Macska topik

Macska topik

2010.10.24. 13:28

Közkívánatra:)

2018.10.19. 10:13

Nekem elég volt csak a címeket megnézni, hogy ki se nyissam őket.... 

2018.10.18. 19:27

Kicsit utánanéztem a neten a Vadhajtásoknak... El vagyok képedve!:(((
Én eddig CSAK Szentpéteri Csilla ilyen nevű lemezét ismertem.
https://www.youtube.com/watch?v=gW_iREF0Zc8
Szentpéteri Csilla- Vadhajtások - Vivaldi: Négy évszak - Nyár - Vihar
Kapcsolódó kép
Szentpéteri Csilla zomgoraművész

De amiket az imént találtam ez alatt a címszó alatt!!!!
Besenyő Pista bácsi szavaival élve:

"Nóóóórmális?!"
Képtalálat a következőre: „besenyő pista bácsi: nóóórmális,!”

Nem írom ide őket, miket találtam, mert NEM KÍVÁNOM REKLÁMOZNI! :(((


2018.10.18. 15:47

Szerintem is.... És, sajnos, mint a dudva...

2018.10.18. 0:07

Azt hiszem, egyre gondolunk! ;o)

2018.10.17. 15:57

Hát az van, de sajnos nem a művészetben, bár csak ott lenne...

2018.10.17. 15:03

Igen, az ilyesmiket nyesegetni kell, mi úgy nevezzük: "vadhajtások"... 
Bár ha jól körülnézünk, annyi itt a VADHAJTÁS, hogy szinte csak az van már!:(((

 

2018.10.15. 19:32

Na, ebben megegyezhetünk. Ami a technikai tudást illeti (pl- hogyan kell és lehet hangszerelni, hogy ne zagyvalék legyen, hanem zenemű) azt meg kell tanulni. De például a tanárod szerintem helytelenül járt el. Mert a művészeti tárgyaknál nagyon fontos az önálló, saját arculat kialakítása, még akkor is, ha időnként nem sok jó sűl ki belőle. Persze, nyesegetni, irányítani kell, de csak a kellő mértékig. Persze, hogy mi ez a kellő mérték, no valószínűleg ez a legnehezebb az oktató számára. 

2018.10.12. 23:56

Ma eléggé fáradt vagyok, de erre mégis reagálnom kell, mert elfelejtem a friss gondolatot.
Én is értem, hogy mi a problémád, de azt általában tanára válogatja, milyen feladatokkal "gyötri" a hallgatóit. A zeneoktatásban elég nagy a tanszabadság.
Természetes, hogy azért nem kell MINDEN zeneszerző stílusában műveket írni a zeneszerzéshallgatóknak.
Viszont!
Eszembe jutott egy régi emlék diák koromból, hogy mi csak zeneelmélet tanszakosok voltunk, amelyben fontos volt az ún. "összhangzattan" tantárgy. És bizony, hiába nem voltunk zeneszerzés tanszakosok, mégis emlékszem, volt olyan feladatunk, amelyben magyar népdalokat kellett megharmonizálni (zongora kísérettel ellátni).
Emlékszem, az enyém azért nem tetszett a tanárnak, mert túlságosan sok hangból álló akkordokat használtam.
Azt mondta, tanulmányozzam Bartók ilyen darabjait. Erre elővettem a Gyermekeknek sorozatából pl. a Csillagok, csillagok... kezdetű dal kottáját, és aszerint hatmonizáltam meg a választott népdalt. 
És mindjárt jó lett neki!
Hát látod, ez az!
A SAJÁT elképzelésem nem tetszett, de a Bartók utánzat igen...

