"Hol a boldogság mostanában?"

"Hol a boldogság mostanában?"

2011. 09. 23.

Kedveseim!

Divatos lett manapság az a kifejezés, hogy "ÉLETMINŐSÉG".

Úgy gondolom, ez így önmagában az ember számára, mint "lelkes lény"-nek, a az élete teljességéhez nem elég.

Sokkal jobban fontosabb talán számára a BOLDOGSÁG, mint életérzés megélése.

De rögtön fel is vetődik a kérdés: MI A BOLDOGSÁG?

A címadó Petőfi versrészlet ugyan nem egészen erről szól, de a lényege mégiscsak az, MI A BOLDOGSÁG A MA EMBERE SZÁMÁRA MOSTANÁBAN?

De felidézhetjük azt is, mi volt a régmúlt idők emberének, s miért nem jó az a MA emberének?

Ti hogy vélekedtek erről?

 

 

jadzia

2020. 08. 01.

FRANCESCO PETRARCA:Siratom

Siratom elmúlt éveim, mikor csak
halandó dolgok gyönyörét akartam,
s holott szárnyam volt, nem szálltam magasban,
hogy nem silány példát adnék a kornak.

Ki látod, vétkeim hogy megtiportak,
Ég Ura, láthatatlan, halhatatlan,
eltévedt lelkemet segítsd a bajban,
s bennem kegyelmesen pótold a korcsat.

Ha már viharban s háborúban éltem,
haljak meg békén, és ha itt lakásom
nem volt dicső, legyen elköltözésem.

Ami időm még hátravan s halálom
kezedbe tészem, nyújtsd kegyesen értem,
tudod, te vagy reményem e világon.

Sárközi György

Lorenzo Lotto /1480 – 1557/ Angyali üdvözlet részlet

jadzia

2020. 08. 01.
MIHAIL LERMONTOV:CSAK EGYSZER LÁTTAM ŐT...
Csak egyszer láttam őt; szemembe tűnt a bálban,
Hogy szép s a kedvemért suhan felém vidáman.
Az élénk szembeszéd, a bájos mozdulat,
A duzzadó kebel, a tiszta, friss ajak,
Mindettől lelkemet gyönyör ringatta volna,
Egy vágy, egy esztelen ha nem kisér titokba,
Ha közben szüntelen körül nem bujdokol
Egy árnyalak s nem ér egy megvető mosoly.
Feledtem volna bár, de egyre ott keringett
A halvány, néma arc s a jéghideg tekintet.
Kócsvay Margit
John White Alexander (1856-1915)festménye
jadzia

2020. 08. 01.
ADY ENDRE:Új, tavaszi seregszemle
A Galilei Körnek küldöm.
Robogj föl, Láznak ifjú serege,
Villogj, tekintet, világbíró kardunk,
Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz
S mi harcból harcba csapat-számlát tartunk.
Mi szétáradtunk űzhetetlenül
S hol élet zeng, ott vívódva mi élünk.
Kis, romlott ország vén kadáverét
Fűti élettel a vér, a mi vérünk.
Száguldva jártunk s most megpihenünk,
Hol friss szívek, szomjas szemek fogadnak:
Vérbe vágyódunk, mink is vér vagyunk,
Piros kedvű, új ütemű lovaghad.
Kik voltunk tegnap ködrongy-fantomok,
Csatákat gyűrünk megemberesedve,
Tegnap még buták tréfája valánk
S ma vagy holnap már Isten legjobb kedve.
Futótűz volt a sárkány-paripánk,
Bevett vár minden óvhatatlan szándék,
Ölünkben szabad, új és romboló
Garmadával a megváltó ajándék.
Mise, tömjénfüst, dicső babonák
Dőlhetnek ránk már bús, keserű tűzbe,
Hálózva futjuk mink az ereket
Új élet-műként, üzetve és űzve.
Szétcsörtetett a Láznak csapata,
Betűt, vonalt, színt és hitet kiváltott,
Hályogot tépett a magyar szemen
S mink nézetjük most vele a világot.
S hiába: a vakság már nem magyar,
Nincs magyar glóbus és a magyar észnek
Meg kell tanulni a mi ütemünk
S nem magyar sors az ábrándos enyészet.
Átváltódik, kit lázunk megkerül,
Mélyül s tornyosul gondolat és álom,
Megrázkódik újat lesve a szív
S minden szokottság fojtogat, mint járom.
Így lettünk mi az új-látó szemek,
Új rezdülés és ünnep az idegben,
Hit, vágy, cél, csók mind-mind azóta más,
Mióta mi lüktetünk a szívekben.
Ki minket üldöz, szívét vágja ki,
Ki minket nem ért, önmagát gyalázza,
Mert ott vagyunk mi immár mindenütt:
Új a világ nálunk is már, hozsánna.
Tűz, vér, láz, újság, boldog változás,
Csupa teremtés lángol a szemekben,
Örök tavasz, örök forradalom,
Ó, ékeskedjél mindig ékesebben.
Robogj föl, Láznak ifjú serege,
Villogj, tekintet, világbíró kardunk,
Künn, a mezőkön, harsog a Tavasz,
Harsogó Tavasz, kísérd el a harcunk.
Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet
jadzia

