Macska topik

Macska topik

2010.10.24. 13:28

Közkívánatra:)

2020.03.26. 10:03

Hát az első esetben, ráz a padlás, szerencsétek is volt, de meg valószínűleg csak kevés áram folydogált és alacsony feszültségen (mert leosztódott, mire kijutott a felületre), de ha tovább folytattátok volna, valóban tragikus következménye lehetett volna. 

A második esetben viszont csoda, hogy nem történt komoly bajotok, és édesanyád valóban a legjobbat tette, amit tehetett. Mondjuk én nem ismertem olyan konnektort, ahova a gyerek bedughatta volna az ujját, hacsak nem pólyás. De dugdostak oda sok mindent a gyerkőcék, ceruzát, kötőtűt és társait... De most már az őúj konnektorokba azt se, mert védettek, igaz, a rendes villásdugót se könnyű beléjük dugni, mert erő kell hozzá, de ennyit megér... Persze a legtöbbet az ér, ha megtanítjuk a gyereket arra, hogyan szabad használni az elektromosságot.

2020.03.25. 20:09

Bevallom, én is csak pillogtam a guglin lévő "bergmann" csőnek nevezett akármikre, mert igaz, még kicsi voltam, de az biztos, hogy a műanyag akkor még ilyen formában nem igazán volt használatban. Igen, fém cső volt... Nagyréven a ház, amiben laktunk, meg Kunszentmártonban is a vályog házakban olyan állagú csövek voltak, amiket leírtál. És a dobozok is fémből voltak, ezért rázhatott a padlás, mikor felmentünk egy vödör vízzel, hogy felmázoljuk a poros földet. 
Megfogtuk egymás kezét a hugival, mert féltünk az egerektől, amik bőviben voltak a padláson, és egyszer csak valami végigfutott rajtunk... Hát a villany rázott meg! Csak mi nem tudtuk, mi a fene az?!
Leszaladtunk, hogy ráz a padlás. Hát persze... Fém, meg víz... Egyéb se kellett!:(((
Csoda, hogy megúsztuk élve...
A Tesla könyvet olvasva most már különösen nem értem, hogy a fene tudja, mi védett meg bennünket a sérüléstől?!... Csodával volt határos, az biztos.
Mondom, az utódaink igencsak el lesznek hűlve a XX. sz. embereinek merészségén!:(((
Rángattuk az oroszlán bajszát nagy naívan! És FELNŐTT parancsára:
- Mars a padlásra mázolni! ... Ha-ha-ha!:(((
 A fekete szurok, vagy kátrány is sokat volt használatban akkoriban szigetelésre víz ellen. 50-es évek.

Mesélték, hogy mikor pici voltam (40-es évek!), a konnektorok is olyan tág lyukúak voltak, hogy simán bele tudtam dugni az ujjam.
Képtalálatok a következőre: régi 40-es évekbeli konnektorok

Bele is dugtam! Keresztanyám tartott a karján, és nem tudott elmenni onnan, mert lemerevedett! Édesanyám látta meg, hogy baj van, megfogott az áram bennünket, s a lélekjelenléte azt sugalta: lökjön el a konnektortól, és azonnal nekiszaladt keresztanyámnak, mire az elesett velem együtt. Így bár megütöttük magunkat, de túléltük.
Szóval a "ménkűvel" nem lehet játszadozni!

Az alföldi pusztákon sok ballangó volt, ördögszekérnek is ismertük, de a hivatalos IRINGÓ nevét nem tudtuk.
Óvakodtunk tőle, mert piszkosul szúrt, főleg szárazon. Mi meg mezítláb jártunk, ugyebár...


2020.03.25. 12:10

Ezek egyike se az "igazi" Bergmann cső. Az valamikor fém külsejű volt, a belseje pedig kátránypapír szerű anyaggal kibélelve. És igen, igazad van, volt olyan vezeték, ami ilyen szurkos szövetbe volt burkolva. De az valóban jó régi, már a hatvanas években se volt használatban (ámbár... mintha láttam volna valahol valamilyen falban ilyesmit, egy olyan házban, amit a hatvanas évek elején építettek).

A tűzzel szerencsétek volt, mert ha tovább terjed a falban... Hát az igen kellemetlen lett volna, főleg, ha a padlás fagerendás. 

Amúgy sohasem hallottam, hogy együtt vezetnének ennyiféle kábelt, mert zavarhatják egymást. Lehet, nálatok nem, de amúgy mindig külön vezetik. Meglepő. 

