Ahol minden témába vág !

2012.10.17. 20:27

Tisztelt Fórumozók ezennel megnyitottam a nem témába vágó fórumot. Ha valaki úgy érzi, hogy nem témába vágó amit mondani akar akkor azt tegye meg a témábavágóba. Garantálom, hogy itt minden témábavágó lesz.

Aki itt mond egy nem témába vágót az vendégem egy sörre azonnal. Várom tisztelettel a témábavágó hozzászólásokat."

 

A címen némileg változtattam, de a szöveg eredeti!

2017.03.24. 9:02

Ez így igaz, most éppen valami nagyon gyorsan mozgó galaxisok borzolják a kedélyeket, mert olyan gyorsan mozognak, ami elméletileg nem lehetne... És máris megy az agyalás, hogy akkor lehet, hogy Einstein elmélete nem is... 

2017.03.23. 16:55

Okés, okés!
Én hozzá nem értőn keverem a dolgokat... Na hallod, egy zenész?
A fény nem hanghullám, nahát! :DDD

A lényeg, hogy mindig vannak az égen valami rendellenességek, amelyek "lebuktatnak" valamely addig nem látható égitestet, jelenséget.
 

2017.03.23. 16:51

Kutyafülét... A gravitációs hullámokat Eisnstein ugyan megjósolta (jött az elméletéből), de erre bizonyítékot (méréssel) csak pár éve tudnak mutatni (idén is volt egy pár sikeres mérés). Amire te gondolsz (ha igaz) az a fény elhajlása a gravitáció hatására. Valóban a "bújkáló" bolygókat, vagy a nagyon nagy tömegű, de sötét objektumokat onnan lehet észrevenni, hogy elhajlítják a fényt. 

A csillagokra azonban ez általában nem igaz. Azokat vagy a fényük, vagy a kibocsátott rádióhullámok (bár a fény is az, ha úgy vesszük) alapján sikerül általában "megtalálni"

2017.03.23. 16:36

Válasz a 9:39-kor írtakra:
Teljesen igazad van, olvastam valamikor régebben erről. Igen, a Vénusz oly fényesen ragyog a Hold közelében hideg estéken főleg, hogy szabad szemmel bízvást hihetnénk csillagnak. Lásd: Kisvakond mese! :)))
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-zold-csillag-gyerek-mese-rajz-qIf1ESMJ0tL0JWS4
Kisvakond és a zöld csillag

Kapcsolódó kép


2017.03.23. 16:27

Kedves Possi!

Az asztrológus tanár kollégám azt mondta nekem, mikor panaszkodtam, hogy az emberek jelentős része hallani se akarnak erről a témáról, hogy ne is beszéljek nekik róla,  mert tejesen fölösleges győzködni azt, aki  úgy sem hisz benne. 

Jómagamnak is van egy Placidus programom, ami arra jó, hogy megadja az aszcendensét az illetőnek, akit mégis érdekel, én úgy sem tudnám neki kiszámolni, ugyanis annyira engem se érdekel a dolog, hogy ezt megtanuljam. Én még mindig az ún. "kereső stádiumban" vagyok, és azt gondolom, maradni is fogok ennél.
Éspedig:
Mi van, ha igaz? Mi van, ha mégsem?! - valahogy úgy, mint az istenhittel...

Úgyhogy a "tanítóm" (aki egyben kollégám is) ezt tudja, s csak arra válaszol, amit kérdezek tőle, már ha kérdezek egyáltalán...
Az pedig, hogy mennyi az igazságtartalma, háááát... általába 80%-os. 

Amúgy meg szeretem a csillagászati oldaláról nézni a dolgot, no meg a fizikáról: a MINDEN SUGÁROZ! - tant alapul véve. Hatás - ellenhatás, és ami ebből kijön.
/A tézis-antitézis-szintézis mintájára./
Abból indulok ki, hogy az újabb égitesteket általában a Dmolnár által is említett gravitációs hullámhatások által szokták leggyakrabban felfedezni.
Mással nem magyarázható pályamódosítások pl. egyes objektumoknál.

2017.03.23. 16:10

Na akkó ebbül egy egyszerűsített mondat:
A "tanítód" megérkezett, de azért nem vetted észre, mert nem vagy még készen, ezt ő meglátta, és elment! ;o) :P :D




2017.03.23. 13:34

Hát az én tanítóm, ezek szerint még nem érkezett meg (valószínűleg nem vagyok rá készen), vagy megérkezett, de nem vettem észre, vagy ő nem vett észre engem, vagy ki tudja.. :0)