Ez viszont azt adta nekem tanulságnak a későbbi tanítási munkámban, hogy ha nem is egészen volt helyénvaló a tanulóim egyéni előadása egy-egy zeneműnek, nem kényszerítettem rájuk az én elképzelésemet, ha az adott zenemű a stíluskorszak szerint megfelelt.
Meghagytam nekik a saját előadási szabadságukat.
Ne engem utánozzanak le, hogyan játszom nekik elő egy adott zenedarabot, hanem adják önmagukat az adott zenemű előadásában. Ez szerintem sokkal értékesebb, mint a szabályok szigorú betartatása. 

Képtalálat a következőre: „zongoraóra”


2018.10.12. 14:52

Isten bizony értem, amit írsz, de nem vagyok képes azonosulni vele. A technikát értem, azt meg kell tanulni, hacsak nem isteni zseni az illető, de a többit? Értse, ismerje, de ennyi.Szerintem. 

2018.10.12. 7:36

Érdekes kérdéseket teszel fel, s nem valószínű, hogy meg is tudom válaszolni, hiszen én nem vagyok zeneszerző, sőt, még csak nem is szerettem volna az lenni...
De ismerek egy mondást, amit talán ide illik.
"Miért van szükség utánzásra?" - kérded. 
A mondás hozzá így szól: "Rablóból lesz a legjobb pandúr!"

Aki pedig sosem volt rabló, annak a rendőrnyomingernek bizony bele kell képzelnie magát a bűnöző gondolkodásába. Van erre példa a krimikben elég!
Tehát:
Ez a mi zeneszerzői esetünkben csakis úgy lehetséges, ha megpróbálunk hasonló zenét írni (vagy festőművész esetében hasonló festményt festeni...): Ettől még nem leszünk epigonok, ahogy sokan Jim Warrent nevezik Dalí-epigonak.
Tényleg vannak festményei, melyek vitatottak, melyikőjük festette.
Tele van ilyenekkel a yutu is:
https://www.youtube.com/watch?v=_Uzm9RwITXs
Jim Warren - American Surrelist Painter

https://www.youtube.com/watch?v=yF8ivjopiNc
The amazing art of Salvador Dalí

Nos, több kép is szerepel mindkét festőművésznél!
Hó lólavina, Delfinek és vadászrepülők, stb.
Kapcsolódó kép
Ki dönti el BIZTOSAN, ki festette őket?

De zenéből nem tudok példát hozni, úgy látszik, azok védettebbek, vagy a csuda tudja, de még "hamis Mozart" művet sosem hallottam. Állítólag J.S. Bachnak vannak művei, már csak azért is, mert 6 fia is zeneszerző lett...
És az ő idejében még az is szokásban volt, hogy egymástól átvehettek dallamtémákat (pl. Vivalditól Bach):

Abban igazad van, hogy nem lesz a "leckedarab" olyan, mintha Bach, vagy különösen ha MOZART írta volna, de nem is kell olyannak lennie. Csak a munkamenet elsajátítása a cél.

Egyébként nincs szándékomban meggyőzni Téged, miért is tenném?!:(((

Azt meg, hogy hogyan veszik fel a zeneszerzés tanszakra a hallgatókat, bevallom, nem tudom... Hogy mi dönt? Talán megérzés a felvételiztető tanárokban... A csuda tudja...
De gondolom, SAJÁT művet kell vinniök elbírálásra. Hogy van-e bennük zenei kreativitás?...
Én biztos nem lennék jó erre a célra, mert utálom a hipermodern hangzásokat, és még elkaszálnám szegény tehetséges fiatalt, csak azért, mert amit írt, az nem az én zenei világom!:(((

Énekeltük annó Szokolay Sándor: "Istár pokoljárása" c. oratóriumát Debrecenben a Kodály kórusban. Hááát, ha ezt hozta volna felvételire, biztos nem vettem volna fel, ahogy Pendereckit sem a Hiroshima c. vonószenekari műve miatt:
https://www.youtube.com/watch?v=HilGthRhwP8
Penderecki: Hiroshimai atomtámadás
1945. aug. 6.