2020. 07. 30.
FRANCESCO PETRARCA: Ti szerencsés füvek
Ti szerencsés füvek, boldog virágok,
kiken tapos mélázgató madonnám,
part, mely édes szavát figyelve andán,
szép lábának nyomát magadba zárod,
 
sima fácskák, friss lombbal ékes ágok,
halovány, kedves ibolyák a lankán,
sötét erdők, melyek fürödve lomhán
a Nap tüzében, oly sudárra váltok,
 
ó, nyájas táj, ó, tiszta, friss erecske,
mely tükrözöd szép arcát s szép szemét is,
s élő fényétől gyulsz tündökletesre,
 
irigylem tőletek tekintetét is!
Ne lássam itt ridegnek a követ se:
lángoljatok, hisz lánggal égek én is.
Sárközi György
Charles Courtney Curran festménye
 
jadzia

2020. 07. 30.
EDGAR ALLAN POE:
A HOLTAK LELKE
Lelked majd egymaga marad
A sír sötét gondjainak
Óráján és senkise lesz,
Ki titkaidba beleles.
Viseld csendesen e magányt,
Mely nem egyedüllét - hiszen
Az életben melletted állt
Holtak lelke veled leszen
Holtodban, s akaratuk ott
Ismét árnyba von; légy nyugodt.
A tiszta éjszaka
Kihuny s sok csillaga
Magasló trónusáról
Nem reménysugárral világol,
De a sok fénytelen,
Rőt gömb mint gyötrelem
S láz hullik csömörödre,
S rád ég majd mindörökre.
E gondolatot el ne vesd,
E látomást ne hessegesd;
Soha el nem hagyhatod
Tűnni: mint fű a harmatot!
Isten lehe: a szél elállt,
S a köd - amely a dombra szállt,
S az árnyak, az árnyak szét nem osztják -
A tanújel és a bizonyság.
A fák közt is mily lebegő:
A rejtélyek rejtélye ő!
Tellér Gyula
Zdzislaw Beksinski /1929 – 2005/ festménye
jadzia

2020. 07. 29.

JUHÁSZ GYULA:Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen. 

John William Waterhouse "Boreas" 1903 (detail)

jadzia

2020. 07. 29.

JUHÁSZ FERENC:A "Nap Utolsó Köszöntése":

"Édes Anna, Juhász Anna:
kérlek ne hagyj majd magamra
hogyha hó lesz, hogyha tűz lesz,
ha majd könyörgő idő lesz!
Hiszen én azt nem is bánom
hogy nem fiam vagy, de lányom
s mosolygásod nyálas hamva
szárad bajszomra, s hajamra!
Nagy tél van most, nagy idő hull,
Balzsam, s Ménkű is elnémul,
ülnek a hó-kalickában,
mint egy túlvilági házban,
álmodnak csontot, vak reményt,
kutya-sorsban nagy kutya-fényt!
Én is álmodok most Anna:
sohase maradj magadra
hisz én sohase hagyom gyermek
hogy tűz-hited dermedjen meg,
hogy a temetők fussanak
őskori homlokod alatt,
hogy vak lovak nyihogjanak
ember-tűzvész szíved alatt!
Ezért mondom édes Anna,
kiáltozom Juhász Anna,
az vagy:sorsunk csöpp bizalma:
Anna, Juhász Anna, Anna!"

