Kutyás topik

Kutyás topik

Törölt felhasználó
2010.10.24. 15:32

Az én kívánságomra:))

2018.04.03. 8:48

Hát a kibucok eleinte afféle kommunák voltak, persze erősen vallási keretek között, de lényegében közös munka és közös elosztás járta. Elég durva volt azokban az élet, de szépen kialakult. Mára már a kibucok mintha eltűnőben volnának, ott is maradt a kapitalizmus... De ami tény, valóban virágzó mezőgazdaságot alkottak ott, ahol előtte bozót és félsivatag volt. 

A mi vezetőinket "lefejezték".... Hát izé... Mi a fenét kezdtünk volna egy félfeudális nemesi vezetéssel? Mert ha nem fejezik le, akkor maradt volna minden a régiben, csak esetleg pár háborús bűnös (mondjuk a megelőző évek kormányzatából melyik nem volt az igazából?) bünhődött volna, de a többi? Persze volt olyan lefejezés, ami bvalóban sült hülyeség volt, főleg a szakemberek mellőzése. No az igen, az úgy volt butaság (nagyon enyhén fogalmazva, inkább bűn), ahogy volt..

Ami  Marshall segélyt illeti. Nos ez egy jelentős pénzügyi kölcsön volt, amin (micsoda meglepetés), amerikai (USA) holmikat lehetett venni és ezekkel beindítani a termelést. A keleti tömb országai pedig, ha akarták, ha nem, ezt nem vehették fel, mert ugye a nagy testvér ezt nem engedte. Majd önerőből, hősiesen... Hát végül is sikerült, úgy-ahogy, de lehetett volna jobb is, ez bizony igaz... Amúgy mi se éreztük magunkat rosszul (én elagálábbis nem) egészen a nyolcvanas évek elejéig. Akkor én úgy láttam, hogy a dolgok rosszul mennek, de gyerek és ifjú koromban? Ugyan már... Éltünk és jól éreztük magunkat... A füstölt húsból készített ételeket én nem utáltam, sőt. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy ilyen ételeket csak akkor ettünk, mikor a nagyszüleinknél voltunk Nógrádban, és új de kellemes ízt jelentett... 

Az arabok. Hát ez már egy régi téma köztünk. De azok az arabok, akiket mi ismerünk, több évszázados elnyomás után lettek olyanok, amilyenek... És ezen nem segít tíz, vagy húsz év, de még tán egy évszázad sem. A tetejébe, azokat, akik megpróbálták megtörni a hagyományokat (az iszlám és a törzsi hagyományokat) azokat valamiért a nyugat ellenségként kezelte. Így hát nem véletlen, hogy úgy néztek a "fehér" emberre, mint lehetséges ellenségre. És, tegyük hozzá bátran, ma sincs igazán másként. Az olajuk a fontos és kész....

2018.04.02. 20:46

Igen, hallottam róla, hogy a föld, melyet a zsidóság lakhelyéül kijelöltek, s TelAviv helyén is sivatag volt... És most szép virágzó gazdaság van állítólag az egész országban, melyet annó Ben Gurionnak, az első államelnöknek adtak. Mesélik, akik jártak Izraelben, milyen szép minden.

Persze ez biztos ott sem ment máról holnapra, s valószínűleg anyagi támogatást, és szakembereket is kaptak, vagy képeztek, s valamilyen egyéni közösségek vannak náluk, úgy tudom, ők kibucoknak hívják, bevallom, ennek nem néztem utána, annyira nem érdekelt a téma, volt nekem elég tanulni valóm, meg elég baj volt ITT NÁLUNK is 45 után, a II. világháború utáni romos újjáépítésében az országnak.

