André Kertész Esztergoma
Kultúra
2011. okt. 13.

<p>December 31-ig látható a Magyar Nemzeti Múzeum József nádor termeiben André Kertész munkásságát bemutató kiállítása. Az ezer négyzetméteren 250 fotót és újságot bemutató kiállítás darabjai között pár Esztergomban készült kép is fellelhető. Ezen felbuzdulva megpróbáltuk összegyűjteni a művész esztergomi munkásságának darabjait.</p>

Kertész Andor 1894-ben született Budapesten, gyermekkorát Szigetbecsén töltötte, ahol ma a nevét viselő fotó- és emlékmúzeum működik. Önkéntesként vonult be a Monarchia seregébe, és részt vett az első világháborúban. Már a fronton is érdekes képeket készített. 1915-ben megsebesült, bal keze megbénult. Így került Esztergomba, ahol két évig ápolták, az egész karját sínbe tették. Kórházban volt majd kilenc hónapig. Masszázzsal, úszással kezelték. Itt, az esztergomi fürdőben készítette a Víz alatt úszó című képét, amiről később így mesélt: "Minden nap mentünk úszni az uszodába, és egyszer észrevettem a víz torzításait. Amikor ezeket fényképeztem, a bajtársaim mondták, õrült vagy! Miért fényképezed ezeket? Válaszoltam nekik: Miért csak a barátnõket? Ez is létezõ dolog. Hát így fényképeztem az elsõ torzulást 1917-ben, ezt különbözõk követték késõbb, különösen az aktok 1933-ban."

Kertész több mint két éves esztergomi tartózkodása alatt rengeteg képet készített a városban. Sebesült bajtársait a pincesoron ugyanúgy lencsevégre kapta, mint a táti országút melletti cigányok életét. A művészi értéken felül képet ad a kor keresztmetszetéről, az egyszerű katona, a báránnyal játszó fiú, a vizet hordó leány életéről. Az alábbi képen Didi néni és élettársa látható a mai Gázcseretelep környékén. Didi nénit a második világháborúban hajtották el és lőtték le a németek az idősek elmesélése szerint.

Esztergomi munkásságára is jellemző, amit később elmondanak párizsi és New York-i éveiről, miszerint nem a várost, hanem a városban fényképezett.

Az 1918. áprilisában készült Vízhordó leány című képről Kertész így beszélt: "A helyszín ma is azonosítható: Esztergom, Hegytető utca (Szt. Tamás-hegy) Akkor már mint sebesült jártam errefelé. Igen, ezt a képet szeretem is. Szociális szempontból is érdekes, mert nem volt víz a hegytetõn, lentrõl kellett felhozni. Itt nem láttam elõre a képet, csak megpillantottam a kislányt, ahogy jön. Egyedül voltam. Láttam, hogy jön, úgy helyezkedtem el, hogy minden benne legyen. És amikor ehhez a ponthoz ért, akkor levettem."

Kertész harmincegy évesen költözött Párizsba, majd életének második felét New York-ban töltötte. 1984-ben már világhírű művészként tett látogatást Magyarországon, és visszatért Esztergomba is, ahol újra bejárta korábbi munkáinak színhelyét, ekkor Esztergomért emlékéremmel tüntették ki. A művész saját bevallása szerint Esztergomra csak meghatottan tudott visszagondolni. 1985-ben, New York-ban hunyt el.

A szenttamási kálvária bő hat évtizeddel később, 1984 márciusában.

Album: André Kertész esztergomi képei

(forrás)