Azokat a hazafi esztergomi embereket keresem,akik a pártokráciát elutasítják,és vissza szeretnék állítani a Szent Korona Alkotmánya szerinti Magyarországot!
Felejtse már a hülyeségeit.Azt sem tudja mit ír le 1920-as eseményekkel kapcsolatosan.Ha egy kicsit átolvas 1-3 oldalt rájön,hogy annyi köze volt a Magyar kormánynak az esmények végéhez,mint önnek,hogy Szent Korona tanok jelenjenek meg az alkotmányba.A korona szakrális és ott vége!A múlt elmúlt és ma a XXI.szd-ban élünk.
Hogy van az,Tisztelt nagyot halló és vaksi Hölgyeim,és Uraim,hogy a nagy Magyar demokráciában,egy hivatalosan,és törvényesen bejegyzett pártot,az esztergomi polgármester egyszerűen kitiltja a Művelődési Házból ,egy olyan szervezet(MAZSIHISZ) követelésére,akik NEM MAGYAROK!!!!!
Nem vagyok Jobbik párt hívő, meg semelyik párthívő ,ezt gondolom észrevettétek,nem a Jobbik védelmében szólok,hanem a nemlétező demokrácia védelmében!
DE A KUTYA URISTENIT MAGYAROK!!!!! NEM LÁTJÁTOK KIK MOZGATJÁK A SZÁLAKAT???
MI KELL MÉG NEKTEK?HOGY KILÁSSATOK A CSIPÁTOK ALÓL????
Poénkodni lehet sokmindenen, de azt az aprócska tényt ne tessenek az urak elfelejteni, hogy a sztálinista alkotmányt megelőző magyar államszervezet a Trianon utáni sokkot követő 20 évben gyakorlatilag talpra és helyreállt. A sztalinista alkotmány euroatlant kompatibilissé toldozgatásával-foltozgatásával 1989 után 20 évvel meg nyakig ülünk a trutyiban, az ország kiárusítva, mind a lakosság, mind az állam gatyáig eladósítva.
Nézd háborút el lehet veszíteni, előfordult mással is, nincs ebben semmi szégyen, erősebbek voltak, alulmaradtunk. Nem feltétlen szükséges, a vereség után pár száz évvel logikátlan történeteket, "átverést" ( amibe a félország belehalt)előadni, itt vagyunk, létezünk. Mert ugye abban talán egyetértünk, hogy Magyarországon ( a trónviszályok, pártütők országában) az olyan királyt ,aki akkor amikor az ellen tombol az országban és ő ahelyett, hogy a vereség minimalizálására törekedne inkább kegyhelyekre jár imátkozni családilag azt egy-kettőre letaszítanák a trónról. ( Jah nem ártana, ha megjelőlnél egy-két forrást arra a sztorira amit előadtál, ha már ilyen forrás követelő kedvünkben vagyunk!) A Civakodó Frigyes féle megye kizsarolásos esetet, magad is megtalálod mert elég sok leírást találni róla.
Hamisításról:2 féle van:-Valaki a konkrétumot mondja másként(hazudik) -valaki más nevében ír hazugságot!
A Magyar Tudományos Akadémia pedig,már nagyon hosszú ideje az elnyomó hatalom szekerén furulyázik! A mai napig nem mondanak le a finn-ugor agybénításról!
Ezen mondatokhoz nekem, kettőnk vitájának mi köze van?
A király nem hagyta el az országot!Nevezd meg kérlek a forrást! A történelem meghamisítása ma is fontos a Magyarság ideológiai,és fizikai kiirtása érdekében!
Melyik ország elhagyás forrásának a megjelölésére gondolsz? Az, hogy Babenberg Frigyes , kizsarolt 3 megyét az országból tény, hisz a tatárjárás után szinte azonnal IV. Béla háborút indított ellene és vissza is szerezte az elorzott megyéket, (majd egy későbbi csatában a magyarok meg is ölték). Ha pedig Trau várát viatatod akkor khmm és khmm ööö szóval azt akár honnan nézzük akkor még Magyarországhoz tartozott ( mint Hortvátország része, javasolt egy történelmi térkép fellapozása). No de erre a tengerparti kiruccanásra nézzünk egy forrás megjelölés, remélem Kézai Simon mestert nem tekinted az osztrák és a kommunista történelem hamisítók sorába illőnek:
Ez után uralkodott fia Béla, ki a minorita barátoknál Esztergomban van eltemetve. Ennek idejében a mongolok vagy tatárok három oldalról beütnek Magyarországba ötszázezer fegyveressel, ezen kivűl lévén még negyvenezerig való századosuk és tizedesök; kikkel a nevezett király a Sajónál szembe szállván, a mongolok legyőzik, Urunk születésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében; hol az ország csak nem egész katonasága tönkre jutott, maga Béla előlök a tengermellékre szaladván. S miután a tengermellékről visszatért, Fridrik austriai herczeg haddal támada rá, kit Bécs-Ujhely előtt a magyarok láncsával mellbe szúrva elvesztének.