Ráadásul Izraelt - gondolom én! - nem köteleztek semmilyen társadalmi rendszerre való átállásra, mert nem voltak "megszállóik", mint nekünk a szovjetek. Azaz: Maguk döntötték el, mit kezdenek a területtel, és a régmúltból való tanulási hagyomány is megtette a magáét, milyen ideológiával éljenek.
Mi meg?!
Nem volt egy tanult réteg, az országot "lefejezték, előlről kellett kezdeni mindent, munkás, paraszt egyaránt műveletlen volt, és csak a két kezünk volt...
Ráadásul a vezetőink NEM vették igénybe a felkínált Marsall-segélyt sem, amit nem igazán tudok ma sem, micsoda volt, és miért nem kérték?!... Azok az országok, akik ignybe vették, hamarabb léptek a fejlődés útjára.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nekünk rossz volt, mert 43-ban születvén 45-50 között nem volt gyerekként rálátásom, mi az a vasfüggöny, miért hallgat apám a nagy Orion rádión valami állandóan zavarással nehezített vételű adókat...
Egyáltalán!
Ha az ember - főleg gyerekként! - nem tudja, hogy máshol másoknak jobb, mint nekünk, akkor nem elégedetlenkedik, hogy neki esetleg rossz!
Átázó bőrcipőben teleltünk ki patent cérna harisnyában, s lódenkabátban, akinek nem volt más lehetősége, mert a mi anyukánk varrónőként varrt nekünk a felnőttek kabátjaiból meleg vatelinos kabátkákat, kivágva a kessedt részeket egy gyereknek még jó volt...
Nadrág nem volt divat, ún. "mackóban" jártunk iskolába, nyáron meg mezítláb, s élvezettel csúszkáltunk az osztály olajjal felkent padlóján. 
És egyáltalán nem gondoltuk, milyen ROSSZ nekünk!:(((
Én csak az állandóan füstölt húsból főzött ételeket utáltam, emiatt vagyok manapság is fenntartással ezzel az étekkel szemben.
Ugyanis a hentesnél nem lehetett tőkehúst kapni, csak nagy ritkán.
A falvakat eleve "önellátónak" nyilvánították, ezért volt olyan áruhiány. Később, mikor a 80-as évek elején Bulgáriában jártunk, elképedtünk a boltok üres polcain. Ők azt mondták: nálatok 150 évig volt török uralom, de nálunk500!
Ezzel indokolták a lemaradásukat.

Az arabok:
Hát szerintem fogalmuk se volt, hogy valójában a sivatagban FEKETE ARANYON (olaj) ülnek, s ez lesz a jövő energiahordozójaként nekik a jólét elhozója.
Azonban szerintem nem jól használták ezt sem ki...
Sokan nem is dolgoznak egyáltalán, úgy tudom, mert apanázst kapnak az olajbevételből.
Hogy mostanság mely országokból emigrálnak el, és miért, ezt máig se nagyon értem...
Nálunk nem adnak munka nélkül soha semmit, nekem legalábbis soha nem adtak, mindenért keményen meg kellett dolgoznunk a szüleinknek is, és nekünk is.

A férjem a 08-as években kilencszer volt lenn Bagdadban kamionosként, és azt mondta, mérhetetlenül lusta nép az arab, s fanatikusok, és rasszistábban a rasszistáknál, őket magukat sokkal különbebbeknek hiszik a fhér enbernél.
Állítólag ott ülnek a sárkunyhójukban a földön és nézik a SZÍNES(!) tv-t, s hallgatják, amint Szaddam Husszein azt mondja:
"Az arab világot a FEHÉR RABSZOLGÁK fogják felépíteni:"

Hát kíváncsi lennék, Dubay-ban kik tervezték, és kik építették fel azokat a csoda szállodákat?!
Kapcsolódó kép

Képtalálat a következőre: „dubay”



 
 

2018.03.29. 8:50

Bizony, abban a korban, amikor még a mélysötét közpkort számítjuk, az arab világban (iszlám ide, vagy oda) igen magasfokú volt a tudományos élet, a csillagászattól az orvostudományig, vagy az irodalomig. De hát csak az történt, ami történni szokott, hogy jöttek a "fejlett európai" hódítók és megsemmisítettek mindent a vallás (no meg a rablás) nevében. Így azután a fejlett arab kultúra szinte eltűnt, és jött helyébe a fél európai "műveltség", de inkább szolgaság... 

Az éghajlatot lehet ugyan okolni, de nem a fő ok. Persze, közrejátszott, de tudod, valamikor Izraelben is félsivatag volt, azután mi lett... Ültetvények, gyümölcs, zöldség. Mert víz van, csak nem a felszínen, hanem mélyebben. Csak hát ugye a "keresztény hit terjesztői" nem fenntartani akarták a földművelést, hanem pusztítani, rabolni és harácsolni. Úgy meg ugye nem megy. Hát hátrahagyták a sivatagot és a gyűlöletet az elnyomók ellen... Ennyi... Sajnos.. (A vallási fanatizmusnak mindig van mélyebb gyökere, ami sokszor annyira nem látványos, és egyszerűbb elintézni azzal, hogy hát "ezek hülyék")

2018.03.29. 3:00

Hát nem is tudom, valóban fejlett országok lehettek, lásd: arab számok!
https://hu.wiktionary.org/wiki/arab_sz%C3%A1m

  1. Az arab számjegyek világszerte a legelterjedtebb reprezentációi a számoknak. A matematika fejlődésében fontos mérföldkőnek számítanak. Jellegzetessége a helyiérték alapú decimális rendszer a következő számjegyekkel: 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9.