Juhász Ferenc és lánya Anna

jadzia

2020. 07. 29.
ASPERJÁN GYÖRGY:Sorsa a Föld
 
Sarkokon a jégsapkák elenyésznek,
a víz felbuzdul, az áramlatok
farolnak s bontják szegélyét egésznek.
Nem újdonság ez a Földnek, kapott
sokszor kiadósabb meglepetést: :
Bárhogy ugrálnánk, nem észlelne vészt.
 
Kis bolygó, röptének aligha ártunk,
önmagunkra lettünk itt ártalmasak.
Fúl vízbe kínnal ásott s lelki árkunk,
kezd forrni levegő, torz indulat.
Fordul minden, mit óvtunk ,eszelősre,
halálba rogyunk, ott egymást előzve,
 
Korbácsolt szél nyargal, láng falva perzsel,
a pusztítás mindenre ráhasal:
Pocsolya fortyogó bűz már a tenger,
a felszín végzet-fáklyás ravatal-
ember, állat, növény a légbe illan,
ijedt vész horkan hamvaikban.
 
Füsttől elalélt ég kormosra festve.
a kontinensekre nehezedik,
éjszín a nappal, fekete az este,
a semmi caplat pudvás reggelig.-
A lét lassan kitölti majd e horpaszt,
új lényeket, mint az szokása, kotyvaszt.
 
Északi sarkon gödölyék legelnek,
a Délin szálfák gyökere ered
a velünk együtt eltűnt klíma-elvek
s ránk kártékony iparűzés helyett.
Az állatok békésen ölik egymást -
evolúció helyettünk teremt mást.
 
Százmillió év dolgos sora habzik,
mire egy lény ismét két lábra áll.
Szokott nyugalom halma terül addig:
ki füvet, ki élő társat zabál,:.
nem kémlel senki távoli planétát
beéri azzal, ha lel gumót, répát.
 
Mi halandónak örökkévalóság,
megbántott bolygónknak tört pillanat,
nem tekinti az emberben adósát:
kedvére élni, veszni is szabad.
Bár zúzott jövőjét előre látja,
Igyekezőn tolakszik a halálba.
 
Addig hiszi bambán, messzire szökken
a maga teremtette baj elől,
,hogy értse majd vétkét az űri csöndben.
Sorsa a Föld , ha itt kábán bedől,
már tudja, soha sehol fel nem támad.
Mivé lehet, eldönti majd e század.
jadzia

2020. 07. 28.
ALGERNON CHARLES SWINBURNE: Madonna Mia
Zöld alma-ág alatt,
hová szél el se hat,
Úrnőmé ott a lak,
- két lugast látsz ott -
ül eső öntözött
vörös rózsák között,
szolgálói között,
kik a virágok.
Nincs szolgálója hát,
fürtös aranyhaját
hogy aranygyűrűin át
szép kontyba fűzze,
aranyruhás leány
nem áll jobboldalán,
mert méltó sincs talán
ily gyönyörűre.
Nincs mit viseljen más,
egy prémcsuklya, csodás,
rejti szemét, haját,
színe arany,
viselte hajdanán
egy holt királyleány,
s ha fagy, piros, vidám
ruhája van.
Mély pillái megett
szerelem szendereg,
mely hamar sír, nevet,
ébredve néz,
melle két madara,
édes, kegyes szava,
mint nyájnak rét szaga,
szívemnek méz.
Előtte harmatok,
esők, szűz dallamok,
viráginak azok
víg italok
lucfenyők tűiben,
ágak sűrűiben,
ha kis szellő üzen,
szíve dobog.
Zöld levelekkel nő,
kévékkel érik ő,
felejt, emlékszik s hő
szíve nem sír,
nyugodt felhők, egek
szemében fénylenek,
bús? bölcs ? elégedett ?
nincs róla hír
Ki érti, tudja hát,
keze milyen virág?
kérdd ég s föld távolát,
jelent, jövőt!
mondd meg, mi fogható
lábához, milyen hó!
édesem nézed? ó,
nem látod őt!
Mondd velem, mondd: fehér,
rőt, arany, mondd: kenyér,
- Úr szavával felér -
mondd: bor! olaj!
móringja az idő!
órák úrnője ő,
szolgálja rózsatő!
sok szőlőfaj!
Dalom dicsérje őt,
mert Isten írta őt!
nem mérvén az időt,
napnyugaton,
s hatalma jogarát
kezébe adta át,
édes földjét magát!
ezt jól tudom.
Úrnőmé a világ,
fölötte almaág,
homlokán mint virág
Isten jelen,
hiába szólanál,
Isten szavára vár!
Több ő, mint a halál:
a szerelem.
Hajnal Anna
Madonna on the chair by Raffaello