Ilyen ördögszekeret élőben még sohasem láttam, csak filmen. A mi tájékunkon nem nő meg...

2020.03.24. 23:39

Igen, nekünk is az van még, ráismertem a színéről, emlékszem, mikor hozták. Kétféle méretben volt, azt hiszem.
Fél és egész colos?
A gugliban ezt találtam róla:
Képtalálatok a következőre: bergmann cső
Az alap szerelésben leginkább elterjedt szerelési mód, a "Bermann" cső. A cső polietilénből (PE) készül, halogénmentes, narancssárga színű, simafalú, nagy mechanikai szilárdságú.

Régebben is csövekben vezették a drótokat, de azok a csövek mintha más anyagból lettek volna, és oldalt végig forrasztottan. A drótok meg mintha valamilyen szövetszerűségből lettek volna, olyan fekete ragacsos bitumenféle vízhatlan anyaggal átitatva.. De lehet, hogy rosszul emlékszem, mert még kicsi voltam, olyan 5-6 éves, mikor olyat láttam.
A mostani házunkban a dobozok fönt sorban a falban fehér műanyagból vannak, műanyag fedelekkel.

Egyszer régen (talán 1985 körül) volt is ciriburi, mert a bojlerban, mikor tönkrement a vízkőtől az 1 kw-os fűtőszál, és helyette 2 kw-ost tett a férjem, mert csak azt kapott, de kiderült, azt nem bírta a vezeték, és az összeillesztésnél kigyulladt a dobozban. De szerencsénk volt, mert a dobozt eltakarandó, én fölé akasztottam egy népi festésű dísztányért. A láng elégette a doboztetőt, és a tányért felfüggesztő madzagot, mire a tányér beleesett a mosogatóba nagy csörömpöléssel, amire felébredtünk. Kirohantunk, hát a láng már éppen a falat kezdte nyaldosni, mert fekete lett a fehér diszperzit festék. A kamrában volt egy vödörben homok, és azzal akarta a férjem eloltani a tüzet, de sikerült elfújni. (A homok az esetleges ónoseső miatt volt a kamrában tartva a lépcső számára...)

Egyébként említettem, hogy előrelátásból építkezéskor mi is beköttettük a 3 fázist, és egy vastagabb átmérőjű bergmann csövet vezettünk le a padlásról, hogy ha majd lesz tv-nk, abban vezetjük le az antennától a tv-hez a drótot. Aztán jól jött, hogy vastag cső volt, mert belefért a telefonzsinór is, sőt, a kábel tv és az internet vezetéke is.
A pianinó mögött (azon van a vonalas telefon is, meg egy rádiós CD-s magnó) a hosszabbító miatt annyi "tyúkbél" tekereg, hogy ihaj! Ott csak festetés alkalmával lehet takarítani!:DDD

Ezt a márciusi hóban mosdást nem ismertem, úgy látszik, én ezért nem vagyok egy világszépe! ;o)
A tavaszi szép napsütést én is szeretem, de a szelet utálom, főleg, ha viharosan fúj.
Ilyenkor Alföldön a "ballangókat" (más néven mezei iringó, olyan tüskés...) csak úgy görgette az utakon, vagy a réteken!
Képtalálatok a következőre: ballangó
Ballangó

Képtalálatok a következőre: ballangó
Zölden mezei iringóként ismerjük. 

A mezei iringó száraz gyepekben, legelőkön, homok- és löszpusztákon nő, száraz, laza, meleg, meszes talajokon.

A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart. Ősszel az egész növény leszakad a tövéről, és a széltől hajtva mint „ördögszekér” terjed tova. Ironikus értelmű német nevét („férfihűség”) is ide-oda sodródó-guruló terméses hajtásegyüttesei sugallták. „Futóbogáncsnak” is nevezik. A száraz termőhelyekhez való alkalmazkodásra vallanak gyökerei, amelyek két méter mélyre lehatolnak, valamint a bőrnemű levelek.

Népies neve: ballangó.

Szaponintartalma miatt gyógynövényként használják."
Képtalálatok a következőre: kézzel festett tányérok
Ilyesmi volt a tányér, de sajnos, eltört...

De van még a konyhafalakon vagy 12 hasonló.
Meg egy kis fa köcsögtartó köcsögökkel.