    Ez bizony elég nagyfokú fejlettségre utal szerintem!


Említettem már a római számokat, melyekkel matematikai műveletek nem végezhetők, mivel nem rendelkeznek helyi értékekkel. 
Sajnos, az araboknál és Indiában a vallási háborúk lehetnek szerintem az okai a lepusztulásnak, valamint a fanatizmus, és a túlnépesedés, illetve az éghajlati, földrajzi domborzati viszonyok kedvezőtlensége a mezőgazdasági termeléshez, s talán a vízhiány is.

Na és a szorgalom is, pl. teraszos művelés, ami az említett népekkel ellentétben a japánoknál, kínaiaknál legalább ezer éves gyakorlat:
Képtalálat a következőre: „teraszos hegyoldalak”
http://s3.images.www.tvn.hu/2018/01/01/17/45/www.tvn.hu_adaf0ad2e085c835a82b2f021fe236ae.jpg

Képtalálat a következőre: „arab sivatag”
Sivatagos vidék, víz sehol!:(((

2018.03.28. 8:31

Igen, vannak tájak, ahol az alkudozás kötelező. Nemcsak az arab világban, de Indiában is, és ahogy tudjuk, itthon a piacon is... Amúgy mindig elgondolkodom azon, mivé lettek ezek az országok (illetve mivé sikerült süllyeszteni őket). Valamikor, úgy a hetvenes években, ezek voltak a leggazdagabbak. Libanon, a közel kelet Svájca, Szíria, a béke és nyugalom szigete, Irak, Líbia... És most? Némi "nyugati" segítséggel, romhalmaz, háború... No ez az, amit az istennek nem tudok megérteni, mert nem értem, miért volt erre szükség...Mert haszna ebből legfeljebb a fegyverkereskedőknek lett...

2018.03.27. 19:38

Alkudozás:

Talán említettem, hogy a férjem ATI-s idejében volt "kölcsönbe" a Hungarocamionnal Bagdadban. Kilencszer mentek le az itteni ATI-tól,  mercedes kamion alvázakat vittek az araboknak, az okot is írtam már, úgy emlékszem.
Nos, amiről most akarok írni, az a Damaszkuszi bazárral kapcsolatos.
Ugyanis hazafelé repülővel jöttek, de nem Bagdadból, mert az Irak-Irán közt dúló háború miatt nem jártak MALÉV gépek Bagdadba, így a sivatagon át busszal mentek Damaszkuszba a reptérre.
Nos, a damaszkuszi bazárról azt mondta, hogy hatalmas, és ott aztán minden van!
Ha én bemennék oda újévkor, csak karácsonykor jönnék ki, annyi a látni és vásárolni való, hogy az isten pénze se lenne elég!
Viszont, ami fontos az arab világban, az pont az ALKUDOZÁS!

Az árus magas áron kínálja a portékáját, a vevő természetesen kb. a felét ajánlja érte... Erre elmondják egymást mindennek (sajátos mutogatós nyelven, ugyebár), aztán a végén megegyeznek a kettő közötti árban, és NAAAAGY-NAAAGY barátságban válnak el. Ott ez így megyen! :DDD
Egy, ami fontos! Alkudni KELL, szinte kötelező, ez ott egy sajátságos "szertartás", vagy mifene...
Na, ez nem nekem való, de a férjem nagyon élvezte.
Hozott a gyereknek aranyszínű lejátszó felvevő magnót, nekem ZÖLD rúzst, smink készletet, na és a törököktől Isztambulból gyönyörű és könnyű irhabundákat. Sokkalta jobb minőségűeket, mint a románoknál kapni, mert azoknák csak dögnehezek voltak...

Nekem ilyesmit hozott:
Képtalálat a következőre: „török irhabunda”

A lányunknak meg barnát, és egy autóvezetéshez való félkabátot.

2018.03.27. 8:39

Többé-kevésbé... Amúgy én sem szeretek alkudozni. De éppen ezért ha piacra jártam (volt olyan idő, ma már nem) akkor bizony végigjártam a sorokat, megnéztem az árakat és a kirakott árut, meg hogy magam válogathatok e, vagy sem. Azután a második körben vásároltam. Mondju ez kissé időigényes, de viszonylag jó megoldás. A piacon... A párkeresésénél persze nem... :0)

