A világszervezet 2005. november 1-jei határozatának értelmében az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulóján emlékezünk meg az összesen 6 millió zsidó - köztük 600 ezer magyar - mártírról.

A deportálás nem az állatként vagonokba zsúfolt emberek koncentrációs táborokba szállításával kezdődött. Ez pusztán a következménye volt egy ordas eszmének, egy beteg ideológiának, a faji alapon történő megkülönböztetésnek. Lehetetlen megérteni és elfogadni, a túlélőknek feldolgozni, hogy létezhetett olyan történelmi időszak, mikor a magyar állam ahelyett, hogy segítő kezet nyújtott volna az üldözötteknek, maga küldte halálba polgárait.

Hazánk akkori hatóságainak közreműködése révén fordulhatott elő, hogy az SS deportálási „rekordját” megdönteni akaró Eichmann, a Gestapo zsidóügyi osztályának vezetője elérte a célját. 24 nap alatt közel 300 ezer magyar zsidót -, majd a későbbiekben cigányt – hurcoltak el Magyarországról Birkenauba. E döbbenetes szám napról napra tovább nőtt, és ma már tudjuk, a gázkamrák minden tízedik áldozata magyar állampolgár volt.

Jóllehet nemzetközi emléknap a mai, esélyt kínál arra, hogy múltunkkal végre szembenézzünk. A mi felelősségünk abban áll, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Ami tömeggyilkosságokhoz, kivégzésekhez vezetett, az nem néhány gonosz ember sikeres merénylete, hanem társadalmi fertőzöttség volt, melyet irigység és gyűlölet táplált.

Ma, amikor a szélsőséges eszmék, a náci ideológia kezdenek új erőre kapni, nem figyelmeztethetünk elégszer: akkor is így kezdődött minden…

Winkfein Csaba

országgyűlési képviselő