2020. 07. 28.

A káosszal hagylak, mert én se nagyon értem, főleg azt nem, a KÁOSZ hogy lehet gyönyörűség?!
Szerintem az egy nagy zűr-zavar (akár csak Liszt magánélete...), és ebben SEMMI, DE SEMMI SZÉPSÉG NINCSEN! 
Ha valami van, az véletlenül se szépség, sokkal inkább az átlag embernek egy nem szokványos valami, egy össze-visszaság, vagyis a KÁOSZ az KÁOSZ, és kész!
Pl.:
Mint a bor, ami mustként még csak forrásban van, és amely bizonyos idő múlva, lassacskán letisztul (entrópia felé törekszik a zűr-zavar - a változás megfodíthatatlansága miatt!), amit az aljára rakódott "söprűről" le kell fejteni, és egyszerre csak ott van egy átlátszó, tiszta, illatos folyadék, s ez már a BOR!

Must forrása - Szőlőművelés
Must forrása

Forr a bor, és bele lehet halni – Főtér
A bor forrásába bele lehet halni!:(((

Itt a bor, benne világnak kincse forr – tart a borfesztivál ...
Íme a letisztult BOR!
Lám, lám, milyen szép kristálytiszta nedű lett a VÁLTOZÁS alatt az a mosogatóléhez hasonló káoszos lötty!

Remélem, a példa jó, amit hoztam.
*************

A dialektika valóban azt is jelenti, hogy csak a VÁLTOZÁS állandó. EZ AZ, AMI ENGEM SÍRBA RAK!
Mert utálom az állandó változást! És ahogy idősödöm, egyre jobban!
Gondolom, nagyuraimék is ezért voltak "maradik", azaz ragaszkodtak a becsontosodott szokásaikhoz. 
Én inkább konzervatívnak hívom, mint említettem volt. Az "elegánsabb kifejezés", de ettől még a lényeg a maradiságon van, ahogy Petőfi írta:

A MAGYAR NEMES

Őseimnek véres kardja
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok!


Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!


Jól készítsd, paraszt, az útat,
Mert hisz a te lovad vontat.
Csak nem járhatok gyalog.
Én magyar nemes vagyok!


Tán a tudománynak éljek?
A tudósok mind szegények.
Nem irok, nem olvasok.
Én magyar nemes vagyok!


Van, igaz, egy tudományom,
Ebben párom ritkán látom:
Enni, inni jól tudok.
Én magyar nemes vagyok!


Milyen jó, hogy nem adózok.
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok!


Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!


Ősi joggal, ősi házban
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok!


Petőfi Sándor
Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7. között

A vámok és az adózási kérdések a reformkori országgyűléseken – 2 ...

****************

Úgy gondolom, Petőfi gondolatai a magyarság egy részénél még most is érvényben van...
Mert a változás - akár akartuk, akár nem! - bekövetkezett, kiváltképpen technikaiag (Matemtika? Mit tudott erről a 175 évvel ezelőtti magyar nemes?), de IDEOLÓGIAILAG már megbeszéltük, hogy a változás a leglassabb, s legnehezebb! Ennek a negatívumát szívjuk még mindig, ha nem is a versben írottak szerint.

Hégel meg csak higgye az istent, én NEM hiszem!:P

2020. 07. 27.