2018.03.22. 0:28

Igazad van, akiben nincs egészséges kompromisszumkészség, az ne várjon békés rendeződést.
Lehet, nem jó hasonlat, de olyasmi ez, mint az alkudozás a piacon.
Az eladó magasra tartja az árat, a vevő alacsony áron szeretne vásárolni.
Az igazság az, hogy van, aki alkalmas alkudozásra, én sosem szerettem.
Úgy gondolkoztam: Mindennek ára van, s mindenki élni akar...
És ha valami nagyon kellett, és szép is volt, még a magas árat is hajlandó voltam megadni érte.
Azonban a pofátlanul felülértékelő kofákat sosem szerettem. A piacon látni lehet, kik ezek a nyerészkedni akarók.
A zeneművészeti szakiskola Debrecenben a piac mellett volt.
Sok olyan gyümölcs és zöldségárust láttam, akinek az asztalán a felhalmozott áru elején voltak a szép nagy gyümölcsök és zöldségek, de ő hátulról, a feléje eső részre kis gubicsokat rakott, és abból adott.
Így kitapasztaltam, csak ott vásárolok, ahol én válogathatok a standon lévő áruk között.
 

2018.03.20. 13:04

Pontosan... Két félkell a megoldáshoz, két megoldást kereső fél. És meglehet, mindkettőnek kell engednie egy kicsit, lehet, annak a kevesebbet, aki "otthon van".

Ami viszont nem értek, miért kéne bocsánatot kérni, azért, mert őszinte vagy? Hát ha nem az lennél, és kiderülne (mindig kiderül), nem társalognék veled... :0)

Jut eszembe. Másnak bölcs tanácsokat adni a legegyszerűbb.... :0)

2018.03.16. 18:21

Nagyon bölcs tanácsokat írtál nekem, köszönöm!
Bocsika, hogy ilyen nehéz magánüggyel terhellek, de nekem ez elég nehéz, ugyanakkor FONTOS is! :)))

Igen, azt hiszem, ODA van a kutyuska elásva, amit itt írtál:
"Ha a párodnak te fontos vagy, akkor elfogadja a helyzetet, és persze te is egyengetheted az utat valahogy, nem erőszakkal... Mondom nem tudom, de esetleg valóban előhozhatnád, hogy ők veled voltak akkor is amikor egyedül voltál és ő is úgy ismert meg téged, hogy vannak jószágaid, akikkel megosztod az életed... Nem kell szeretnie őket, de vegye tudomásul, hogy ők az életed részei, és akik miatt az ő dolgai nem csorbulnak... Talán így... Nem fontosabbak, de fontosak...."

Az a helyzet, hogy most éppen ő is súlyos gondban van, de ha "kiforogja a SORS kereke", feltétlenül kihasználom majd az adandó alkalmat a beszélgetésre.
Tudod, én roppantul nehezen változtatok, tartok minden újtól és mástól, mint amit megszoktam, hátha balul üt ki, s úgy érzem, nem igazán bírnék már el több lelki megpróbáltatást. 
Azonban lényeges dolog. hogy ő is makacs, viszont én is, és - mint mondja - férfi vagyok ezért egoista! - Így aztán még inkább nehéz... Elfogadtam, igaz, hogy ilyen, de ez eddig nem hegyeződött ki a házikedvencre, bár állítja, nem a szilveszteri karmolás az oka.
Az állat az állat, s mint ilyen, ösztön lény, nem őt akarta bántani szerintem, csak azt se tudta, hol van, mi ez a kis "tölcsér füleit" sértő elviselhetetlen zaj!:(((
Azt meg főleg igazságtalanságnak tartotta, hogy a lánycica éjjel bent alhat, a kandúr nem. Nem értette, miért nem tűröm el, hogy a fiú az alomra ül, de a szőnyegre piszkít, azaz megbízhatatlanul nem szobatiszta... Bár lehet, életében nem takarított még macska után...  

Sajnos, a kandúr időközben megfázhatott, izületi fájdalmai is lettek, hiába, megöregedett (láttam ilyen betegséget régebben a szomszéd kutyánál, bénulás lett a vége!), szegény cica alig tudott már menni, egyfolytában nyávogott, és végül elpusztult... Pedig nagyon jó kiscica volt valamikor...
Akkor jött be a probléma, mikor jelölgetni kezdett a lakásban is. Ivartalaníttattam, de már későn.

Bevallom, nagyon meghatódtam azon a hozzáállásodon, hogy számodta idegen az ilyen hozzáállás: "Hát ki az ÚR a házban?"
Tény, ami tény:
Igaz, a ház az enyém, de a tőlem telhető legjobban gondoskodom róla, próbálok alkalmazkodni a másfajta szokásaihoz, mint a férjemé volt, de neki meg be kellene végre látnia, én sem fiatalodom már, és ez TÉNY!:(((
Az az IGAZSÁG, nem vártam már az élettől SEMMIT. Bár titkon szerettem volna egy egyenrangú TÁRSAT, de nem hajtottam rá, elvoltam magamban. 
Élveztem az internet (főlet a zenei csatora!) nyújtotta örömöket, beszélgetéseket, de a negatív "beszólásokat", leminuszolásokat (nem itt!) nem kedvelem, mert igazságtalannak tartom.
Ha mégis valami változásra gondoltam néhanapján, szerető TÁRSRA vágytam, de véletlenül sem az interneten keresztül számítottam erre, de hát így alakult...