Bár ez utóbbit elismerem, hogy remekmű a maga témakörében...
Képtalálat a következőre: „hiroshimai atomtámadás”
Kísérleti atomrobbantás USA Trinity 

Részlet a mű partitúrájából:

Képtalálat a következőre: „hiroshima partitúra”

2018.10.11. 15:56

Hát most, habár te nagyságrendekkel többet értessz a zenéhez, mint én, most nem győztél meg. Azt értem, hogy ismerni kell a régieket, és lehetőleg több stílus irányzatot, hiszen a technikai tudást meg kell szerezni. No de hogy szükség legyen az utánzásra minden téren? Az egyik héten a zeneszerző szakos (el nem tudom képzelni, mi alapján válogatják ki őket) olyan művet szerez, mintha Bach írta volna, a második héten, mintha Mozart, és akkor? Nagy valószínűséggel nem lesz olyan jó, sőt, mint Bach, vagy Mozart művei. Úgyhogy nem értem...

2018.10.10. 21:08

Természetes, hogy minden művésznek (tartozzék is bármelyik művészeti ághoz) ki kell alakítania a SAJÁT művészeti stílusát, a saját kifejezési eszközével, mely csakis RÁ jellemző. Ez különböző korban mutatkozik meg mindenkinél, Kinél már gyerekkorban, kinél csak idős korban. 
"Jól is néznénk ki, ha mindenki csak utánozna." - írod. 
Azonban tudomásul kell venned valamit:
NEM KELL UTÁNOZNI, HANEM KELL TUDNI UTÁNOZNI (IS)... Mekkora különbség!
Ezért kell megismerni mindent. És hidd el, ez sem könnyű ám!

Jómagam nem vagyok szakértő a művészeket illetően, restellem is magam, mert pl. igen kevés olyan festőművész van, akit biztosan (illetve majdnem biztosan....) felismerek: El Grecot pl. vagy Csontváryt.
Aztán van rengeteg olyan, akik között elveszettnek érzem magam, annyira nem látom meg a művészetük csak rájuk jellemző kifejezésmódjukat... Ecsetkezelés, vonalvezetés, színvilág, témaválasztás, stb.

Sajnos, a zenében sem ismerek fel mindenkit. Talán a legnagyobbakat igen.
Bár ők is írtak korai korszakukban olyan műveket, melyek zavarba ejtőek lehetnek meghatározás szempontjából. És hát igen... ott vannak az alkotói korszakok, melyek a saját művészetükün belül is változik, változhat.

Pl. az öregkori Liszt műveket tekintve, még Liszt Kozima , a lánya is azt mondta: "Úgy látszik, papa megbolondult öreg korára!"
Mert olyan modern akkordokat használt, melyeket a kortársak fel se fogtak már. Még szép, hogy nem, hiszen sok művével bizony a XX. századra mutatott előre. Pl.: "Hangnem nélküli bagatell":

https://www.youtube.com/watch?v=bsArcYXyT8w

Liszt: Hangnem nélküli bagatell - Előadja Kálvin Balázs 

/Kálvin Balázs egy kiváló matematikai tehetségű autista - asperger szindróma - zongoraművész, tudomásom szerint jelenleg korrepetítor a Magyar Állami Operaházban./

Akit érdekel ez a betegség, olvassa el még EZT a linket is:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Asperger-szindr%C3%B3ma


2018.10.10. 15:42

No, de hiszen én is erről beszélek. Stílusjegyeket, szabályokat (ha vannak) meg kell tanítani, de az igazi zeneszerző maga formálja a szabályokat és él a lehetőségekkel. Éppen úgy, mint a festészetben. Meg lehet tanítani a technikát, de az egyéni kifejezésmódot, ami a lényeg, azt bizony a festőnek kell kiizzadnia. Jól is néznénk ki, ha mindenki csak utánozna.