2020.03.23. 10:36

Valamikor a bergmann cső volt a korszerű, mert a falazás után be lehetett fűzni a vezetéket. A váltóáram pedig simán szénné éget, ha elég nagy a feszültség és elég magas a rajtad átfolyó áram. Van egy csomó film a neten, ami ilyeneket mutat és kapok évente legalább egy-vagy két levelet az egyik cégtől, amiben közlik a világszerte előforduló eseteket. Főleg India, meg Bangladesh ahol ilyemik történnek. 

A hó meg a fagy bejött reggelre. De úgy látom a virágok valahogy kibírták. Csak soká ne tartson, mert ugye akkor szép a lány, ha márciusi hóban mosdik, de szépség ide, szépség oda (no meg amúgy sem vagyok leány) én a kellemes meleg tavaszi napsütést jobban szeretem ilyenkor.

2020.03.22. 19:29

Szerencsétek volt tényleg... Azt már nem tudom, hogy nekünk milyen csövek vannak a mostani (igaz, már ez is 50 éves!) saját házunkban, de a bergman cső, mint név, számomra nagyon ismert, mert az előző házakban azok voltak, meg olyan fém dobozok... 
Egyszer Kunszentmártonban nagyon megijedtünk a hugival, mert "rázott" a padlás, mikor fent voltunk kimázolni a padlás földjét (anyám nem szerette, ha porzott, mert ott szárítottuk télen a ruhákat), és kiderült, hogy egy egér bemászott a villanydobozba, s ráharapott a vezetékre, a bátyánk találta meg, ott volt a dobozban megdögölve, mert mi rémülten lerohantunk, hogy ráz a padlás, amit a bátyánk kizártnak tartott, de nekünk volt igazunk! Egy kis vacak egér rövidzárlatot okozott, még jó, hogy nappal volt, talán ezért nem tudtuk, hogy a villanyórában is levágódott a biztosíték, illetve asszem, automata még nem volt, hanem olyan becsavarós volt, és azon kellett drótot cserélni... Bár mintha úgy emlékeznék, ez a "megpatkolás" veszélyes dolognak számított, de nem volt pót biztosíték otthon.
Sokszor így felnőtt fejjel elgondolom, hogy mondjuk, úgy 100 év múlva el fognak szörnyűködni az utódaink, milyen merészek voltak a XX. századi emberek, hogy így "játszadoztak" a ménkűvel!!!:(((
Nemrég olvastam Edisonról és Tesláról, abban van egy leírás, hogy égett sok ember szeme láttára szénné egy villanykaróra felmászó szerelő a váltóáramtól!!!:(((
Én is előrelátó voltam, mikor épült 69-ben a házunk, és a villanytűzhely be volt tervezve, így beköttettük a 3 fázist, ezért simán megkaptuk az engedélyt 5 év múlva a hőtárolós kályhákra is.
Most is jól jön a meleg, bekapcsoltuk a ventillátort, mert kint csak +1 fok van már, és még csak fél8 van. Hajnalra reccsenni fog a fagy, az biztos!:(((
A sok kinyílt jáccint üvegből fog lenni reggel!:(((
Kár lenne, ha elfagynának, mert mind kinyílt, és olyan szépek a járdák mellett sorban:



2020.03.20. 12:36

Hát már miért ne tudnám. Nagyapámék falujában se volt sokáig. De hogy nékik kellett e fizetni érte, hogy bevezessék, azt nem tudom, mert azért még gyerek voltam és nem érdekelt ez a téma. Maga a villanyvilágítás se, mert az a 25-ös égő alig adott több fényt, mint a petróleumlámpa. 

Otthon nekünk nem került pénzbe, pedig alig volt ház a környéken, de a szerencse úgy hozta, hogy az utcánkon hosszában vezették a villanyt a másfél kilométerre lévő állami vadászházig. Mert ugye ott kellett, mert egyrészt ott volt a vadászati központ és oda jártak mindenféle nagyon nagy emberek vadászni. Így azután a házn előtt is volt egy oszlop, és igazán semmibe se került onnan bevezetni a házba. Így lett villanyunk is... (igaz, a vezetékek helye már be volt vésve a falakba (bergman cső), mert a szüleim előrelátó emberek voltak.