Bocs, hogy ilyen őszinte voltam.
De hátha lesz, aki okul az esetemből, hogy vigyázni kell az internetes ismeretségekkel, mert senki sem olyan, mint az írásaiból látszik, és hogy milyen apróságon múlhat a harmonikus társas kapcsolat idősebb (eléggé megcsontosodott) korban...
Igazad van, ha valóban FONTOS vagyok a páromnak, miként ő is FONTOS nekem, úgy vélem, ez a probléma megoldható lenne mindkettőnk megelégedésére, csupán jóindulat és őszinte szeretet szükségeltetik hozzá.
 

2018.03.12. 11:39

Én inkább így mondanám, fontosnak lenni más számára is.. Lehet ez a más azután bármi, vagy bárki, csak érezzem, hogy ő fontosnak tart engem és én fontosnak tartom őt... 

A pároddal kapcsolatban bizony nem tudok okosat mondani, butaságot meg nem akarok. Nem tudom. Nálunk valahogy úgy alakult, hogy szépen lassacskán beengedtük a jószágokat és kész. Ha a cica egészséges lenne, akkor a szobában is helye lenne (először nem volt, azután lett, most meg azért nincs mert beteg szegényke és a szájából folyik valami váladék), de ez nem parancsszóra történt, hanem lépésenként. Ha a párodnak te fontos vagy, akkor elfogadja a helyzetet, és persze te is egyengetheted az utat valahogy, nem erőszakkal... Mondom nem tudom, de esetleg valóban előhozhatnád, hogy ők veled voltak akkor is amikor egyedül voltál és ő is úgy ismert meg téged, hogy vannak jószágaid, akikkel megosztod az életed... Nem kell szeretnie őket, de vegye tudomásul, hogy ők az életed részei, és akik miatt az ő dolgai nem csorbulnak... Talán így... Nem fontosabbak, de fontosak.... Ha meg kenyértörésre akarja vinni a dolgot, akkor nem tudom. Kicsit (nagyon) idegenül hat rám a "hát ki az úr a házban?" szöveg... Nem is értem, mert együtt vagyunk, együtt formáljuk a dolgokat. Úr? Diktálni? Huhh... 

2018.03.11. 6:52

Lehet, hogy megint igazad van abban, hogy az embert bizony gyakran a "stressz-hatás" tartja fitten.
Elég régen hallottam róla, de azt hiszem, Selye János professzornak van egy könyve erről "Életünk és a stressz" címmel. Sajnos, én nem olvastam, de úgy tudom, valami hasonló dolgokról ír benne:
Részlet a "fülszövegből":
"Kanadában élő hazánkfiának, a montreali egyetem világhírű professzorának felfedezése a stress az utóbbi idők biológiai kutatásának egyik legjelentősebb vívmánya. Mi a stress? Az a hormonális eredetű élettani képesség, mely a létért folyó küzdelemben a szervezet folyamatos alkalmazkodását, a külső és belső ártalmak elleni védekezését biztosítja. A sress a vészreakció, az ellenállás és ( túlságosan erős ártalom esetén) a kimerülés három fokozatban nyilvánul meg; biológiai alapját a mellékvese hormontermelése szolgáltatja. A lelki élet működésének, a betegségek kialakulásának és gyógyításának újszerű szemléletét, s ennek kapcsán az egészséges életmód hasznos bölcseletét építette fel Selye professzor a stress-elméletre." (Akadémiai Kiadó, Ötödik kiadás, 1969.)

Lehet benne valami, mert mikor közel tíz évig egyedül éltem a férjem halála után, könnyen lehet, hogy az a 3 kismacska felnevelése és a velük való bajolás tartott életben, akiket így-úgy sikerült megnyerni magamnak. Sajnos már csak egy él közülük, mégis gondot okoz!:(((
Az embernek nem jó egyedül, mert mint tudjuk, TÁRSAS LÉNY, még ha a társ nem is egy másik (vagy több) ember, de bizony, hogy én igenis beszélgettem mindig is a macskáimmal. És bizony, hogy ETTŐL (gondolom én!) ők is értelmesebbek - mondhatnám azt is: inteligensebbek! -  lettek, mint az elvadult kóbor állatok.