2018.10.09. 21:52

Nem voltam zeneszerző tanszakos, de aki az volt az évfolyamtársaim közül, azok mondták, hogy bizony, nemcsak tanulmányozni kellett az egyes zeneszerzők stílusát, mint nekünk, zeneelmélet tanszakosoknak, hanem alkalmazni is kellett tudni az adott kor jellegzetes hangzásvilágát, s ehhez legjobb az adott stílusban írt zene. 
Pl. egy fúgát bizonyos szabályok szerint kell megírni, a szólamok számától is függ persze. És hát ott vannak a dallamod, az alkalmazott harmóniák, az akkordok, vagy díszítések.
Ezek nem mindegy, hogyan hangzanak a barokkban, vagy a klasszikusoknál, a romantikusokról nem is beszélve, amikor már erősen felbomlottak a megcsontosodott Bach-i tekergő dallamvezetések, akkordszerkesztések.
A szó maga is tekergőzést jelent. Gondoljunk pl. a barokk korban szinte kötelező csigás, loknis parókákra:
Képtalálat a következőre: „barokk paróka”
Férfi barokk paróka

Képtalálat a következőre: „barokk paróka”


Barokk stílusú női paróka

Itt pedig egy technikás, díszítésektől teli barokk ária:
https://www.youtube.com/watch?v=H4It44mYw2I
Cecilia Bartoli - Ária Vivaldi: Griselda c. operájából

Ez pedig a késő romantika képviselőjétől, Giacomo Puccini Turandot c. operájából a híres Kalaf ária:
https://www.youtube.com/watch?v=VQy-c7WNUZM
Réti József (tenor)

Jól hallható a különbség a dallamvezetésben, hangzásvilágban.


2018.10.08. 16:06

Miért kéne valakinek minden stílusban tunia festeni, avagy zenélni? Mondjuk jó, zenélni igen, de zenét szerezni? A művész alapvető állapota (már az igazán nagy művészé), hogy egyéniség és egyéni műveket alkot, amiket nem lehet beskatulyázni. Vagy legalábbis nagyon nehézkes, és cak tág keretek között.

2018.10.07. 0:07

Nos, valamilyen szinten jó is, hogy ilyen öntörvényű a mai tanulóifjúság, de azért szerintem vannak dolgok, amiket nem lehet megúszni, hogy megtanulják...
Pl. sosem lehet tudni, melyikből lesz "klasszikus-zeneszerző", és azoknak bizony tudni KELL zenét szerezni MINDEN stíluskorszakban!
Tehát Bachot, Beethovent, Lisztet vagy Chopint, illetve a stílusukat éppúgy ismerni kell, mint Kurtágot, vagy Philipp Glass-t.
De ha még csak nem is kíváncsi a munkásságukra, mert szerinte az elavult hülyeség, akkor bizony nehéz dolga lesz!
Kap egy szakbarbár tanárt, és már el is van kaszálva!:(((
És ez így van a festőművészettel is. Kell tudni minden stílusban festeni, mert különben hogyan állapítja meg egy festményről, eredeti-e, vagy sem?!
Ez persze tényleg csak a pályára menőket érinti, a hobbizenészeknek valóban nem fontos minden unalmas zeneművet bebiflázni...

Mutatok egy mostanában igen divatos zeneművet, mely igen régen született, s egy ideig szinte el is feledték, pedig a világ egyik legkellemesebb muzsikája:
https://www.youtube.com/watch?v=kZJ39w5IZz4
Johann Pachelbel - D-dúr kánon vonószenekarra

JohannChristophPachelbel.jpg
Johann Pachelbel, német zeneszerző, orgonista. Pachelbel a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek. Wikipédia

 
Meghalt: 1706. március 3., Nürnberg, Németország

2018.10.05. 20:05

Hát igen, ez a generáció nem azt csinálja amit muszáj, hanem azt ami neki tetszik. De látod, ha sikerül felkelteni az érdeklődést, akkor megy a dolog. Nekünk ez lehet fura, de ettől igen jó...