Sajnos, édesapám már nem él, mert ha az életében foglalkoztatott volna engem a statisztika (de nem érintett, ezért nem is érdekelt), ha valaki, hát ő biztos el tudta volna nekem magyarázni a lényegét, és a hasznosságát, vagy a vele lehetséges csalásokat is, hiszen járási főrevizor volt, s csodásan tudott számolni!
Hamarabb kiszámolt dolgokat, mikor már megjelent a számológép, mint amikorra benyomták a gépen a gombokat a műveletekhez.
"Félték" a nevét a járásban, mert ha valahol megjelent, azonnal rájött a statisztikai turpisságokra!
Ennek köszönheti tán az életét is, mert mikor hazajött az orosz hadifogságból, bizony, ahová helyezték hivatalnokként, kiderült, az elődjét "felfelé buktatták", s ha nem jött volna erre azonnal rá, őneki kellett volna elvinnie az illető általi sikkasztás balhéját! És ez ugye a Rákosi rendszerben nem volt egy népünnepély!:(((

Hej, ha belegondolok, gyerekként mi mindenről nem tudtunk, amik miatt jogos volt édesapánk mogorvasága...

2020. 07. 24.

Haggyá má ezzel a káosszal... Mindenre ezt akarod ráhúzni, de ez így nem működik. Igazi káosz, már említettem, legfeljebb matematikai szinten működik. Egyébként nem. Akinek színes az élete az nem káosz, hanem gyönyörűség. Mitől lenne káosz?

Legfeljebb zavaros életről beszélhetnél, de az már inkább betegség. 

Mi az, hogy a dialektika neked zavaros? Már maga a népi bölcsesség, hogy "minden rosszban van valami jó"  is erről beszél. Csak nem ennyire tudományos. A dialektika azt is jelenti, hogy semmi se konstans, hanem minden változik...  (még a jó isten is Hegel szerint)

2020. 07. 24.

A statisztika fura dolog. Viszont ha jól csinálják, akkor nagyon is hasznos. A szatiszikai számítások nagyon sok mindent kimutatnak, sőt akár stratégiai lépéseket is meghatározhatnak, de csak akkor, ha szigorúan szakmai alapon működnek.

2020. 07. 24.

A dialektika, illetve a Jin és Jang fogalma nekem valahogy mindig olyan misztikusnak tűnt, mert ahogy idősödöm, a keveréke bizony egyre jobban sötétedik... 
Bár tudom, TE ezt a szót, hogy misztikus, nem kedveled...
Pedig semmi sem csak fehér, és semmi sem csak fekete...
Állítólag a festők több, mint 70 féle árnyalatát ismerik a feketének. Hát még a szürkének mennyit ismerhetnek! Mert ugye az árnyalatok! EZ AZ, ami a boldogságot, vagy a boldogtalanságot meghatározza.

A JÓ és a ROSSZ keveréke nagyon riasztó szerintem... Főleg tehát az arányok...

Gyerekkoromban mindenféle filozófiai meggondolás nélkül, csak úgy "játékiból" összekevertem a vízfestékes palettámon lévő ÖSSZES SZÍNT, és valami meghatározhatatlanul, borzalmasan RANDA szín jött ki! Kész KÁOSZ!!!:(((

Míglen a fehér és a fekete gombot összekeverve csak egy fajta SZÜRKE szín jött ki, mindig más árnyalat, de CSAK SZÜRKE!. Az ARÁNYOKAT tekintve ez a szürke hol sötétebb, hol világosabb volt, de nem volt egyik sem randa!...

Nos, akinek sokszínből tevődött össze az élete, az összességében KÁOSZ volt?!
Míglen akinek csak jóból és rosszból, annak az élete csak UNALMAS SZÜRKE volt?

**********
SAJNOS ELTŰNTEK AZ ÓRÁK ÉS PERCEK A HSZ-EK DÁTUMAIBÓL, ÍGY NEHÉZ UTALNI, MIRE ADUNK VÁLASZT?!:(((

2020. 07. 24.