Elvesztek az apróságokban,és a lényeget nem látjátok,mert nem akarjátok látni!
Inkvizíció,meg hasonlók,minek erről itt beszélni?
Mo -on az őskereszténység mellett fogtak fegyvert,amit "pogánylázadásnak hívtak"!
Már akkor is a Ró Kat Ker.annyira kiforgatott állapotban lévő,hatalmi,papság,uralkodó osztály érdekét szolgáló intézmény volt,hogy a valódi kereszténységet valló őseinknek ez nyilván bűnös,és az Ur ellen való volt!Arról nem beszélve,hogy a R K K-égisze alatt áramlott az országba a sok koncra éhes nyugati hódítani kész sátánkutya!
Ma is ez a helyzet,azt hiszik sokan,itt is néhányan,hogy poénos dolog a valódi hit,és poénkodik rajta,ráadásul azt gondolja milyen jópofa!
Erőlködhet az ember akárhogy, boldogulása érdekében,de a Teremtő nélkül vagy belerokkan,vagy finoman szólva törvénytelen módon sikerül,és akkor megint csak a saját lelki mocskában fetreng!
Gondolkodjatok mielőt poénra veszitek a dolgot!Poénkodni máshol is lehet!
Az eredeti tényállítás az volt, hogy erőszakkal, gyilkolással terjesztették a kereszténységet a magyarok között Szent István idején. Ez komplett baromság.
Hogy hogy jön ide az inkvizíció, meg hogy kerül a (spanyol) csizma az asztalra, azt talán már ti sem értitek.
Az ugye megvan, hogy az inkvizíció nem térítette a hitet, hanem a már keresztény, de eltévelygő hívőket volt hivatott "észhez" téríteni? Spanyolországban az inkvizíció csak azokat a mórokat és zsidókat üldözte, akik a spanyol uralom alatt (tegyük hozzá: önként) felvették a kereszténységet...
A vallatás eszköze a kínzás volt. A kínvallatásnak külön szabályai voltak, de az inkvizítorok ügyesen ki tudták játszani ezeket. 1252-ig az inkvizítor csak megfigyelőként vehetett részt a vallatáson, III. Ince pápa azonban bullában engedélyezte számukra a tevőleges részvételt is. „Azzal a megkötéssel, hogy az efféle kényszerítés nem okozhat sérüléseket a lábakon, és nem sodorhatja halál közelébe a személyt."[11] 1260-ra nyilvánvaló lett, hogy ez a szabály nem betartható (illetve az inkvizítorok nem akarják betartani), ezért IV. Sándor pápa engedélyezte, hogy az inkvizítorok bármilyen, az eljárási cselekmények során bekövetkező rendellenesség esetén kölcsönösen feloldozzák egymást. Ez odáig fajult, hogy a vádlottal sokszor már a kínvallatás elrendelésének kihirdetésekor közölték: „a bizonyítékokból származó, ellene szóló gyanú miatt oly hosszú ideig tartó kínvallatásra ítélik, amilyet szükségesnek vélnek annak érdekében, hogy az illető elmondja az igazságot (...) ünnepélyesen kijelentették, hogy ha a kínzás során a személy elhalálozik, vére hullik, vagy teste valamely része csonkulást szenved, azért nem ők okolhatók, hanem a vádlott, mivelhogy nem mondta el az igazságot".[12]
A vallatás során alkalmazott testi kényszer (kínvallatás) mindig három alapvető módon történt. Mindháromban az a közös, hogy nem okozott vérzést és közvetlen életveszélyt, de a lehető legnagyobb fájdalommal járt:
* víztortúra (spanyol toca), aminek alkalmával nagy mennyiségű vizet öntöttek le a vádlott torkán; * szorítás (spanyol potro), amikor a vádlottat feszíthető csomózású kötelekkel erősítették a kínpadhoz, és a kötelek meghúzásával okoztak fájdalmat; * csigázás (spanyol garrucha, olasz strappado), amikor a hátrakötözött kezeket emelték csigával, a lábakra pedig súlyokat kötöztek.
Mi az tehát, ami megalapozottan tudhatunk a magyarok vallásáról?