2018.10.04. 22:05

Köszi a megértést, szeretetből mondtam, 50 évig foglalkoztam velük. Bár meg kell mondjam, az utolsó 5 évben valahogy kezdett elmenni a kedvem, mert a gyerekek és a szülők is nagyon megváltoztak: Azt tapasztaltam, már nem olyan együttműködők, mint voltak.
Válogatnak a zeneművekben, nem akarják megtanulni azokat a kulcsfontos zeneműveket, amelyekre szükségük volna mind technikailag, mint stíluskorszakilag.
Volt olyan gyerek is, amelyiknek 3-4 művet is elő kellett játszanom, mert nem nyerte el a tetszését, azt mondta szó szerint:
- Ez szar unalmas, nem fogom úgyse megtanulni, hiába adod fel!
Igen, nem tévedés, a mai gyerekek tegezik a tanárokat! Legalábbis a zenetanárokat.
Először meglepődtem, mert igazgatóként ilyen velem sosem fordult elő...
Aztán hogy kedvet csináljak nekik, magam kezdtem az általuk is ismert dalokhoz kíséretet írni. Sőt!
Kis zongoradarab sorozatokat írtam nekik. Azokat szívesebben megtanulták, mint a nagy zeneszerzők műveit.

Pl. az egyik sorozatom címe: "Erdei szösszenek", 5 kis rövid részből áll:
1. Hajnal az erdőben 2. Szomorú vadgalamb 3. Vihar 4. Esőcseppek 5.Szivárvány.

Megjegyzés:
Az első tételben harkály kopogás is van, amit kézzel a zongorafedélen oldanak meg. A "Vihar" tétel tele van a Kurtág György által gyakran alkalmazott cluster-rel(klaszter), mely tenyeresekből áll, azaz az egész tenyérrel le kell nyomni a billentyűket. IMÁDJÁK a kölykök ezt a groteszk hangzást! :DDD
Különösen, hogy a pedált végig egyfolytában lenyomva kell tartani! A mű műsodik részében egy szál hangokat kell ütögetni elhalkítva, illusztrálva a vihat elültét.
Sajnos, eljátszva feltenni a yutura nem tudom, ennyire nem vagyok a neten ügyes!:(((
A "Szivárvány" befejező üteme glissando a magas hangokon.

A darab nem nehéz, elsős, másodikos tanulóknak adtam fel annak idején. Mind vizsgára választották! :)))
S nem tagadom, a darabsorozatomat Kurtág György "Játékok" c. műve ihlette.


2018.10.03. 19:20

Sohase mentegetőzz, a gyerköcö és a süvölvények is mind elfogadott szavak és nincs semmiféle pejoratív tartalma. Használd nyugodtan, jól jellemzi az adott korosztályt... :0)

 

2018.10.01. 20:03

Hááááát... Az az érzésem, hogy MOST SEM hazudtoltad meg Önmagad!
A szkepticizmus mindig bejön!
Mert valóban lehetett így is... De az én fantáziám úgy látszik, másképp műxik...
Szerintem meg "valaki" mondott valami olyasmit, ami van, akit mulattat, van, akit elszörnyeszt, van, aki visszafogottan még mosolyogni is alig mer ("Szerénke-féle"), de van olyan is, aki azt élvezi, hogy a többi mit művelt közben! ;o)
De valóban... Ez is egy verzió!
A kölykök sok mindenre kaphatók! :DDD

Bocs a "kölykök" szóért, nem tiszteletlenségből  vagy bántásból írom, de ismerem a gyerekeket annyira az 50 éves tanításom (ráadásul egyénileg oktattam őket!) során, hogy gyakran inkább ez a kifejezés illik rájuk, mint a "gyerekek" szó.
Ha csak fiúkról vala szó, gyakorta használom még a "süvölvények" kifejezést is!:DDD