2020.03.19. 22:13

Pedig így volt!
Bezzeg a szülei nem voltak ilyen szerencsések!
Egyik nyáron elmentek motorral a Szegedi Szabadtéri játékokra, és mikor jöttek haza, baj nélkül megjárták az utat, erre pont az utcájuk végén mentek neki egy villanykarónak, és mindketten kórházba kerültek, a motort meg le kellett selejtezni.
Igaz, nem voltak szokva a villanykarókhoz. Talán nem tudod, hogy sok faluban még nem volt villany, így villanykaró sem... Ahol meg éppen bevezették a villanyt, szokatlan volt a villanykaró léte... Az éjszakai sötétben keresztapám nem látta meg időben a villanykarót, és így jártak!:(((
Ráadásul azzal a feltétellel vezették be az utcájukba a villanyt, ha megfizetik a lakók a bevezetés árát!
Ez eléggé húzós volt, mert szöllős külterülete volt egy Tiszaparti városnak, ahol laktak, és 2 hold szőlő, egy ház, 2 hold szőlő, egy ház... Ilyen volt az utca végig...
Képtalálatok a következőre: tiszaföldvár-homok szőlők
Ilyesmi volt az a vidék is.

2020.03.19. 11:22

De hogy neki se lett baja, meg a motornak se, miközben kidőlt egy villanyoszlop... Hát nyugodjék békében, de irtó nagy mázlista lehetett... Én csak egyszer mentem bicajjal egy villanykarónak, az ugyan meg se rezdült, de a térdemről igen csúnyán lekapta a bőrt...

2020.03.18. 20:52

Az unokabátyám tényleg kidöntötte a villanykarót is, meg az akácfát is a motorjával... Nem szándékosan, de így alakult.
Hát eléggé hírhedt fenegyerek volt ama kis faluban, az biztos!...
Ráadásul a nagygazda fiát a falubeli lányok is ugyancsak elkényeztették, pedig nem is volt jó képű, nyugodjék békében, mert már rég elhunyt, 50 évesen szívgörcsben. Az öccse még él, ő csinos fiú volt, s két szép családos lánya van. Sajnos nem tartjuk a kapcsolatot, pedig gyerekorunkban nagyon kedveltük egymást. Ő nem csúfolta a későbbi fizikus bátyámat "hóvíz-észnek", mint a többiek. Igaz, a suliban meg kutyus volt, mert mindig nevetett, mint a fakutya. Na és lombik a kísérletei miatt.

Hát a ti poszméheitek valószínűleg olyan különlegesek voltak... Ma is láttam egyet estefelé kibújni a földből, biztos földi poszméh volt. Eszembe is jutott mindjárt, amit olvastam az alfajaikról.
Ilyesmi volt:
Képtalálatok a következőre: födi poszméh
Földi poszméh a fűben botorkál - elég nehéz terep ez neki...

Igen, egyszerre lépett több tüskébe is, mert bezzeg ahhoz volt a nagy fiúnak esze, sűrűn rakja, hogy biztosan belelépjen a kisebbik gyerek!:(((
Egyébként a jámbor Sajó kutya is a rossz fiú miatt harapott engem meg. Ugyanis a hátán ültem, mert azt is megengedte, jó széles háta volt... A srác meg ráijesztett, és belekapott a karomba, csúnya sebet ejtve rajta...
Felkötöztek a biciklire, úgy nyargalt velem keresztapám be a nagyközségbe az orvoshoz (akkor még nem volt motorjuk), mert otthon csak pálinkával lefertőtlenítették, és bekötötték, mert nagyon vérzett, de összeölteni senki nem merte...

Hát igen... Ezek a gyerekkori balesetek .. Nekem három is van, mind más okozta. Az arcomon lévőt tekinthetem "különös ismertetőjel"-nek is... Bár sokan nem is látják, mert a szám alatt van a hajlatban.

Ez a nyolcadikos tablóképem. Mellettem édesanyám 30 éves korában.

2020.03.18. 11:09

Na, na... Villanykarót kihúzatni? És mit csinált a rajta lévő vezetékkel? Ne már... Ettől függetlenül eléggé hmm... érdekes ember lehetett akkoriban. 

Azt én nem tudom megmondani, a mieink miért nem szúrtak, csak a tényt ismerem. Nem szúrtak, az istennek se. Ez van, magyarázat nincs... :0))

 Éppen így arra sincs magyarázat, hogy az öcséd miért mászott bele több tüskébe is. Ámbár lehet, hogy azt gondolta, véletlen (hisz az megesik, hogy tüske van a földön) és csak a sokadik után jött rá, hogy baj van, vagy és ez is hihető, egyszerre lépett beléjük, ha jó sűrűn voltak rakva.