Először is azt, hogy a kárpát-medencei magyarok között a X. század vége előtt biztosan nem létezett hierarchikusan felépített, keresztény egyházszervezet. Nem kizárt, hogy egy-egy felszentelt pap is működött közöttük, de ez csak elszigetelt jelenség lehetett (a gyakran emlegetett kaukázusi (onogur) püspökségek áttelepülésére vonatkozó adatunk nincs). A másik, ezzel összefüggő körülmény, hogy a magyaroknak nem volt hivatalos államvallásuk. Ez egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a kultusz a legtöbb népnél családi keretek között folyt; a családfő, nemzetségfő volt az, aki a transzcendens világgal kapcsolatot tartott, mintegy képviselve a családot a túlvilági hatalmak előtt. E nemzetségi kultuszból sarjadt ki az állami kultusz is, amelyet az uralkodó vezetett, de ez lényegében nem érintette a helyi és nemzetségi kultuszok szabadságát, amíg azok nem váltak társadalmilag veszélyessé. (Eredetileg az izraeliták is ilyen módon gyakorolták vallásukat, ám utóbb a kultuszt központosították: a kultusz szolgálatában az elsőszülötteket felváltották a leviták, a helyi áldozóhelyeket („magaslatokat") felváltotta az egyetlen Templom.) A másik, amit tudhatunk, hogy a magyarok biztosan ismerték a három nagy egyistenhívő vallást. Már a Duna és Don közötti hazájukban is szomszédjuk volt a Római Birodalom (a Krím-félsziget bizánci uralom alatt volt), sőt az általuk lakott területen már Szent András apostol is térítette a helyi indoiráni (szkíta) népességet, majd a Don partvidékén és a Kaukázus előterében az VII. században (nesztoriánus) keresztény püspökségek is alakultak. A magyarok felett a VII. századtól a IX. század elejéig hatalmat gyakorló kaszár-türkök (legalábbis az uralkodó réteg) felvették az izraelita vallást; az emiatt fellázadt, jelentős részben mohamedán alattvalók egy jelentős része - vereséget szenvedvén a kaszár kagán seregeitől - az ekkor függetlenedett magyarokhoz menekült (830 k.), ők alkották a kabar törzseket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyarok akár keresztények, akár zsidók, akár muzulmánok lettek volna; Nyugat-Európában a katolikus lakosságot megszálló germánok évszázadokig megtartották ariánus vallásukat, Afrikában és a Közel keleten pedig a mohamedán arab hódítók éltek évszázadokig elszigetelt közösségként a zömében nem-katolikus keresztény lakosságú területeken. Igen valószínű, hogy a honfoglaló magyarok között viszonylag nagy számban éltek mohamedánok vagy legalábbis az iszlámmal szimpatizálók (az északkelet-magyarországi kabar sírokban talált tárgyakon érvényesül a mohamedán ábrázolás-tilalom, és itt találták az arab dirhem leletek zömét is, ami erős mohamedán kapcsolatokra utal), éppúgy, mint keresztények vagy a kereszténységgel szimpatizálók, és természetesen izraeliták is (ez utóbbit a közel egykorú spanyolországi zsidó források meg is erősítik). A magyarok többsége azonban valószínűleg pogány volt, ami természetesen semmit nem mond vallásuk és erkölcsiségük jellegéről: az a sírleletekből bizonyosnak tűnik, hogy hittek a túlvilági életben (tehát nem hittek a lélekvándorlásban), és fontos szerepet tulajdonítottak a családi kötelékeknek. A források elszórt utalásaiból valószínű, hogy az egynejűséget fogadták el (ezt a temető-térképek is alátámasztják, valamint az is, hogy a többnejű morvákat például „mén-marót"-nak gúnyolták, mert a tenyészmén (s nem az „ember") szokása, hogy kancák seregét gyűjti maga köré; az egyetlen ismert többnejű „magyar" történelmi alak Ajtony, aki azonban neve alapján inkább bolgár-szláv lehetett). A magyarok hitvilágának megismerését megnehezíti, hogy a keresztény jelképek megjelenése nem feltétlenül utal keresztény meggyőződésre, hiszen lehet, hogy azokat csak kabalaként hordták (ma is hordanak egyes keresztények hindu, buddhista, mohamedán stb. jelképeket). Az mindenestre biztos, hogy - részben a környező egyistenhívő vallások hatására - a honfoglaló magyarok hitvilága sok olyan elemet tartalmazott, amelyre a keresztény térítés során támaszkodni lehetett. A magyar táltosok szerepe is más lehetett, mint azt mai rajongóik képzelik. Mivel a rendszeres kultusz az úr, a bő és a