2017.03.23. 10:11

Az a szörnyű dmolnár, és teljesen egyetértek megint, hogy a béljóslástól, a villámcsapásig, a kávé, a kártya olvasásig, ez mind még életekbe is került, nemcsak pénzbe, és hatalomba..., a "tudatlanok" között, pedig tudjuk, hogy nem mind tudatlan, csak azt kell tudniuk hová, és mibe csimpaszkodjanak, mert a valóság esetleg nagyon valami más, és nem mindig kibírható. A konzekvens logika viszont nem hozhat ilyen eredményt! Tehát olyan, mint a drog. Csalóka, és addiktív. Persze egy párhuzamos univerzumba minden belefér, még talán a Plutó is egy féreglyukon át. Nem baj, befejezem egy mondással: aki arra készen áll, a tanítója megérkezik. (De ez nem biztos, hogy mi vagyunk) :D)

2017.03.23. 8:39

Na, az igazán klasszikus csillagjóslás még a bolygókat se nagyon ismerte, csak a csillagokat, mert ugye távcső nélkül a bolygók is csak csillagoknak látszanak. Gondold el, mekkora hibaszázalékkal dolgoztak, hiszen nem tudtak kalkulálni a rossz és jó bolygókkal... :0) De lelkesen várom azt a pillanatot, mikor a jóslás beveszi a tényezők közé a gravitációs hullámokat is... A lehetőségek végtelenek, a fekete lyukakról és a sötét anyagról nem is szólva. Persze, azt hiszem, a hibaszázalékuk akkor se lesz jobb... :0)

2017.03.23. 6:38

Kedves Holdfény!

Ha elmondom, hogy a 70-es években vettem magamnak egy "kalkulátort", ami a következő képen működött. a születési nap, hónap, év megadásával, kiszámította egy pillanat alatt, hogy milyen bolygókon állt az illető a Nap, mint csillag, a Hold, a Mars, és a Vénusz jegyeiben. Ehhez hozzájött egy másik lehetőség, a kompatibilitás, vagyis egy második személy ugyan ezeken alapuló kivizsgálása, és a 2 személyt összevetve, kiszámította, hogy a kapcsolat mennyire sikeres. a zöld gombok által, de a sárga gombok az 1+3 bolygón streszt jeleztek. Ezen az alapon tudtam kivizsgálni a családi, baráti, és munkahelyi kapcsolataimat, és következtetni azok sikerességében. Amikor (20-on éves lehettem), észrevettem az ezek iránt felkeltett érdeklődéseket a baráti körökben, tehát gyorsan piacosítottam az asztrológiai szolgálatomat, és hamarosan a gép visszahozta az árát, és a konyhára is maradt belőle. Később könyveket is vettem a kalkulációkhoz, hogy most már mind a 9 bolygóval is számolhassak, aztán pár év múltán összeboronáltam azt, az akkor még nekem nem nagyon ismert kínaival is. Megvettem Suzanne White keleti, a nyugati horoszkópjával összevetett 12x12 analízisét, és hagytam magamat bekebelezni, évekig.

Mint korábban említettem, pár évvel ez előtt, részt vettem a világ különböző szabadegyetemi kurzusain, és több, mint 15 féle különböző területen sikeres vizsgákat tettem le, ezekről mind papírjaim vannak, - ami óriási következményeket vonzott maga után.

Találkozásom a tudományos világgal, a legnagyobb nevekkel, előadó professzorokkal, szerzőkkel és kutatókkal, valamint a saját sikeres eredményekben gazdag éveim azzal a többek közötti célzattal jártak, hogy végül egy, a tényekre alapuló világnézetet sajátítottam el, kritikus gondolkodással, mellőzve a lényegtelent, és a fantáziáktól való megszabadulást, de nem utolsó sorban, még nagyobb szomjjal a világ, és az élet kérdéseivel kapcsolatban, ugyan ezekre az elementáris elméletekre alapozva.

Míg mindenkinek elfogadom a meggyőződéseit, úgy érzem, a sajátomnak is teret biztosítok itt a fórumon. Ezért teszek ide egy linket, amennyiben érdekel, (sajnos a magyar keresőmotor nem olyan gazdag, mint az angolszász oldalak), így ami elérhető, azt tehetem közzé: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/asztrol/asztrol.htm

 Remélem, sarkallni fog további elmélkedésre.

 

2017.03.22. 23:45

Jut eszembe az asztológiáról, hogy az 1930-ban felfedezett Plútót szeretnék mégis bolygónak tekinteni:
http://www.origo.hu/tudomany/20170322-a-pluto-rehabilitalasaert-inditottak-kampanyt-amerikai-tudosok.html

Egy biztos! Az asztrológusok 2006 után is (mikor a Plútót kisbolygóvá minősítették vissza!) számolnak a horoszkóp készítésnél a sorsunkban sok bajt okozó Plútó hatásával:
A nagy átalakulásokat, ahalált, az újjászületést, a makacs ragaszkodást jelképezi, készerít bennünket, hogy szembenézzünk önmagunkkal, különösen a rosszabbik énünkkel az asztrológia szerint.
A "klasszikus" asztrológia még csak öt bolygóval számolt: Mars, Vénusz, Merkúr, Jupiter és Szaturnusz.
Az Uránuszt 1781-ben, a Neptunuszt 1846-ban fedezték fel.
Így ezeket később rendelték egy-egy bolygó mellé.