DE!
És itt jön a de!
Ha az embernek (- A NŐ is ember! :DDD Szinetár Miklós elszólása egy "Ki mit tud"-on!) párja akad, jó, ha azonosan viszonyulnak a hobbiból tartott állatokhoz, különben se vége, se hossza a konfliktusoknak, és ez - sajnos! - még szakításhoz is vezethet:
- Neked fontosabb a macskád, mint ééééén???!!!:(((

Erre St. Exupery: A kis herceg-ével szoktam válaszolni, amit a róka mondott:
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

De ha a párunk nem fogadja ezt el kielégítő válaszként, sőt! A szelídítést önmagára is vonatkoztatja, némileg helyesen is, nos, akkor mi a teendő?!:(((
Melyik ujjamat harapjam?
Mondjam azt, amit gondolok közben?
"Amikor egyedül maradtam, ŐK akkor is itt voltak velem, és TE?... Te akkor hol voltál?!
Az akkori pároddal, ugye? Azaz nem voltál egyedül! :((("

Hívjam a kígyót, és az majd megoldja a paradox helyzetet?!:((
Képtalálat a következőre: „kis herceg”

http://www.polarhome.com/kis_herceg/images/26a.jpg

https://www.youtube.com/watch?v=vS12vZhiQ5s
Koncz Zsuzsa - Kis herceg

Szóval kedves barátom, nem könnyű dolgok ezek, nagyon nem!
Különösen, ha az egyik fél túlérzékeny, a másik meg uralkodó típus... Ami ugyebár nem derül ki még az ismeretség elején.
És miért mindig, minden ügyben a NŐ engedjen?!:(((
Mert ő a "befogadó fél"? - Biológiailag mindenképpen, ez TÉNY!
Ráadásul bonyodalom, hogy ha a nő van birtokon belül... De EZT a témát kerüli, mint az égő zsarátnokot, mert megbántani semmiképpen nem akarja a párját, elveszíteni meg pláne nem...

Nos, ilyen helyzetben MI a teendő?! Milyen viselkedés a helyes?

Erre megnyugtató választ adni lehetetlen, így gondolom, megmarad "költői kérdésnek"...
/Egy újabb könyvcím: A hölgy, vagy a tigris? - Logikai feladatok/

Ezt írod még:
"De hirtelen belekerülni, valami számomra idegen világba... Hát az nem nekem való. A földrészek meg vádorolnak, de hogy lesz e újra egy Pangea, azt nem tudom. Remélem nem, mert annak nem volt valami kellemes klímája.."

Biztos nem lenne jó dolog, bár már nekem EZ A VILÁG is idegen világ, azonban én mégis olyan KÍVÁNCSI vagyok, milyen lesz a jövője a homo sapiensnek? Egyáltalán: LESZ jövője?!... (Második költői kérdés...)

A következő könnyebb: Honnan tudod Te, milyen volt a Pangea éghajlata?
Én azt hiszem, bármit írtak róla, minden CSAK feltételezés...
Akár csak az ősember zenéje! ;o)
 

2018.03.08. 9:04

Pontosan így van... Gerald Durell írja egyik könyvében (meg nem esküszöm rá, de talán a "Halak jelleme"), hogy az egyik lány ismerőse egy hosszú szőrű pincsit vitt ajándékba egy néninek, aki egyedül élt és röviddel azelőtt elvesztette a kutyusát... Nos erről mondta a lány, hogy igen, ez szőrt fog hagyni mindenütt, be fog pisilni, és megharapja a vendégeket és ez az, ami a néninek hiányzik, hogy legyen, aki miatt mérgelődhet, akivel fogalakozhat... Mondjuk én képtelen vagyok úgy leírni, mint Durell, de ez a lényeg. Persze, akinek társa van, az más... Gyökeresen más. 

Ami a hosszú életet illeti, az meg nem akarás kérdése. Vagy úgy lesz, vagy nem... És azt kell mondjam, akadnak örömök az életben, még akkor is, ha nem úgy gondolja az ember... Persze nem túl sok, sőt, egyre kevesebb, de akad. Akár az, hogy szépen esik a hó, vagy az, hogy nyílnak már a virágok..

Ami meg a végét illeti, hát nem tudom. Úgy végigélni, hogy lássam a változásokat és hozzájuk szokjak (úgy, ahogy), az rendben van. De hirtelen belekerülni, valami számomra idegen világba... Hát az nem nekem való. A földrészek meg vádorolnak, de hogy lesz e újra egy Pangea, azt nem tudom. Remélem nem, mert annak nem volt valami kellemes klímája..