családfő vezetése alatt folyt, nem tekinthetjük őket valamiféle papnak, sokkal inkább a szellem emberének, aki különleges képességei révén képes volt a világban működő, személytelen erőket uralni, a világfölötti személyes valósággal pedig kapcsolatba lépni, vagyis a táltos szerepe nagyban-egészében az izraelita társadalom prófétáihoz lehetett hasonló. A táltos tehát egyszerre volt tanító, gyógyító, és közvetítő, akinek szolgálatait azonban csak rendkívüli esetben vették igénybe, például akkor, ha boszorkányok rontásait kellett hatástalanítani. Emiatt nem tudhatjuk, hogy a táltosok és a térítő papok miként viszonyultak egymáshoz: valóban ellenséges volt-e ez a viszony, közömbös, vagy esetleg éppen baráti (ez nyilván attól is függött, hogy a táltosok megtértek-e; a gyógyítás ellen ugyanis az egyháznak nyilván nem volt kifogása). Végül, meg kell említenünk, hogy nincs semmiféle hiteles adat, amely igazolná, hogy a magyarok valaha is lovakat áldoztak volna. Az egyetlen eset, amit így szoktak értelmezni, a Fehérló-monda, amely azonban közvetlenül semmiféle áldozatról nem ír. A monda lényege az, hogy Árpád egy fehér ló fejében megvásárolta a bolgár helytartótól a földet, vizet és füvet, vagyis az országot. Mivel a fehér ló a hűbéresnek küldött szokásos ajándék volt még az oszmán-török korban is, nem teljesen meggyőző az az érvelés, amely a ló fehér színét és a megölésével való fenyegetést lóáldozatra utalásként értelmezi. Az állatáldozat eredetileg egyébként is az istenség megvendégelésének szokásából fakad (ez az izraelita kultuszban is kimutatható); a hátasló megölése azonban - a rokonnak tartott népeknél - inkább azt a célt szolgálhatta, hogy a sámán lelke számára hátaslovat biztosítson a túlvilági utazáshoz. Ebből a rövid ismertetésből is kitetszik, hogy a honfoglaló magyarok hitvilága alapvetően különbözhetett attól, amit arról az újpogányság prófétái állítanak. A magyarok vallása nem hordozott valamiféle felsőbbrendű tudást (ez csak az ezoterikus-gnosztikus tanok XX. századi megjelenése nemzeti színezetben), de nem is valami primitív, újkőkori totemisztikus-animista hiedelemvilg volt. A magyarok ismerték és bizonyos értelemben - a Metód legenda tanúsága szerint - tisztelték a környező egyistenhívő népek vallásait, ám csak a X-XI. század fordulóján, szervezett térítés keretében lettek tömegesen kereszténnyé, ami arra utalhat, hogy hitviláguk többé-kevésbé korszerű választ adott életük nagy kérdéseire. A IX-X. századi magyarok hitvilága tehát nagyban-egészében megfelelt az akkori kor természet- és társadalomtudományi ismereteinek, így ők az akkori jelenben éltek, s megtérésükkel a felismert igazság jövőbe mutató útját választották, míg az újpogányság hívei a jelen sanyarú körülményei elől menekülnek a régmúltba, annak vágyaik, csalódásaik és töredékes ismereteik alapján elképzelt valóságából merítve soha nem volt hiteket követnek, a babonák és mágia bűvöletében. De vajon mi, magyar keresztények, teszünk-e azért, hogy vallásos és tudományos ismereteinket egyformán elmélyítve valóban korszerű képet kapjunk a világról? Vagy talán mi is inkább a régmúlthoz soroljuk keresztény hitünket, amely szép, de fájdalmasan idejétmúlt e rohanó világban? Hitünk menedék, de nem a világ valóságával, hanem a világban tapasztalható gonoszság mindenhatóságának reményvesztő látszatával szemben; hiszen éppen a valóság - vallásos és tudományos ismereteink bővítése révén való - mélyebb megismerése segít rácsodálkoznunk Isten nagyságára, végtelen szeretetére és irgalmára. Van tehát nekünk, magyaroknak olyan hitünk, amelyre a jelen viszontagságai között támaszkodhatunk; ez pedig nem az elképzelt pogányság, hanem a kereszténység, amely ezer éven át megtartott minket besenyő, kun, tatár, török, német, orosz és ki tudja még hány ellenség és zsarnok ellenében. S ez a hit méég egy darabig nem válik korszerűtlenné; kitart a világ végezetéig ...
Darabka!
Javaslom tanulásnak a www.tengri -g portalt!
a www.extra.hu is tanulhat még egy kicsit Ki a Szent Korona!
Jó olvasgatást,holnap várom!(nem két percig tart)!
Kedves "majdénmegmondom"darabka!
A Szent Korona valóban szakrális,ebben igaza van!