2020.03.17. 18:21

Volt annak esze, csak a hülyeségre! :(((
Ő volt az, aki a gyönyörű piros Pannónia motorkerékpárjával - mert ment vele, mint az állat!!! - kihúzatott egy akácfát, mikor nekiment, meg néhány villanykarót is, akkor még nem volt betonból támasztékuk. Mondta is az öccse, haggyon már neki is egy pár villanykarót!
A Hármas-Körös hídján meg eltanyált a motorjával a tehénfekálián, mert pont a csorda után ment fel a hídra! :DDD
Jól ki is röhögte, aki látta, hogy nézett ki utána! Nálunk mosakodott meg, mert hozzánk jött "megfitogtatni" (ahogy mifelénk mondták a dicsekvést) a szép motorját. 
És érdekes, soha se esett baja, nemcsak neki, de a motorjának se....
Hiába, úgy tűnik, érvényes a mondás: "Isten vigyáz a bolondjaira!" ;o)

Poszméh:

Érdekes, én is nagyon féltem tőlük, pedig mondták, hogy nem szúrnak ezek a tarka szőrmókok:
Képtalálatok a következőre: poszméh csípés

Viszont a "Gyakorikérdések.hu" weboldalon elég vegyes a beírók véleményezései:
https://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__rovarok-izeltlabuak__4411157-tenyleg-nem-csip-a-poszmeh-dongo

"a mamám azt mondja hogy nem csípnek soha.
Én még egy gyereket/embert sem ismerek akit megcsípet volna.
Igazából szerintem jobb elkerülni mert ÓRIÁSIAK :)
de egypk jobb dolguk is van,ha nem bántod akkor békén hagy"

"Valóban ritkán szúrnak, de akkor nagyot. Ha nem fogdosod, bántod kifejezetten, nem fog ő sem bántani, nem olyan, mit a ház méh."

"Én szabad kézzel vittem már ki többet is a házból, de volt, hogy motoros találkozón beleesett egy darázs a borba, és az ujjammal szedtem ki. Persze nem megfogtam, hanem hagytam, hogy belekapaszkodjon. De a darázs az más tészta. A dongó szelíd, jámbor, megérti, ha kiküldöm, mikor beszáll az ablakon. A lódarázs kitartóbb, visszajön többször. Ha meg már kinézett magának egy helyet, mondjuk egy nyitott dobozt, akkor már a tulajdonának érzi, és harcol érte. De aztán fél óra zárt ablak után már az is odébb áll. De a lényeg, hogy egyik sem akar embert enni, és unalomból se csipkednek, vagyis nem keresnek meg, hogy belénk szúrjanak, mint a szúnyog. Vagy inni, vagy enni, vagy lakni akarnak, és azért támadnak, mert ezt féltik, vagy egyszerűen megijednek. Pl. egy sima méh megcsípte a sarkam, mikor papucsban túrtam be az árkot, és véletlenül rátapostam. Az előző írónak lehet rászállt a lábára, viszketett, megvakarta kézzel, vagy a másik lábát közelítette hozzá, vagy akármi, és védekezett."

Képtalálatok a következőre: poszméh csípés
Ez itt nem poszméh csípés...

******************************

Nos, szerinted, Dmolnár?
A TI poszméheitek miért nem szúrtak, hisz megtaposták őket, nem?!...

/Sajnos nem tudom állóvá tenni a betűket!:(((/

Hát igen... a lapáttal verés eléggé durva dolog volt szerintünk, gyerekek szerint is, de meg se mertünk nyikkanni, főleg, hogy a szegény tövissel talpon szúrt unokabátyánk úgy üvöltött, mint a fába szorult féreg! Elég sokára tudott a talpaira állni.
Nem is értem, hogy az első tövis szúrásnál miért nem próbált másfelé menni???...

Érdekes azért, hogy az ember gyerekében sok emlékezetes történet megmarad egy életen át, ha az nem szokványos dolog, mint pl. ez is volt...