2018.03.07. 23:11

Abban igazad van, hogy aki megszokta maga körül egy élőlény (mégha macska is az!) szöszmötölését, elveszettnek érezheti magát egyedül... Ugyanakkor mindenkinek áll a zászló, és a macska nem kutya, nem fog a síromra fekülni, az biztos (különben is márvány, és kicsi úrnasír, oda nem való macska... Legfeljebb egy vadgalamb üldögélhetne a szomszédos fenyőfán a sír közelében... 
Bár az apám oldalán hosszú élet vár, de nem vágyom érte, meg kell, hogy mondjam...
A mai világ már nem nekem való, inkább olyan vagyok én itt a XXI. században már, mint Deni De Vito, a reneszánsz ember...
A technika meg én... Ájjjájjjj!

Ami igazán érdekelne, az sajnos lehetetlen:
100 év múlva felébredni fiatalon, és szétnézni, mire ment a homo sapiens a Földgolyóbissal???!!!

Vagy még később, hátha újra PANGEA lesz a térképen.
Képtalálat a következőre: „pangea”

http://pctrs.network.hu/clubpicture/3/9/6/_/pangea_5_396858_62234.gif
És akkor Rimszkij Korszakov Dongójaként berepülni az egészet! :)))

Kapcsolódó kép
https://elovilag.turaoldal.hu/allatok/faj_allat_kepek/mezei_poszmeh_2.jpg

2018.03.07. 8:39

Kac, kac... Édesanyám is így volt, míg egy szép reggelen (akkor volt nyolcvan éves) az ölébe nem tettünk egy kiskutyát (cuki pofa volt, de ma is gyönyörűséges) azzal, hogy itt van, Morzsi a neve... Nos azóta boldogan élnek együtt már hetedik éve, csak éppen nem Morzsi, hanem Pocak a neve, mert másnapra (a kezdeti, "'vigyétek, mert ha meghalok, ki fogja gondját viselni" szólamok után már) át lett nevezve. Bezony, ez így van...

2018.03.06. 19:05

Hát hszen ez az!
Én is végigcsináltam már jó párszor, hisz mindig volt 2-3 macskánk (sőt egy kutyánk is volt 18 éven át, fekete vizsla keverék, szeény láncon élte le az életét, de erről már írtam....), nőstény macsek mindig volt a kiscicák miatt, nálunk "tanulmányozták" a lányom barátnői, mi vár majdan rájuk is, ha gyereket fognak szülni!:)))
És ugyan mondhatom, mindegyik macsek MÁS tulajdonságokkal rendelkezett, egyéni heppekkel...
Na és azon okból sem akarok több macskát, mert már a 75. életévemet töltöm, egy macska elélhet 15 évig is, főleg, ha ivartalanítva van, és hát ugyan kinek kell egy felnőtt állat, ha én már nem leszek?!

A fenébe ezzel a laptop klavijával!
Ez már a 3. gép ( az új /8.1/ operációs rendszer miatt kellett lecserélni, a másik XP-s volt még), és ez meg állandóan kihagyja a beütött betűket... Igaz, eléggé csépelem szegényt, mert zongorista vagyok, de hát a többi miért bírta jobban!? Azok ritkán hagytak ki betűket, ez meg sokszor! Nem én hülyültem meg, nahát!:(((

Ezt a cukiságot most leltem:
Képtalálat a következőre: „kutya cukiság”
http://index.hu/cikkepek/0903/bulvar/kutya.jpg
Ezt nem adom! Ez disznósajt (szagú!)! :DDD

2018.03.06. 11:55

A képek felirata telitalálat, azonban soha ne mond, hogy soha... Ha ez a cica majd jó sokára elköltözik a boldog macska vadászmezőkre, akkor majd lesz egy új, amelyik más lesz, de pont úgy a szívedhez fog nőni... Én már csak tudom, végigcsináltam már pár hasonló esetet... 

2018.03.05. 13:12

Hát igen, ez az!
A kutyát mondják (persze csak az irigy kutyatulajdonosok!) okos állatnak, a macskát meg butának, pedig ez nem igaz!
A macska igen okos, és majdnem olyan ravasz is, mint a róka.
Az én nőstényemre biztos ezért haragszik a párom, mert pici morzsa kora óta mindig igyekszik túljárni az eszünkön, és persze ez engem inkább mulattat, sőt, büszkeséggel tölt el, de a páromat szörnyen bosszantja! 
Ami meg engem bánt, az az, hogy azt hiszi, ha ez elpusztul, majd hoz egy másik macskát, és a szája íze szerint Ő megneveli majd!
Hát ebből nem lesz SEMMI!!!
Már mondtam neki sokszor, nekem NEM KELL TÖBB MACSKA!
Mert ez a kis gazember cirmos ragaszkodik hozzám, s lehet, hogy érzi, ő meg bizony uralkodni szeretne rajta, ezért froclizza: mindig az ő cuccaira fekszik, nadrág, pulóver nincs sehol biztonságban, ha a macsek bent van. Így sokszor a BÉKESSÉG miatt inkább kirakom az udvarra, de sajnálom, mert még mindig hideg van!:((
Féltem, hogy megfázik, és elpusztul, mint a kandúr, akit a jelölés, meg a szobatisztaság hiánya miatt kint kellett tartanom.