DE azért mert a XXI.szd.-ban élünk,a korrupciónak,a rablásnak,és a hazugságnak kell uralkodnia?
Ez lenne a jövő?Az űrkorszak?
Hol a lelkiismerete?
Ha ismeri a Szent Korona szakrális mibenlétét,akkor nem írna ilyen marhaságot!
Okostojás Taskeszi ÚRRRR!
Felejtse már a hülyeségeit.Azt sem tudja mit ír le 1920-as eseményekkel kapcsolatosan.Ha egy kicsit átolvas 1-3 oldalt rájön,hogy annyi köze volt a Magyar kormánynak az esmények végéhez,mint önnek,hogy Szent Korona tanok jelenjenek meg az alkotmányba.A korona szakrális és ott vége!A múlt elmúlt és ma a XXI.szd-ban élünk.
Egyedül?
Ne hogy azt hidd,vagy higgye bárki,hogy egyedül vagyok!
Hogy van az,Tisztelt nagyot halló és vaksi Hölgyeim,és Uraim,hogy a nagy Magyar demokráciában,egy hivatalosan,és törvényesen bejegyzett pártot,az esztergomi polgármester egyszerűen kitiltja a Művelődési Házból ,egy olyan szervezet(MAZSIHISZ) követelésére,akik NEM MAGYAROK!!!!!
Nem vagyok Jobbik párt hívő, meg semelyik párthívő ,ezt gondolom észrevettétek,nem a Jobbik védelmében szólok,hanem a nemlétező demokrácia védelmében!
DE A KUTYA URISTENIT MAGYAROK!!!!! NEM LÁTJÁTOK KIK MOZGATJÁK A SZÁLAKAT???
MI KELL MÉG NEKTEK?HOGY KILÁSSATOK A CSIPÁTOK ALÓL????
Kedves Szpáhi!
Ajánlom olvasásra a www.szekelyek.extra.hu oldalt,ott választ kaphatsz sok kérdésre.
Azonkívül a www.tengri .gportal.hu oldat!
Ez egy különleges gyűjtemény ami a tamáskodóknak is felnyithatja a szemecskéjét!
Áldás!
Nem probléma!
Ezeket a dolgokat,és még sajnos sok mást a Miavec,és a Lakatos urak poénra veszik!
Talán még haszonélvezői is esetleg??!!
Poénkodni lehet sokmindenen, de azt az aprócska tényt ne tessenek az urak elfelejteni, hogy a sztálinista alkotmányt megelőző magyar államszervezet a Trianon utáni sokkot követő 20 évben gyakorlatilag talpra és helyreállt. A sztalinista alkotmány euroatlant kompatibilissé toldozgatásával-foltozgatásával 1989 után 20 évvel meg nyakig ülünk a trutyiban, az ország kiárusítva, mind a lakosság, mind az állam gatyáig eladósítva.
Aham , értem ! De kibeszélt itt az MTA-ról?
Nézd háborút el lehet veszíteni, előfordult mással is, nincs ebben semmi szégyen, erősebbek voltak, alulmaradtunk. Nem feltétlen szükséges, a vereség után pár száz évvel logikátlan történeteket, "átverést" ( amibe a félország belehalt)előadni, itt vagyunk, létezünk. Mert ugye abban talán egyetértünk, hogy Magyarországon ( a trónviszályok, pártütők országában) az olyan királyt ,aki akkor amikor az ellen tombol az országban és ő ahelyett, hogy a vereség minimalizálására törekedne inkább kegyhelyekre jár imátkozni családilag azt egy-kettőre letaszítanák a trónról. ( Jah nem ártana, ha megjelőlnél egy-két forrást arra a sztorira amit előadtál, ha már ilyen forrás követelő kedvünkben vagyunk!) A Civakodó Frigyes féle megye kizsarolásos esetet, magad is megtalálod mert elég sok leírást találni róla.
Ezen mondatokhoz nekem, kettőnk vitájának mi köze van?
Annak az egész történetnek a forrására gondolok,amit leírtál!
A Nagy Magyarországról meg ne oktass!Légyszives!
Hamisításról:2 féle van:-Valaki a konkrétumot mondja másként(hazudik)
-valaki más nevében ír hazugságot!
Nem biztos,hogy Kézai mester hazudott volna!
A Magyar Tudományos Akadémia pedig,már nagyon hosszú ideje az elnyomó hatalom szekerén furulyázik!
A mai napig nem mondanak le a finn-ugor agybénításról!
Emberek!
Elvesztek az apróságokban,és a lényeget nem látjátok,mert nem akarjátok látni!
Inkvizíció,meg hasonlók,minek erről itt beszélni?
