- és utószezon közt, hogy a programkínálat folyamatos legyen.
Sok munka vár még ránk.

Még nincsenek kommentek :(