2017.03.22. 23:23

Kedves Dmonár, jól látod a dolgot! :)
Én gyakorlatilag elmondhatom, hogy egy munkahelyen dolgoztam le az életemet, csak a név változott, mert önállósult egy tagiskola, úgy lettem annak a vezetője.

Azért elmondhatom azt is, hogy életem folyamán sok mindent csináltam, de csak hobbi szinten. Megtanultam pl. varrni, szabni, édesanyám női szabó volt, és rámhagyta a Singer-varrógépét. Azóta sajnos elég rossz állapotban van, mert kikopott az anyagot vivő fogazat, és "szalajt" a cérna, így "mörcögöl", azaz randa csomókat vág sokszor az alsó varrásra. Ha fogta valaki a cérnát, akkor nem, de ha nem, akkor sokszor megrándult a cséve, és práccs, máris ott volt a csomó!:(((

Megtanított bennünket sok kézimunkára, hímzésre, kötésre.
Egy időben meséket is írogattam, meg romantikus történeteket, de majdnem mind megsemmisítettem, nem találtam eléggé jónak őket.

És tudod, foglalkoztam asztológiával, számmisztikával. De nem hivatásszerűen, hanem szórakozásként érdekelt. A tudományos dolgok jobban érdekelnek az Univerzumról.
Viszont ami nem érdekel, de dühít, az a vallás, és a politika! :(((

2017.03.21. 8:31

Köszi, bár, mint írtam már, én nem vagyok a szó hagyományos értelmében "fan". Ha a kedvenceim közül bármelyik vacak számot sszerez, akkor azt nem akarom "mesterműnek" nyilvánítani, amit csak a "botfülűek" nem értenek meg, hanem egész prózaian nem hallgatom többször. Van ez így mindegyik kedvencemmel... 

2017.03.21. 8:25

No látod, te elmondhatod magadnak, hogy sikeres lettél, mert megvan az elégedettség, hogy azt csináltad, amit szerettél... Mondjuk azon mindig meglepődök, amikor valaki azt mondja, hogy ő már kisgyerek korában (vagy picit később) már tudta, mi akar lenni... Én bizony sokminden akartam lenni, úgy húsz éves koromig a mozdonyvezetőtől az állatorvosig. Egyik se lettem, hanem műszaki ember, a bináris világ nagy szerelmese. De, és ez valószínűleg furán hangzik, sohasem lettem kizárólagosan egy valami szakmáé.. Az élet azután vitt ide és oda (holott közben ugyanabban a gyárban dolgoztam és dolgozok ma is és ugyanott élek, ahol születtem) , de más beosztásokba, más szakmákba is bele kellett kóstólnom, és, nem bántam meg... Valószínűleg ez attól van, hogy valóban "mindenevő" vagyok. Meg tudom találni az értelmét mindennek, de soha nem leszek a rabja semminek... 

2017.03.21. 8:19

Jó, csak nem szabad sokáig nézni, mert beleszédül az ember... :0)

2017.03.21. 5:54

Mivel mindketten Pink Floyd fanok vagyunk, elküldöm Neked a kedvencemet, micsoda idők! https://www.youtube.com/watch?v=Fk0V_GGa2XM (David Gilmour -1974), és ez: https://www.youtube.com/watch?v=DLOth-BuCNY

2017.03.21. 0:24

Kedves Dmolnár!
03.20.9:00-kor írt hozzászólásodra válaszolva:

Ezt valójában Possi írta (dőlt betűs rész) a macskásba, én hoztam át ide, itt nem OFF, azért.
Tehát:
Már régebben én is akartam erre a felvetődött kérdésre válaszolni, de sem összecsapni, sem magamat ismételni nem akartam.