Mo -on az őskereszténység mellett fogtak fegyvert,amit "pogánylázadásnak hívtak"!
Már akkor is a Ró Kat Ker.annyira kiforgatott állapotban lévő,hatalmi,papság,uralkodó osztály érdekét szolgáló intézmény volt,hogy a valódi kereszténységet valló őseinknek ez nyilván bűnös,és az Ur ellen való volt!Arról nem beszélve,hogy a R K K-égisze alatt áramlott az országba a sok koncra éhes nyugati hódítani kész sátánkutya!
Ma is ez a helyzet,azt hiszik sokan,itt is néhányan,hogy poénos dolog a valódi hit,és poénkodik rajta,ráadásul azt gondolja milyen jópofa!
Erőlködhet az ember akárhogy, boldogulása érdekében,de a Teremtő nélkül vagy belerokkan,vagy finoman szólva törvénytelen módon sikerül,és akkor megint csak a saját lelki mocskában fetreng!
Gondolkodjatok mielőt poénra veszitek a dolgot!Poénkodni máshol is lehet!
Én az egyház felelősségét írom, hogy azért az akkori brutalitásokhoz igenis volt köze.
Az hogy milyen címszó alatt tették, és kinek a végrehajtásával, az egy dolog.
Az eredeti tényállítás az volt, hogy erőszakkal, gyilkolással terjesztették a kereszténységet a magyarok között Szent István idején. Ez komplett baromság.
Hogy hogy jön ide az inkvizíció, meg hogy kerül a (spanyol) csizma az asztalra, azt talán már ti sem értitek.
Az ugye megvan, hogy az inkvizíció nem térítette a hitet, hanem a már keresztény, de eltévelygő hívőket volt hivatott "észhez" téríteni? Spanyolországban az inkvizíció csak azokat a mórokat és zsidókat üldözte, akik a spanyol uralom alatt (tegyük hozzá: önként) felvették a kereszténységet...
A vallatás eszköze a kínzás volt. A kínvallatásnak külön szabályai voltak, de az inkvizítorok ügyesen ki tudták játszani ezeket. 1252-ig az inkvizítor csak megfigyelőként vehetett részt a vallatáson, III. Ince pápa azonban bullában engedélyezte számukra a tevőleges részvételt is. „Azzal a megkötéssel, hogy az efféle kényszerítés nem okozhat sérüléseket a lábakon, és nem sodorhatja halál közelébe a személyt."[11] 1260-ra nyilvánvaló lett, hogy ez a szabály nem betartható (illetve az inkvizítorok nem akarják betartani), ezért IV. Sándor pápa engedélyezte, hogy az inkvizítorok bármilyen, az eljárási cselekmények során bekövetkező rendellenesség esetén kölcsönösen feloldozzák egymást. Ez odáig fajult, hogy a vádlottal sokszor már a kínvallatás elrendelésének kihirdetésekor közölték: „a bizonyítékokból származó, ellene szóló gyanú miatt oly hosszú ideig tartó kínvallatásra ítélik, amilyet szükségesnek vélnek annak érdekében, hogy az illető elmondja az igazságot (...) ünnepélyesen kijelentették, hogy ha a kínzás során a személy elhalálozik, vére hullik, vagy teste valamely része csonkulást szenved, azért nem ők okolhatók, hanem a vádlott, mivelhogy nem mondta el az igazságot".[12]
A vallatás során alkalmazott testi kényszer (kínvallatás) mindig három alapvető módon történt. Mindháromban az a közös, hogy nem okozott vérzést és közvetlen életveszélyt, de a lehető legnagyobb fájdalommal járt:
* víztortúra (spanyol toca), aminek alkalmával nagy mennyiségű vizet öntöttek le a vádlott torkán;
* szorítás (spanyol potro), amikor a vádlottat feszíthető csomózású kötelekkel erősítették a kínpadhoz, és a kötelek meghúzásával okoztak fájdalmat;
* csigázás (spanyol garrucha, olasz strappado), amikor a hátrakötözött kezeket emelték csigával, a lábakra pedig súlyokat kötöztek.
Akkor még rend volt :-)
Kedves János!
Honnan másoltad ki ezt a szakszöveget?
Ha nem baj,holnap küldenék némi más honnan jövő forrást,és igazán nem szeretnélek megsérteni!
Mi az tehát, ami megalapozottan tudhatunk a magyarok vallásáról?
Először is azt, hogy a kárpát-medencei magyarok között a X. század vége előtt biztosan nem létezett hierarchikusan felépített, keresztény egyházszervezet. Nem kizárt, hogy egy-egy felszentelt pap is működött közöttük, de ez csak elszigetelt jelenség lehetett (a gyakran emlegetett kaukázusi (onogur) püspökségek áttelepülésére vonatkozó adatunk nincs). A másik, ezzel összefüggő körülmény, hogy a magyaroknak nem volt hivatalos államvallásuk.