Ezért tettem be a beírásom végére azt a híres Churchill-i mondást! ;o)

Egyébként is! A statisztikáknak sosem hittem, manapság meg pláne nem hiszek!
Igaz, ehhez nagyban hozzájárul az a tény, hogy a 70 évem alatt engem még SOHA SENKI meg nem kérdezett, erről, vagy arról HOGYAN vélekedem?! De - érdekes módom! - a hozzátartozóimat, barátaimat, ismerőseimet sem...
Igaz is, ki is vagyok én tulajdonképpen, hogy megkérdeznének bármiről is? Egy SENKI!

Azaz mégis: A sok rassz közül egy bizonyos (sokak által sajnos félreismert) rassz átlagos, egyéni képviselője...
Igaz, a túlzottan érzelgős fajtából való, aki szeret bezárkózni az "elefántcsont toronyba", de hát istenem, ilyennek is KELL LENNI még az "átlag-emberek" között is. Bár ez a hölgy itt nem én vagyok, de valamikor lehettem volna akár én is...

Megjegyzés: A Rahmanyinov mű ezen részlete egy átirat csak zongorára, az eredetit a szerző zongorára és zenekarra írta. Ezt is elhoztam, itt egy neves művész (Daniil Trifonov) adja elő a zongora szólamot.

Beszéljen hát helyettem a zene, amit leginkább képviselek:
1./ Zongorás változat (2012. Budapest):
https://www.youtube.com/watch?v=xt1TrYRAnzQ
Katalin Zsubrits plays 18th Variation by Rachmaninoff from "Rhapsody on a Theme by Paganini (live)
帕格尼尼主题狂想曲- 播单- 优酷视频

2./ Itt pedig az eredeti zenekari kíséretes változat, mely egy főpróbán készülhetett a Philadelphia-i Szimfonikus Zenekarral pár évvel ezelőtt:
https://www.youtube.com/watch?v=ThTU04p3drM
Daniil Trifonov - Rachmaninov: Rhapsody On A Theme Of Paganini Op. 43, Variation 18.
Daniil Trifonov, Barbican, London — 'Hell for leather' | Financial ...

2020. 07. 23.

Nagyjából igen, ügyes semmi... Mert ugye Magyarország népessége kifejezetten boldogtalan nemzetközi felmérések szerint, ehhez képest majd mindenki boldog, kivéve pár megyét. Ugyan már kérem, csak jól kell megválasztani a célcsoportot...

2020. 07. 23.

Eztet hívják dialektikának, vagy épen a japánok szerint jin-jang-nak. Azaz minden a rossz és jó keveréke, soha nincs csak tisztán jó és csak tisztán rossz. Ez vagyon... 

2020. 07. 23.

Hát ha boldog halál nem is, de méltósággal és nyugodtan fogadott halál igen... 

2020. 07. 20.

Hát igen... Jadziához kapcsolódva:
Az életről szinte minden híres író, vagy tudós nyilatkozott valamiképpen.

Rejtő Jenő pl. A szőke ciklon c. regényében pl. így:
"Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: RÖVID, ÉS CÉLTALAN."
Rejtő Jenő élete | tortenelemcikkek.hu


2020. 07. 20.

Találtam egy ebbe a témakörbe vágó érdekességet tegnap, s gondoltam, elhozom ide is, hátha valakit szintén érdekel:
https://mindsetpszichologia.hu/tenyleg-pesszimistak-vagyunk-elkeszult-magyarorszag-boldogsagterkepe

"Tényleg borúlátó nép a magyar? Tényleg pesszimisták vagyunk? Az ELTE Pozitív Pszichológia Laboratóriumának kutatói most utánajártak a kérdésnek, és tudományos boldogságszint-felmérést indítottak, melynek eredményeként megrajzolták Magyarország boldogságtérképét. Kíváncsi vagy, mely hazai városok, régiók lakói a legboldogabbak? Melyik foglalkozás jár a legtöbb boldogsággal? Átlagosan a diplomás embereknek, vagy a szakmunkásoknak jut több örömteli pillanat az életben? Cikkünkből minden kiderül!"
Kiderült, hol él a legtöbb elégedett ember az országban - Blikk


Kész a nagy magyar boldogságtérkép | Newscafe

MOTTÓ:
"Azt a statisztikát hiszem el, amit én hamisítottam!" /Winston Churchill/ :DDD