2020.03.17. 10:56

Hát az unokabátyádnak se volt túl sok esze, mert az ilyen "tréfák" nagyon rosszul szoktak elsülni, gyakran mindkét fél számára. Mi, még gyerekkorunkban, poszméheket fogtunk, kiszedtük a szárnyaikat (tudom, értelmetlen és kegyetlen dolog volt) és leraktuk őket az ösvényre, hogyha majd jön valaki, mezítláb, persze, akkor jól beleszúrnak a talpába. De hát nem történt semmi, pedig jött is és mezitláb is volt, csak a mi poszméhecskéink nem szúrtak. A lapáttal verés az már más dolog, mert ott csont is törhet, márpedig, harag ide, harag oda, de ekkora sérülést az ember nem okoz. Én ugyan nem vertem meg egyik gyerekemet se, de ha már ütni kell (nem kell, de hát a szellemileg gyenge megteszi), akkor üssön úgy, hogy fájjon, de kárt (fizikai kárt) ne okozzon...

2020.03.16. 19:37

Hát persze hogy a hugi VAN bajban, méghozzá folyamatosan, mert ugyi ő nem úgy tanult főzni Édestől, hogy tej helyett víz?!
MINDENT át kellett variálnia, mikor a sógor feleségül vette, és ez nemcsak a múltban volt így, hanem most és mindörökké, ámen!
Mert emiatt nem hinném, hogy ha már eddig kibírta, gondolom, ezután se akarna elválni ilyen tejtelenes ügy miatt!

A mangalicában igazad van, és én úgy döntöttem, ha jobb, ha nem jobb, de pofátlanul nem annyival drágább, amennyivel esetleg jobb (ha jobb egyáltalán!), így aztán NEM KÖLL!!!:((( Én ettem eleget belőle régen, jó nekem az olcsóbb hús is, ha híg a leve, akkor is...
Homokban mezítáb:
Nem tudom, meséltem-e azt a gyerekkori rémtörténetet, ami a két unokabátyámmal történt?
Nos, ha igen, ha nem, most elmondom:

Annyira nem szerették egymást, ugyanis a nagyobb rossz tanuló volt, a kisebb meg kitűnő, és a nagy úgy állt bosszút a kicsin, hogy kirakta a hazafelé vezető homokos mezsgyét koronaakác tövissel hegyivel felfelé. 
Az a kis szerencsétlen meg mezítláb volt (mindenki úgy járt a homokban), és gyanútlanul arra jött haza... Az orvos egy órán keresztül szedte a talpából kifele a törött tüskéket!... A bátyját meg közben lapáttal verte az apja...
Hát igen, kész horror dolgok is megestek abban a családban, hiába volt keresztapám kántor!
Képtalálatok a következőre: koronaakác tövise
Ha valaki nem ismerné, ilyen a koronaakác tövise!:(((

2020.03.16. 10:14

Most nem azért, hogy bőszítselek, de elolvashatnád, mit írsz "A hugi van bajban, mert a sógor semmiféle tejkészítményt nem bír.". Azaz nem a háború előtti időkről van szó, vagy lefelejtetted a múlt időt... Úgyhogy kérlek, ne ragadjon el a hirtelen haragod, hanem nézd meg, ha már máshogy nem megy, hogy mire is válaszoltam én... 

A mahgalica lehet, hogy egészséges, lehet, hogy nem, mert ugye a "szakérők" azt szakértik, amit megfizetnek nekik. Ma a tojás rossz, holnap a vaj, holnapután a méz... Vagy éppen amire befizettek... Viszont a húsa jóval finomabb, mert jobban át van szőve zsírsejtekkel. Amitől eleve szaftosabb, mint a másik malac húsa. Viszont, ha tápon tartják, a mangalica húsa se lesz olyan jó. Mert ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell, a hagyományos takarmányozásra lenne szükség (no pláne makkoltatásra). 

Én a homokot szeretem, mármint a vízparti homokot, vagy a homokozóban lévő homokot. Persze mezitláb. Mert a ipőben, meg a szandálban nem. De mezítláb lépkedni a langyos és száraz homokban, nekem fejedelmi élvezet (főleg ha nincs benne csikk, vagy törött sörösüveg darab és társai). Mondjuk Bulgáriában kicsit sok is volt a jóból, mert ott már nem kellemesen meleg, hanem kimondottan forró volt. No meg ott én is leégtem, igaz, a napon... 