Ez egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a kultusz a legtöbb népnél családi keretek között folyt; a családfő, nemzetségfő volt az, aki a transzcendens világgal kapcsolatot tartott, mintegy képviselve a családot a túlvilági hatalmak előtt. E nemzetségi kultuszból sarjadt ki az állami kultusz is, amelyet az uralkodó vezetett, de ez lényegében nem érintette a helyi és nemzetségi kultuszok szabadságát, amíg azok nem váltak társadalmilag veszélyessé. (Eredetileg az izraeliták is ilyen módon gyakorolták vallásukat, ám utóbb a kultuszt központosították: a kultusz szolgálatában az elsőszülötteket felváltották a leviták, a helyi áldozóhelyeket („magaslatokat") felváltotta az egyetlen Templom.)
A másik, amit tudhatunk, hogy a magyarok biztosan ismerték a három nagy egyistenhívő vallást. Már a Duna és Don közötti hazájukban is szomszédjuk volt a Római Birodalom (a Krím-félsziget bizánci uralom alatt volt), sőt az általuk lakott területen már Szent András apostol is térítette a helyi indoiráni (szkíta) népességet, majd a Don partvidékén és a Kaukázus előterében az VII. században (nesztoriánus) keresztény püspökségek is alakultak. A magyarok felett a VII. századtól a IX. század elejéig hatalmat gyakorló kaszár-türkök (legalábbis az uralkodó réteg) felvették az izraelita vallást; az emiatt fellázadt, jelentős részben mohamedán alattvalók egy jelentős része - vereséget szenvedvén a kaszár kagán seregeitől - az ekkor függetlenedett magyarokhoz menekült (830 k.), ők alkották a kabar törzseket.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyarok akár keresztények, akár zsidók, akár muzulmánok lettek volna; Nyugat-Európában a katolikus lakosságot megszálló germánok évszázadokig megtartották ariánus vallásukat, Afrikában és a Közel keleten pedig a mohamedán arab hódítók éltek évszázadokig elszigetelt közösségként a zömében nem-katolikus keresztény lakosságú területeken.
Igen valószínű, hogy a honfoglaló magyarok között viszonylag nagy számban éltek mohamedánok vagy legalábbis az iszlámmal szimpatizálók (az északkelet-magyarországi kabar sírokban talált tárgyakon érvényesül a mohamedán ábrázolás-tilalom, és itt találták az arab dirhem leletek zömét is, ami erős mohamedán kapcsolatokra utal), éppúgy, mint keresztények vagy a kereszténységgel szimpatizálók, és természetesen izraeliták is (ez utóbbit a közel egykorú spanyolországi zsidó források meg is erősítik).
A magyarok többsége azonban valószínűleg pogány volt, ami természetesen semmit nem mond vallásuk és erkölcsiségük jellegéről: az a sírleletekből bizonyosnak tűnik, hogy hittek a túlvilági életben (tehát nem hittek a lélekvándorlásban), és fontos szerepet tulajdonítottak a családi kötelékeknek. A források elszórt utalásaiból valószínű, hogy az egynejűséget fogadták el (ezt a temető-térképek is alátámasztják, valamint az is, hogy a többnejű morvákat például „mén-marót"-nak gúnyolták, mert a tenyészmén (s nem az „ember") szokása, hogy kancák seregét gyűjti maga köré; az egyetlen ismert többnejű „magyar" történelmi alak Ajtony, aki azonban neve alapján inkább bolgár-szláv lehetett).
A magyarok hitvilágának megismerését megnehezíti, hogy a keresztény jelképek megjelenése nem feltétlenül utal keresztény meggyőződésre, hiszen lehet, hogy azokat csak kabalaként hordták (ma is hordanak egyes keresztények hindu, buddhista, mohamedán stb. jelképeket). Az mindenestre biztos, hogy - részben a környező egyistenhívő vallások hatására - a honfoglaló magyarok hitvilága sok olyan elemet tartalmazott, amelyre a keresztény térítés során támaszkodni lehetett.
A magyar táltosok szerepe is más lehetett, mint azt mai rajongóik képzelik. Mivel a rendszeres kultusz az úr, a bő és a családfő vezetése alatt folyt, nem tekinthetjük őket valamiféle papnak, sokkal inkább a szellem emberének, aki különleges képességei révén képes volt a világban működő, személytelen erőket uralni, a világfölötti személyes valósággal pedig kapcsolatba lépni, vagyis a táltos szerepe nagyban-egészében az izraelita társadalom prófétáihoz lehetett hasonló.