Csak nehogy eszébe jusson kutyát hozni ide, mert felnőtt macska azt nem bírná ki, meg én sem szeretem a kutyát, nem is értek hozzá, soha nem volt nekünk lakáskutyánk, azt én tényleg büdinek tartom:
Egyszer kaptunk egy használt, de jó porszívót, hát meg kellett szabadulnom tőle, mert kutyaszagot fújt magából, ugyanis kutyás emberé volt előzőleg. Hiába vettem bele azt a porszívó illatrudat, a kutyaszag nem ment ki, hanem keverékszag lett, ami még elviselhetetlenebb volt.

Igen, a macska tudja, mikor és hol van biztonságban, ezért szereti az eldugott helyeket, és a magaslatokat, oda kutya nem tud felmenni, meg az ablaküvegen sem éri őt el. 
Képtalálat a következőre: „kutya és macska az ablakban”

2018.03.05. 8:48

Nos, hát valóban. A macskák nem szolgalelkűek és hajlamosak akár elhagyni is azt a helyet, ahol nem jól bánnak velük (bár ez a "jól bánás" számunkar anem mindig tiszta), de éppen ezért lehet értékelni a hizelgésüket és játékosságukat. Hogy nem tudnak akaratból bosszantani valakit? Már hogyne tudnának. Speciel anyósomék macskája (a szürke göthös), pédául egészen pofátlanul tudja bosszantani a szomszéd kutyusát. Amelyik különben egy csupaideg, de aranyos és jókedvű, haverkodós kutyus, csak hát az elérhetetlen macsek, az halálra bosszantja. Márpedig ugye elérhetetlen, mert ott a kerítés. És a macs bizony jól tudja ezt, és ott pöffeszkedik az orra előtt és a kutyus, majd kibújik a bőréből és ugyat, és ugat, és ugat... Míg a gazdája meg nem unja és elzavarja onnét.... Hát mi ez, ha nem akaratlagos bosszantás?

2018.03.04. 0:42

Hát mit ne mondjak!?
Régebben olvastam én ezt már, azt hiszem, képregény is volt róla a Fülesben...
Számomra eléggé elkeserítő, hogy a férfiak jelentős része macskagyűlölő (mi az, hogy válasszak, vagy ő, vagy én?!... Csak azért, mert a macska NEM SZOLGALELKŰ, hanem igenis önálló akarattal rendelkező induviduum!!!???...
Kegyetlen hozzáállás ez nemcsak a macskával, hanem a párkapcsolat azon tagjával szemben is, aki szereti ezt a kedves, ugyanakkor az önállóságát őrizni akaró élőlényt, aki szerintem igenis intelligens társa tud lenni az embernek! /Ezt különösen az egyedül töltött közel tíz év alatt tapasztaltam meg igazán!/ Aki EZT nem látja, VAK! ), és biztos vagyok benne, hogy a macskák tudják azt is, ki szereti őket, és ki nem!

Édesanyám mesélte, egyik helyen, mikor bement és leült, a macska odament hozzá, és az ölébe telepedett. A háziak csak néztek, mondván, ez a macska NEM szereti az idegeneket, mindig elbújik előlük!
Hát igen... A macska nagyon okos állat, csak érteni kell a nyelvén.

Az viszont igaz, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem lehet bizonyos "mániáiról" leszoktatni (kandúroknál a jelölgetés, nőstényeknél a sötét helyekre bújkálás...). Ez bosszantó lehet annak, aki nem kedveli őket, főleg, ha a macska szinte mindig az illető ember helyére vet szemet, de ahogy írtad, erre a kutya is képes! :DDD
Vajon MIÉRT csinálják ezt? Nem hiszem, hogy gonoszságból, vagy bosszúból, mert szerintem ilyen tulajdonságaik nekik nincsenek, az ember az, aki direkt bosszúból gonoszkodik valakivel!

Képtalálat a következőre: „kutya macska”
https://zug.hu/galeria/kepek/img_2009_Igazi-kutya-macska-baratsag.jpg

Felhasználási feltételek és adatvédelmi nyilatkozat | Moderálási alapelvek | Médiaajánlat | Impresszum