 

2020.03.13. 17:32

Kedves Dmolnár, Te el vagyol tájolódva!
Pedig eddig azt hittem, hogy ha nem is sokkal, de majdnem egykorúak vagyunk, viszont a sógorom ráadásul 41-es születésű, hol a francba lett volna az ő gyerekkorában laktóz mentes tej, mikor SEMMILYEN se volt falun!
Hát nem a múltkor írtam, hogy a falvak, nagyközségek "önellátónak" voltak kikiáltva a háború után, így nem lehetett kapni szinte semmit a boltokban, kiváltképpen tejet és tejtermékeket, de lisztet, kristály- és kockacukrot is ritkán. Sorba kellett állnunk mindenért. Citrom csak karácsony előtt volt kapható, de mindenki CSAK EGYET KAPOTT!!! Még jó, hogy mi hárman voltunk testvérek, így sikerült beszerezni a süteményhez és a szaloncukorhoz való citromot, mert ez utóbbit is Édes főzte a többivel együtt (kávét cikóriából, és kakaót szójaliszttel kevert porból) a bukszusból készített karácsonyfára...
Képtalálatok a következőre: kerti bukszus
Kerti bukszus, amely télen is zöld, ezért volt jó karácsonyfát helyettesíteni a hiánycikk fenyőfát.

Szerencsére a mi nagyközségünkben volt piac, és ott hetente háromszor lehetett a falvakból bejövő parasztasszonyoktól vásárolni tejet, tejfölt, vajat, sajtot, meg zöldséget, élő baromfit a vasárnapi rántott csirkéhez, stb. De ha mondjuk, laktózmentes tejet akartál volna kérni tőlük, alighanem söprűvel kergettek volna végig a piacon, mert azt hitték volna, csúfolódsz velük, vagy káromkodsz!:DDD
Laktóz meg a tehenes parasztgazda! ;o) Hujjujjj! :P

Szódát én is csak keveset tettem a palacsinta tésztába, olaj meg nem is létezett, csak zsír! Tehát abban sütöttük ki is, méghozzá mangalica disznózsírból, amit akkoriban naggggyon egészségtelennek tartottak, de NEM VOLT MÁS FAJTA!!!
Aztán majdnem hagyták kihalni a mangalica disznót, most meg a reneszánszát éli, és olyan drága belőle minden, hogy a kisnyugdíjas ember inkább nem abból vesz.
Képtalálatok a következőre: mangalica disznó

Megértelek, hogy nem szeretted a ragacsos lekváros kezet. Én meg nem bírom a lábujjaim között a homokot!
Pedig a szőlőt csak mesztéláb lehetett művelni a homokos talaj miatt. Várnában 20 év múlva majd megvesztem a homokos strandon emiatt!:((( Hiába vettem fel papucsot, a homok elöl bement, hátul kijött! :(((
Képtalálatok a következőre: várnai strand
Én még a napernyő alatt is leégtem!:(((
A lányom úgy húzta le pár nap múlva a hátamról a bőrt, mint a cellofánpapírt.

2020.03.13. 14:42

Tej nélküli palacsinta? Na ilyet se hallottam még. Miért nem használ valami tejpótlékot? Van az már annyi, hogy még sok is. No pláne meg én is láttam már laktózmentes tejet is... 

A szódavizes technikát én is ismerem, pezsgőbb lett a tészta. Nagymamám csinálta, de sohase tett bele sokat, csak éppen hogy...

Sajnos én nem szeretem kézzel enni a palacsintát (se). A család minden tagja azzal eszi, de én nehezen viselem a lekváros, ragadós kezemet. Amit viszont kézzel eszek, az a kolbász. mert azt tényleg nem lehet másként... :0)

2020.03.13. 0:27

Sok mindenbe a hozzávalókat én "csak úgy gondolomra" teszem a kajákba... Így pl. a palacsinta tésztát is úgy szoktam ízesíteni.
Csak a tojások száma az, ami a mennyiségek (hány darab legyen) miatt fontos.
Általában 3 M-es tojásból szoktam magunknak.
A cukorból meg "gondolomra" annyit, hogy ne legyen a liszt íze domináns.
Ezért vagyok bajban, ha receptet kérnek tőlem!:(((

Tej nélküli palacsint sosem csinálok, szerencsére senki sem tejallergiás. A hugi van bajban, mert a sógor semmiféle tejkészítményt nem bír. Így szódavízzel szokott palacsintát csinálni, ráadásul náluk minden szombat palacsintás!:))) Nekem a szódavizes nem elég "palacsintás".
Akkor Te a barack LEKVÁROSAT szereted, mert az kenhető (sűrűre van főzve), a dzsem az folyós. Én kézzel eszem a palacsintát, és hogy ki ne folyjon a nafta a végén, felfelé tartom a végét evés közben. "Elegánsan" enni a palacsintát (késsel, villával...) nem az igazi élmény! ;o)
Viszont a szilvalekváros kenyeret én is kemény lekvárral kenetten szeretem. Gyerekkoromban házi nagy karéj szilvalekváros kenyeret ettünk délutáni uzsonnára... AZ VOLT AZTÁN A FINOM!:)))