A táltos tehát egyszerre volt tanító, gyógyító, és közvetítő, akinek szolgálatait azonban csak rendkívüli esetben vették igénybe, például akkor, ha boszorkányok rontásait kellett hatástalanítani. Emiatt nem tudhatjuk, hogy a táltosok és a térítő papok miként viszonyultak egymáshoz: valóban ellenséges volt-e ez a viszony, közömbös, vagy esetleg éppen baráti (ez nyilván attól is függött, hogy a táltosok megtértek-e; a gyógyítás ellen ugyanis az egyháznak nyilván nem volt kifogása).
Végül, meg kell említenünk, hogy nincs semmiféle hiteles adat, amely igazolná, hogy a magyarok valaha is lovakat áldoztak volna. Az egyetlen eset, amit így szoktak értelmezni, a Fehérló-monda, amely azonban közvetlenül semmiféle áldozatról nem ír. A monda lényege az, hogy Árpád egy fehér ló fejében megvásárolta a bolgár helytartótól a földet, vizet és füvet, vagyis az országot. Mivel a fehér ló a hűbéresnek küldött szokásos ajándék volt még az oszmán-török korban is, nem teljesen meggyőző az az érvelés, amely a ló fehér színét és a megölésével való fenyegetést lóáldozatra utalásként értelmezi. Az állatáldozat eredetileg egyébként is az istenség megvendégelésének szokásából fakad (ez az izraelita kultuszban is kimutatható); a hátasló megölése azonban - a rokonnak tartott népeknél - inkább azt a célt szolgálhatta, hogy a sámán lelke számára hátaslovat biztosítson a túlvilági utazáshoz.
Ebből a rövid ismertetésből is kitetszik, hogy a honfoglaló magyarok hitvilága alapvetően különbözhetett attól, amit arról az újpogányság prófétái állítanak. A magyarok vallása nem hordozott valamiféle felsőbbrendű tudást (ez csak az ezoterikus-gnosztikus tanok XX. századi megjelenése nemzeti színezetben), de nem is valami primitív, újkőkori totemisztikus-animista hiedelemvilg volt. A magyarok ismerték és bizonyos értelemben - a Metód legenda tanúsága szerint - tisztelték a környező egyistenhívő népek vallásait, ám csak a X-XI. század fordulóján, szervezett térítés keretében lettek tömegesen kereszténnyé, ami arra utalhat, hogy hitviláguk többé-kevésbé korszerű választ adott életük nagy kérdéseire.
A IX-X. századi magyarok hitvilága tehát nagyban-egészében megfelelt az akkori kor természet- és társadalomtudományi ismereteinek, így ők az akkori jelenben éltek, s megtérésükkel a felismert igazság jövőbe mutató útját választották, míg az újpogányság hívei a jelen sanyarú körülményei elől menekülnek a régmúltba, annak vágyaik, csalódásaik és töredékes ismereteik alapján elképzelt valóságából merítve soha nem volt hiteket követnek, a babonák és mágia bűvöletében.
De vajon mi, magyar keresztények, teszünk-e azért, hogy vallásos és tudományos ismereteinket egyformán elmélyítve valóban korszerű képet kapjunk a világról? Vagy talán mi is inkább a régmúlthoz soroljuk keresztény hitünket, amely szép, de fájdalmasan idejétmúlt e rohanó világban? Hitünk menedék, de nem a világ valóságával, hanem a világban tapasztalható gonoszság mindenhatóságának reményvesztő látszatával szemben; hiszen éppen a valóság - vallásos és tudományos ismereteink bővítése révén való - mélyebb megismerése segít rácsodálkoznunk Isten nagyságára, végtelen szeretetére és irgalmára.
Van tehát nekünk, magyaroknak olyan hitünk, amelyre a jelen viszontagságai között támaszkodhatunk; ez pedig nem az elképzelt pogányság, hanem a kereszténység, amely ezer éven át megtartott minket besenyő, kun, tatár, török, német, orosz és ki tudja még hány ellenség és zsarnok ellenében. S ez a hit méég egy darabig nem válik korszerűtlenné; kitart a világ végezetéig ...
Sajnállak!
De tudod aki nem hajlandó mások okfejtését átgondolni,és utána nézni, hátha lehet benne valami,az a komolytalan,és vitaképtelen!
Viszlát,majd valahol!
Na innentől kezdve komolytalan ez a fórum,úgy hogy innentől kiszálltam! Jó szórakozást mindenkinek!
Halihó!
Most látom,hogy Maya felhasználót töröltétek!
Megkérdezhetem miért?