Az 1838-as árvíz és emléktáblái

<p>2012 februárjában huszonöt éve nem látott havazást jósoltak, recseg-ropog a zajló jég folyóban, az ország legnagyobb jégtörő hajója is <span>Esztergomban járt, </span>a Duna és a Tisza vízgyűjtő területein 16 milliárd köbméter hó várja az olvadást, de mégsem kell olyan árvíztől tartanunk, mint ami 1838 márciusában sújtotta a várost.</p>

Az 1838. március 13-ai dátum ismerős lehet bárkinek, aki Esztergom utcáit járja, ugyanis több mint egy tucat magyar és német nyelvű tábla emlékezik meg az aznap tetőzött jeges árról, ami szó szerint romba döntötte a királyi város házainak nagy többségét. A Duna felsőbb szakaszán hatalmas mennyiségű hó esett le, Visegrádnál már hónapokkal korábban befagyott a folyó. Március 6-án a védekezés ellenére átlépte a gátakat a víz, 8-ára a ferences templom környékén kívül minden a víz alá került a belvárosban. Az ár március 14-éig, vagyis kilenc napon át tartott. Ez idő alatt a város 853 házából 614 teljesen összedőlt, mindössze 150 maradt némileg épségben. A lakosok egy része elhagyta a várost; a magasabban fekvő Szenttamásra, Szentgyörgymezőre és a környező hegyekbe menekültek. 760 főnek a ferences rendház nyújtott menedéket és ellátást. Március 12-én azonban a barátok templomába és a rendházba is behatolt a víz, mindenkinek el kellett hagynia a jelentős károkat szenvedő épületet. A falak meglazultak, az életveszélyessé vált templomot pedig csak 1857-ben tudták jótevők támogatásával annyira rendbe hozni, hogy a hívők minden veszély nélkül látogathassák.

Az ár levonulta után a keletkezett kárt másfél millió forintra becsülték. A kormány ideküldte Pethőfalvi Uzovich János főispáni helytartót, aki már 16-án hozzáfogott a helyreállításhoz. Az újjáépítéskor prioritást élveztek az iskolák és a kaszárnyák. A 120 éve a főúton működő Aggok Háza is használhatatlanná vált, az intézménynek el kellett hagynia régi helyét. A Bazilika építkezését vezető Packh János ingyenesen készített terveket egy új kórház felépítésére a Csillag utca és a Hosszú sor sarkán, ami másfél év múlva meg is nyitotta kapuit. Új tervet dolgoztak ki az utcák szabályozására, Esztergom pedig százezer forintos kölcsönt kapott a kormánytól.

Az 1876-os, árvízről - ami már messze nem volt olyan pusztító, mint a négy évtizeddel korább i- Beszédes Sándor fotográfusnak köszönhetően rengeteg fénykép fennmaradt.


Három éve fogtam neki a város közigazgatási területén fellelhető emléktáblák és a 38-as árvíz szintjét jelző táblácskák megörökítésének. Utóbbiakról a következő linken található egy album: Árvízszintet jelző táblák.

 

Végezetül egy rövidke írás az Esztergom és Vidéke 1933. július 20-ai számából:


Mintha csak Vass Gereben egyik könyvében olvasnók ezt a tréfás esetet. A Horánszky-utca egyik házán, mint másutt is a városban egy, az 1838-as árvízmagasságot jelző táblát találunk. A házat, melyen ez a tábla látható, most renoválták. A munka folyamán a táblát levették és — a renoválás után — ismét visszahelyezték a falra. De nem ugyanarra a helyre ahol volt, hanem magasabbra. Az odahelyező nyilván gondolta, fontos, hogy a házon rajta legyen. Hát, ha a mérnöki hivatal vissza nem helyezteti a táblát, az utókor ugyancsak elszörnyűködik, hogy milyen magas volt itt 1838-ban az árvíz.

(forrás)