Emlékszem a régi vásárokra gyerekkoromban, mikor szilvalekváros lepényevő versenyek voltak, és a versenyzők hátrakötött kézzel ehették csak a lepényt, ami ugye folyton lengett, mert fel volt kötélre kötözve, megfogni tilos volt! És az nyert, aki leghamarabb megette a magáét.
A vásári népség meg azon röhögött, ahogy a végére a sudrik egymásra mutogattak, milyen fekete lett az arcuk a lekvártól.
Képtalálatok a következőre: lepénevő verseny
Lepényevő verseny Cecén

2020.03.12. 12:06

Hát ugye a cukornak a palacsinta tésztába elég kellemetlen hatása lehet, tudniillik leragadhat, ha túl sok kerül bele. De igaz, ami igaz, én is úgy szeretem, ha enyhén édes. Dobálni én sem tudom, próbálni ugyan próbáltam, de nem ment. A plafonra ugyan nem ragadt fel de megfordulni sem fordult, sőt volt amelyik fel se repült. Maradtam a késnél. Egyébként a család minden tagja szereti, és minden tagja késsel süti...

Igen, a boltiban kocsonyásító anyag van. Hogy mi, a fee jobban tudja. Ellenben veled én nem szeretem a folyós lekvárokat. Én úgy szeretem, ha kenhető, kivéve a szilvát, mert az legyen kemény, mint a beton... :0)

2020.03.06. 17:41

Nos, először is:
Akár hiszed, akár nem, én a palacsintát ÜRESEN szeretem a legjobban. Magáért a palacsinta ízért. Igaz, én mindig teszek a tésztájába egy kis cukrot, és csipet sót is, de van, aki cukrot egyáltalán nem tesz bele, csak sót. Na és természeresen kis olajat is, így csak az elsőnél kell beolajozni a palacsintasütőt, a többinél elég, ami a tésztában van. Én csak késsel tudom megfordítani, olyan dobálósdit nem tudok!:'(
Viszont!
Ezért (is) szeretem a "lusta asszony palacsintáját", amelynek a kikavart tésztája olyan, mint a már ismert palacsintáé, csak picit sűrűbb, és több olajat teszek a tésztájába, valamint olajjal kikent teflon tepsibe öntve egyben megsütöm. Emiatt "Lusta asszony" palacsintája, hisz nem kell vacakolni vele semmiféle palacsintasütéssel. A tepsiben viszont olyan érdekesen felfodrozódik, púposodik. 
Igaz, így eléggé vastag is a tészta, de késsel nagy kockákra vágom, és vagy üresen, vagy lekvárba mártogatva esszük.
A következő palacsinta etalon nálam a KRÉMES palacsinta, amelybe pont olyan sárga vanília főzött krém van töltve, mint a cukrászdai krémesbe szokás.
Nagggyon fincsa! Egy baja van: Igen laktató, s ezért csak keveset lehet belőle egyszerre megenni.
Egyszer anyám, mikor apánk 60 éves volt, sütött 60 db krémes palacsintát, és azt hitte, sose fogy el...
De estére már nem volt egy darab sem!
A gundelért én sem ugrom. A túrós se kedvenc, viszont a saját magam főzte folyós (dzsem állagú) baracklekvárral bekenteket imádom!
Én a bolti "kanál megáll benne" kocsonyásított lekvárokat nem kedvelem. A fene tudja, mi van bennük? Csak nem zselatin, azaz csontenyv?!:(((
Az igazi sárgabarack dzsem:
Képtalálatok a következőre: lekvárfőzés falun üstben

Palacsinta tortát Édes is csinált, de csak a már említett krémeset.
Nem cicózott annyiféle töltelékkel.
Viszont ettem a párom édesmamájánál ún. "csúsztatott palacsintát", az is finom volt. Az is tortaformájú, és rengeteg változata van.
Ha jól emlékszem, leírtam az egyiket (citromosat asszem) már régebben a gömbicica topicjába.