A válaszaimból itt-ott már kiderült, mi a foglalkozásom, mivel töltöttem le életem 50 évét: zeneiskolai tanár voltam, zongora-szolfézs szakon.
Valójában már egész kislány koromban tanítani szerettem volna, a babáinkat (a hugiét is) sorbaültettem, előhalásztam nagyanyám palatábláját, és kis állványra rakva írogattam rá palavesszővel, még az is akadt a ládafiában valahol...
Mikor felsős lettem, és oroszul kellett tanulnunk, én oroszul beszélgettem a babáimmal, már amennyit tudtam...
Aztán jött a karének. És ott megláttam a ZONGORÁT! S már tudtam is, mi szeretnék lenni!
12 éves voltam, mikor anyánk beíratott egy magán tanárhoz, mert a lakóhelyünkön nem volt zeneiskola. Szolnokra jártunk be vizsgázni év végén. Négy év alatt végeztem el a hét osztályt, s ekkor tettem felvételi vizsgát Debrecenbe. Fevettek!
Bevallom, én lepődtem meg a legjobban, hogy sikerült! :)))
A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolának olyan igazgatója volt Gulyás György személyében, aki nagyon pártfogolta a kis vidéki gyerekeket, mondhatni, esélyt kaptam, hogy bizonyítsak. Hét évet töltöttem ott. Ebből már hatot helybéli lakosként, mert a szüleim abban voltak legjobban a segítségemre, hogy Debrecenbe költöztünk, így tudtam sokat gyakorolni a zongorát, és behoztam a lemaradást.

Tehát nem zongoraművész akartam lenni, ahogy sokan szernének ebben a korban, hanem kifejezetten zongoratanárként szerettem volna dolgozni egész életemben.
Az is lettem, s bevallom, sikeresnek tarthatom magamat.
Sikeresnek, mert amit egy magamfajta kis vidéki gyerek elérhetett az életben, azt én elértem.
Több száz gyerek ment át a kezem alatt, sokukkal ma is tartom a kapcsolatot. Alapító igazgatója lehettem egy ÚJ zeneiskolának 1987-ben. Most ünnepeljük a 30. évfordulót. Bár már negyedik tanéve végleg nyudíjba vonultam, meghívtak rá, mint alapító intézményvezetőt.
Tanárként, majd igazgatóként is kaptam rangos állami kitüntetést.
Természetesen ez nemcsak az én érdemem, hanem a szüleimé is, akik lehetővé tették, hogy azzá lehessek, ami szeretnék. És köszönettel tartozom a feletteseimnek, a városvezetésnek, akiktől minden segítséget megkaptam, hogy a zeneiskola, amit vezettem, a lehető legjobb eredményeket érje el nemcsak a megyében, hanem az országban is. 1999-ben önálló épületbe költözhettünk:


Kilenc hangszigetelt tanterem, kamaraterem és két irodahelyiség biztosítja a tanítás tárgyi feltételeit. Szinte majdnem minden hangszert oktatunk, és a zongora kivételével kikölcsönözzük a hangszereket a tanulóinknak.
Kitűnő fúvószenekarunk számos fesztivál nyertese, s külföldön is jó helyezéseket értünk el. Igaz, mostanában egyre kevesebb az anyagi lehetőség a külföldön való szereplésekre, de az orzágon belüliekre sikerül eljutnunk a szülők segítségével.

Mit mondhatnék még?
Elégedett vagyok zenetanárként a pályámmal: Módomban állt remek emberekkel együtt munkálkodni, és csodálatosan tehetséges gyerekeket taníthattam a zene ismeretére és szeretetére. Többen kitűnő zenészekké váltak, akik azóta is helyt állnak a hangversenydobogókon, s a tanári katerdán is.

Kívánom, hogy minél többen legyenek ilyen szerencsés sorsúak a kiszemelt pályájukon, mint én voltam.

2017.03.20. 9:00

Igazából nem tudom... A saját életemben a szüklők néha, néha segítettek tanácsokkal (nem gondolod úgy kisfiam, hogy ezt is meg kellene próbálnod?), de soha nem irányítottak. És, hogy őszinte legyek, én se irányítottam egyik gyerekem életét se, se akkor amikor amúgy úgy véltem, hogy az lenne az igazi hivatása amire én gondoltam (és ez nagyon komoly erőfeszítésbe került nekem is, meg a páromnak is), hanem hagytuk, hagy ismerkedjenek meg minél több dologgal és majd választanak... Tudom, a fiamból lehetett volna tehetséges és talán sikeres zenész, a lányomból talán sikeres rajzoló, vagy színész, de mások lettek és élvezik azt, amit csinálnak.. Ugyanúgy, ahogy én is kedvelem amit csinálok, pedig jó pár vargabetűt leírtam a pályám során. A reinkarnációk pedig engem nem érintettek meg, vagy nem vettem észre őket... (rettentően materiális agyam van, és pillanatokig sem vonzottak a különböző hitek mint meghatározó valamik, legfeljebb mint érdekességek)

2017.03.20. 8:54

Hát ja. Most hamut szórok a fejemre és megtépem a ruhámat (képletesen mert kevés van, hamum meg egyáltalán nincs), mert hülyeséget írtam. Bezony ez így vala és ezer köszönet, hogy szóltál. Jól esik, hogy néha van, aki az orromra koppint, amikor azt hiszem magamról, hogy nagyon okos vagyok... És ez most komoly, úgyhogy tényleg köszi, még egyszer... :0)

Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum